Oké, tudom, már biztos sokan vártok "rendes" filmkritikákat, lesznek azok is, meg lehet nyugodni:) De egyelőre maradjunk annál az érdekességnél, hogy megint megkeresett egy külföldi kisfilmes, hogy írhatnék a műveiről. Végülis miért ne? Ezúttal ráadásul Ti is megtudjátok őket nézni.

Az urat Davide Melini-nek hívják (tisztára mint valami mágust) és olasz származású. Saját bevallása szerint már dolgozott magával Argento-val is a Könnyek anyja forgatásán, mint rendező asszisztens. Magára a filmre egyébként nem lennék büszke, majd lesz róla is szó. Mindenesetre elsősorban rövidfilmek készítésével foglalkozik. IMDb-n le lehet csekkolni.

Kezdjük is.

The Puzzle (2008)

Maga a film mindössze 5 (!) perces, így baromi nehéz bármit is írni róla. Érdemes megnézni, nyelvtudást sem igényel. Technikailag abszolút rendben van, a zenét nagyon eltalálták. Kár, hogy a végeredményt nézve nem igazán áll össze a kép (jaj, ez fárasztó volt, bocsi). Egyébként ezt egy nap alatt vették fel 300 eurós költségvetésből, amire a készítők nagyon büszkék. Nem akartam letörni a kedvét, azzal hogy mutattam be már izgalmasabb magyar műveket is, amik vélhetően fele annyiból készültek:) De sebaj.

Rég volt szó gialloról, ami nem véletlen, hiszen az olvasók többsége nem szereti. De szerencsére azért vannak itt is rajongói a műfajnak. Éppen ezért szeretnék minden igényt kielégíteni, úgy hogy tessék.

My Dear Killer / Mio caro assassino (1972)

Rendezte: Tonino Valerii

A spagetti western-veterán Tonino mielőtt leforgatta volna a hazánkban is a mai napig népszerű Terrence Hill-féle a Nevem: Senkit, jó olasz rendezőhöz méltán kipróbálta magát a gialloban. Az eredmény nem vészes, pláne első próbálkozásnak, de rengeteg gyermekhibát vonultat fel.

A kezdés üdvözítő, hiszen végig nézhetjük, ahogy egy mocsár közepén álldogáló öltönyös fickót lefejeznek egy markológéppel. A nyomozás látszólag pofon egyszerű, hiszen az elkövetőről jómunkásember lévén minden információ adott. Aztán őt is megtalálják holtan, na innen kezd érdekesé válni igazán a sztori. Bravúros ötlet volt az, hogy a nyomozás keretében elindul egy régebbi lezáratlan ügy feltárása. Ami meglehetősen tragikus, hiszen egy elrabolt, majd halálra éheztetett kislányról szól.

A történet előrehaladtával a gyilkos szépen sorjában kinyír mindenkit, akinek csak egy kicsit is köze lehetett a gyermekrabláshoz, na nem úgy. Így a Napnál is világosabb, hogy a két tettes ugyanaz, és hogy minden összefügg mindennel. Az külön mulatságos, hogy a hajsza a perdöntő bizonyítékért voltaképpen mi is...

Igen, igen. Nem csak a fostos filmeket szoktam egybegyúrni egy nagy gombóccá, hanem a jókat is. Ezekről külön-külön nem igazán írnék, viszont megfeledkezni sem akarok róluk. Kiemelkedőnek egyiket sem mondanám, de a többségével el lehet lenni. Úgy hogy tessék mazsolázni!

1. Henry: egy sorozatgyilkos portréja - Henry: Portrait of a Serial Killer (1986)

Rendezte: John McNaughton

Kezdjük egy kötelező klasszikussal. A film megtörtént eseményeket dolgozz fel. A főszereplő Henry (Michael Rooker - A csontember, Slither és ő Merle a TWD-ből) minő meglepetés, egy sorozatgyilkos. Nincsenek bevett módszerei, vagy kifejezett célcsoportja. Ha kedve szottyan, egyszerűen öl. Pusztán azért, mert egy írástudatlan szociopata.

