Ugye anno volt egy szép nagy poszt a spanyol horror filmek zsenialitásáról. Na most egy kicsit árnyaljuk a képet.

1. Hideg csontok - Fragile (2005)

Rendezte: Jaume Balagueró

Igazából nem is értem, hogy ez múltkor hogy maradhatott ki, hiszen nekem ez még megvan is van DVD-n már egy jó ideje. A rendezőt pedig nem kell bemutatni, hiszen neki köszönhetjük a [REC] 1-2-t, illetve a Darkness - A rettegés házát is. Akkor most pótoljuk a hiányosságot.

A főszereplő a Golden Globe díjas Calista Flockhart, akit a többség a nálunk is bemutatásra került Ally McBeal c. TV-sorozatból ismerhet. Itt egy bezárás szélén álló gyermekkórházba frissen érkezett ápolónőt alakít. A bezárást tessék a szó legszorosabb értelmében venni, ugyanis már nagyban pakolnak, csak ideiglenes helyhiány miatt vannak még ott a gyermekek és a személyzet. Lényeg, hogy az egyik kis beteg kapcsolatot ápol egy szellemmel, aki néha felkapja a vizet, és akkor tör-zúz. Néha még ölésre is képes. Persze kezdetben nem sokan hisznek neki, aki meg igen, az viszont igyekszik nem rá gondolni.

Igazából nincs sok baj a filmmel, leszámítva azt, hogy az első fele eléggé vontatott és kissé unalmas is. Aztán szép lassan jönnek az ijesztgetések, amik viszont kifejezetten jól sikerültek, hatásosak. Itt kiemelném azt, amikor az üres ágyon felemelkedik a takaró, kvázi úgy, mintha valaki lenne alatta. De a betűkockák használata is jó ötlet. A kivitelezés terén abszolút nem lehet panasz: nagyon szép hideg színeket kapunk és a hanghatások is kellőképpen borzongatóak. Azonban a befejezést nagyon elgagyizták, sőt, maga a lezárás meg iszonyatosan giccses, és valahol kissé beteges is.

Akár hogy is, egy estét simán lehet rá áldozni, mert a parafaktor azért megvan.

2. Secuestrados / Kidnapped (2010)

Rendezte: Miguel Ángel Vivas

Ezt a művet leginkább a Hívatlanokhoz tudnám hasonlítani, tekintve az alapkoncepció hasonló: néhány maszkos férfi betör egy háromtagú családhoz, hogy kirabolják őket. Igaz, itt nincs lélektani hadviselés, mint az előbb említett filmnél, ugyanis a túszejtés rögtön megtörténik. Aztán apukát elviszi a vezér, hogy a bankkártyákról leszedhessék a készpénzt (ez pedig a Mother's Day remake-jéből lehet ismerős). Aztán persze ahogy kell, jönnek a váratlan vendégek, akik az "idillt" felrúgják.

Nem egy rossz darab, csak éppen nincs túl sok ötlet benne. Próbálnak ugyan valami drámai atmoszférát teremteni, de mivel mindkét női szereplő végig sírja a játékidőt, így ez nem igazán jön össze. Az operatőri munkát mindenképpen érdemes kiemelni. Mesterien kihasználják azt a technikát, amikor a képet kettévágva két, különböző, párhuzamosan futó eseményt látunk. A színek pedig szintén ismerősek lehetnek a Hívatlanokból. Vér és erőszak van, de nem viszik túlzásba, bár tény, hogy a lezárás nagyon erős lett.

Szóval aki szereti az ilyen típusú filmeket, annak kötelező darab, a többiek pedig mérlegeljenek.

3. Mucha Sangre (2002)

Rendezte: Pepe de las Heras

No ez egy jó értelemben vett baromság. Szerintem elég is lenne, ha csak a történetet írnám le: Spanyolországban egy földönkívüli faj fertőzi meg a férfiakat, míg a nőket eledelként hasznosítják. Konkrétan úgy tessék elképzelni, hogy minden körzetben van egy 'atya', aki análisan beülteti az áldozatokba a magvakat (seggbe dugja magyarul), amitől az alany jóformán halhatatlan lesz (valamiféle zombikról van szó). A lányokat meg egyszerűen megrohasztják, mert úgy a legfinomabb. A "felmentő sereget" pedig két szökött rab, a szexi túszuk és egy roncstelepes fickó alkotja. Az egyik fegyencet egyébként "Szemszúrónak" hívják, mivel szereti a szemgolyókat kiszúrni.

Szóval egy vérbeli trash-t kapunk, csak sajnos nem a vicces, hanem a fárasztó fajtából. Persze azért vannak benne jó poénok (a roncstelepes karakter viszi a prímet), de többnyire roppant erőltetett az egész. A cím viszont (vagyis "Rengeteg vér") találó, mert az van dögivel. Meg egy kis csöcs is. A kivitelezés olyan, amilyen, ebben a műfajban nincsenek nagy elvárások. A szövegkönyv azonban néhol kifejezetten katasztrofális, a gegek ellenére is.

Sör mellé, haverokkal még elmegy. De ezek nélkül nem igen fog menni a nevetés, legalábbis nekem kb. háromszor sikerült, ami egy kvázi vígjátéknál elég gáz. Egyébként a benne szereplő rock banda biztos közismert náluk, de nekem nem mondott semmit.

4. Los ojos de Julia / Julia's Eyes (2010)

Rendezte: Guillem Morales

Guillermo del Toro nevével elég sok filmet eladnak, tekintve, hogy a híres rendező szeret producerkedni, így ezen se tessék meglepődni. Ugyanakkor Morales neve is ismerős lehet az olvasók számára, tekintve, hogy az ő műve A Fantomlakó is.

