Az általam kedvelt hobbi filmkritikus oldalon bukkantam erre a két rövidfilmre. Mindjárt rájuk is kerestem, megnéztem őket, és késztetést éreztem, hogy veletek is megosszam. A filmek rendezője, egy bizonyos Can Evrenol, aki Törökországban született 1982-ben. A középsulit még ott végezte el, de az egyetemet már Canterburyben (Anglia). Még két filmművészettel foglalkozó iskolába járt, Los Angelesben és Londonban. A hamarosan tálalásra kerülő két alkotásán kívül még két rövidfilmet tudhat maga mögött; a Screws (2007) és a Sandik (2007) címűeket. Evrenol maga írta, rendezte és vágta is a műveit, és még a produceri teendőket is elvégezte. Nem is húzom az időt, íme a 

My Grandmother (2008)

No, hát egy ilyen filmnek ha valaki a My Grandmother címet adja, az azért szerintem beszédes. Szóval szerintem ebben vannak saját élmények, persze egy jó adag "barokkos" túlzással nyakon öntve. Amit még esetleg rá lehet húzni, az a karót nyelt, bigottan vallásos, angol arisztokrácia (nem általánosítok) kigúnyolása. Elképzelhető, hogy Evrenol-nak, mint Törökország szülöttének furcsa volt az, amit Angliában tapasztalt és beleszőtte ezt is a filmjébe. A megvalósítás hagy némi kívánnivalót maga után, látszik a kis költségvetés. Tehát a hentelésből nem is látunk sokat, de helyette vannak hideg színek, jó kamerabeállások, és ennek az összhangja a rideg atmoszféra. Nekem tetszett. Lássuk a következő kisfilmet, mely több díjat is nyert kategóriáján belül, és melyet gyengébb lelkű olvasóinknak nem ajánlok:

Stílusosan valami karácsonyival akartam készülni, de semmi ilyesmit nem találtam nagy bánatomra. Viszont tudtátok, hogy a La Horde c. zombis akció-horrort leadták már nálunk a tévében? Íme az ékes bizonyíték erre a szinkronizált változat. Ahogy anno is írtam, nem egy nagy szám, de legalább pörgős és francia.

Fogyasszátok egészséggel.

Még karácsony előtt sikerült letudnom a kultikus és nagy kedvenc Silent Night, Deadly Night remakejét. Sokat írtunk róla, én ezek közül csak ráhangolódásképpen az előzetest linkelném. A kérdés pedig ott motoszkál minden fejben (minden átfagyott fejben), hogy mennyire szúrták el? Nem lett vészes.

Silent Night (2012)

Rendezte: Steven C. Miller

Az, hogy ez egy feldolgozás már maga a téma miatt is elkerülhetetlen. Hiszen nem lehet "büntetlenül" úgy leforgatni egy olyan horrort, amiben egy Mikulásnak öltözött alak öli a "rossz" embereket, mert erre azt mondanánk, hogy "de hiszen ezt már 30 éve leforgatták bakker!". Így viszont muszáj valami minimális szinten kapcsolódnia az elődhöz. Ez viszont sajnos túl kevés dologban mutatkozik meg, leszámítva persze az alapkoncepciót. Igaz, ilyenkor meg lehetne örülni, hogy új szemszögből nyúltak a témához, csak jelen esetben az a baj, hogy lecsupaszították, mint ahogy a banánt szokás evés előtt.

A történet egyébként merőben más felépítésű. Voltaképpen nincs is. Mert míg anno képesek voltak egy gondosan felépített jellemábrázolásra, történetvezetésre, addig itt kérem egy karácsonyi köntösbe burkolt Halloween-t kapunk. Remélem lehet érteni a képzavart. A gyilkos egy kiköpött Mike Myers: hallgatag, nagy darab, maszkot (!) visel és látványosan öl. A legfontosabb pedig, hogy voltaképpen semmit se tudunk meg róla. Leszámítva az utolsó 5 (!) percet, amikor végre kiderül, hogy ki volt és vélhetően miért rendezett mészárlást. Csak sajnos ez nekem édes kevés. Egyszerűen hülyén hat így utólag. Meg amúgy is sem kielégítő.

Rég volt szó igazán brutális filmről. Essünk is neki!

