Vincenzo Natali A kockával (Cube) vált ismertté, azóta egyik műve se durrant nagyot, pedig a Cypher és a Hibrid (Splice) egész ígéretesnek tűntek. A rendező márciusban lát hozzá a Haunter misztikus horrornak. Brian King körmölte le a forgatókönyvet, ő szállította le korábban a Cypher és a Night Train szkriptjét.

A történetet egy kísértet szemszögén keresztül láthatjuk. Lisa családjával együtt 1986-ban hunyt el házukban baljós körülmények között. Szelleme továbbra is ezen a helyen kísért, mikor feltűnik egy fiatal lány Lisa mindent megtesz annak érdekében, hogy elűzze, ezzel ugyanis megmentené az életét, mivel a lány könnyen az ő sorsára juthat.

Tegnap a P2 kapcsán láttam, hogy a Maniac c. klasszikusról a rendező (Franck Khalfoun) és társai (ismételten Alexandre Aja és Grégory Levasseur) feldolgozást fog készíteni. Ez 2013-ban érkezik majd a mozikba. Már eleve nem értem, hogy egy ilyen műhöz minek kellene bárkinek is hozzányúlnia, de a szereposztástól el fogtok ájulni:

A főszereplő (vagyis a "mániákus", azaz a gyilkos) Elijah Wood (aka Frodó úrfi) lesz! Jó, az egy dolog, hogy a Sin City-ben remekül hozta a szerepét, de szerintem ezt a karaktert rohadtul nem neki találták ki, de ne nekem legyen igazam.

Ráadásképpen már a stáblistán is látszik, hogy próbálnak valami újdonságot beleerőltetni a sztoriba: ugyanis láthatjuk Frank sokat emlegetett anyukáját! Minden bizonnyal visszaemlékezések formájában. Akit mellesleg America Olivo fog alakítani (új Péntek 13).

Vélhetően ismételten gyalázat készül majd.

Még az év elején hatalmas hype övezte a Red State c. filmet, amiről éppen ezért mi nem is írtunk, hiszen feleslegesnek gondoltam. Miért is övezte nagy várakozás? Mivel úgy volt aposztrofálva, mint Kevin Smith első horrorja. Tudjátok, ő az, akinek köszönhetjük a Jay és Néma Bob-os filmeket (Shop-Stop 1-2, Dogma stb.), illetve a Bruce Willis főszereplésével készült Két kopper című akció-vígjátékot is. Mondhatni érdekesnek tűnt tőle egy ilyen projekt, hiszen most jócskán vissza kellett fognia a humoros elemeket. Sikerült végül megfelelni a követelményeknek? Mindjárt kiderül.

Red State (2011)

Rendezte: Kevin Smith

Legelőször is azzal kezdeném, hogy ez abszolút nem horror, bár tény, hogy vannak erre utaló momentumok. Sokkal inkább egy sajátos egyveleg, amit én akció-dráma-thrillernek titulálnék, amiben még humor is akad, elvégre még is csak egy alapvetően vígjáték-rendezőről beszélünk. Mindazonáltal ez senkit ne riasszon el, ugyanis maga a film ettől még kifejezetten jó, még ha a sztori nem is tűnik valami izgalmasnak.

Adott egy amerikai, déli kisváros, ami mellett létrejött egy meglehetősen szerény létszámú vallási közösség. Vezetőjük az "atya", aki ebben az esetben  kétértelmű jelzővel bír, hiszen nem csak prédikátor, de az ő családja teszi ki a szekta tagjait. Igazán megható, ahogy az óvódás korúak "nagypapizzák", amire ő rákontrázva úgy tart előadásokat, mint egy kedves télapó-pótlék. Teszem hozzá gyorsan, hogy csak az előadás módja bájos, a szavai tele vannak gyűlölettel, melynek jelentős hányadát a homoszexuálisok szidalmazása tesz ki, illetve a "nekik köszönhető torz Amerika" becsmérlése. De nem csak papol, cselekszik is: tőrbe csalják a "romlott lelkületű" fiatalokat és kivégzik őket. Egy ilyen "misének" lett áldozata három srác, akik szerettek volna egy kis gang-bang-et egy középkorú anyukával. Akit mellesleg az Oscar-díjas Melissa Leo (A harcos) alakít, igencsak meggyőzően.

A sorozat, amelyben 1970 előtti horror-filmek vannak terítéken.

Annyi filmről tudnék/szeretnék írni, de már rég volt ez a rovat. Mi több, nem szeretnék rászokni a "tömbösített" posztolásra sem. Éppen ezért következzen ez az ínyenc darab.