Van egy igazi suttyó szobatársa, akihez épp oda költözik a bájos kishúga. Elvannak szépen hármasban: a kiscsaj dolgozik, bratyó füvet terít és seftel, míg Henry... hisz úgyis tudjátok. Ezt az idilli hangulatot töri meg az, amikor a bátyuska derék őrültünkkel egymásra nem találnak, és el nem kezdenek véletlenszerűen embereket ölni. Mondhatni amolyan mester és tanítványa nem lesz a dologból. A rémtetteket még kamerára is rögzítik.

Van egy sajátos hangulata a filmnek, azt meg kell hagyni. Kissé lassú és hideg. De talán ennek köszönhetően a gyilkosságok egyszerűsége sokkal borzasztóbban hat, mint egy belezés akár melyik splatternél. Néhol kifejezetten felkavaró.

Azonban magát a címszereplő karakterét nem sikerült egyensúlyba hozni. Valahogy nem hiszem el róla, hogy olyan profi legyen, hogy képes legyen a rendőrség agyával gondolkodni: "mindig másképp és máshol ölök, így nem tudják összerakni a profilomat". De ez csak az egyik az apróbb hibáknak, amik rontják az összképet. Arról nem is beszélve, hogy ha az ember utána néz az eredeti eseményeknek, akkor rájön, hogy a valósághoz képest ez a történet túlságosan is "idilli". Például maga Henry valójában egy átlag IQ-szint alatti barbár volt, nem egy mestergyilkos. A lezárás pedig kissé elsietett, bár talán így még nagyobbat is üt.

Minden hibája ellenére tessék nyugodtan megnézni, mert azért elég kemény.

Sajnos Guillermo Del Toro nem tudott belevágni Az őrület hegyei filmváltozatába, pedig igazán ránk fért volna már egy jó kis lovecrafti-i borzongás. De talán van esély arra, hogy lássunk egy jobb produkciót a témában. Csak el kell tekinteni Spanyolország felé, ahol javában ügyködnek az Ages of Madness 3D-s animációs filmen, amelyet Lovecraft művei inspiráltak. Sajnos a bemutató még távol van, 2014 vége felé kerül a mozikba és talán hozzánk is befut majd valamikor.

A történet egy olyan könyv körül forog, amely ősrégi és képes pusztulásba taszítani az emberiséget. A Necronomicon az eltelt évszázadok során több kézben is megfordult és csak őrületet, halált hagyott háta mögött.

El jorobado de la Morgue / Hunchback of the Morgue (1973)

Rendezte: Javier Aguirre

Gotho egy szerencsétlen púpos, aki a helyi egyetem hullaházban dolgozik amolyan mindenesként.  Tekintve, hogy akkoriban még korántsem volt divat a polkorrektség, így szegény naponta atrocitásoknak van kitéve az őt gúnyoló rezidensek által. Figurája abszolút át lett emelve Victor Hugo klasszikusából, hiszen túl a kitaszítottságán, még egy reménytelen szerelmi szállal is felvértezték jellemét. Arról nem is beszélve, hogy karjai akár a gorilláé, és azért képes jól megagyalni azt, aki beszól neki. Vagy akár tovább is megy.

Rajongása azonban egyáltalán nem abból fakad, hogy szíve hölgye nem kedvelné (sőt), csak éppen szegény haldoklik, majd később be is végzi. Gotho "nagy szerencséjére" ráakad az egyetem professzorára, kinek a mesterséges sejtlétrehozási kísérleteit felfüggeszti a kamara, ezt viszont nem hagyná annyiban. Így megszületik az alku: a lányt feltámasztja az orvos, a púpos meg mindenben segít, amiben csak lehet.

A [REC] első része kiváló horror volt, a spanyol alkotás könnyedén maga mögé utasította a 2007-es hollywoodi felhozatalt. A folytatás már kissé gyengébb lett, de még így sem volt rossz. Érkezik a harmadik felvonás, amely már nem a karantén alá vett épületre koncentrál, hanem egy esküvőre kapunk meghívást. Ám az egyik vendég rosszul lesz, nem kell sok idő és elszabadul a káosz, ömlik a vér. Szegény menyasszony bemocskolja ruhácskáját, de úgy tűnik, hogy nem csak sikítozni tud, hanem hentelni is.

Mint azt a 2011-es évértékelő posztomban is írtam, hogy igyekeztem minél több filmet bepótolni, csak hogy hitelesnek mondható legyen a lista. Ez szerintem úgy-ahogy sikerült is. Íme néhány film, amik kimaradtak a felsorolásból. Némelyik akár a legjobb tízbe is bekerülhetett volna.  valami bizarr módon egyik sem "vegytiszta" alkotás. Lássuk.

