Legutóbb az Eaten Alive kapcsán írtam, hogy úgy tűnik, hogy a rendezőnek életében csak két nagy dobása volt: a Texasi láncfűrészes mészárlás és a Poltergeist. Akkor még nem tudtam, hogy ez nem egy elhamarkodott kijelentés volt ez tőlem. Jöjjön két mű tőle, amikben két közös vonás is van: mindkettő förtelmes és mindkettőt folytatták.
A mángorló - The Mangler (1995)
Most komolyan, ha valaki azt hallja, hogy van egy olyan film, amit Tobe Hooper rendez, egy Stephen King novellából, továbbá a főszereplő Robert Englund (alias Freddy Krueger), annak nem futna össze a nyál a szájában? Ilyen hármasfogat munkája egyszerűen NEM lehet szar, de mégis.
Már magával a történettel gondok vannak, ugyanis a konfliktus kiindulópontja egy mángorló. Aki nem tudná, az egy ipari méretű vasaló, leginkább lepedők, terítők és egyéb, nagy méretű anyagok ránctalanítására használják. Magyarul lapít, mint az állat. De aki erről többet akar tudni, annak íme.
Szóval ez a gép egyszerűen gonosz, mint később kiderül, egy démon szállta meg. Itt alapból elgondolkodhatnánk, hogy egy helyhez kötött eszköztől mégis mi félni valója van az embernek? Na igen, nem sok. Ugyanis a mángorló egy kapzsi vénember (Englund zseniálisan alakítja, az tény) tulajdona, aki kvázi rabszolgaként foglalkoztatja az ott dolgozó nőket. Gondolom sejthető, hogy az áldozatoknak egy része belőlük lesz. Aminek a véghez vitele egyértelmű: a masina egyszerűen kilapítja az embert.
A szereplők borzalmasak: a nyomozó egy idegbeteg állat, állandóan kiabál mindenkivel és mindennel. A sógora meg egy álomvilágban élő majom. Az meg külön vicces, hogy a vén szivar 16 éves unokahúgát alakító színésznő minimum 28 évesnek néz ki, és most jóindulatú voltam. Egyébként ő ezért az alakításért még valami kisebb díjat is kapott, hát csak gratulálni tudok, egy Arany Málnát inkább megérdemelt volna.
A szövegkönyv és a történetvezetés valami borzalmas. Feszültség nuku. A mélypont pedig a befejezés, ami annyira gagyi, hogy az már fáj. Konkrétan a több tonnás szerkezet életre kell és elindul!
Ami azonban a legelképesztőbb, hogy ez a hulladék még két további folytatást is megélt!
Értékelés: 3/10
Krokodil - Crocodile (2000)
Ez viszont már a mélypont. Hooper ismét előveszi kedvenc hüllőjét, a krokodilt. Ami persze nem egy közönséges lény, hanem egy ritka, óriásméretű példány. Az áldozatok pedig, ki nem találnátok, egy csapat bulizó fiatal. Akik egytől egyig irritálóak. Kiváltképpen a "vicces" piros hajú köcsög. Na neki péklapát pozitív feje van. De a többiekkel sem lehet szimpatizálni. A krokodil meg szerencsére nem CGI, de ez a béna gumipéldány se a legjobb választás. Gagyi és kész.
A történetet le lehet írni egy söralátétre, annyira nincs, a "fordulatok" meg... képzelhetitek. Csodálja bárki is, hogy direkt DVD-re forgatták. Ezt a rendező minek vállalta be? Még én szégyellem magam helyette.
A "színészek" igazi nímandok, de ami még rosszabb, hogy a karaktereik is laposak. Ahogyan az egész film az. Reménykedtem, hogy ez az a fajta Zs-kategóriás mocsok, amin azért fel lehet röhögni. Sajnos nem az. Egyszerűen bűnrossz, és baromira unalmas is. Ezen még egy üveg kerítésszaggató sem segít.
Több szót nem is érdemes rá vesztegetni, semmi pozitívumot nem tud felmutatni. Kerüljétek nagy ívben. Ebből meg hogy a rákba készíthettek még egy fejezetet?
Friss kommentek