Nehogy azt higgyük, hogy az ördögi terv, ami azt a pénzéhes célt szolgálja, hogy régi klasszikusokat újra levetítenek 3D-ben, csak Amerikát érte el, mint egy pestis. Nem, Japánban is felütötte fejét a vírus. Mindannyiunk sajnálatára.
A Battle Royale kultuszba jól beleokádtak ezzel:
A zenéért pedig tényleg kijárna egy alapos verés.
Csak nehogy szó érje a ház elejét, hogy múltkor csak 3-ról adtam hírt, miközben még lesz egy pár. Mindenesetre én mosom kezeim, az xpress tájékoztatott "későn" ezekről. De ez legyen a legnagyobb gondunk, nem? (Még valami: hamut szórok fejemre, mert ezt a posztot már pénteken el kezdtem írni, csak aztán inkább el kezdtem élvezni a szabadnapjaimat, bocsi.)
Rendezte: Robert Hiltzik (1.) és Michael A. Simpson (2.)
Ezt a két filmet, amit persze tessék külön-külön venni, ez nem dupla kiadás, csak gondoltam így egyszerűbb lesz (nekem, muhahaha). Ez egy igazi klasszikus, ezért röstellem is, hogy egy részt se láttam. Tudtommal amolyan vicces slasher, szóval biztos fasza. Még valamit be kell vallanom, legutóbb szándékosan nem raktam be a többi közé, mert a dátum túl "közeli" volt, de most kialakult egy számomra vis major helyzet, szóval akkor ez is belefér.
Hang: 2.0 magyar, 2.0 angol
Kép: 16:9
Extrák: Semmi.
Várható ár: darabjuk 990 Ft.
Várható időpont: október 5. (holnap)
Kell-e? Igen, de van egy sejtésem (vagy csak reményem?), hogy majd idővel lesz belőle egy díszdoboz, tekintve, hogy nem csak két részt élt meg a széria. Mindenesetre eléggé low-budget kiadás, ennél butítottabbat már nem is lehetett volna kiadni. Csak rajongóknak!
A legutóbbi bejegyzésem hatására sikerül egyszerre két kívánságot is teljesítenem: egyrészt hogy legyen "underground" ázsiai, másrészt pedig, hogy legyen egy téma köré csoportosítva. Ez pedig nem más, mint az emberek etetése emberi hússal, természetesen a tudtukon kívül. Amerikában erre legutóbb a Sweeney Todd-ban volt erre példa, ahol a piték voltak megtöltve az utca emberével. Azonban keleten élő embertársaink kicsit brutálisabbra vették a figurát. Íme három film, jó étvágyat hozzá!
Rendezte: Herman Yau
Igen, ez sokaknak ismerős lehet, a már azóta sokszor ismételgetett listám negyedik helyezettje, nem véletlenül. Elég abból kiindulnunk, hogy itt a kannibalizmus csak egy mellékszál, a film nagy része még ennél is durvább. Ez egy igen egyedi, hong-kongi és dél-afrikai koprodukció eredménye, mivel ezen a két helyszínen játszódik, bár a rendőrfőnökön kívül szinte minden főbb szereplő kínai.
A történet főszereplője egy igazi fasz. Nem igazán kell tovább ragoznom, erőszakos, ingerlékeny és még a legyet is röptében. Emellett meg eléggé undorítóan néz ki és viselkedik is. Már az első 5 percben leönt egy kb. 6-7 éves kislányt benzinnel, hogy felgyújtsa, bár szerencsére ez nem jön össze, mert félbeszakítják. A lényeg, hogy elmenekül a távoli Dél-Afrikába, egy kínai étterembe dolgozni, mint kvázi mindenes. Aztán megdug egy haldokló bennszülöttet. Igen, már annyira kanos volt. Pechére elkapta az Ebolát,
De! Mivel ő azon kevesek közé tartozik, akik csak hordozóvá vállnak, ezért letudja az egészet azzal, hogy ő meggyógyult. Így persze tudtán kívül elterjeszti mindkét országban a kegyetlen vírust. Az egyik közvetlen módja pedig az, hogy ledarál néhány embert hamburger húsnak (!), hogy majd azt szolgálja fel a kedves vendégeknek. Na és persze még egyszer-kétszer kufircol, szigorúan gumi nélkül. No nem mintha nyál útján nem terjedne...
