Amikor az exploitation berobbant az amerikai mozikba, az általa gerjesztett hullám nem állt meg Európánál, hanem egészen a távol-keleti filmművészetig jutott el. Ez azért sem meglepő, hiszen azokat a filmeket, amiben csak vér és csöcs van, mintha egyenesen a japánoknak találták volna ki. Így elég hamar rátaláltak a maguk ösvényére.

Ami leginkább két csapásirányt jelent: a börtönös szadista és a vérbő szamuráj kori filmeket. Ez utóbbinak elnevezése a chambara (ilyen pl. a hazánkban is kapható Shogun Assasin 1-2), míg a szexuálisan túlfűtötteket pinky violence néven emlegetik.  A műfaj népszerűsége a mai napig töretlen, ennyi év alatt persze jócskán formálódott. Az „új hullámosokra” nagyon jó példa az olyan tipikus elborult, japán trash filmek, mint a Tokio Gore Police vagy a The Machine Girl. De ez már egy más téma, idővel róluk is lesz majd megemlékezés. Azt hiszem ennyi elég is a történelem órából. Most következzen három film, amik mind-mind más alműfajt képviselnek.

1. The Joy of Torture 2: Shogun's Sadism / Tokugawa onna keibatsu-emaki: Ushi-zaki no kei (1976)

Rendezte: Yuji Makiguchi

Íme rögtön egy 2 az 1-ben, hiszen itt voltaképpen két teljesen különböző történetet kapunk. Éppen ezért én is két részletben fogok beszámolni róla.

Az első kis bájos mese arról szól, hogy réges-régen élt egy sógun, aki csuda egy fickó volt! Gazdag, jó kedélyű, de ugyanakkor erélyes és módszeres, ha munkáról van szó. Nagy kár, hogy ugyanakkor egyben egy szadista beteg állat is. A történetünkben már-már gyermeki lelkesedéssel vetette bele  magát a keresztények kínzásába. Igen, Jézus igéje már 600 éve elérte Japánt és hódított! A kormányzatnak persze nem tetszett, hiszen a szolgák ne holmi magasabb erőtől féljenek, hanem a sógunok haragjától.

A kezdeti megbélyegzések hamar átcsaptak egy kreativitási versenybe, amik ugyan brutálisak voltak, de egyben kifejezetten érdekes egyházi párhuzamokat véltem felfedezni. Vegyünk néhányat sorba: az élő ember roston sütése egyértelműen Szent Lőrinc. A keresztre feszítés még ennél is egyértelműbb, kiváltképp, hogy megjelentek a "latorok" is. De bele lehet magyarázni még Szent Sebestyén lenyilazását is. Ezzel az áldozatok nem csak jelképként jelentek meg, hanem ténylegesen is vértanúvá váltak. Azért vannak szaftosabb, látványos gore jelenetek is, mint egy lábfej pépesre zúzása, vagy a kígyókkal teli üvegkalitka.

Szóval a történet igazából erről szól, de azért az alkotók próbáltak valami keretet adni is, így képbe kerül egy esetlen szerelmi szál is. Ez az egyik testőr és egy keresztény nő között jön létre, ez utóbbit természetesen sokszor megalázzák és megerőszakolják. A lezárás nyomasztó és dühítő is, pontosan ez is volt a cél.

A másik történet már sokkal jobban tetszett, annak ellenére, hogy ez viszonylag visszafogottabb darab. Az időben ugrunk pár száz évet, ami nekünk laikusoknak nem igazán feltűnő. A helyszín egy bordélyház, ahol az egyik vendég adósságba keveri magát, majd kénytelen lesz ledolgozni azt, mint örökös csicskás. Ez a karakter humorosra sikerült, mi több szerethetővé is vált, a társa viszont egyáltalán nem. Aki voltaképpen egy hülye kurva, a szó minden értelmében.

Sajnos a humort már kissé túlzásba vitték, ennek csúcspontja egy árnyékszékes (azaz kakis) jelenet. E mellett borzasztóan furán hatnak a drámai cselekedetek, mint a korai abortusz ábrázolása, vagy az egyik szereplő kínzása. Mindazonáltal nekem ez jobban tetszett, szórakoztatott.

A kivitelezés nem rossz, valóban az az érzése támad az embernek, mintha egy groteszk szamuráj filmet látna. A színészek nem túl meggyőzőek, a sógunt alakító egy ripacs, bár ez egész jól áll neki. Ahogyan a pórul járt adósnak is. Az álszent szexuális cenzúra itt is jelen van, ráadásul itt még a seggeket se engedték mutatni, ami mai szemmel nézve elég vicces.

Voltaképpen nézhető, csak nem kellett volna a két filmet egybe rakni, mert abszolút más a hangulata mindkettőnek, egyáltalán nem passzolnak egymáshoz. Inkább egy külön egész estéset kellett volna forgatni a második történetből, az elsőből meg maradt volna egy kisfilm. Igazából hiányzik belőle a megfelelő atmoszféra, valahogy olyan üres. Különösképpen a sógunos rész az, ami a szimbolikák és a belezések dacára kifejezetten lagymatag. Egy próbát azért megér.