1. A pokol kapuja - 11-11-11

Rendezte: Darren Lynn Bousman

A rendező nagy visszatérője a blognak: volt vendégkritika a Repo!-ról és összehasonlítottam a Mother's Day feldolgozását az eredetivel. Persze leghíresebb művei egyértelműen a Fűrész 2-3-4. Ezúttal próbált valami misztikus thrillert összehozni, aminek a központi témája egy dátumra esett (ez gondolom egyértelmű). Nem ártott volna, ha valaki szól neki, hogy ez már az Ómen 666 esetén se működött anno.

A film meglehetősen sablonos: egy világhírű író elveszíti a családját, amitől meghasad és megtagadja Isten létét. A gond csak az, hogy a fivére pap, akinek ráadásul saját közössége is van. Vele pedig mindenképpen találkoznia kell, mivel az apjuk haldoklik. A 11-11-11 pedig nem csak azért kapcsolódik a filmhez, mert ezen a napon történni fog valami, hanem mert a 11-11 eddig is a család életének a része volt. Konkrétan mindig meghalt valaki vagy abban az órában, vagy napon. Ahogy viszont közeledik a Nagy Nap, egyre több furcsaság történik főhősünkkel, mindenhol szellemeket, démonokat lát. Közben pedig vadul nyomoz, hogy mi is fog bekövetkezni.

A film voltaképpen roppant hatásvadász és mindent erre, illetve a "Nagy Csavarra" tesz fel, ami nekem teljesen egyértelművé vált már a játékidő felénél. Ez még nem is lenne akkora nagy baj, ha rendesen megmagyarázták volna, helyette inkább félinformációkat kapunk. Nincs rendesen kibontva a háttértörténet. A cselekményvezetés roppant lapos, az ijesztgetések pedig már az unalomig ismertek. Voltaképpen semmi egyedit nem képes felmutatni.

Egyszer nézhető, de teljesen érdektelen alkotás. A kivitelezéssel nincs gond, bár a lények néhol elég bénán néznek ki. A színészek felejthetőek. Mi több az ifjú papot alakító  Michael Landes (Végső állomás 2) abszolút hiteltelen volt számomra.

Az Asylum persze valami nagy kasszasikerre számított, amiből parazita módján maguk is csemegézhetnek. De melléfogtak, mert így a saját selejtjüket (a zseniális 11/11/11) se fogja senki se megnézni. Remélhetőleg.

Amerikai-spanyol koprodukció.

A múltba merengés után itt az ideje a jövőbe tekintésnek. Ezért álljon itt egy kis összeállítás a 2012-es év várható horrorjairól.

Mint azt sokan tudjátok, koimbra kolléga a saját blogján már írt erről egy posztot, így félig-meddig lustaságból, de azokra én nem is pazarolnék plusz leírást. Azonban szerencsére még találtam egy párat, igaz, többségük filléres vacaknak ígérkezik. De nem baj, hiszen mi eleve azokra vagyunk leginkább szakosodva, melyeknek nincs túl nagy hype-ja. No akkor lássuk!

Eljött az ideje a tavalyi év értékelésének. Ezúttal egész sok művet sikerült rohamtempóban letudnom, így most egy sokkal korrektebb listát állítottam össze. Ezzel feledtetve a tavalyi malőrt.

Miről is szólt 2011? Feldolgozások, folytatások és ál-doku. Nagyjából e három tényező köré lehetne sorolni a filmek többségét, szerencsére azért akadtak üdítő kivételek is. Azonban szomorú tény, hogy a legjobbakat nálunk még semmilyen formában sem mutatták be.

Még valami: a listába csak azok kerültek be, amiknek a nemzetközi premiere 2011-ben történt. Így nem került bele a hazai késlekedések, mint pl. a Piranha 3D és a Fekete Hattyú.

Akkor következzenek a legjobbak, természetesen hátulról:

A Rodar y Rodar spanyol stúdió berkein belül született meg Az árvaház (The Orphanage) és a Julia's Eyes, újabb produkciójuk a Paranormal Xperience 3D lesz. Öt orvostanhallgató egy elhagyatott városkában próbál paranormális jelenségekre utaló nyomokra lelni.