Új sorozatot indítok, amiben 1970 előtti horror-filmek lesznek terítéken.

La maschera del demonio / Black Sunday / The Mask of Satan (1960)

Rendezte: Mario Bava

Hogy az olasz filmesek sosem ismertek határokat, tabukat, sőt, egyenesen úttörői voltak a horrornak, azt jól példázza ez a sokcímű, 1960-ban készült alkotás is. Meglepő a gondolat, hogy egyes országokban (pl. Nagy-Britanniában) anno betiltották, ami manapság már persze (tudtommal) mindenhol feloldást nyert.

Miért is? Hiszen ránézésre ez egy egyszerű vámpír-történet, ami elég sok mindenben hajaz a nagy elődre, a Drakulára. Elég ha a történetet nézzük: van egy középkori boszorkány és segédje, akiket a Sátán maszkjával az arcukon temetnek el, ügyelve arra, hogy soha, senki ne "ébreszthesse fel" őket. Itt gyorsan megjegyezném, hogy a nyitó jelenet az valami zseniális, rögtön meg is értjük az erős cenzúrát: a maszkok ugyanis belülről szegecseltek  (ergo nem csak a megbélyegzés volt a cél) és a felhelyezésüket végig a szemünkkel követhetjük. Amolyan retro-gore feelinget áraszt magából, amihez párosul a '30-as évek klasszikusainak a hangulata is.

Aztán ugrunk az időben, a XIX. sz. végére, a helyszín pedig Moldova. Itt ki is lehet találni, hogy ez egy vámpíros történet lesz, de ne tessék megijedni, nem olyan egyszerűen, mint ahogy azt elsőre sejtenénk. Persze itt is egy idős professzor és fiatalabb, délceg kollégája megy régészeti nagygyűlésre, miközben hogy-hogy nem, véletlenül kiszabadítják fogságából a gonosz boszorkány lelkét.. Én naponta csinálok ilyen véletleneket... A boszorkány persze bosszúra éhesen az őt elítélő bátyjának a leszármazottjain akar revansot venni. Természetesen ezt a két tudósunk akkor még nem tudja, hogy mi történt. Amúgy az ebben a jelentben megjelenő gumidenevér kissé megmosolyogtató mai szemmel, persze nem annyira, mint a Lugosi-féle Ördögi denevéré.

A lényeg, hogy a vámpír-boszinkat bár látjuk, de a teste a sírjához van kötve, ezért muszáj a hercegnő testét "magáévá tenni". Aki puszta véletlen folytán pont ugyanúgy néz ki (ugyanis a két szerepet egy azon személy játszotta el, de ezt elég ügyesen kivitelezték). Aztán persze feltámad a segéd is, Iván (a másik jolly joker név az Igor mellett, igaz, őt ne púposként, hanem fess, középkorú úrként képzeljétek el). A többi pedig már nagyjából kitalálható. valakiből vámpír lesz, valaki meghal, rejtélyek, titkok és megtévesztés. Ahogy azt el is várjuk.

A már említett nyitó hangulat szinte végig megmarad, ahogy az olyan fincsi "újítások" is, mint pl. a szembe szúrt karó. A színészekre pedig nem lehet panasz: aki szokott nézni régi filmeket, az tudja, hogy kb. mire számítson. Igaz, néhol ellaposodik sajnos a történet, de ez betudható annak, hogy azért 50 éve még nem voltak olyan elvárásai az embernek, hogy pörögjenek ezerrel az események.

Így jobban belegondolva, a Sátán maszkja már kikacsingatott a giallo felé bizonyos szinten, már ami a rendezést illeti, ami ugyebár nem véletlen a rendező munkásságát figyelembe véve. Nem egy klasszikus vámpír-film, bármennyire is annak tűnik. Szóval szerintem ezt nyugodtan lehet tekinteni egy mérföldkőnek is a mozik terén.

Összegezve ez egy nagyon jó kis film, erre lehet mondani, hogy időt álló alkotás. Vajon ezt mikor dolgozzák fel? Kérdezem cinikusan.

Értékelés: 7/10

u.i.: azért a trailer se semmi: