Ezt a posztot már vagy két éve meg akarom írni. Tavaly sajnos kifutottam az időből, ám most!

Démonok éjszakája - Night of the Demons (1988 Kevin Tenney -  2009 Adam Gierash)

Szokás szerint kezdjük az előddel, a történet jelentős része természetesen mindkét esetben megegyezik.

Szóval van nekünk egy csapat középiskolásunk, akik amolyan " halloween-i illegal party"-t szerveznek egy elhagyatott házba, ami egykoron temetkezési vállalkozás volt. Természetesen elátkozott, hiszen a legutolsó lakó itt végzett a családjával. Igaz, már előtte az alapító atyáknak is meggyűlt a baja vele. A lényeg, hogy ezekre a mendemondákra hőseink nagy ívben szarnak. Ehhez a tiltott hangulathoz remekül illik az a rendezői húzás, hogy mindössze csak tízen vannak a bulizók. Arról meg már ne is beszéljük, hogy az étel-ital jelentős része is lopott.

Bömböl a muzsika a magnóból (ami ekkor még régi vágású punk rockot jelentett és nem Skrillexet), megy rá a jelmezes tánc, míg egyszer csak úgy nem döntenek, hogy tartanak egy szeánszot. Mert mi sem természetesebb annál, hogy azon az estén, amikor a babona szerint a szellemek szabadon garázdálkodhatnak, megidézzék őket. Pontosabban nem is ezt akarják, csak egy tükörrel akarnak múltidézést végrehajtani. De a szeánsz az szeánsz és az egyiküket megszállja egy démon. Ami egy vírushoz hasonló módon el is terjed. Élőbe és holtba egyaránt.

A slasher a horror műfaján belül igazi jolly joker: mindennel eladható. Most had ne soroljam fel azokat a filmeket, amelyek egy-egy jellegzetes (ünnep)naphoz köthetőek. Sőt, van amikor valami speciális téma köré épül. Például egy sportjátékhoz, mint amilyen a bowling (Gutterballs), vagy jelen esetünkben, a baseball.

A történet annyi, hogy négy volt baseballjátékos ismét találkozik egykori pályájukon és a régi szép emlékeket idézik fel. Aztán jön egy bírónak (vagy elkapónak, nem értek hozzá) öltözött őrült és mészárlásba kezd. Semmi extra.

A Billy Club hivatalosan horror-vígjáték, de szerintem ez utóbbi jelzőt csak akkor kapta meg, amikor az alkotók végig nézték a kész filmet és maguk is röhejesnek találták. Az előzetes alapján abszolút nem várós, mi is csak azért emlékezünk meg róla, mert egész héten pangás volt ilyen téren.

Az idei év egyik nagy várományosa, amihez számtalan poszter készült. Ráadásul a Ház az erdő mélyén-hez hasonlóan már napok óta kapom a levélbombákat leveleket, hogy ugyan írjak már róla. Ami egyébként roppant hízelgő, jól is esik. Megérte rá várni? Rögtön kiderül!

V/H/S (2012)

Rendezte: Matt-Bettinelli-Olpin, David Bruckner, Tyler Gillett, Justin Martinez, Glen McQuaid, Joe Swanberg, Chad Villella, Ti West, Adam Wingard

Igazi underground filmesek a rendezők, szóval senki ne legyen zavarban, hogy ha egyikük neve sem cseng ismerősen. Kivételt képez persze Ti West, akinek már vagy három művéről is megemlékeztünk a blogon (Kabinláz 2, The House of the Devil és a The Innkeepers). Kissé ki is lóg a sorból, ahogyan az ő szegmense is.

Szóval ez a lelkes csapat összefogott, hogy közösen reflektáljanak a kor hívószavára, a found footage horrorokra. Maga az elképzelés egyébként pazar ötlet, ahogyan az is, hogy mindegyik résztörténet más-más alműfajt próbál megidézni.

Természetesen van kerettörténet, bár talán jogos a kérdés, hogy mégis minek? Pláne, ha ilyen a kivitelezése... Ugyanis egy csapat "videó-huligánt" (WTF?) látunk, akik sportot űznek a balfasz felvételek készítéséből. Kezdéskor meg is csodálhatjuk a munkáikat (na jó, a csöcs-mutogatóst meg lehet bocsájtani). Aztán jó pénzért felbérelik őket, hogy törjenek be egy öregemberhez és lopjanak el tőle egy VHS kazettát. Amin ugyan nem tudni, hogy mi van, de "felismerhető lesz". Valamiért (?) ezt a bűncselekményt is rögzítik, ráadásul mindjárt két kamerával!

Bemennek, az öreg már halott, és találnak egy rakás, címke nélküli kazit. Amelyet meg-megnézegetnek és amiket mi is láthatunk - ezek lennének a kérdéses történetek, ha eddig nem jöttetek volna rá.

Akkor térjünk is rá a lényegre és lássuk egyesével a kisfilmeket:

Mostanság nagyon ritkán forgatnak jó slashert, pedig igény volna rá. Az idei évre eddig nagyjából a Smiley volt betervezve, de annak a fickónak a maszkja nekem nem igazán jön be. Na de ez a pofa! Van ám stílusa!

A sztoriról nem sokat tudni, de ha tippelhetek, egy őrült maszkos gyilkos mészárol le fiatalokat házban, erdőben és csatornában.