Eredetileg csak az egyikről írtam volna, de eszembe jutott, hogy korábban már láttam egy hasonló stílusú filmet, így miért ne mérettessenek meg egymással?
Rendezte: Shion Sono
A Battle Royale után térjünk vissza az öldöklő japán tinikhez, csak azzal a különbséggel, hogy itt szinte kizárólag öngyilkosságok történnek.
Hasonló produkciót nem is olyan régen láthattunk már, ez volt Az esemény, bár azért vannak lényegi különbségek mondanom sem kell. Ami az amerikaiban erősség volt, a különféle extrém öngyilkossági módszerek, az a japán verzióban pont hogy a gyengéje, legalábbis nekem kevesek voltak az olyan megoldások, hogy tabletta, gázsütő, pisztoly, kötél vagy éppen a magasból való leugrás. Bár el kell ismernem, hogy a nyitó képsor meggyőző volt: 54 középiskolás kislány egymást kezét fogva, ritmusra, vidáman a metrószerelvény alá vetik magukat. Süti.
A lényeges különbség azonban az, hogy itt nem önkívületben lévő zombi-pótlékok vetnek véget az életüknek, hanem vidám gyermekek. A legütősebb jelenet ebből a szempontból pedig az, amikor kb. ez a párbeszéd hangzott el: "-Gyertek, legyünk öngyilkosak! - Oké!", ez persze lehet, hogy így leírva nem olyan átütő, de úgy tessék elképzelni, ahogy manapság egy baráti társaság rábólint egy önfeledt kocsmázásra. Egyszóval: groteszk.
Akartam valami frappáns bevezetőt, de nem volt hozzá ihletem, úgy hogy inkább csapjunk egyből a szusiba.
Szóval a Battle Royale eredetileg egy nagyon jó, 18-as karikás japán regény. Nem, nincs benne se erőszak, se bukkake, semmi ilyesmi. "Csupán" tömény, változatos erőszakos gyilkosságok. Az írója pedig Takami Kósun. Meglepő módon az írónak ez az egyetlen könyve, lehet, hogy úgy gondolta, hogy a csúcson kell abbahagyni (rossz vicc volt, tudom). Pedig szívesen olvasnék tőle mást is, bár a Truancy eléggé hasonlít rá, remélem azt is megfogják egyszer filmesíteni.
A történet elég egyedi, bár sokan egy japán Legyek Urának tekintik, persze pozitívumként. Egy alternatív valóságban játszódik, egy fiktív távol-keleti országban, amit úgy képzelhetünk el, mintha anno a fasiszta japán állam bekebelezte volna fél Ázsiát és militarista diktatúrával uralkodna mindenki felett. Ez a rendszer persze zsarnok és gonosz: nem kíméli az ellenszegülőket, másképp gondolkodókat. Olyan szinten, hogy pl. a jó öreg rock 'n' roll is tiltott.
Nem is tudom, hogy mivel is kezdjem. Talán azzal, hogy egy újabb rekordot könyvelhetek el, sőt egyenesen hármat is! Ugyanis 22571 egyéni olvasója volt a tegnapi bejegyzésemnek, ami többek között annak köszönhető, hogy az indexen 12 órán keresztül voltam kinn. Ráadásul a kommentek száma is elérte végre a háromjegyűt.
Köszönöm minden kedves olvasómnak a megtisztelő figyelmet!