The Orphan Killer (2011)

Rendezte: Matt Farnsworth

Egy maszkos férfi valamiért nagyon berágott egy szőkeségre és végig üldözi őt az egyház egyik árvaházában. Mindeközben előszeretettel fejezi ki teljes megvetését a keresztény vallás iránt és öl meg bárkit, aki az útjába kerül. Bizonyos időközönként  flashbackeket kapunk a múltból, így megismerve a két főszereplő közötti kapcsolatot.

Amit nincs értelme takargatni, hiszen a lényeg jelen esetben a brutalitáson van. Ráadásul már maga a film is spoileresen kezd, hiszen rögtön megtudjuk, hogy hőseink testvérek. Mindenesetre aki szeretné élvezni a sztorit, az most hagyja abba az olvasást, ugyanis ennek az ismertetése nélkül nagyon nem is tudnék miről írni. De még egyszer: ez másodlagos. Igazi "eye candy" darab a gore fanoknak: egy splatter slasherrel van dolgunk. (Aki ezt a mondatot nem tudta értelmezni, annak legyen elég annyi, hogy itthon megkapná az X-kategóriát a túlzott és felesleges erőszak miatt.)

Akkor tehát lássuk, hogy miért ilyen dühös a bratyó. Röviden azért, mert úgy véli, hogy a húgi elárulta őt. Ugyanis gyerekként az előbb említett árvaházban kötnek ki. Csakhogy amíg a kislány aranyos tündi-bündi, addig a kisfiú egy pszichopata állat. Konkrétan szarrá veri a testvérének a pajtiját egy baseball-ütővel. Erre az apácák megbüntetik és egy maszkot adnak rá, hogy mindenki elkerülje. Nagyon derék ötlet volt egy amúgy is labilis idegzetű gyereket megalázni és kiközösíteni! Így az ő élete kész pokol lesz, míg a húgit örökbe fogadják és valódi otthonra lelhet. Na ez az ő "bűne". A gyilkosunk megvetése az egyház iránt pedig szerintem érthető. Bár ezzel kapcsolatban vannak gyerekes megnyilvánulások, pl. a pápa képének az elégetése... Fú de kemény!

Harmincadik filmes poszt alkalmából ismét valami különlegeset akartam. Íme a japán trash koronázatlan királya, a Machine Girl! Szinkronról álmodni se merjetek, viszont magyar felirat van hozzá, szóval bárki megnézheti!

Ez az a film, amit nem hiszel el, amíg nem látod a saját szemeddel.

Obama ismét nyert (most mondanám, hogy gratulálok neki, de az üzenet a büdös életben nem jutna el hozzá, szóval hagyjuk). Mi pedig szolidárisak vagyunk a hoppon maradt republikánusokkal és emlékezzünk meg egy olyan slasherről, amiben egy Ronald Reagan-nek öltözött mániákus öli halomra a büdös hippiket.

The Tripper (2006)

Rendezte: David Arquette

Hiába a rengeteg csöcs, a literszámra spriccelődő vér, a belezések, azt kell mondanunk, hogy a horrorfilmek többsége mindig is a konzervatív értékrendet képviselte. Hiszen ott vannak a megkerülhetetlen "szabályok", miszerint tilos drogoznod, szexelned és ha nem múltál el 21, akkor innod. Már ha túl akarsz élni egy horrort. Így csoda, ha a végére mindig egy szűzies lány marad, aki mértéktartó és a tartós kapcsolat híve? Az olyan áthallásokról meg már ne is beszéljünk, hogy ezek a "kiránduló fiatalok" mindig olyan helyre mennek, ahová nem lenne szabad. Így a slasherek gyilkosai legtöbbször csak a jó öreg patrióta törvény megtestesülései  ("tűnés a fődemrő'!"). Jelen filmünk mindezt direkt megfejeli.

A történet nincs túlbonyolítva: egy csapat zöld hippi megment a további pusztulástól egy erdőt, ami viszont sok favágó állásába kerül. Az egyikük begőzöl, mert így nem tudja majd ellátni beteg feleségét. A harag átterjed a még alsós korú fiára, aki fog egy láncfűrészt és rendet tesz. Igen, később belőle lesz az őrült gyilkosunk. Ez nem nagy spoiler, mert hiába vetnek be még egy szereplőt nézi csalinak, tudjuk, hogy ő nem lehet. Meg eleve, más különben mi szükség lett volna erre a felvezetésre?

Véget ért hát a mozi-maratonunk. Az utolsó napra akár fásultak is lehettünk volna, ha nem azokat a filmeket pakolják a legvégére, amelyek a legjobban érdekeltek minket. Sajnos kissé csalódnunk kellett, ugyanakkor megtaláltuk a fesztivál legjobbját is.

