Pénteken (már mondhatni) szokás szerint nyereményjáték lesz, a részletekről itt lehet olvasni. Az e heti ajándék DVD kilétéről pedig a poszt alján olvashattok majd, muhaha:) Az ehhez szükséges TV6 film pedig nem más, mint a...

Dühöngő majom - Primal rage (1988)

Rendezte: Vittorio Rambaldi

Ha a rendezőt nem ismeritek, az nem a véletlen műve, nem túl nagy a filmográfiája, és ahogy elnézem, ez a legismertebb alkotása. Ám az író, Umberto Lenzi már sokaknak ismerős lehet, jó sok olasz horror és giallo fűződik a nevéhez.

No, a történet nincs túlbonyolítva: kiszabadul egy vér (harapás, marás) által terjedő vírus, amitől az átlagember egy agresszív állat lesz. A (magyar) címszereplő majom pedig csak egy embert fertőz meg, aztán szegényke meg is hal. Szóval aki egy állatos horrorra számítana, az csalódni fog. Egyébként az alap sztori nem rémlik senkinek? Pontosan! A 28 nappal később úgy tűnik nem egyedi darab. Kérdem én; ez anno nem tűnt fel senkinek sem, mielőtt mindenki az egekbe magasztalta ezt az egyébként jó filmet?

A TV6-al új szintre emelkedik az együttműködés, nem is akármekkorára!

Most péntektől határozatlan ideig, minden héten kisorsolunk 1-1 DVD-t az ULTRAFILM jóvoltából.

Persze ehhez játszani is kell, így az a feladat, hogy az adott pénteki horror-filmet meg kell néznetek (jaj mily szörnyű), Majd a befejezéskor (ami előreláthatólag háromnegyed 1 körül lesz) én felteszek egy kérdést a látottakkal kapcsolatban. Erre majd egy új bejegyzés lesz. Nyílván nem olyat fogok kérdezni, amit elég megguglizni, ezért majd oda kell figyelnetek a részletekre. Természetesen nem leszek annyira gonosz, hogy olyan szintű apróságot kérdezzek, hogy pl. hány db. kukac jött ki a zombi szeméből, de mindenképp próbálok olyat, amihez látni kell a produkciót.

A válaszokat a bundagyanú elkerülése miatt majd abba a posztba várom, melyben a kérdés lesz, ha máshová írod be, akkor az érvénytelen. Szigorúan a leggyorsabb, helyes választ beküldő játékos nyer!

Eredményhirdetés: Másnap (szombaton) délben egy új bejegyzésben, melyben benne lesz a megfejtés a győztes nickjével együtt.

A nyeremény átvétele: Postai úton. Én magam fogom e-mailen felkeresni a nyertest (mivel a kommenteléshez regisztrálni kell, az üzenetküldés pedig  tudtommal  mindenkinél lehetséges), melyben nekem megírja szépen a címét, ahová küldhetem majd a korongot.

E héten pedig nem mást sorsolunk ki, mint stílusosan, a kultikus Cannibal Holocaust-ot, amelyről korábban már itt írtam.

Arra azonban szeretnélek Titeket megkérni, hogy lehetőleg csak 18 éven felüliek játszanak, mert a megnézendő alkotás és maga a nyeremény is nagyon brutális.

No, ennyit a játékról, hajtás után pedig lássuk, hogy mit is kell megnéznetek a győzelemhez.

Új sorozat, amiben 1970 előtti horror-filmek lesznek terítéken. Bár ez pont 1970-ben készült, szerintem még belefér.

Hentesbárd - Il rosso segno della follia / Hatchet for the Honeymoon (1970)

Rendezte: Mario Bava

Legújabb klasszikusom szintén egy Mario Bava mű, csak úgy, mint a Sátán maszkja. Múltkor elfelejtettem, azonban most pár szóban megemlíteném, hogy a rendező nem akárki. Mint az sejthető, ő az, akinek művei sok szempontból formabontóak voltak, aki egyáltalán feltette Olaszországot a képzeletbeli horror-térképre. Szerintem nem túlzás ha azt állítom, hogy ha Carpenter a slasher atyja (a Fekete Karácsony szerintem még nem az), akkor Bava a giallo-é (1963. The Evil Eye). Ez pedig egy zseniális film tőle. Tessék.

Giallo-nak indul, de annál több lesz belőle. Igaz, már eleve az egyedi, hogy itt maga a gyilkos a főszereplő. Követjük minden lépését, így nincs meg bennünk az az izgalom, hogy "jaj, mikor csap le megint", de furcsa mód nem is hiányzik. Épp elég érdekességet tartogatnak a készítők számunkra: miért öl? Aztán meg, hogy mit fog majd látni, amikor végre visszaemlékszik? Természetesen mindenre kapunk majd magyarázatot. Az talán nem meglepő, hogy az elkövetőnk gazdag és híres, aki feleségével él nem kimondottan boldog házasságban. A nő annyira utálja már, hogy csak azért sem válik el tőle, nehogy jó legyen férjének, kemény, mi? Ennek az egész gazdag emberes őrületnek a legismertebb darabja a sokak által ismert Amerikai Pszicho (2000), persze ennek a filmnek a tükrében már ez se egy olyan nagy durranás.

Új sorozatot indítok, amiben 1970 előtti horror-filmek lesznek terítéken.

La maschera del demonio / Black Sunday / The Mask of Satan (1960)

Rendezte: Mario Bava

Hogy az olasz filmesek sosem ismertek határokat, tabukat, sőt, egyenesen úttörői voltak a horrornak, azt jól példázza ez a sokcímű, 1960-ban készült alkotás is. Meglepő a gondolat, hogy egyes országokban (pl. Nagy-Britanniában) anno betiltották, ami manapság már persze (tudtommal) mindenhol feloldást nyert.

Miért is? Hiszen ránézésre ez egy egyszerű vámpír-történet, ami elég sok mindenben hajaz a nagy elődre, a Drakulára. Elég ha a történetet nézzük: van egy középkori boszorkány és segédje, akiket a Sátán maszkjával az arcukon temetnek el, ügyelve arra, hogy soha, senki ne "ébreszthesse fel" őket. Itt gyorsan megjegyezném, hogy a nyitó jelenet az valami zseniális, rögtön meg is értjük az erős cenzúrát: a maszkok ugyanis belülről szegecseltek  (ergo nem csak a megbélyegzés volt a cél) és a felhelyezésüket végig a szemünkkel követhetjük. Amolyan retro-gore feelinget áraszt magából, amihez párosul a '30-as évek klasszikusainak a hangulata is.

Ééééééééés most fogom csak igazán kicsapni a biztosítékot! Sokat gondolkodtam azon, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, mert félő, hogy elriasztom magamtól még azt a kevés kis törzsolvasómnak a felét is. De nem bírom magamban tartani. A lista erősen szubjektív, előre szólok. Nem zavar, ha majd sok háborgó hozzászólás lesz, amíg az érvekkel fog történni és nem sima anyázással. Úgy hogy jobb, ha tisztázunk még előre 1-2 dolgot:

• Mint ahogy az adatlapomon is látszik, "csupán" 24 vagyok. Így én teljesen más horror-filmeket szocializálódtam, mint a legtöbb 30+ ember. Persze vannak kivételek, mint pl. a Rémálom az Elm utcában széria, amin már kiskoromban is jókat szórakoztam.
• Nem végeztem el semmiféle film vagy médiaszakot (holott szakirányilag erre lett volna lehetőségem), így a filmek többségét rendszerint, mint "egyszerű" nézőként éltem meg.
• Természetesen nem vagyok "suttyó", aki nem lát bele egy-egy alkotás mélységeibe.  Az se igaz, hogy csak is kizárólag műfajon belül érdeklődnék e művészeti ág iránt.  Pl.  imádom a jó művészfilmeket is, amikben aztán jócskán lehet dúskálni a többletjelentéseken (sőt, szinte minden téren van 1-1 kedvencem). Azonban egy horrortól leginkább három dolgot várok: vagy paráztasson be, vagy legyen nagyon merész, vagy csak egyszerűen szórakoztasson.

Ennek tudatában az alábbi listám az "átlag" horror-kedvelőknek szól, akik hajlamosak megbízni a "megmondó emberekben", aminek eredménye általában pofára esés. Mert miről is van szó? Ezek azok a művek, amiket szokás "alap" jelzővel illetni, a legtöbbnél ráadásul előjön a "bezzeg anno még értettek ehhez..." c. mondóka is. Így nem meglepő, hogy a felsoroltak között híres rendezőket fogunk találni, azonban előre leszögezném, hogy legtöbbjüknél csupán az adott művel van kifogásom, nem a teljes filmográfiájával. Szóval ne tessék túl sok "mainstream" filmet várni.