Ha már a hozzászólásoknál tartunk, a legtöbben körülbelül ugyanazt a három filmet kértétek számon tőlem, amin meglepődtem, úgy hogy most górcső alá veszem őket és megmutatom, hogy miért nem kerültek be. Előre szólok, hogy ezek nem igazi kritikák, csak válaszadások a számon kérőknek.
Hölgyeim és Uraim!
Elérkezett az idő, hogy több hónapos munkálkodásomnak beérjen a gyümölcse. Ugyan már volt egy hasonló cikk a Filmdroidon, de valljuk be, a szerző enyhén szólva messze járt az igazán durva alkotásoktól. Elég, ha csak annyit írok, hogy onnan egy sem került be az enyémbe. Eléggé nemzetközire sikeredett, ráadásul nem csak horrort tartalmaz az én kis listám. Lássunk, néhány esetlegesen felmerülő kérdést:
Mi alapján készült a lista?
Sok szempontot vettem figyelembe, de legegyszerűbben úgy fogalmazhatnék, hogy azokat kerestem elsősorban, amik nem csak hogy csurognak a gore-ban, de a legtöbb esetben olyan aberrációkkal is szembesülhetünk, amik arra késztetik a jó ízlésű átlagembert, hogy ezt ne nézze végig. Azonban van 1-2 alkotás, aminek még gore sem kellett, hogy bekerüljön, mert egyszerűen annyira betegek.
Mik voltak a kizáró okok?
Az első az, hogy a film ne pusztán pornógráfiával vagy naturalizmussal próbáljon sokkolni, így az olyan művészfilmek, mint a Shortbus vagy a Ken Park egyből kiestek. A második pedig az, hogy ne legyen dokumentarista, ne valódi halálesetekkel, vagy azoknak az illúziójával borzasszon el, mert az "túl könnyű út". Bár ez most elég nyersen hangozhat, de valóban nem lenne "fair" olyan sokkumentumokat felvonultatni, mint a Halál ezer arca-sorozat vagy a Traces of Death. Mivel ezek voltaképpen a valóságot akarják bemutatni, nem valakinek a sajátos agyszüleményei.
A sorrend mi alapján alakult?
Egyszerűen melyik hatott rám a legjobban: nagy gondban lennék, ha pontszámok szerint kéne rendeznem, éppen ezért nem is értékeltem ilyen formán ezeket. Persze vannak, amikről már korábban írtam, de azoknak a pontjai ne zavarjon össze senkit. Így kéretik mellőzni az olyan megjegyzéseket, hogy "egy 6/10-es hogy tudott megelőzni egy 8/10-est".
Továbbá:
Előre szólok, hogy a kedves kommentezők nyílván még tudnának hasonlóan durva filmekkel példálózni, de engedtessék meg nekem az a luxus, hogy beérjem ennyivel. Ugyanis én is csak egy ember vagyok, és már kezdtem beleőrülni abba, hogy a szabadidőmben "muszáj" jelleggel ilyen beteg filmeket kelljen néznem, hogy "hátha bekerül". Így is legalább 3 hónapom ment erre a projectre, szóval azért ezt tessék figyelembe venni. Persze ettől függetlenül lehet, hogy utána látok majd nem egy olyan produkciót, amik láttán majd azt fogom gondolni, hogy "basszus, ez simán TOP-listás", de nem szeretnék ennek a posztnak a folyamatos frissítésével foglalkozni. Természetesen írni majd fogok róluk, egy-egy külön posztban.
Végül pedig, mielőtt legördülne a függöny, előre szólok, hogy ezek a filmek valóban csak a felnőtteknek szólnak, így megkérem az esetleges tinédzser-korúakat, hogy ne próbáljanak menőzni az iskolában azzal, hogy "háhá megnéztem mind a 10-et, kemény vagyok". Úgy hogy inkább szóljon ez a lista a szülőkhöz, hogy tudják, miktől óvják gyermekeiket. Meg persze saját magukat is.
