Beth és Francis boldogan élnek, minden rendben van körülöttük. Gyermekük születése előtt még elutaznak egy szigetre, azonban a nagy örömködés elmarad, búvárkodás, pihenés és napozás helyett más izgalmak várnak rájuk. Érkezésük színhelye, a falucska teljesen kihaltnak tűnik, később azonban felbukkan néhány gyerek. De hova lettek a felnőttek?

A mexikói film az 1976-ben bemutatott spanyol Who Can Kill a Child? horror remake-je. Az új változatban Vinessa Shaw, Ebon Moss és Daniel Giminez Cacho játsszák a főbb szerepeket.

Ugyan csak tegnap írtam róla, de minek várni? Ja és már ott is megemlítettem, hogy azért érdemes DVD-n is bezsákolni!

A poszt félig "remake vs. eredeti" lesz, azzal a különbséggel, hogy szó lesz az amerikai változat két folytatásáról is. Így többek között az is kiderül, hogy érdemes-e befektetni a gyűjtődobozára. Na jó, azt most megmondom, hogy nem.

1. Kairo / Pulse (2001 - Kiyoshi Kurosawa) - Mezsgye / Pulse (2006 - Jim Sonzero)

A Kör sikere felébresztette Hollywoodban a feldolgozási lázat. Így jöttek is szépen sorban az ázsiai filmek pofátlan átiratai: a The Grudge-féle Átok, a Fekete víz, Az Árnykép, a Hívatlan vendég, a Nem fogadott hívás, a Tükrök, A túlvilág szülötte és még ki tudja, hogy mik. Ezek többsége ugyan szánalmas újraforgatás, de van azért olyan, ami érzésem szerint jobban sikerült az eredetinél. Reményeim szerint majd egy nagyobb cikk keretében ki fogjuk mindezeket tárgyalni. De egyelőre maradjunk jelenlegi tárgyunknál, a Mezsgyénél.

Azt kell, hogy mondjam 11 év távlatából, hogy a Kairo megelőzte korát. Emlékeztek még 2001-re? A DOS-ra? A floppy lemezre? A Windos XP, YouTube, Facebook, Twitter előtti időkre? A betárcsázós internetre? Arra, hogy még egy kép betöltése is sokszor időigényes volt? Ami nekünk ekkor még az internet hajnalát jelentette, addig a nálunk fejlettebb országokban már a kézzel fogható valóság volt.

De mit is értettem az alatt, hogy ez a film megelőzte a korát? Azt, hogy már ekkor felhívta a figyelmet egy, azóta már világszerte létező társadalmi problémára. Ez pedig nem más, mint az individuum teljes elszigetelődése a külvilágtól, az "én" önkéntes magányba menekülése. Ez a jelenség pedig úgy érzem, hogy sosem lehetne aktuálisabb a közösségi oldalak idején (most is azon csüngsz, mi?) és a tudaton, hogy jóformán már el sem kell hagynia az embernek az otthonát, mert a világháló segítségével a székben ülve el tudunk bármit intézni (na jó, itt Kelet-Európában, a sárga csekk földjén ez még annyira nem lehetséges). Tudom, hogy nem tűnik olyan vészesnek a helyzet, mi több, paradicsomi állapotnak, csak így az ember szociális képességei erősen csökkennek.

A híres rendező (aki a körünkben leginkább a zseniális Carrie adaptációja kapcsán ismert) öt év után újra rendez, méghozzá egy pszichoszexuális thrillert!

A történet látszólag nem tűnik túl nagy számnak: egy fiatal üzletasszony gyilkos bosszút fogad, miután a főnöke ellopja az ötletét. Ez egyébként a a 2010-es francia Szerelmi bűnök remake-je lesz. Ez a tény is aggodalomra adhat okot. Remélhetőleg nem a szokásos "amerikai módi" lesz, hogy snittről snittre lemásolják az eredetit. Az méltatlan lenne De Palmához. Mindenesetre az előzetes figyelemfelkeltő.

