Csak nehogy szó érje a ház elejét, hogy múltkor csak 3-ról adtam hírt, miközben még lesz egy pár. Mindenesetre én mosom kezeim, az xpress tájékoztatott "későn" ezekről. De ez legyen a legnagyobb gondunk, nem? (Még valami: hamut szórok fejemre, mert ezt a posztot már pénteken el kezdtem írni, csak aztán inkább el kezdtem élvezni a szabadnapjaimat, bocsi.)

1. A halál angyala 1-2. - Sleepaway camp 1-2. (1983/1988)

Rendezte: Robert Hiltzik (1.) és Michael A. Simpson (2.)

Ezt a két filmet, amit persze tessék külön-külön venni, ez nem dupla kiadás, csak gondoltam így egyszerűbb lesz (nekem, muhahaha). Ez egy igazi klasszikus, ezért röstellem is, hogy egy részt se láttam. Tudtommal amolyan vicces slasher, szóval biztos fasza. Még valamit be kell vallanom, legutóbb szándékosan nem raktam be a többi közé, mert a dátum túl "közeli" volt, de most kialakult egy számomra vis major helyzet, szóval akkor ez is belefér.

Hang: 2.0 magyar, 2.0 angol

Kép: 16:9

Extrák: Semmi.

Várható ár: darabjuk 990 Ft.

Várható időpont: október 5. (holnap)

Kell-e? Igen, de van egy sejtésem (vagy csak reményem?), hogy majd idővel lesz belőle egy díszdoboz, tekintve, hogy nem csak két részt élt meg a széria. Mindenesetre eléggé low-budget kiadás, ennél butítottabbat már nem is lehetett volna kiadni. Csak rajongóknak!

Korábban, a hentelős-gyilkosos szavazásomkor már volt róla, úgy döntöttem, hogy most megérdemel egy külön posztot ennek a remek kis fickónak. Úgy hogy vegyük szépen sorjában a történeteit.

1. Gyilkos kobold / A törpe bosszúja - Leprechaun (1993)

Rendezte: Mark Jones

Az gondolom sokat elárul egy rendezőről, hogy korábban rajzfilmsorozatot rendezett, név szerint a Heathcliff-et, amit régen nálunk is lehetett látni a Cartoon Networkon. Ugyanakkor egy másik vicces horror-film is köthető a nevéhez, még hozzá a Démonpofa (Rumpelstiltskin - 1996, ő is megérdemel majd egy külön posztot). Itt már el is árultam magam, hogy a szériában többet fogunk nevetni, mint rettegni, ám sokszor sajnos kínunkban.

További érdekesség, hogy ennek a résznek a főszereplője maga Jennifer Aniston (Jóbarátok),  aki az elkényeztetett városi nagylány karakterét remekül hozza. A történet nincs túlbonyolítva: adott egy vidéki házikó, amibe apuka és a nagylánya beköltözik a nagyvárosból. A pincében azonban egy kobold lakozik, akit véletlenül kiszabadítanak. Persze itt a történet lényegi eleme, hogy a koboldunknak az üstnyi aranyát (ahogy tartja az ír legenda) megtalálja egy szó szerint tökfilkó és a kb. 10 éves barátja. Ők persze nem adják oda a rendőröknek, vagy a felnőtteknek, hanem elrejtik, hogy reményeik szerint majd ki tudnak belőle fizetni egy agyműtétet a nagydarab tuskónak. Aztán meg ott van a helyi, segítőkész jóképű fickó is, mert e nélkül akkoriban életképtelennek tűnt egy horror-film (sajnos a mai napig sokan gondolják így).

Egyik kedves törzskommentelőm már nagyon hiányolta ezt a műfajt, ami valahol jogos is, hiszen már rég írtam ilyesmiről. Akkor íme egy ínyenc falat, egyenesen Norvégiából, a folytatásával együtt!

Hideg préda - Fritt Vilt / Cold Prey (2006)

Rendezte: Roar Uthaug

Mint azt sokan tudjátok, hogy ez az ország már jeleskedett a blogomon egy egész nézhető filmmel, a Hora-val, ami valljuk be, inkább csak egy koppintása a Köpök a sírodra c. förmedvénynek. Így reménykedtem, hogy a történet most végre nem lesz ismerős. A végeredmény felemás lett: ugyan nem koppintottak (tudtommal), de attól még semmi újat nem tudtak hozzátenni, mint egy átlagos, amerikai slasher. Mondjuk ez a hozzáállás emberfüggő, mert aki szereti ezt a fajta sablont és csak kikapcsolódni akar, annak ez be fog jönni.

Azonban 1-2 apróságban mégis eltér a többitől, de mielőtt ebbe belemennénk, nézzük a történetet. Szóval, egy öt fős baráti társaság elmegy a hegyekbe snowboardozni, mert hát abban az országban mégis mi mást lehetne csinálni? :) Ez nekünk jó, mert végre nem egy elhagyott erdőt kapunk, hanem valami újat. Mondanom se kell, hogy  elkerülik a  turistacsalogató kijelölt pályákat, mert minek, amikor hegy-hegy hátán van  ingyé' baszki? Persze hamar kiderül a civilizáció elkerülésének hátránya is: amikor az egyiküket baleset éri, nem tudnak kihez fordulni. Térerő ugye nincs, a kocsit meg olyan messzire parkolták le, hogy inkább becsörtetnek egy elhagyott (?) turistaszállóba.

Sokan elfelejtik, vagy csak el akarják felejteni Romero Holtak naplóját, pedig (tudtommal) ez volt az első élőhalottakat felvonultató alkotás, ami ál-dokumentarista módon lett filmezve, vagyis az operatőr maga is színész és aktív részese az eseményeknek. Ennek következtében nincsenek külső felvételek, nagy horderejű vágások. Az egész azt az illúziót kelti, mintha ez tényleg megtörténhetett volna, persze azt senki egy percig nem hiszi el, hogy ez maga a valóság. Igen, tudom, hogy a nem sokára következő [REC] hamarabb készült el, de Romero már sokkal előbb nekikezdett a munkálatoknak.

Mivel a Holtak Naplójáról már írtam, sőt még a papírtokos változatát is bemutattam, így következzék a...

Halálos kitérő 2 - Wrong Turn 2: Dead End (2007)

Rendezte: Joe Lynch

Már korábban említést tettem az első részről itt, szerintem egy igen jó sikerült alkotás, persze a maga műfaján belül. Igazából sok újat nem nyújtott, mert a beltenyésztett kannibál család mészárlásai nem új keletűek (Texasi láncfűrészes mészárlás 1974, Sziklák szeme 1977), azonban itt megspékelték a történetet egy sűrű, erdei környezettel és olyan nyalánkságokkal, mint az íjjal való embervadászat. A megvalósítás korrekt volt, szép képek és jó sok gore, rengeteg vérrel.

A folytatás viszont már kevésbé sikerült olyan jól, tekintve, hogy kb. az első 5 perces jelenetet leszámítva semmi se utal olyan tényre, hogy itt bizony egy rossz leágazás miatt szívnak a leendő áldozatok. Nem, mert a szereplők önként mentek az erdőbe, egy túlélő-valóságshowt játszani, mily ironikus...

A karakterek eléggé szélsőségesek, közepesen kidolgozottak, szóval nem a szokásos "néhány üresfejű kanos tini eltéved, majd jól feldarabolják őket" séma szerint készültek. A játékban hat szereplő van, érdekes összeállításban, mert 4 lány van 2 fiúval szemben. Ami érdekes, szerintem egy jó producer 3-3 arányban osztotta volna fel őket, bár az is igaz, hogy az egyikük leszbikus, aki ráadásul egy Irakot megjárt katona, kár, hogy ez nem látszik rajta. A többiek pedig: a magát jópofának gondoló gördeszkás srác, akinek mellesleg az egész film alatt kívánjuk a halálát, a mindenkivel bunkó vega csaj, az ügyeletes cici mutogatós ribancz, a szentéletű feka ex-sportember és a műsor megálmodójának a nője, aki kénytelen beugrani a hatodik helyett. Őt ugyanis a film elején szépen kettévágtak, amit eléggé eltúloztak, viszont látványosnak látványos volt.

A könyv (1999)

Akartam valami frappáns bevezetőt, de nem volt hozzá ihletem, úgy hogy inkább csapjunk egyből a szusiba.

Szóval a Battle Royale eredetileg egy nagyon jó, 18-as karikás japán regény. Nem, nincs benne se erőszak, se bukkake, semmi ilyesmi. "Csupán" tömény, változatos erőszakos gyilkosságok. Az írója pedig Takami Kósun. Meglepő módon az írónak ez az egyetlen könyve, lehet, hogy úgy gondolta, hogy a csúcson kell abbahagyni (rossz vicc volt, tudom). Pedig szívesen olvasnék tőle mást is, bár a Truancy eléggé hasonlít rá, remélem azt is megfogják egyszer filmesíteni.

A történet elég egyedi, bár sokan egy japán Legyek Urának tekintik, persze pozitívumként. Egy alternatív valóságban játszódik, egy fiktív távol-keleti országban, amit úgy képzelhetünk el, mintha anno a fasiszta japán állam bekebelezte volna fél Ázsiát és militarista diktatúrával uralkodna mindenki felett. Ez a rendszer persze zsarnok és gonosz: nem kíméli az ellenszegülőket, másképp gondolkodókat. Olyan szinten, hogy pl. a jó öreg rock 'n' roll is tiltott.

Sorozatomban olyan filmeket mutatok be, amelyeket a rajongók nagyon vártak, ám a megjelenésük csalódásokat okoztak.