Igen, SPOILER-es írás lesz, de ezt nem lehet elkerülni. Bocs.
A "tovább" gomb lenyomásával tessék befáradni és szörnyülködni. Ismétlem: csak erős idegzetűeknek!
UPDATE: A lista időközben (1 év) felül lett írva, íme a javított verzió.
Rendezte: Koji Shiraishi
Újabb csemegével szeretném meglepni olvasóimat. Akiknek olyan gyenge a gyomruk, hogy már egy Csáth Géza novellától is kiakadnak, azoknak íme egy rövid kritika, hogy a többit ne kelljen elolvasniuk:
Ez egy beteg, öncélúan erőszakos film, amelynek kb. a 70%-a kimerül a testi és lelki kínzásokban. Tömören ennyi.
Aki ennyivel nem elégszik meg, annak ott a tovább gomb.
Rendezte: Shinya Tsukamoto
Ezt a "gyöngyszemet" 295 Ft-ért halásztam ki egy közismert áruház olcsó DVD-i közül. Nem mondom, hogy nem érte meg, de örülök, hogy anno nem vettem 990-ért...
A rendező elvileg legendás a japán horror-iparban, ha ez igaz, biztos nem ez a legjobb filmje.
Lássuk a történetet. Kissé zavaros, se füle, se farka, miért is? Először is maga a kezdés összefüggéstelen, a vágások nagyon rosszak, értelmetlenek. Konkrétabban pedig: van egy "szellemirtó" (azért nevezem így, mert a felszerelése és a karakteres nagyon hasonlít a Szellemirtókból a szemüveges okos tojásra) meg egy tinédzser fiú, akinek ronda kelések nőnek a hátán, gőzölögve. Továbbá van ez a Hiruko nevű goblin, akiről kiderül, hogy igazából nem is egy konkrét "személyt", hanem sok kis démont jelent. Akik nagyjából fejnagyságúak és póklábaik vannak. Egyszóval eléggé undik. Apropó fej: szeretik az emberek fejeit elkobozni és magukévá tenni, na ez mondjuk elég bizarrá teszi az egészet, no meg egy kis adrenalin löketet is adhat szerencsétlen nézőnek. Szóval egy B filmet simán össze lehetett volna hozni csak hát...
Rendezte: Takashi Shimizu
Szögezzük le az elején, hogy túl sok újdonságot ne várjunk tőle. Tipikus japán horror, annak minden kellékével: női főszereplő, hosszú hajú (halott) kislány, szellemek, vér, a múltban történt rossz, ami kihat a jelenre, leülepedő cselekmény, és az elmaradhatatlan "búúú féle ijesztgetés".
Akkor mégis miért írok róla posztot, kritikát? Azért mert ennek ellenére képes elérni azt a hatást, amit nagyon kevés horror nem tud megvalósítani, bármennyire is szeretné: képes beléd fagyasztani a szart. Igazából úgy vagyok vele, mint a már sokszor emlegetett Vörös cipővel: hat rád, de vannak hiányosságai. Mik is ezek? Egyrészt a már említett "tipikus" jelzők, most komolyan, ezek nélkül miért nem tudnak a japánok -meg úgy általában az ázsiaiak- horrort készíteni? Már kezdenek unalmassá válni, bármennyire is hatásosak tudnak lenni. Aztán a szintén említett cselekmény: egyszerűen nem pörög. Bizony, türelem kell hozzá, hogy végig nézzük, szóval azoknak nem ajánlom, akik megszokták a slasher horror filmek menetét. Ugyanakkor ez néha jól is jön ki, mert a monotonitásban hat a legjobban a váratlan "ijesztgetés". Persze nem ettől fogunk félni, hanem az utolsó 10-15 perctől, amiért aztán megéri végig nézni az egész filmet. Még fordulattal is találkozhatunk ám!
Friss kommentek