A történet szerint Julia (Belén Rueda - Árvaház), vak ikertestvérének öngyilkossága nem hagyja nyugodni, ezért el kezd nyomozni. A férje azonban óvja a stressztől, tekintve, hogy ha a felesége ideges lesz, akkor elveszti ideiglenesen a látását. Mindenesetre képbe kerül egy titokzatos udvarló, aki a legtöbb ember számára "láthatatlan", mivel úgymond "nincs fénye". Biztos mindenki találkozott már olyannal, akit utána rögtön elfelejtett, hogy hogy is néz ki. Amolyan szürke egér, akinek egy társaságban a hiánya fel sem tűnik. Így voltaképpen Morales ismét a jól bevált receptjéhez nyúlt, vagyis a "nem látod, de tudod, hogy ott van" koncepcióhoz. Itt is egész sikeresen, hatásosan.

Azonban mégse sikerül megteremtenie azt a bizonyos atmoszférát, mint amit a A Fantomlakóban is megtapasztalhattunk. Pedig rövidlátóként én aztán áttudnám érezni a nő kiszolgáltatottságát, de egyszerűen nem ment. Eleve a főszereplő hiteltelen volt több szempontból is, elég ha csak a látászavarát vesszük alapul. Na meg fárrasztó volt a makacssága is. Egyébként technikailag erre se lehet panasz, klappol minden, a fényképezés pedig gyönyörű. Voltaképpen egynek jó, de ne legyenek túl nagy elvárások vele szemben.

5. Baby Shower (2011)

Rendezte: Pablo Illanes

Ez viszont már kritikán aluli hulladék. Pedig maga az alapkoncepció még érdekes is lenne, csak éppen abszolút nézhetetlenre sikeredett.

Tehát: egy egyedülálló terhes nő kiköltözik az Isten háta mögé, ahová meghívja a barátnőit, hogy ünnepeljék a közelgő Nagy Eseményt. A probléma már eleve a karakterekkel van: mert egyrészt üdítő végre igazi, valóságos nőket látni, akik nem szétszilikonozott huszonévesek. Ugyanakkor egytől egyig baromi rondák. De ez még nem is zavarna, csak akkor ne állítsák már be őket csábító bestiáknak. A szexjelenet meg ilyen értelemben elég gázra is sikeredett, mert kapunk cicit, de azokat inkább hagyjuk. A másik probléma velük, hogy egyikük se szimpatikus, kiváltképpen a leendő anyát csaptam volna pofán egy péklapáttal. Ha pedig nincsenek olyan szereplők, akikért izgulhatnánk, akkor mi értelme leölni őket?

Mert ez a lényeg: egyszer csak egy valaki elkezdi megtizedelni a vendégeket, ám nem egy hagyományos slashert kapunk, hanem valami elborultabbat. Ezt bővebben nem fejteném ki, nem csak azért, mert spoiler lenne, hanem mert baromság. Úgy hogy hiába kapunk valóban frankón kivitelezett belezéseket, mert az egész unalmas és csak felforr tőle az embernek az agyvize. A szövegkönyvet meg helyben el kellett volna égetni és írni helyette egy újat. A "pénisznek látszó tárgy" meg külön vicces.

Dühítő egy darab, teljesen felesleges volt leforgatni.

UPDATE: Huppsz, ez bizony nem spanyol, hanem chilei, de most már nem veszem ki innen.

6. Rojo Sangre (2004)

Rendezte: Christian Molina

A végére hagytam egy zseniális darabot. Most szólok, hogy aki szeretne padlót fogni, az most hagyja abba az olvasást és nézze meg a filmet, mert ezt érdemes. A kíváncsiak meg folytassák nyugodtan.

A főszerepben az azóta sajnos már elhunyt Paul Naschy, akinek a filmográfiája nagyon hosszú, érdemes megnézni az imdb-n. Na ő valami mesterien alakítja az öreg, elfeledett színészóriást, aki továbbra is küzd a megélhetésért. A film kezdése vele kapcsolatban elég súlyos: konkrétan elmeséli egy vadidegennek, hogy néha feldug magának egy élő egeret... Sajnos a megfeneklett karrierjéből csak egy kiút van: egy férfi klub (nem olyan) előtt kell mindenféle gonosztevőnek öltözve szobroznia. Baromi jól fizet, csak éppen megalázó, pláne neki. Végül a helyzetébe lassacskán beleőrül és kereszteshadjárataként levadássza a spanyol celebeket. Tekintve, hogy manapság csak az kap munkát a szakmában, akiről cikkeznek. Ismerős, mi?

Ám a bonyodalmak ezzel nem érnek véget, a többit nem árulom el, de lesz meglepetés bőven. Előjáróban annyit, hogy egy snuff film forgatása is képbe kerül.

A rendezés, a kivitelezés tökéletes, azért az első fél óra lehetett volna horrorisztikusabb is, tekintve, hogy az megfelel egy mezei drámának. Az meg külön vicces, hogy magyar szemmel nézve egy közepes nőtől (Tic-Tac, nem vicc, ez a karakter neve) hogy elalélnak a férfiak.

Nekem nagyon tetszett, de nem ajánlanám mindenkinek, mert nem mindenkinek való meglátásom szerint.

1. Hideg csontok: 6/10

2. Secuestrados: 5/10

3. Mucha Sangre: 3/10

4. Los ojos de Julia: 7/10

5. Baby Shower: 3/10

6. Rojo Sangre: 9/10