A főszerepekben Noomi Rapace (Prometheus, Babycall, Millenium-trilógia) és Rachel McAdams (Éjszakai járat, Éjfélkor Párizsban) lesz látható.

Ha már itt tartunk: jövőre érkezik a Carrie harmadik feldolgozása is, amit Kimberly Peirce (A fúk nem sírnak) rendez.

Nagyon nincs mit hozzáfűznöm. Kritikát már írtam róla és szerintem az egyik legparáztatósabb film. Most meg lehet nézni és el lehet dönteni, hogy igazam van-e.

Ezúttal Indavideóról van, nem tudom, hogy náluk mennyire vadásszák le a filmeket, éppen ezért tessék minél hamarabb túlesni rajta! Ja és érdemes DVD-n is beszerezni, mert ismét kiadták, olcsón.

George A. Romero nem egy művét veséztem már ki, így eljött az ideje annak, hogy megnézzük, hogy azóta ki hogyan nyúlt zombijaihoz. Az eredmény felemás. Na de lássuk is!

1. Az élőhalottak éjszakája  - Night of the Living Dead (1990)

Rendezte: Tom Savini

Korábban valamiért sosem tértem ki rá, de Savini egy baromi nagy név a szakmán belül. Leginkább professzionális maszkmesteri munkájáról híres (pl. Péntek 13, Az erdei fantom, az eredeti Holtak hajnala és Holtak napja - ez utóbbi kettőnél inkább a gore-t kell csodálni ugye). Továbbá rengeteg sikeres horrorban vállalt kisebb szerepeket (pl. Alkonyattól pirkadatig, Holtak hajnala, Maniac). Mint sejthető, Romero-val igen csak jóban voltak, így az sem meglepő, hogy a feldolgozásnak a forgatókönyvét is maga Romero körmölte.

A történeten nem sokat változtattak: egy csapat kétségbeesett ember elbarikádozza magát egy vidéki házban. Azonban a karaktereken és a befejezésen nagyon is. Egyrészt a nyafka és idegesítő Barbarából hallgatva az új idők szavára harcos amazon lett, amit megfejeltek egy komplett átöltöztetéssel. Míg az eddigi rasszista bunkó Cooperből egy igazi, vérbeli faszfejet varázsoltak. Kevés ennyire ellenszenves karaktert látni. A kemény feka szerencsére hű maradt elődjéhez, kit nem más formál meg, mint maga Tony Todd (Kampókéz), aki talán ennek a műnek "köszönheti" az örök skatulyát a horror világában.

Kissé merész húzás volt a lassú zombik megtartása Az élőhalottak visszatérnek után. Az meg külön elszomorító, hogy a mindenféle besorolást elkerülendő, külső nyomásra Savininek vissza kellett fognia magát. Igazán ironikus (és tragikus), hogy egy horror maszkmester egyetlen nagyjátékfilmje mennyire vérszegényre sikeredett... Ráadásul szerencsétlennek állandóan beleszóltak a rendezésébe is, csoda, ha a végeredmény ennyire lagymatag lett? Nyoma sincs az előd kézzel tapintható feszültségének. Üres, mint egy lufi. Ugyan vannak pozitívumai, mint a kezdés megrövidítése, de  maga a vezérfonal eléggé alul teljesít. Nem így a lezárás! A szemünk elé terülő "redneck-dzsembori" igazi öklös az ún. mai valóságnak, a kor emberének. Telitalálat, amit később Romero át is emelt a Holtak naplójába, igaz, sokkal szerényebben. Talán pusztán emiatt érdemes végignézni.

Korábban már volt arról szó, hogy feldolgozzák a Maniac-ot, még hozzá Elijah Wooddal (Frodó) az élen. Nem kicsit voltam szkeptikus ennek a létjogosultságát illetően, de ez az előzetes megnyugtatott és felkeltette az érdeklődésemet. Az igaz, hogy a videón látszik a sietség, de a hangulatra nem lehet panasz. Engem meggyőzött. De az eredetit akkor is nehéz lesz überelnie.