Kabinláz 2 - Cabin Fever 2: Spring Fever (2009)

Rendezte: Ti West

Akkor ez a hét legyen "Ti West hét", már csak azért is, mert amint láttam a keresett kifejezések között, van igény egy ilyen kritikára. Arról nem is beszélve, hogy az első részről már korábban írtam is, ráadásul egész jó színben tüntettem fel. Sajnos a folytatás nem hozta a remélt színvonalat. Látszik, hogy ezt már nem Eli Roth rendezte. Érdekes, hogy már a Motel harmadik részét sem ő fogja.

Kissé ironikus, hogy míg a rendező olyan zseniálisan hozta a '80-as évek hangulatát a House of the Devil-ben, addig itt ezt elfelejtette, holott Roth első filmjének is szintén ez volt az erőssége. Nem csak ezzel, de a szereplőkkel is sikerült azt a sajátos, kicsit elvont atmoszférát megölni, ami végig kísérte az előző részt.

Egyetlen pozitívuma, hogy megpróbálták az eddigi cselekményeket szorosan folytatni, az elején még meg is tréfálnak minket, na ezt nem lövöm le, hogy mivel. Azonban mégis sikerült következetlennek maradni: hová lett a kerti party csapata, akiknek a limonádéjukban a fertőzött víz volt? Vagy őket egyszerűen eltüntették az ismeretlen katonák, akik majd az iskolát is blokád alá fogják helyezni? Nincs rá semmi utalás. Aztán hogy gyógyult meg 1-2 nap alatt a kanos-bajszos rendőrünknek a feje? Még egy snittben emlékeztetnek is a történésekre! Aztán ez az átvezető / záró rajzfilm is elég erőltetett volt, nem hozta meg nekem a kellő "feelinget".

Elnézést, hogy nem raktam ki ünnepi posztot, egyszerűen nem volt kedvem írni, de reméljük, hamar belelendülök:) A Fűrész VI.-ról már írtak pár helyen, úgy hogy én inkább összefoglalnám az összes részt, élvezzétek!

Ez az a fim, aminek legalább az első részét a horror-rajongók többsége látta. Így rögtön három felé is oszthatjuk ezeket az embereket. Az első csoport az, amelyiknek abszolút nem jött be, a többi részt maximum kényszerből (pl. barát/barátnő befolyása) látták. Ők azok, akik a brutalitását erőltetettnek és feleslegesnek tartják, sőt belekötnek akármibe, ha kell. Általában ezeknek az embereknek a műfajon belül megszűnt a "jó" filmgyártás '94 után.

A második csoport a rajongó. aki minden részt megnéz, beszerez, és már alig várja a következő epizódot, persze ez nem egy szappanopera, így ezekre egy évet kell várni.

Mi már nagyon várjuk.

Démonok (Demoni / Demons - 1985) és Démonok 2 (Demoni 2 / Demons 2 - 1986)

Rendezte: Lamberto Bava

Erről a két filmről azért írok egyszerre, mert (sajnos) a második rész szinte ugyanaz. Hogy hogy értem? Szó szerint. Igen. No de kezdjük előbb az elsővel.

A '80-as évek a zombik évtizede volt. Elég csak Romero vagy Fulci filmjeire gondolni, illetve a tengernyi rip-offra.  De ekkor születtek meg a Gonosz halott és az Élőhalottak visszatérnek szériák is. Ezt a hullámot próbálta Lamberto Bava és Dario Argento meglovagolni, több-kevesebb sikerrel. Bár ez nézőpont kérdése, hiszen kultfilme(ke)t alkottak, tény. Meg az én szubjektív szemszögemből jobbakat is, mint a már említett Romero például. A titka persze lehet, hogy csak a merő naturalizmus, -a kamera nem néz  szégyenlősen másfelé, mint ahogy manapság szokás- vagy a maszkmester profizmusa. Vagy inkább a kettő együtt. Vagy hogy a "zombik" nem annyira sablonosak, még 2009-es szemmel nézve se.

Most viszont már tényleg jöjjön a történet. Már a nyitó jelenet melengetheti piciny magyar szívünket, hiszen egy hölgyet láthatunk egy "Bartók Béla" feliratú könyvet szorongatva, hajjaj, kíváncsi vagyok, hogy ki adta a kezébe. Mivel a lány nem hal meg az első 5 percben, így tudhatjuk, hogy lesz az ún. "főhősnőnk". A cselekmény gyorsan halad, hiszen a kis barátnőjével együtt kapnak két ingyen mozijegyet (nahát, manapság miért nincs ilyen?) egy (természetesen) elátkozott moziba. Bruhahaha. A levetített film műfaja meg mi más lenne, mint horror? Most el is érkeztünk eme kis remekmű egyik legjobb momentumához, a levetített filmhez. A rendező direkt gagyira, elcsépeltre készítette el, így mutatva görbe tükröt saját munkásságának. Zseniális.