Hét teljes részt kellett kínkeservesen végigszenvednünk, hogy végre az első olyan epizódot prezentálják nekünk az írók, amit a közepesnél jobbra lehet értékelni. Talán az évad hátralevő része már ilyen ütemben fog zajlani és akkor Dexterhez méltó lezárást kapunk. Ámen!

Hiába volt benne a levegőben végig a cliffhanger, engem őszintén meg tudott lepni Zach hiányos burája. Pedig én már a vacsoránál is vizionáltam magam előtt, hogy Vogel bizony agyvelőt fog felszolgálni – ami persze lehet, hogy így is történt! Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva, e kis meglepi nélkül is pozitív gondolataim voltak a nyolcadik részt illetően. És tényleg nem tudom, hogy miért.

Úgy fejeztem be az előző cikkemet, hogy Hannah visszatérésével valami megmozdult és innentől majdnem biztosan elindul felfelé a sorozat. Igaz, ennél lejjebb már aligha kerülhetnénk, ezért innen már csak egy út vezet! Lássuk, sikerült-e a hegymászás.

Egész egyszerűen nem találok szavakat a hetedik részre. Az 50 perc alatt az öngyilkosság összes formája végigfutott a fejemen, pedig a szuicid hajlam nagyon messze áll tőlem. Nem tudtam eldönteni, hogy Masukából van jobban elegem, Debra várható újabb hisztijei miatt verjem a fejem a falba vagy pedig a Hannah-s szál érdektelenségének netovábbja miatt vágjam fel az ereimet egy vajkenő késsel. Vogelre már mondatot sem pazarlok. Remélem, ott döglik meg az íróasztala mögött.

Mostanában újra futott egy kört a Facebookon az anekdota, miszerint Hemingway egyszer fogadást kötött valakivel, hogy csupán hat szóból is remekbe szabott történetet lehet írni. A mű végül is így szólt: “For Sale. Baby shoes. Never worn” vagyis: “Kisbaba cipő eladó. Soha nem hordták.” Maga a történet nyilvánvalóan kamu, azonban remekül példázza a mesélők legnagyobb kihívását: a sorok közti űr kitöltését. Filmre fordítva a dolgot: Ha képekkel, minimális dialógussal el tudunk mesélni múltat, jövőt, akkor a 40 percben foglalkozhatunk az itt és mosttal. És ez a rész nagyon jó ebben is.

A történet dióhéjban: Grady Edlund (Doug Jones - Pokolfajzat 1-2, Faun labirintusa) egy sikertelen vadászat után 10 napot tölt étlen-szomjan az erdőben. Visszatérése után, nagyon legyengülten, zavarodottan viselkedik. Ápolja a családja, de ahogy minél több időt töltenek vele, egyre inkább úgy tűnik, hogy szentségtelen alkut kellett kötnie az erdőben élő szellemekkel az életéért cserébe. Grady öccse a ranchon dolgozó öreg indiántól kér segítséget, aki nem először lát hasonlót.

Az aktuális epizódunkkal átléptük hát az utolsó évad felét, s bár továbbra is talán a legrosszabb etap az összes közül, mégis úgy gondolom, hogy most elindulunk felfelé. Rettentően megszenvedtünk vele, de talán túl vagyunk a nehezén.

Új préda került Dexter célkeresztjébe, méghozzá Zach Hamilton. Nem húzták sokáig a mézesmadzagot, hamar kiderült, hogy Vogel egyik új páciensét és leendő sorozatgyilkost tisztelhetünk a személyében (érik egy Zach-spin-off?). Főhősünk végül meg is kímélte az életét, részben Vogel hatására, részben pedig együtt érzett Zach-kel, hiszen neki nem volt ott az apja, hogy segítsen és megalkosson számára egy kódexet. Újabb fárasztó és idegesítő moralizálás, melynek nyilván megissza még a levét Dexter, amit majd borzasztóan megbán később.

Lassan az évad feléhez érünk, és ki merem jelenteni, hogy az egész sorozat mélypontja az utóbbi néhány rész. És tartok tőle, hogy nem várható jelentős javulás színvonalat illetően... 

Mivel minden részben próbálok találni valami aprócska pozitívumot, itt is kiemelném azt az egyetlen momentumot, amire elégedetten csettintettem. Dexter cinikus viselkedése és odamondogatásai Debra és Vogel felé az epizód elején nagyon jók voltak. Nagy kár, hogy mindez összesen pár másodpercig tartott. A közös „kalandoknak” köszönhetően az 50 perc végére pedig már hatalmas volt a családi idill. Igazi szerető család, mindenki támogat mindenkit, hiába akarta megölni az egyik a másikat egy nappal korábban… Pedig én reménykedtem, hogy végül Vogel húzza a rövidebbet és megmakkan. Rettenetesen idegesít minden jelenetben...

De nem a tökéletes család vagy Vogel nagyi életben maradása volt ezúttal a mélypont, hanem Yates halála. Egészen katasztrofális volt, ahogy rövidre zárták az írók szegény srác karrierjét. Az előző részes ablakon kiugrásos jelenetnél már csak a mostani, ágy alá bebújós volt nevetségesebb. Értem én, hogy oda menekült gyerekkorában anyuci elöl és most is úgy gondolta, hogy ott biztonságban van. De mégis csak egy felnőtt sorozatgyilkosról beszélünk. Majdnem sírva fakadtam tőle… Természetesen ennek az egésznek az lesz a hatása, hogy bár Dexterék azt hiszik, hogy megoldottak mindent és az Agysebésznek hívott gyilkost hidegre tették, de azért velük ellentétben, nekünk nem fog leesni az állunk, ha mégsem.

Nagyon szívesen számolnék be jelentős javulásról és arról, hogy a sorozat visszatért az eredeti, izgalmas, feszült ütemébe. De szó sincs ilyesmiről. Kiszámítható, idegesítő, gyenge részt kaptunk ismét. Ugyanakkor mindig van jövő hét, van lehetőség a javulásra.

Az előző részben legalább annyi megvolt, hogy a lezárás érdekes volt és legalább kicsit meglepődhettünk. Itt már az sem. Az egyedüli meglepetés nekem az volt, hogy nem Debra ült a volán mögött és nem ment biztosra, hanem ilyen módon akart véget vetni saját és testvére életének.

Nem hiszem, hogy különösebben nagy ováció és egyetértés fogadja majd a mostani kijelentésemet, de nekem az aktuális részünk benne volt a legrosszabb és legunalmasabb epizódokban, úgy ever…

Persze, pontosan tudom, hogy egy sorozatnál sem lehet minden részben fenntartani végig az izgalmat és kellenek a töltelékrészek, amikkel kitöltik a 12 részes évadokat, de ez nekem most fájdalmasan rossz volt. Lássuk néhány szóban, hogy mi is történt a harmadik részben.

De tényleg csak néhány szóban, mert az utolsó néhány percet leszámítva a világon semmi releváns. Debra továbbra is be van kattanva, iszik, mint a gödény, persze teszi ezt szigorúan amerikai stílusban, papírzacskóból, mert az Egyesült Államokban másból nem lehet! De Debrát nem bántjuk, az ő kirohanása és Jennifer Carpenter színészi teljesítménye okozta az egyetlen üde színfoltot a részben.

Elég információdús részen vagyunk túl, ami Evelyn Dexterrel való kapcsolatát illeti. Magam sem hittem volna, hogy már a második részre meghúzzák a készítők azt, hogy bemutatják a doki szerepét Dexter megalkotásában. De még sok epizód van hátra, az építkezés elején vagyunk, lesznek még itt mindfuckok.

Ahogy láthattuk a régió videófelvételeken is, Harry Dr. Vogeltől kért segítséget, hogy feldolgozza és elfogadja Dexter mivoltát. Bizony, nem csak Dexternek kellett megküzdenie saját magával, hanem az apjának is azzal, hogy mivé lett és mi lesz a fiából. És úgy tűnik, nagyon is komoly szerepe volt a dokinak abban, hogy Dexter egy tökéletesen működő gyilkológép lett és nem csak egy a pszichopaták közül. Ahogy ezt mondja is Vogel, bizonyos szempontból ő az édesanyja, a megalkotója.

Először is gyorsan megköszönöm mindenki türelmét, magánéleti gondok miatt voltam távol sokáig. Egy új jövevény boldogította, és egy motorbaleset keserítette napjaimat az utóbbi 2-3 hónapban. Mi tagadás, gore-ból volt bőven mindkét alkalommal. :)

Jelen epizódunk mindenkiben kelthet "ezt már láttam" érzést. Ez nem véletlen. Az X-akták 9 évada minimum kétszer dolgozta fel a történetet, a Rejtély is foglalkozott a dologgal, talán ennek a sorozatnak az első része is érintette az alapkérdést, és mozifilmek is boncolgatják. (Lélekszám 436, A vesszőből font ember ) Mi az, ami összetart egy közösséget? Mit kell beáldoznunk a boldogságunkért? Az egyén szabadsága felülírható-e a közösség érdekei szerint?

Bobby (Brandon Routh) és Tracy (Shiri Appleby) fiatal házasok, koruknak megfelelő álmokkal és vágyakkal. Gyereket szeretnének és természetesen egy otthont, ahol a család boldogságban és biztonságban élhet, álmaik megvalósításához pedig bármit megtennének. Barátaiktól hallanak először a közösségről, ahol egy gyönyörű házat ajánlanak nekik, cserébe egy kacifántos szerződés aláírásáért. Ahogyan hajdanán, ismét a Nő csábít, és Bobby, Tracy unszolására aláírja a papírt. Rövidesen kiderül azonban, hogy hiba volt nem elolvasni az apró betűs részt...

Több mint félévnyi várakozás és közel kétszáz napnyi böjt után tért vissza otthonunkba Dexter. Mindig rossz érzés, amikor egy sorozat utolsó évadát kezdjük el és tudjuk, hogy hamarosan soha többé nem látjuk az évek alatt megszeretett arcokat, de azért mégis előttünk áll még 12 rész és három hónapnyi izgalom. Az első rész alapján bizony lesz is okunk körmöt rágni!

Ez a kiadós szünet bőven elég volt arra, hogy számba vegyünk minden eshetőséget és ki-ki megszülje a maga által legideálisabbnak vélt végkifejletet. Nyilván vannak olyan táborok, mely szerint Dexter halálával kell vége legyen a sorozatnak, míg egyesek a happy endre szavaznak, mások pedig mondjuk Debra által záratnák börtönbe főhősünket. Ugyan szándékosan kerültem a szünet alatt bármilyen spoilert, előzetest vagy jóslásokat, meg vagyok róla győződve, hogy az én befejezésem lesz a nyerő. Amivel majd büszkén elő is jövök, ha így lesz :)