Ennek a vendégírásnak az a története, hogy a Facebook oldalunkon valaki "nyomasztó" filmet keresett, más valaki ezt ajánlotta, megint más valaki megírta. Értitek? :) Utóbbit varin-nak hívják és ezúton is köszönjük neki.

Megan is Missing (2011)

Rendezte: Micheal Goi

Mindig is szentül hittem benne, hogy egy jó filmhez nem kellenek dollármilliók, vagy zseniális technológia, csupán egy jó alapötlet. A Megan Is Missing című film alapötletét a kegyetlen valóság és a manapság egyre fenyegetőbb gyermekek ellen elkövetett bűncselekmények adják. Sok felkavaró filmet láttam életemben, de a dobogó legfelsőbb fokát érdemelte ki ez a 85 percnyi depresszió.

A film két tizenéves jóbarát pár napját mutatja, akik egymásnak szöges ellentétei. Míg Megan egy rendkívül népszerű, amolyan mindenki kedvence lány, addig Amy egy visszafogott, jómódú családból származó 14 éves gyerek, aki szeretne kitörni a rendes szűzkislány szerepéből. Az első pár percben egy szép kis pofont kap a néző, hogy bizony hol is tart a mai fiatalság, és milyen is manapság egy tinibuli. Itt a rendező talán kicsit eltúlozta a dolgokat, ugyanis némi túlzással egy swingerparty hangulatát adta vissza a buli.

Talán most minden eddiginél jobban próbálok lépést tartani az idővel, hogy az év végén esedékes toplistámra tényleg úgy tudjak hivatkozni, hogy "hiánytalan". Persze ez lehetetlen. Azért most következzen 7 (!) darab film, ami már megtekinthető. Előre szólok, hogy semmi kiemelkedő nincs közöttük.

1. Az egyezség - The Pact

Rendezte: Nicholas McCarthy

A trailer alapján nem voltak túl nagy elvárásaim, egy szabványos, de nézhető kísértet sztorinak ígérkezett. Voltaképpen az is. Már maga a sztori sem egy nagy szám: fiatal anyuka beköltözik nem rég elhunyt mami házába, majd hívja nővérét, hogy ugyan jöjjön már el a temetésre. Másnapra azonban a tesó üresen találja a helyet. A rendőrség persze tehetetlen, a gyerek le van szarva (szó szerint, ugyanis elég hamar félre teszik a szerencsétlen), így elindul a szokásos magánnyomozás.

Szellemeket említettem és kapunk is. Dobálja főhősnőnket, meg üzenget is neki. Aztán a végére kiderül, hogy közben egy nagyon is élő dolog van a háttérben...  A történet túl azon, hogy sablon elemekből építkezik, még néhol kifejezetten lyukacsos is. Azért vannak kifejezetten élvezhető percei, para pillanatai, de összességében nem ájultam el tőle.

Kivitelezés tekintetében egyáltalán nem rossz, a színészek viszont nem túl meggyőzőek. Mi több, még az általuk formált karaktereik sem érdekesek. Ez alól kivételt képez az "elvarázsolt tekintetű" médium lányka, na ő kaphatott volna nagyobb teret is. Többet nem is tudok róla írni. Csak a műfaj szerelmeseinek tudom ajánlani, mert amúgy eléggé kiszámítható. Csak egy nagyon piciny eredetiséget tudtak belecsempészni és az sem teljesen kielégítő. A legeslegvégi pár másodperces lezárás meg a szánalom csúcsa.

Na tessék, alig telt el pár nap, máris találni olyan filmet, ami kimaradt valamelyik 2012-es listámról, konkrétan az amerikaiból. Íme a The Cohasset Snuff Film!

A szinopszis: egy 17 éves lányt néhány osztálytársa kíméletlenül megkínozza és megöli, majd ezt videóra is veszik. Mi több, felrakják az internetre... Az áldozat szülei meg igyekeznek mindenhonnan leszedetni a felvételt és elérni, hogy többet ilyesmi ne fordulhasson elő. A filmet Edward Payson írta és rendezte. A büdzsé mindössze 50.000 dollár volt, ami az előzetesen látszik is. Persze, a found footage műfajában belül ez egy tisztességes összegnek számít. De ne legyünk előítéletesek. Mindenesetre a plakát baromi merész lett, ilyet talán a The Driller Killer (1979) óta nem láthattunk. Na jó, azt talán mégsem lehet überelni.