Kristálytollú madár - L'uccello dalle piume di cristallo / The Bird with the Crystal Plumage (1970)

Rendezte: Dario Argento

A címet jobb, ha rögtön tisztázzuk: igazából ez az első rendezése, hiszen korábban már több film megírásában is segédkezett. A legismertebb egyértelműen az 1968-as Volt egyszer egy vadnyugat c. western klasszikus. Argento műveiről már egy ideje készülök egy nagyobb poszttal, de mindig találok olyat, amit még nem láttam. Korábban itt a blogon egyébként már volt szó a túlértékelt Sóhajok-ról, és a botrányos hazai kiadású Álmatlanul-ról. Térjünk rá a lényegre.

Ugyan nem nagy meglepetés, de itt sincsenek felesleges felvezetések. Még ki sem írták a címet, de már egy kesztyűs kezet láthatunk késeket rendezgetni. További két perc várakozás után pedig már jön is az akció: egy kiállító teremben egy nő és egy bőrruhás idegen "birkózik". Ezt kívülről meglátja főhősünk, az amerikai író (apropó, a helyszín természetesen Olaszország) és megpróbál berontani. Annyit végül is sikerül elérnie, hogy a megsebzett hölgyet megmenti, míg az idegen törvényszerűen elmenekül. Aztán jön csak a kálvária. Mert amíg az áldozat nem lesz kihallgatható állapotban, addig a rendőrség a férfit gyanúsítja, aminek következtében elkobozzák az útlevelét is. Ezért csórikám nem tud mit tenni, elkezd ő is nyomozni. Azt említettem már, hogy a tettes amúgy egy sorozatgyilkos, aki lányokra vadászik? (Nahát!)

Nem is olyan régen purga írt egy kritikát a Grave Encounters című filmről, ezért arra gondoltam érdekes lehet az az interjú, amit a horrornews.net készített a rendező testvérpárral Colin és Stuart Vicious-szal.

Az eredeti interjút egyébként ezen a címen találjátok:
http://horrornews.net/39257/interview-w-colin-vicious-and-stuart-vicious/

A tovább után pedig ott lapul az interjú fordítása.

Legutóbb az Eaten Alive kapcsán írtam, hogy úgy tűnik, hogy a rendezőnek életében csak két nagy dobása volt: a Texasi láncfűrészes mészárlás és a Poltergeist. Akkor még nem tudtam, hogy ez nem egy elhamarkodott kijelentés volt ez tőlem. Jöjjön két mű tőle, amikben két közös vonás is van: mindkettő förtelmes és mindkettőt folytatták.

A mángorló - The Mangler (1995)

Most komolyan, ha valaki azt hallja, hogy van egy olyan film, amit Tobe Hooper rendez, egy Stephen King novellából, továbbá a főszereplő Robert Englund (alias Freddy Krueger), annak nem futna össze a nyál a szájában? Ilyen hármasfogat munkája egyszerűen NEM lehet szar, de mégis.

Már magával a történettel gondok vannak, ugyanis a konfliktus kiindulópontja egy mángorló. Aki nem tudná, az egy ipari méretű vasaló, leginkább lepedők, terítők és egyéb, nagy méretű anyagok ránctalanítására használják. Magyarul lapít, mint az állat. De aki erről többet akar tudni, annak íme.

Szóval ez a gép egyszerűen gonosz, mint később kiderül, egy démon szállta meg. Itt alapból elgondolkodhatnánk, hogy egy helyhez kötött eszköztől mégis mi félni valója van az embernek? Na igen, nem sok. Ugyanis a mángorló egy kapzsi vénember  (Englund zseniálisan alakítja, az tény) tulajdona, aki kvázi rabszolgaként foglalkoztatja az ott dolgozó nőket. Gondolom sejthető, hogy az áldozatoknak egy része belőlük lesz. Aminek a véghez vitele egyértelmű: a masina egyszerűen kilapítja az embert.

A szobatárs - The Roommate (2011)

Rendezte: Christian E. Christiansen

Mint látjátok, igyekszek lépést tartani a friss megjelenések terén, úgy hogy íme egy idén debütált alkotás egyenesen Amerikából. A rendezőt azonban innen Európából importálták, ő meg nyilván örült, hogy "felfedezték". Viszont a forgatókönyvet egy bizonyos Sonny Mallhi írta, akinek ez volt az első szkriptje és olyan is lett. Hogy mi a legnagyobb baj vele, arra mindjárt kitérek, de előbb lássuk a történetet! Abból úgyis világossá válik.

