Visszatérő rovatunk legújabb tárgya egy igen mutatós kis zsebkönyv, amely Grafománia névre hallgat. A szerzője Makra Árpád, aki volt olyan kedves a blog szerkesztőségének dedikálni a küldött példányt, melyet ezúttal is köszönünk. A könyv formátuma nagyszerűen illeszkedik a tartalmához, ugyanis ismét egy novelláskötethez van szerencsénk, összesen 14 rövid történetet ismerhetünk meg, nagyjából 180 oldal terjedelemben. Külön érdekesség, hogy az egyik (szerény véleményem szerint amúgy kiemelkedően jó) novella hangoskönyv formátumban ingyenesen elérhető, így bárki belekóstolhat az író világába. Videó, borító és kritika alant.
Makra Árpád - Grafománia

A kötet számomra egyik legnagyobb erénye, hogy nem akar több lenni, mint ami. A könyv fizikai dimenziói, valamint a szellős tördelés következtében a novellák igen csak rövidkék, ezáltal azonban sallangmentesek, nincsenek felesleges leírások, érdektelen párbeszédek. A szöveg nagyon lényegre törő és velős, hamarabb véget ér egy sztori, mint hogy esélyt és időt adna az olvasónak arra, hogy beleunjon.
Ez pedig szerintem tökéletes tálalása a tartalomnak, amely nem más, mint egy-egy érdekes, általában morbid, néha egészen egyedi és néha kicsit újrahasznosított, de többnyire elgondolkodtató ötlet. Van itt fogorvosi rendelős kivégzés, földönkívüli teremtők, Hannibal Lecter stílusú étterem, gyilkos és öngyilkos típusú eszmefuttatások, valamint olyan sláger témák is, mint a zombik és a túlvilági élet.
Bizonyára hazánkban többségében vannak velem együtt azok, akik előbb látták a filmadaptációt, mintsem olvasták volna a művet. Ez sok esetben hátrányt szokott jelenteni olvasás közben (tapasztalat), hiszen akaratlanul is bevillannak egy-egy ismerős helyzetleírásban az odaillő képsorok. De már maguk a szereplők kinézete is élénken él a fejekben, szerencsés esetben persze az adaptáláskor az alkotók ügyelnek a hasonlóságra. Nagyobb probléma persze akkor van, ha a cselekményekben gyökeres eltérések fedezhetőek fel a két médium között. Igaz, ez nézőpont kérdése, mert így legalább meg tudják lepni a befogadó személyt.
A mű nem oszlik fejezetekre, egyetlen 240 oldalas folyamként tárja a sztorit az olvasó elé, s mivel rendes tempóban pörögnek benne az események egyáltalán nem zavaró a tagolás hiánya. Azért egy természetes töréspontot mégis mindenki könnyedén felfedezhet, az első fele ugyanis eléggé hasonlít egy unalomig ismételt tinidráma zombikórral megspékelt verziójára, a későbbiekben viszont más műfajok felé kezd el kacsintgatni a történet.
Előre szeretném leszögezni: ez teljesen szubjektív vélemény, és nem azt szeretném ezzel sugallni, hogy ez a könyv rossz. Csak... Nagyon nem az én stílusom.
Igen, ez egy verseskönyv. Nem, nem a klasszikus értelemben vett belezős-ijesztgetős versek. Viszont a Nagy Tim Burton (Ollókezű Edward,
Friss kommentek