Még valami, bizonyára lesznek olyanok, akik hiányolják majd az Alkonyatot, na már most 1. nem láttam, 2. ez nem horror, hiába a vámpírok meg a farkasemberek.

Akkor kezdjük.

Kivételesen ahelyett, hogy egy nagyon régi Lucio Fulci-s posztomat updatelném, inkább írok egy újat. Akkor lehet, hogy elhamarkodott voltam két film alapján (sőt tuti), de amióta láttam még négyet, azóta megnyugodtam, hogy tényleg egy enyhén szólva túlértékelt rendező. Az ezzel kapcsolatos poszt itt elolvasható. Előre engedtessék meg az a luxus, hogy röviden írok róluk, ennek több oka is van.

3. Zombi - Zombi 2 / Zombie (1979)

Nem, nem két filmről van szó. Ugyanis a magyar cím csak simán "Zombi", míg eredetileg ez egy második rész, noha első az nincsen, legalábbis hivatalosan. Ugyanis Fulci így tisztelgett Romero-nak Az élőhalottak éjszakája előtt. Ez nagyon szép, csak épp a kettő között ég és föld a különbség. Hovatovább pedig a legtöbb (sokszor önjelölt) horror-filmesztéta ezt a filmet tekinti az egyik legkiemelkedőbb alkotásnak. Na ez egy súlyos tévedés.

A történet nem túl izgalmas, legalábbis szerintem: a nő keresi apukáját egy távoli, egzotikus szigeten, egy merész újságíróval. Az apuka persze nem botanikus, hanem orvos, aki egy különleges betegséget tanulmányoz, aminek következtében a holtak feltámadnak és megeszik az élőket. Persze a bennszülöttek vudura gyanakodnak, de ki nem szarja le őket? Igazából kb. ennyi.

Nem bonyolítanám túl, mert nincs mit. Azt elismerem, hogy akkoriban biztos nagy sikere lehetett, hiszen sokkal izgalmasabb, mint Romero '78-as Holtak Hajnala. Na meg a belezések is sokkal jobbak, még ha mai szemmel kissé gagyi is lehet. De legalább nem annyiból áll egy zombi, hogy az embert leöntik hamuval, meg ketchupöt tesznek a szája szélére. Itt rendesen vannak kukacok, meg rothadó test. Röviden ennyi a pozitívum: fasza gore és fasza zombik. Ennyi.

A negatívumokból jócskán van: iszonyatosan lassú és vontatott. A szereplők totál logikátlanul viselkednek. De a legnagyobb baki, hogy kb. 3-400 éves halottakból (is) csinálnak zombikat! Mégis, hogy a jó életbe?! Azokból a konkvisztádorokból már csak csontoknak kellett volna maradniuk! A színészek pocsék alakítást nyújtanak, igazi ripacsok. Fel nem tudom fogni, hogy mi ebben a filmben a jó, a "zseniális". Romero legalább rittyentett egy társadalomkritikát, itt még ez sincs. Ja és tartsatok maradinak, de számomra egy napfényes pálmafás tengerpart nem tud félelmet kelteni bennem, hiába grasszálnak az élőhalottak. A cápa vs. zombi jelenet legalább poén.

Decembertől itthon is lehet kapni, dupla DVD-n, 3000 pénzért. Ezt csak fanatikusok engedjék meg maguknak, aki nem látta, az nehogy megvegye!

Ugyan Tarantino és Rodriguez egész szépen tálalták anno a kis projektükkel a "Grindhouse-érzést", ami az európaiak többségének kimaradt az életéből. Ez annyit takar, hogy az autós moziban a fiúk-lányok beültek valami béna, nem túl bonyolított horrorra, ahol jóformán csak cicik és brutális gyilkosságok voltak. Mint ahogyan az alábbi kettőben is.

Mil gritos tiene la noche / Pieces (1982)

Rendezte: Juan Piquer Simón

A kezdés csillagos ötös: 10 év körüli kisfiú egy intim-puzzlet rak ki, ami anyunak persze nem tetszik, ezért azt elkobozza. Válaszul a fiacskája felaprítja egy baltával apró darabokra. Azonban annyira hidegvérű, hogy eljátssza a besokkolt, tétlen áldozatot, mintha valaki betört volna. Majd vágás, és egyszer csak a "jelenben" találjuk magunkat. A puzzle ismét előkerül, és bár nem látjuk a tulajdonosa arcát, tudjuk, hogy ki is ő. Azon kívül, hogy a gyilkos, aki majd szépen felaprítja az egyetemista lányokat.

Igazából ez utóbbi kijelentésem egy kicsit túlzás, mert mindegyiktől "csak" 1-1 darabot vesz el, pl. fej, karok stb. A célja pedig a tapasztalt horror-fanoknak pedig nyilvánvaló, így nem marad más rejtély, hogy kicsoda is ő, amivel persze elindul a nyomozás.

No, csak, hogy lássátok, miket néztem meg mostanság, amik miatt (is) ritkult a posztok száma. Persze ez viszonyítás kérdése, hiszen anno volt, amikor egy egész hónapot kihagytam, igaz akkor még ennél is kevesebb olvasóm volt. Ezekről a filmekről tényleg csak röviden írok, hogy nehogy elkövessétek azt a hibát, hogy bármelyiket is megnézitek.

1. Vicces Fickó - Funny Man (1994)

Rendezte: Simon Sprackling

Szegény Christopher Lee-t nem tudom, hogy mivel győzték meg, hogy ebben a borzalomban akár egy percet is játsszon. Biztos kellett egy kis nyugdíj-kiegészítő, mert az összes idő, amit játszik, lehet maximum 10 perc. Szóval, aki kifejezetten miatta nézné meg, ne tegye.

A film színvonalát jól mutatja a kezdő jelenet: egy csapat fickó pókerezik (pénzben természetesen), a főszereplőnk pedig nyer egy kastélyt, egy JOKERREL! Már itt abba kellett volna hagynom, de fokozták! Volt benne egy fekete csaj, akit szexi démonnak próbáltak beállítani, de ilyen ronda maszkulin fejet nőn én még életemben nem láttam. Először azt hittem, hogy a karaktere transzvesztita. Aztán persze kiderül, hogy boszorkány (!) és még kvázi lézert is ki tud lőni az ujjaiból!

A történet pedig annyi, hogy a főhősünk viszi a kis családját a kastélyba beköltözni, ahol felébresztenek valamiféle démont, aki a joker-kártyán lévő alakokra hajaz külsőleg, persze rondább kivitelben. Na már most a film próbál egyszerre humoros és valamiféle splatter (jó véres) lenni, csak egyik se jön össze. A röhejes kifejezés találó, mert annyira ZS-kategória az egész, hogy azt már egyetemen kéne tanítani.

Nem is ragoznám tovább: a karakterek egytől egyik stilizáltak és az őket eljátszó színészek pedig kukába valók (Lee kivétel persze). A történet rém gagyi, amit megfejelnek a befejezéssel, ami után jogos a felvetés, hogy akkor az egész film nem szólt semmiről. Pozitív az, hogy kegyetlen, gyerekeket is simán megölnek benne, amit egy ilyen kaliberű produkciótól nem várnánk el, sőt, azt hittem, hogy lealacsonyodik majd Kém kölykök szintre, de nem. A maradék apróságokról, mint a technikai kivitelezés vagy a rendezés már szót se érdemel.

La bimba di Satana / Satan's Baby Doll (1982)

Rendezte: Mario Bianchi

Ez voltaképpen nem más, mint egy pornógráf olasz horror. Nem erotikus, de nem is kifejezetten pornó, amolyan keverék. Miért is? Mert a történet nem arra épül, hogy legyen mivel kitölteni az időt két "akció" között, hanem inkább a mesélést szakítja meg néha egy-egy szexuális kilengés. Ezen kívül a színészek többsége hiteles, nem egyszerű "szöveg felolvasó", mint ahogyan azt a pornóban megszokhattuk.

A sztori elég érdekes: rögtön (szó szerint) egy soft-leszbikus jelenettel találjuk szembe magunkat, amolyan ráhangolásként, hogy aztán egyből egy gyászszertartáson találhassuk magunkat. Itt pedig ízelítőt kapunk a filmnek a horror részéből: a halott asszony teste ugyanis egy pillanatra látványosan megmozdul, amit persze később az orvos megmagyaráz, hogy ebben nincs semmi különös. Persze mi tudjuk, hogy ez nem így van. Sajnos a film egyik nagy hibája is felszínre kerül ennél a jelenetnél: az elhunyt lányát játszó "színésznő" egy ripacs. Elismerem, nem kell nagy elvárás egy ilyen kaliberű produkciónál, de azért ez az alakítás siralmas, a többiek viszonylag elég tűrhetőek. Na meg szemérmes is, legalábbis tőle ne várjunk túl sok akciózást. Ezért fel is merült bennem a kérdés, hogy akkor mi a fenét keres egy ilyen nő ebben a filmben?!