Hazájában stílusosan Halloween napján fog debütálni.

Tegnap megnéztük, hogy miket tartok esélyesnek arra, hogy hozzánk is eljussanak. Most lássuk azokat, amelyekre csekély, vagy semmiféle reményt nem látok erre. Pedig némelyiket még be is zsákolnám DVD-n. A nagyon ótvarnak tűnő alkotásokat igyekeztem azért kiszűrni. Nosza!

1. Sinister

Kezdjük azzal, amin vacilláltam, hogy reménykedhetünk-e a hazai forgalmazásában. Mivel a rendező (Scott Derrickson) eléggé húzónév, az Ördögűzés Emily Rose üdvéért és az Amikor megállt a Föld nálunk is ismert művek. Ráadásul itt is el lehet sütni a "Paranormal Activity producereitől" jelzőt, igaz ennek ellenére az Insidious-t a mai napig nem látni a hazai DVD piacon. Szóval kissé pesszimista vagyok. A történet itt se túl egyedi: új házba cuccolás, ahol gyilkosságok történtek, majd előkerülnek családi felvételek. Engem kísértetiesen emlékeztet A rettegés házára.

Mennyire várós? 5/10

Örömmel újságolhatom, hogy megvolt életem első sajtóvetítése, melynek keretében még kedd este megnézhettem a Piranha 3DD-t. Ezzel úgy érzem, hogy újabb mérföldkövet tett meg a blog. A meghívást magától a forgalmazótól, a Fórum Hungary Kft.-től kaptam, ezúton is köszönet érte! Külön öröm, hogy a Piranha 3D-vel ellentétben nincs fél éves csúszás a külhoni premierhez képest, és így a film nyári hangulatát is át lehet érezni.

De ennyi elég is a felvezetésből, lássuk, hogy mivel is van dolgunk!

Piranha 3DD (2012)

Rendezte: John Gulager

Az első részről még anno írtam egy 4 oldalas kritikát az azóta sajnos már megszűnt Blu-Ray Magazinnak, ami voltaképp egy könnyed csöcsös-véres horror volt, humorosan tálalva. Most viszont a Dög-trilógiát is jegyző Gulager mindenből rátett még egy lapáttal. Szó szerint tessék érteni: több vér, több 3D-s effekt, több gusztustalan poén és persze 150%-al több fedetlen csöcs. Jó nagy csöcsök teszem hozzá.

A történet megmaradt faék egyszerűségűnek, hiszen itt bármiféle bonyolítás csak rontana az élvezeteken. Ugyanakkor több ponton is kapcsolódik az előzményekhez, ami jó, mert legalább elkerüljük a szokásos "még hogy piranhák itt? ugyan már!" fárasztó köröket.

Szóval egy évvel járunk a "nagy mészárlás" után. A helyszín ezúttal egy a vérengzés közelében tanyázó, nyitásban lévő vizipark. A nem túl messze fekvő tóban persze megjelennek a címszereplő ragadozók, akik a film végére bejutnak a medencék közé és hatalmas lakomát csapnak. Szóval semmi extra, de tényleg. A tragédia bekövetkeztében ugyanúgy előkerül a kapzsi (és perverz) parktulajdonos, mint jóformán MINDEN EGYES piranha-filmben. Természetesen a veszélyre ismét felhívják a figyelmét, de ő szarik bele, aztán tessék... A többi szereplő szintén sablonos: megtalálható a ribanc, a ribanc ostoba barátnője, a beképzelt jóképű zsaru, a lúzer hősszerelmes és a felelősségteljes hőslányka. De hé, olyan nagy baj ez? Mármint, hogy se a forgatókönyv, se a karakterek kicsit sem egyediek?

Tényleg nem szándékos, de valahogy mindig sikerül nézhetetlen filmekbe bukkannom. A "friss" jelző pedig arra utal, hogy a legtöbbjük nem olyan rég készült, még a "legöregebb" is 2004-es.