Hazánkban nem ismeretlen létforma a "koleszosság", csak hát ez egészen másképpen néz ki, mint jelen esetben az államokban: ott pl. hétvégére nem küldik haza a kölyköket, és a körülmények is emberibbek. Teszem azt, hogy náluk nem hiszem, hogy bevett gyakorlat lenne a 6 (!) fős szobák kialakítása... Kint mondhatni aranyélete van a diákoknak. Leszámítva, ha a szobatársad egy őrült. Rebecca (Leighton Meester - Bújj, bújj szellem!) friss főiskolás, aki Sarával (Minka Kelly - 500 nap nyár) osztja meg szobáját. Hamar barátnők lesznek, csak éppen ez Sara részéről inkább válik rögeszmévé. Mondhatni, hogy beleszeret, de ez még annál is sokkal mélyebb érzés. Hamar eluralkodik rajta a féltékenység, és ami még aggasztóbb, hogy aki rosszat tesz Rebeccával, azt egyszerűen megbünteti. A végére meg már abszolút rá akar hasonlítani.

Majomszeretet - Monkey Shines (1988)

Rendezte: George A. Romero

Ugyan ennek a kritikának a Romero-s posztban lenne a helye, de különleges mivolta miatt megérdemel egy saját bejegyzést. Mert ki hallott már olyan filmről, amiben egy édi-bédi kis csuklyásmajom öldökli az embereket? Aki nem tudná, hogy az meg hogy néz ki, annak íme egy kép. Egyébként nem gondoltam volna, hogy eljő a pillanat, amikor a blogon a Cukiságot fogom linkelni.

Ilyenkor jön a jogos kérdés, hogy egy ilyen aranyos állat hogy lenne képes embert gyilkolni? Igen, egy klasszikus klisével: "tudományos" kísérlet áldozataként. A "tudományos" szót azért tegyük idéző jelbe, mert itt olyat csak nyomokban találhatunk. Mert bár van egy frankó labor, azért az elég nagy felszínességre utal, hogy szerencsétlen majmot egy olyan szerrel oltják be, amit fagyott emberi agy lereszeléséből (!) állítanak elő. Több magyarázat nem is kell a nézőnek: tessék, mirelit agycsíkok, ebből lesz az okos és intelligens majom! Persze mi horror kedvelők bátran átsiklunk az eféle "bakik" fölött, mert mennyivel tudományosabb a zombik létezésének megmagyarázása? Vagy egy olyan szerkezeté, ami a villám erejét használva feltámaszt egy több testrészből összerakott embert? Na ugye. Úgy hogy haladjunk is tovább.

Sorozatomban olyan filmeket mutatok be, amelyeket a rajongók nagyon vártak, ám a megjelenésük csalódásokat okoztak.

The Ward (2011)

Rendezte: John Carpenter

Carpenter az a rendező, akitől mindenki látott már legalább egy filmet, még ha nem is tud róla. Igazi ikon, részletesebben nem is mutatnám be, mert aki nem ismeri munkásságának 1-2 kiemeltebb művét, az rossz blogot olvas. A lényeg, hogy 2001 óta nem forgatott egész estés filmet. Legutóbbi alkotása az a film - A Mars szelleme -, amibe valljuk be, kár volt egyáltalán belekezdeni. Így kijelenthetjük, hogy a rajongók már jócskán ki voltak éhezve egy igazi Carpenter-műre. Sajnos azonban erre még várhatnak, várhatunk.

Már maga a film alapanyaga is necces: egy női elmegyógyintézetbe friss hús érkezik, akinek persze nincs ínyére a helyzet, ezért minden pillanatot megragad a szökésre. A társai meg nagyrészt jó csajok, kár, hogy egyikük sem vetkőzött le (első hiba). Aztán kiderül, hogy az intézetben lakik egy dühös szellem is, ami (aki?) egyenként levadássza a lányokat. Ezek a kivégzések egész látványosra sikeredtek (a szembe szúrás mindent visz), csak többségük túl gyorsan végbement. Aztán természetesen megjelentek a hatásvadász sokkolások (második hiba), bár néhol finomabb, éppen ezért hatásosabb eszközöket is bevetett az ijesztgetésre. Ez utóbbiak a film legjobb pillanatai.

Mielőtt nekikezdenénk, szögezzük le, hogy a kedvenceim mellett ezek sem a "legjobbak", hanem egyszerűen olyan meghatározó alkotások, amik hatással voltak a filmiparra, mondhatni a nagy zsánerek következnek.

Biztos lesznek olyan közismert nevek, amiket kihagyok, de próbáltam a 10 legfontosabbat összeszedni. Az igaz, hogy ez is részint szubjektív, szóval a listával vitatkozni szabad, mi több, kötelező:)

Elkerülve azt a hibát, hogy valamiféle rangsort vizionáljatok bele, ezért az egyszerűség kedvéért kronológiai sorrendet állítottam fel.