2. Sex and Fury - Furyo anego den: Inoshika Ocho (1973)

Rendezte: Noribumi Suzuki

Valahogy úgy hozta a sors, hogy ennek a filmnek se láttam még az első részét, ami egy trilógia középső része. De az a jó, hogy ez fel sem tűnt, nem volt hiányérzetem.

Ez egy sexploitation, amire korábban már volt példa a blogon a Macumba Sexual képében. Igaz, itt azért van rendes történet. Ami abból áll, hogy a főszereplő zsebtolvaj hölgy bosszút áll azokon, akik anno a nyomozó apját megölték. A tetteseket három állat képe segít beazonosítani: az őz, a vaddisznó és a lepke. Ez konkrétan annyit tesz, hogy ezek vannak rájuk tetoválva. Itt megjegyzem, hogy választhattak volna jobbakat is, mert nem hiszem el, hogy az őz olyan férfias tetoválás lenne (a pillangó azért egy nőn van). Aztán hősünknek természetesen akadnak segítői, ilyen egy másik bosszúszomjas férfi, aki nagyon idétlen módon mindig frontálisan próbál a főgenyákra rátámadni. Hogy még tovább bonyolódjon a helyzet, képbe kerül két angol kém is, az egyikük egy viccesen babaarcú lány, akit meghágnak egy párszor.

Ahogy azt a műfajából sejteni lehet, tele van pakolva szexualitással, ami nem csak a konkrét közösüléseket jelenti, hanem pl. a film elején látható pucér kardozást is. Érdekes, hogy ez egy korábbi alkotás a fentinél, de azért itt már lényegesen több mindent láthatunk. Ráadásul okosan inkább öncenzúrát gyakoroltak, ne kelljen utólag takargatni. Ezért jár egy piros pont.

A kezdés ugyan magával ragadó, aztán sajnos egyre unalmasabbá válik köszönhetőn a rosszul megírt karaktereknek és a több sebből is vérző történetnek. Technikailag nincs különösebben baj vele, bár én annyit nem zoomoltam volna Christina Lindberg (Maid in Sweden)  fejére... Na ő nagyon gáz végig. Itt is sikerült elrejteni egy kis keresztényi motívumot, aminek igazából semmi funkciója nincs. A beleerőszakolt "vicces" jelenetre pedig végképp nincs mentség: ebben egy retardált srác befingik és meg is szagolja. Bruhahaha.

Kortörténeti dokumentumként talán érdemes megnézni. Azonban az akció elég kevés, a történet elfuserált és a szereplők is vérszegények. Még talán a softpornó rész működik úgy-ahogy, csak épp túl sok szottyos öregembert raktak ezekbe a jelenetekbe. Egyedül a főszereplő Reiko Ike játéka lenne élvezhető, ha nem beszélne néha magában olyan idétlenül.

3. Female Prisoner #701: Scorpion / Joshuu 701-gou: Sasori (1972)

Rendezte: Shunya Ito

Ez viszont kérem szépen egy mestermű. Ha van igényes exploitation, akkor ez az. Kenterbe ver jó pár "hagyományos" művet. A listáról az egyetlen, ami a "jelenben" játszódik.

Ránézésre nem több egy női börtönös filmnél, ahol a rabokat kínozzák az őrök. Azonban a főszereplő -A Skorpió- története tragikus, ki ugyanazokkal a jellemzőkkel van felvértezve, amikkel a bosszú filmek szereplőit láthatjuk. Ugyanis ő annyira megedződött, hogy szinte minden fájdalmat elvisel, hiszen az a cél van előtte, hogy ha majd egyszer kijut, bosszút áll azokon, akik ide juttatták. Azonban bent sem tűr el mindent, főleg nem a társaitól. Így aki szívatni próbálja, az hamar ráfázik. Legtöbb esetben meghal.

Túl azon, hogy magas csöcsfaktorral és finom gore jelenetekkel tarkított egy film, meglepő módon igazi művészi megoldásokat láthatunk. Néhány jelenet átvált kabukivá (japán színház), ami ugyan eléggé szürreálisan hat, de baromi jól mutat. Ehhez párosul a bravúros, kifejezetten profi operatőri munka, igaz néhol kissé túlzásba vitték a kísérletezgetést. Az is tetszett, hogy a jelen lévő humor nem olyan erőltetett, mint a Sex and Fury-ban, kifejezetten jó, és nem érezni kínosnak.

A karakterek sajnos nincsenek eléggé kidolgozva, de az tetszett, hogy egyes rabok kvázi kápók voltak, akik maximálisan kihasználták a helyzetüket és ugyan úgy kínozták a többieket. A  cselekmény ritmusa jó, nem ül le egy percre sem a történet, ami viszont sajnos eléggé kiszámítható. A színészek hozzák az elvárható szintet, de a műfajból adódóan vannak ripacsok, ez utóbbira remek példa az igazgatót alakító.

A film még két olyan folytatást is megélt, amiben az eredeti gárda szerepelt, meg még egyet, amiben már mások.

Mindenkinek ajánlom, még azoknak is, akik esetleg ódzkodnak a műfajtól. Kifejezetten nézhető és szerethető minden hibája ellenére, mert itt voltaképpen drámát is kapunk a kötelező trash elemek mellett.

1. Shogun's Sadism: 6/10

2. Sex and Fury: 4/10

3. Female Prisoner #701: Scorpion: 8/10