Eaten alive (1977)

Rendezte: Tobe Hooper

Három év telt el A texasi láncfűrészes mészárlás bemutatása óta, ami zajos sikert aratott. Ugyan a kritikusok fanyalogtak a brutalitása miatt, de a nézők többsége imádta, mára meg hatalmas kultuszstátusznak örvend. A rajongók pedig már ki voltak éhezve az akkor kikiáltott zseni következő művére. Azonban csalódniuk kellett, ahogy nekem is, mert ez egy közel sem olyan jó film. De talán kezdjük is magával a történettel.

Az alapkoncepció hasonló: elhagyatott, lelakott környezet és egy őrült, mániákus gyilkos, na meg a "redneck-feeling" (aka. "suttyók", lásd South Park, Family Guy). A kezdés máris könnyet csalt a szemembe: Robert Englund (a mi jó öreg Freddy Kruegerünk) karaktere bemutatkozik: „Name’s Buck, I’m ready to fuck." Igen, ez hasonló a Kill Bill-ben hallhatóhoz, erről bővebb elemzést itt lehet olvasni. Aki éppen egy prostit akar megánuszkázni. Azonban a kéjhölgy inkább abbahagyja a szakmát és elmegy egy lepukkant szállóba. A tulaj meg egy pszichopata, de nem az a Psycho-ból ismert kifinomult fajta, hanem egy kőkemény vén tahó. Mindenesetre a lányt motiváció nélkül megöli. Aztán meg jóformán mindenkit, aki betéved. A cím pedig (vagyis "Élve elfogyasztva") arra utal, hogy az öregnek van egy házi kedvence, egy krokodilja. A még élő áldozatokkal eteti. A "fegyvere" pedig egy kasza, ennek azért van stílusa!

Mit is írjak? Olyan üres az egész. A gyilkos, mint már írtam, abszolút motiválatlan. Semmi jó kis háttérsztori, hogy mibe őrült bele. Egyszerűen el kell fogadnunk, hogy őrült és kész. Ráadásul a beszéde is zavaró, mivel össze-vissza hablatyol. De ha már itt tartunk: minden karakter idegesítő. Még az 5 év körüli kislány is. A szereplők: a flúgos család, a lusta seriff, az aggódó apa a lányával, egy csöcsvillantós csajszi, a már bemutatott Buck és a többiek. Nincsenek rendesen kidolgozva, egyszerű papírmasék. Ugyanakkor mindegyiknek van egy kis stikkje, egyiket sem mondanám normálisnak. Nem tudom, hogy ez szándékos volt-e, de mindenképpen érdekesen hatott.

Ami pozitív, az a szépen gördülő cselekmény, a sok vér és a cici+popsi kombó. Mondhatni ez is egy igazi grindhouse film. Maga a krokodil nem túl félelmetes, sőt...! De legalább jó érzékkel keveset mutattak belőle. A képi világa pedig sokban hasonlít a nagy elődhöz, de messze nem ugyanaz a színvonal. Igazából azt nem értem, hogy több pénz állt rendelkezésre (még ha a különbség csak 200 ezer dolcsi), a minőség viszont minden tekintetben sokkal gyatrább lett.

Sajnos nagyon úgy tűnik, Hoopernek volt két jó dobása (a láncfűrészes első két epizódja és a Poltergeist) és ennyi. Ezt a megállapításomat legjobban a Halottasház c. förmedvény tudja alátámasztani. Egyébként jövőre érkezik a Djinn, majd annak is adunk egy esélyt, hátha... Mindenesetre ő már le tett valami maradandót az asztalra, szóval már megteheti, hogy folyamatosan szart okádjon ki magából. Sajnos.

Értékelés: 4/10