Ezúttal se ért minket túl sok újdonság, csak annyi, hogy a Stake Land előtt a a közönség tagjai között sorsoltak ki egy-egy koktélt. Pontosabban a főszervező, Vízer Balázs tett fel két mozis kvízkérdést, a helyes válaszolók pedig még helyben megihatták az itókát. Mi hoppon maradtunk.

Ha már írtam róla, tessék megnézni. Bár remélhetőleg már mindenki látta. Az első részt itthon az Ultrafilm adta ki egy és duplalemezes DVD-n. Míg a másodikat az Oliza Film. Elvileg még egy pár helyen beszerezhetőek.

Egyébként szerény véleményem szerint a folytatás sokkal jobban sikeredett. Ráadásul szorosan kapcsolódik az első részhez, konkrétan egy óra eltérés lehet a kettő között. Egy év múlva lesz arról is kritika:))

Ezt a posztot már vagy két éve meg akarom írni. Tavaly sajnos kifutottam az időből, ám most!

Démonok éjszakája - Night of the Demons (1988 Kevin Tenney -  2009 Adam Gierash)

Szokás szerint kezdjük az előddel, a történet jelentős része természetesen mindkét esetben megegyezik.

Szóval van nekünk egy csapat középiskolásunk, akik amolyan " halloween-i illegal party"-t szerveznek egy elhagyatott házba, ami egykoron temetkezési vállalkozás volt. Természetesen elátkozott, hiszen a legutolsó lakó itt végzett a családjával. Igaz, már előtte az alapító atyáknak is meggyűlt a baja vele. A lényeg, hogy ezekre a mendemondákra hőseink nagy ívben szarnak. Ehhez a tiltott hangulathoz remekül illik az a rendezői húzás, hogy mindössze csak tízen vannak a bulizók. Arról meg már ne is beszéljük, hogy az étel-ital jelentős része is lopott.

Bömböl a muzsika a magnóból (ami ekkor még régi vágású punk rockot jelentett és nem Skrillexet), megy rá a jelmezes tánc, míg egyszer csak úgy nem döntenek, hogy tartanak egy szeánszot. Mert mi sem természetesebb annál, hogy azon az estén, amikor a babona szerint a szellemek szabadon garázdálkodhatnak, megidézzék őket. Pontosabban nem is ezt akarják, csak egy tükörrel akarnak múltidézést végrehajtani. De a szeánsz az szeánsz és az egyiküket megszállja egy démon. Ami egy vírushoz hasonló módon el is terjed. Élőbe és holtba egyaránt.

Igyekszem állni a szavam, és minden eddiginél jobban szemmel tartom az idei felhozatalt, hogy aztán az év végi toplistám valóban megalapozott lehessen. A mostani adagba szerencsére már egész jó filmek is kerültek.

1. Storage 24

Rendezte: Johannes Roberts

Jók is lesznek, de ez nem az. Idén már nem is tudom, hogy hanyadszorra kell csalódnom egy várva várt filmben. Hovatovább, ezt a művet még arra is esélyesnek lássam, hogy itthon bemutassák, amire remélem végül nem fog sor kerülni. Mert elméletileg mindennek klappolnia kellene: Universal-stúdió, angol alkotók, szűk játéktér és nem utolsósorban sci-fi jelleg. Nekem még az előzetes is kifejezetten tetszett. Mégis, hogy a fészkes fenébe lehetett ezt ennyire elszúrni?!

A helyszín egy bérelhető raktárház. Tudjátok, tőlünk nyugatra nagy keletje van ezeknek a helyeknek, ahová az átlagember a ritkán használt dolgait tárolhatja. Egy ilyen épület mellé zuhan le egy katonai teherszállító repülőgép, ami rendesen összezavarja a raktár biztonsági rendszerét, ezáltal vagy egy féltucat embert fogva tart. Ez még önmagában csak simán bosszantó helyzet, csakhogy előkerül a repülőgép rakományából egy vérszomjas földönkívüli és egyenként széttépi a benn tartózkodókat.

Pozitívum, hogy a leendő áldozatok nem csupán "noname karakterek", akik csak annyi a dolguk, hogy csúnyán elhalálozzanak. Egész konkrétan egy szerelmi háromszög szereplőit láthatjuk, illetve azoknak a barátait. Meg pluszba egy mániákus fickót, aki a felesége elől rejtőzködik a raktárban.