Talán így vagy úgy, de minden horrorrajongó találkozott már a Ringu-val. Japánban elég nagy népszerűségnek örvendett, akárcsak Hollywoodban, ahol a remake, A kör elég szépen kaszált... majd a második részt csúnyán elrontották.

Koju Sozuki megírta a japán folytatást,a Sadako 3D-t, amiben egy fura internetes videó szedi áldozatait. A felvételen valaki öngyilkos lesz és miután valaki megnézi a világhálón keringő perceket ő maga is hamarosan véget vet életének. Egy gimis tanár eléggé szkeptikusan áll hozzá ehhez a dologhoz, ám mikor az egyik diákját holtan találják nyomozni kezd az ügyben. Tsutomu Hanabusa rendezését május 12-én mutatják be Japánban.

Rég volt már összefoglaló rossz filmekről, pedig elhihetitek, hogy még mindig találkozok ilyenekkel. Ha már én megszenvedtem velük, legalább Ti, drága olvasók megmeneküljetek.

1. A végzet őrei - Deathwatch (2002)

Rendezte: Michael J. Bassett

Egyszer mindenkinek el kell valahol kezdenie, így van ez Bassett-tel is, aki azóta már letette az asztalra A vadászt és a Solomon Kane-t, azonban ez a filmje kritikán aluli. Egyébként egy közös angol-német produkcióról van szó.

Az alaptörténet még egész érdekes is lenne: az I. világháború csataterén találjuk magunkat, amikor egy maroknyi angol katona bevesz egy ellenséges lövészárkot. Foglyul ejtik a megmaradt német katonát, akit kérdőre vonnak, hogy mi ez a temérdek hulla. Egész ötletesen elkerülik a tipikus "minden osztagban van egy olyan személy, aki tud az ellenség nyelvén" szituációt, így e helyett az egyikük franciául beszél vele. Hamar kiderül, hogy a helyszín elátkozott és hogy embereink majd egymás torkának fognak esni. Így is lesz.

Ugyan dicsértem a sztorit, de ez leginkább annak tudható be, hogy nagyon kevés film foglalkozik az első világégéssel, így minden ilyen alkotásnak tudok örülni. Azonban szögezzük le, hogy a mű többi része egy az egyben a német A bunker c. horrorból való. Ami szintén egy felejthető darab, de az legalább rendesen ki volt dolgozva. Ez viszont összecsapott és zavaros. Itt végül is nem a saját belső démonaik manifesztálódnak a vitézekben, hanem valami "gonosz", amire igazi magyarázatot nem is kapunk. Tetten érhetőek még ugyan más filmek hatásai is (pl. a Hellraiser-ből ismert kiláncolás), de nem is ez a legnagyobb bajom A végzet őreivel.

Amikor az exploitation berobbant az amerikai mozikba, az általa gerjesztett hullám nem állt meg Európánál, hanem egészen a távol-keleti filmművészetig jutott el. Ez azért sem meglepő, hiszen azokat a filmeket, amiben csak vér és csöcs van, mintha egyenesen a japánoknak találták volna ki. Így elég hamar rátaláltak a maguk ösvényére.

Ami leginkább két csapásirányt jelent: a börtönös szadista és a vérbő szamuráj kori filmeket. Ez utóbbinak elnevezése a chambara (ilyen pl. a hazánkban is kapható Shogun Assasin 1-2), míg a szexuálisan túlfűtötteket pinky violence néven emlegetik.  A műfaj népszerűsége a mai napig töretlen, ennyi év alatt persze jócskán formálódott. Az „új hullámosokra” nagyon jó példa az olyan tipikus elborult, japán trash filmek, mint a Tokio Gore Police vagy a The Machine Girl. De ez már egy más téma, idővel róluk is lesz majd megemlékezés. Azt hiszem ennyi elég is a történelem órából. Most következzen három film, amik mind-mind más alműfajt képviselnek.