Nagyon ritkán fordul elő az, hogy egy széria minden egyes részét ugyanaz rendezi (Sikoly összes), az meg még ritkábban, hogy a forgatókönyveket is egy ember szállítja minden esetben. Jelen alanyunknál ez történt: mind a hármat William Lustig rendezte, aki már a Maniac-al beírta magát a horrortörténelem nagykönyvébe. Az író pedig mindig Larry Cohen volt, aki leginkább a kisbaba-horrorjairól ismert: ő írta és rendezte az It's Alive 1 és 3-at, továbbá a remake és Az ördög gyermeke c. film szkriptjét is. Lássuk, hogy mi lett kettejük munkájának a gyümölcse!

Mivel a filmek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, így muszáj lesz spoileresnek lennem a második résztől. Csak szólok.

Mániákus zsaru - Maniac Cop (1988)

Igazi VHS-klasszikus, egy újabb emlék a fura gyermekkoromból. Már maga az ötlet zseniális volt, hiszen a rendőr, mint karakter az esetek többségében csak egyfajta fogyasztási cikként volt jelen a horrorokban, és van azóta is. Tudjátok, ha már túl kevés szereplő van életben, de még van húsz perc a filmből, akkor hirtelen megjelenik egy vagy két zsaru, csak hogy legyen még kit feltrancsírozni. De mi van akkor, ha magát a félelem tárgyát képezi a kék egyenruha? Hiszen hazájában mindig is azt a jelképet képviselte, aki megvéd a rossz emberektől, akiben meg lehet bízni. (Itthon ugye már ekkor is közutálatnak örvendtek, a "Kádár-kolbásszal mászkáló pribék" volt a "biztos úr" alternatív kifejezése, manapság meg... khm... inkább hagyjuk is.)

Jó, a korrupció már akkor se volt ismeretlen fogalom arrafelé, továbbá a '70-es évek hippi- és négerverései se múltak el nyomtalanul az emberek fejében. De mégis teljesen más a helyzet, amikor a rendőr szó szerint levadássza a civileket. A címszereplő egy bizonyos Matt Cordell nevű ex-zsaru (akit a totál ismeretlen Robert Z'Dar alakított mindháromszor), aki valaha  a testület mintapéldányának számított. Aztán elkövette azt a hibát, hogy leakarta leplezni a város korrupciós ügyeit, aminek az lett a következménye, hogy koholt vádak alapján még őt ítélték el. Azt mondanom se kell, hogy hogy jár egy "kékvérű" egy olyan börtönben, aminek a lakóinak a nagy része neki köszönheti a rabságot. Így elég hamar betalálják a fürdőben, majd szépen szétvagdossák az arcát és még meg is ölik. Vagy mégsem? Mindenesetre újra az utcát rója, ám ezúttal nem hogy a védteleneket védené, hanem egyenesen lemészárolja őket!

9 évvel ezelőtt debütált a Halálos kitérő első része, amely nem igazán mozgatta meg a moziba járó horrorkedvelőket, mindenesetre DVD-n folytatódott a muri. A harmadik felvonásnál került a képbe Declan O'Brian író-rendező, aki tévés B kategóriás szörnyűségeken edződött, nevéhez köthető  A küklopsz szövetsége és A pokol bárkája, illetve a Sharktopus. Miután ledirigálta a harmadikat, összetákolta a negyedik forgatókönyvét, amely már egy előzményfilm volt és meg is rendezte. Ezt követően hozzálátott az ötödikhez is, ami konkrétan a prequel sequel-je, azaz az előzmény folytatása.

Vajon itthon vannak még rajongói ennek a franchise-nak? Amerikában egyébként október 23-án kerül forgalomba.

Posztert és szinopszist már mutattunk, most jön a lényeg, az előzetes.

Engem nem igazán győzött meg. A színezés fakó és élettelen. De a legnagyobb gondom az, hogy nem érezni a 3D jelleget. Majd a végeredmény láttán okosabbak leszünk.

Bevallom már egy ideje porosodott a levelek között ez a gyöngyszem, amit Ralome nevű törzsolvasónk küldött be. Szándékosan vártam meg, hogy az övé lehessen a "kitüntető" 20. vendégírás a blogon. Ugyanis ő a szokásoktól eltérően egy elég rendhagyó TOP 10-es listát állított össze. Ezúton is köszönjük!

Mielőtt azonban bárki fellelkesedne, és mindenféle top-listákkal árasztanátok el, szögezzük le, hogy bár ezzel az írással semmi bajom nincs (sőt), de nem tartunk igényt több ilyen jellegű cikkre. Ennek okaira nem szeretnék bővebben kitérni. Természetesen "szokásos" kritikákat bátran küldhettek továbbra is!

Külön bravúr egyébként, hogy ezek közül én még egyet se láttam (ajjaj). Viszont már most vitatkoznék, mivel két klasszikus is kimaradt: a Péntek 13 V: Az újrakezdés és a Sleepaway Camp. Ez utóbbinak a vége a mai napig valóságos mindfuck.

UPDATE: Közben a szerző jelezte, hogy félreérthetően fogalmazott, ugyanis ez NEM egy toplista, csak 10 film, amit tetszés szerinti sorrendbe rakott. Mindegy, így marad, az ilyesmire úgyis többen kattintgattok:D (muhahaha)

De át is adom a szót: