Lassan az évad feléhez érünk, és ki merem jelenteni, hogy az egész sorozat mélypontja az utóbbi néhány rész. És tartok tőle, hogy nem várható jelentős javulás színvonalat illetően... 

Mivel minden részben próbálok találni valami aprócska pozitívumot, itt is kiemelném azt az egyetlen momentumot, amire elégedetten csettintettem. Dexter cinikus viselkedése és odamondogatásai Debra és Vogel felé az epizód elején nagyon jók voltak. Nagy kár, hogy mindez összesen pár másodpercig tartott. A közös „kalandoknak” köszönhetően az 50 perc végére pedig már hatalmas volt a családi idill. Igazi szerető család, mindenki támogat mindenkit, hiába akarta megölni az egyik a másikat egy nappal korábban… Pedig én reménykedtem, hogy végül Vogel húzza a rövidebbet és megmakkan. Rettenetesen idegesít minden jelenetben...

De nem a tökéletes család vagy Vogel nagyi életben maradása volt ezúttal a mélypont, hanem Yates halála. Egészen katasztrofális volt, ahogy rövidre zárták az írók szegény srác karrierjét. Az előző részes ablakon kiugrásos jelenetnél már csak a mostani, ágy alá bebújós volt nevetségesebb. Értem én, hogy oda menekült gyerekkorában anyuci elöl és most is úgy gondolta, hogy ott biztonságban van. De mégis csak egy felnőtt sorozatgyilkosról beszélünk. Majdnem sírva fakadtam tőle… Természetesen ennek az egésznek az lesz a hatása, hogy bár Dexterék azt hiszik, hogy megoldottak mindent és az Agysebésznek hívott gyilkost hidegre tették, de azért velük ellentétben, nekünk nem fog leesni az állunk, ha mégsem.

Legalább Masukának egészen aktív és kommunikatív része volt. A kedvenc perverzünk egyre bizalmatlanabb lányával szemben, és én csak reménykedni tudok, hogy ebből kihoznak valamit az írók, különben teljesen értelmetlen lenne, ha csak időhúzásnak szánnák.

A Hamilton családnak is jócskán lesz itt még szerepe, a fiú egyértelműen gyanús.  Lehet, hogy már fiatal korára megtanult agyakat operálni?

Erről a részről is ugyanazokat tudom írni, amit eddig. Unalmas, bugyuta, idegesítő és rossz, néhány jó jelenettel megfűszerezve.

Megmondom őszintén, ha nem olvasok külföldi fórumokat, akkor a zeneválasztás fel sem tűnik magamtól, de így viszont kifejezetten jó érzés volt a Lost második évadának nyitó képsorait újra felidézni. Az analógia Desmond ébredése és a Dexter főcíme között bámulatos. Ez megmelengette a szívemet kicsit, na :)

Egy kis múltidézés sokak kedvenc szigetlakójáról ITT.

Már közel a vég, nem szabad feladni. Lesz ez még sokkal jobb is!