1. The Joy of Torture 2: Shogun's Sadism / Tokugawa onna keibatsu-emaki: Ushi-zaki no kei (1976)

Rendezte: Yuji Makiguchi

Íme rögtön egy 2 az 1-ben, hiszen itt voltaképpen két teljesen különböző történetet kapunk. Éppen ezért én is két részletben fogok beszámolni róla.

Az első kis bájos mese arról szól, hogy réges-régen élt egy sógun, aki csuda egy fickó volt! Gazdag, jó kedélyű, de ugyanakkor erélyes és módszeres, ha munkáról van szó. Nagy kár, hogy ugyanakkor egyben egy szadista beteg állat is. A történetünkben már-már gyermeki lelkesedéssel vetette bele  magát a keresztények kínzásába. Igen, Jézus igéje már 600 éve elérte Japánt és hódított! A kormányzatnak persze nem tetszett, hiszen a szolgák ne holmi magasabb erőtől féljenek, hanem a sógunok haragjától.

A kezdeti megbélyegzések hamar átcsaptak egy kreativitási versenybe, amik ugyan brutálisak voltak, de egyben kifejezetten érdekes egyházi párhuzamokat véltem felfedezni. Vegyünk néhányat sorba: az élő ember roston sütése egyértelműen Szent Lőrinc. A keresztre feszítés még ennél is egyértelműbb, kiváltképp, hogy megjelentek a "latorok" is. De bele lehet magyarázni még Szent Sebestyén lenyilazását is. Ezzel az áldozatok nem csak jelképként jelentek meg, hanem ténylegesen is vértanúvá váltak. Azért vannak szaftosabb, látványos gore jelenetek is, mint egy lábfej pépesre zúzása, vagy a kígyókkal teli üvegkalitka.

A japán horror-és trashgyárosok nem esnek kétségbe, ha egy véres, bizarr történetet kell a vászonra mázolni. Bizonyára akadnak szép számmal, akik kedvelik azokat az alkotásokat, amelyeket néha-néha elfúj erre a szél. A Species horror merít egy kicsit A lényből és esetleg az Alienből is, a főszerepet a japán pornócsillag, Maria Ozawa játszotta el.

Következzen néhány film, lényegre törő, rövid kritikákkal.  Minden tekintetben vegyes a felhozatal: nemzet, műfaj, kor és minőség. Ezekről vagy nincs kedvem hosszabban írni, vagy csak egyszerűen nem akartam. Viszont, ha már meglestem őket, legalább ennyi haszna legyen belőlük. Nosza.

The Woman (2011)

Rendezte: Lucky McKee

Az év egyik legjobban várt horrorja. Mi is vártuk, hiszen a The Girl Next Door nagy kedvenc, ráadásul ez a szintén korrektül sikerült Offspring folytatása. Amit, ha nem látott a néző, az se nagy baj, csak így nem tudatosul benne, hogy a főszereplő "Nő" egy szadista, barlanglakó, kannibál család tagja volt, akik bárkit képesek voltak lemészárolni.

A történet szerint a "Nő" egyedüli túlélőként bolyong az erdőben, míg egy férfi be nem fogja, mint egy állatot. Aztán szépen kikötőzi a pincében (!), majd nevelő célzattal megkínozza családja asszisztálása mellett. Rém ismerős sztori, nem? Igen, igen: Jack Ketchum mintha újraforgatta volna a The Girl Next Door-t, csak éppen minden jót kivett belőle. A szereplőkkel nem tudunk együtt érezni, így a lány megpróbáltatásai sem húsba vágóak. A karakterek felszínesek, és elcseszettek. Ráadásul a film végén van egy bizarr fordulat, ami az egész eddigi cselekményeket teljesen más fényben tünteti fel. Vagyis itt nem egy civilizált család degradációját követtük nyomon, hanem egy eleve degenerált közösség életvitelét. Ennek következtében a mondandó is arra redukálódik, hogy a "férfiak mekkora egy állatok", tekintve, hogy hímnemű szereplők eléggé korlátozott számban jelennek meg, míg minden résztvevő nő csupán áldozat.

A legnagyobb baj, hogy egyszerűen mindenki sejtheti, hogy mi lesz a vége. Nincs igazi meglepetés (leszámítva azt, amiről az előbb tettem említést). A rengeteg negatívum ellenére valamiért mégis tetszett. Van egy sajátos hangulata és néhány jól eltalált pillanata. Az egyik kedvencem az, amikor az anyuka megindul a pincében, kezében egy deszkával. Ha minden jelenet ilyen erős lett volna, akkor most egy mesterműről beszélnénk. Kár érte, mert ez így csak egy nagy hakni. De legalább a nézhető fajtából.

Apropó, a stáblista után van egy bónusz jelenet, amit én sehogy se tudtam értelmezni. Kérem valaki írja már meg, hogy az mi akart lenni. Vagy csak el kellene olvasni a könyvet?

Sexual parasite: Killer pussy - Kiseichuu: kiraa pusshii (2004)

Rendezte: Takao Nakano

A poszt címe nem direkt lett bulváros, hanem tényleg "Gyilkos punci" a most górcső alá vett film hivatalos neve. Azonban itt máris adódik egy kis félreértés: ugyanis a tettes nem egy olyan kaliberű vagina, amit a Mély harapásban láthattunk, hanem sokkal inkább egy parazita. Konkrétan egy angolnára emlékeztető  lény, ami tele van tűhegyes fogakkal és a lányok "csúnyájában" bújkál és onnan eszeget. Hogy mi a fő tápláléka, az sejthető.

Egy ilyen felvezetésből világosan látszik, hogy nem egy kőkemény darabról van szó, hanem egy komédiáról. Erről már az első 10 percben meggyőződhetünk, hiszen dél-amerikai őslakosnak akarnak beállítani egy leopárdmintás ruhába bújtatott japánt. Bravó. Történet ugyan van, ami igazából kimerül abban, hogy egy amatőr pornóstábnak lerobban a furgonja, a legközelebbi menedék pedig egy lezárt, titkos terület. Mivel az előbb leírtam a bűvös szót, ezért sejthető, hogy lehet számítani egy kis szoft-pornóra, ami egyébként meglepően jóra sikeredett. Női meztelenség minden mennyiségben! Csöcsök, CSÖCSÖK!

Fontos információk! Kéretik előbb ezeket elolvasni!

Napra pontosan 1 éve volt annak, hogy a blog mai napig legnépszerűbb posztját megírtam. Akkor azt mondtam, hogy nem szeretném azt a listát állandó  jelleggel megbolygatni, de úgy gondoltam, hogy ennyi idő múltán már kissé megkopott a fénye. Így eljött az ideje a  frissítésnek, mert azóta több olyat művet is volt szerencsém megtekinteni, amelyek annyira betegre sikeredtek, hogy egyszerűen "kiérdemlik ezt a megtiszteltetést".

Mielőtt belevágnánk, arra kérek mindenkit, hogy előtte nézzen rá az eredeti bejegyzésre, mert nincs kedvem még egyszer ide írni azokat a szempontokat, amelyek alapján egy adott mű ide kerülhetett.

Előre szólok, hogy a felsorolás még korántsem teljes, még vagy körülbelül 20 olyan filmről hallottam, ami az elmondások alapján simán dobogós helyezést érne el. Szóval jövő ilyenkorra számítani lehet egy újabb, esetleg teljesen új (?) TOP-listára. Remélem megbocsájtható lesz tőlem az, hogy ami megmaradt, azoknál az eredeti szöveget többnyire meghagytam, az egyszerűség kedvéért.