Hölgyeim és Uraim!

Elérkezett az idő, hogy több hónapos munkálkodásomnak beérjen a gyümölcse. Ugyan már volt egy hasonló cikk a Filmdroidon, de valljuk be, a szerző enyhén szólva messze járt az igazán durva alkotásoktól. Elég, ha csak annyit írok, hogy onnan egy sem került be az enyémbe. Eléggé nemzetközire sikeredett, ráadásul nem csak horrort tartalmaz az én kis listám. Lássunk, néhány esetlegesen felmerülő kérdést:

Mi alapján készült a lista?

Sok szempontot vettem figyelembe, de legegyszerűbben úgy fogalmazhatnék, hogy azokat kerestem elsősorban, amik nem csak hogy csurognak a gore-ban, de a legtöbb esetben olyan aberrációkkal is szembesülhetünk, amik arra késztetik a jó ízlésű átlagembert, hogy ezt ne nézze végig. Azonban van 1-2 alkotás, aminek még gore sem kellett, hogy bekerüljön, mert egyszerűen annyira betegek.

Mik voltak a kizáró okok?

Az első az, hogy a film ne pusztán pornógráfiával vagy naturalizmussal próbáljon sokkolni, így az olyan művészfilmek, mint a Shortbus vagy a Ken Park egyből kiestek. A második pedig az, hogy ne legyen dokumentarista, ne valódi halálesetekkel, vagy azoknak az illúziójával borzasszon el, mert az "túl könnyű út". Bár ez most elég nyersen hangozhat, de valóban nem lenne "fair" olyan sokkumentumokat felvonultatni, mint a Halál ezer arca-sorozat vagy a Traces of Death. Mivel ezek voltaképpen a valóságot akarják bemutatni, nem valakinek a sajátos agyszüleményei.

A sorrend mi alapján alakult?

Egyszerűen melyik hatott rám a legjobban: nagy gondban lennék, ha pontszámok szerint kéne rendeznem, éppen ezért nem is értékeltem ilyen formán ezeket. Persze vannak, amikről már korábban írtam, de azoknak a pontjai ne zavarjon össze senkit. Így kéretik mellőzni az olyan megjegyzéseket, hogy "egy 6/10-es hogy tudott megelőzni egy 8/10-est".

Továbbá:

Előre szólok, hogy a kedves kommentezők nyílván még tudnának hasonlóan durva filmekkel példálózni, de engedtessék meg nekem az a luxus, hogy beérjem ennyivel. Ugyanis én is csak egy ember vagyok, és már kezdtem beleőrülni abba, hogy a szabadidőmben "muszáj" jelleggel ilyen beteg filmeket kelljen néznem, hogy "hátha bekerül". Így is legalább 3 hónapom ment erre a projectre, szóval azért ezt tessék figyelembe venni. Persze ettől függetlenül lehet, hogy utána látok majd nem egy olyan produkciót, amik láttán majd azt fogom gondolni, hogy "basszus, ez simán TOP-listás", de nem szeretnék ennek a posztnak a  folyamatos frissítésével foglalkozni. Természetesen írni majd fogok róluk, egy-egy külön posztban.

Végül pedig, mielőtt legördülne a függöny, előre szólok, hogy ezek a filmek valóban csak a felnőtteknek szólnak, így megkérem az esetleges tinédzser-korúakat, hogy ne próbáljanak menőzni az iskolában azzal, hogy "háhá megnéztem mind a 10-et, kemény vagyok". Úgy hogy inkább szóljon ez a lista a szülőkhöz, hogy tudják, miktől óvják gyermekeiket. Meg persze saját magukat is.

Igen, SPOILER-es írás lesz, de ezt nem lehet elkerülni. Bocs.

A "tovább" gomb lenyomásával tessék befáradni és szörnyülködni. Ismétlem: csak erős idegzetűeknek!

UPDATE: A lista időközben (1 év) felül lett írva, íme a javított verzió.