Továbbá ismételten figyelmeztetem a kedves látogatókat, hogy csak az olvassa tovább, akinek van hozzá gyomra, idegzete. Nem egyszer találkoztam olyan kommentekkel, hogy "én már a leírtaktól is rosszul lettem". A filmek megtekintését pedig tényleg csak saját felelősségre tudom ajánlani, bár gondolom ez úgyis hasztalan, a kíváncsiság gyakorta erősebb a józan észnél. 18 évnél fiatalabbak meg könyörgöm ne ezeknek a megtekintésével próbáljanak "menőzni", mert még megállnak a fejlődésben.

Az olyan megjegyzéseket meg kérem mellőzük, hogy "aki ilyeneket néz, az beteg és börtönbe kellene zárni", mert akkor jogos a kérdés, hogy az illető egyáltalán mit keres itt? Moderálni csak a legvégsőbb és legszélsőségesebb esetben fogok, de ilyenre még nem igazán volt példa, éljen a szólásszabadság:)

Most akkor egy nagy levegő, és kezdjük is el:

Lássuk, hogy a zseniális írónak, Clive Barker-nek melyik novellájából készült mostanság jobb film. Előre szólok, hogy sajnos egyik sem tudja kenterbe verni a Dread-et. Egyébként mindkét novella kapható nálunk a Vérkönyvek első kötetének keretében. Itt pl. meg is lehet vásárolni.

Éjféli etetés - The Midnight Meat Train (2008)

Rendezte: Ryuhei Kitamura

Mint az a névből is sejthető, a rendező japán, ráadásul tudtommal ez az egyetlen olyan filmje, ami nem hazájában készült. Voltaképpen rajta kívül szinte mindenki amerikai. Így eddigi munkásságát nem is firtatnám, kivéve a nálunk is kaphatót, a kultikus Versus-t. Egyébként készített már egy Godzilla-filmet is, ezt csak úgy érdekességképpen írom le.

A történet elég érdekes elsőre: van egy fotóművész, aki nagyon szeretne már egy saját kiállítást, csak épp annyira azért még nem tehetséges. Így mást nem tud tenni, mint hogy elmegy az éjszakába és várja, hogy történjen valami olyasmi, amit érdemes lekapni. Valami olyat, ami magával ragadja az embert. Így fut bele a tehetséges kőarcú Vinnie Jones-ba, aki a Fog és köröm című, enyhén gyengére sikeredett horrorban megismert csendes karaktert hozza vissza. Na jó, most még inkább szűkszavú, de cserébe keményebb. Mondanom se kell, ő a "rosszfiú", aki a legutolsó időpontban induló metróban ülőket aprítja fel. Most lehetne mondani, hogy ez hogy nem tűnik fel senkinek, ám az írót nem arról ismerjük, hogy minden fekete és fehér lenne. Szóval a fotósunk a megszállottja lesz annak, hogy kövesse mindenhova az ürgét. Közben meg összebalhézik minden ismerősével.

A legutóbbi hír, hogy az Eden Lake kijön nálunk korongra, annyira felcsigázott, hogy azóta azon kattogok, hogy vajon még miknek örülnék, illetve örülnénk, ha behoznának hozzánk. Ehhez szorosan kapcsolódik az a hír is, hogy a 100 feet is megjelent, 100 halálos lépés néven, mondanom se kell, 990 Ft-os áron. Ami hamar le fog menni, amint az emberek meglátják a gagyi CGI szellemet:)

Tehát az én kis listám, elsősorban miket várok:

Three... extremes - Sam Gang yi (2004)

A film, mint azt a cím is sejteti, három kisfilmből áll, melyet különböző nemzetiségű, ázsiai rendezőmesterek készítettek el. Amúgy érdekes, hogy a második részt már 2 évvel korábban bemutatták, persze más (kevésbé ismert) rendezőkkel és történetekkel.  További említeni való, hogy az egész a LionsGate-nek köszönhető, szóval megvolt az amcsi hátszél. Haladjunk levetítési sorrendben, és derítsük ki, hogy jó-e ha több nagyágyút egy filmbe tuszkolunk.