Most kivételesen legyen valami koncepció is, és haladjunk időrendben visszafelé.

1. Az ördög benned lakozik - The Devil Inside (2012)

Rendezte: William Brent Bell

Ördögűzős, kézikamerás film. Hű de eredeti! Mintha tíz éve készült volna Az utolsó ördögűzés, kb. így állhattak hozzá a készítők... Azért valami különbségnek csak kell lennie! Igen, itt nem egy svindlert kapunk, hanem tudományos eszközökkel felvértezett, a Vatikán alól kibújó két ifjú papot. Meg egy lányt, aki anyja lelki üdvéért aggódik. Ugyanis őt már évek óta megszállta a Gonosz, most egy elmegyógyintézetben vegetál.

Háááát... határeset. Érdekes is, ahogy a pupilla tágulást nézik, meg a mondjuk a vérnyomáskülönbséget. Meg a magyarázkodás, hogy a Szentszék már nem megy ki minden futóbolondhoz ördögöt űzni (exőszájzbúk Ferike ugye). Így viszont kívül eshetnek (valamiért, az ok nem világos) a tényleges megszállottak is. Ezért van ez a két önkéntes, aki felveszi a harcot. Ezek a csatározások egész pofásak, annak ellenére, hogy semmi eredetit nem tudnak felmutatni, de tényleg. A baj, a köztes időt kitöltendő baromi unalmas részek. Amint nincs akció, a film hihetetlen mélyrepülésbe kezd. A csaj karaktere totál érdektelen és felesleges. Bőven elég lett volna a két ördögűzőről készíteni egy kvázi "riportfilmet".

A másik gond az, hogy nem csak, hogy ezerszer elsütött panelokból építkezik, hanem szemérmetlenül lop is. Túl azon, hogy az összes ezzel a témával foglalkozó filmből csipeget, még az olyan klasszikusokból is képes csenni, mint az Ómen 3 ominózus csecsemő keresztelése. Ráadásul rosszul. Mert ami ott hátborzongató és nyomasztó volt, az itt kifejezetten kínos.

Ahogy tegnap ígértem, most jöjjön egy durvább adag, szigorúan csakis saját felelősségre!

Kellemes időtöltést a vasárnapi ebédhez! :)

1. Cannibal Holocaust (1980)

Kritika itt.

Ez egy olyan alapmű, amit mindenkinek illik látnia, már ha "horrorfannak" tartja magát. Egyszerre zseniális és gusztustalan. Továbbá igen, az állatgyilkosságok igaziak.

Avagy adjuk a népnek minél betegebb filmeket online!

Az eddig bemutatott legdurvább darab a Begotten volt, ideje azt felülmúlni. Éppen ezért következzen három, nem kicsit polgárpukkasztó darab. Ezek még a szolidabbak (persze ez ízlés kérdése), holnapra durvábbakat fogtok kapni:)

1. Ken Park (2002)

Eléggé nyers és pornógráf. Szeretni fogjátok:) Vérre, ilyesmire azonban ne tessék számítani.

George A. Romero nem egy művét veséztem már ki, így eljött az ideje annak, hogy megnézzük, hogy azóta ki hogyan nyúlt zombijaihoz. Az eredmény felemás. Na de lássuk is!

1. Az élőhalottak éjszakája  - Night of the Living Dead (1990)

Rendezte: Tom Savini

Korábban valamiért sosem tértem ki rá, de Savini egy baromi nagy név a szakmán belül. Leginkább professzionális maszkmesteri munkájáról híres (pl. Péntek 13, Az erdei fantom, az eredeti Holtak hajnala és Holtak napja - ez utóbbi kettőnél inkább a gore-t kell csodálni ugye). Továbbá rengeteg sikeres horrorban vállalt kisebb szerepeket (pl. Alkonyattól pirkadatig, Holtak hajnala, Maniac). Mint sejthető, Romero-val igen csak jóban voltak, így az sem meglepő, hogy a feldolgozásnak a forgatókönyvét is maga Romero körmölte.

A történeten nem sokat változtattak: egy csapat kétségbeesett ember elbarikádozza magát egy vidéki házban. Azonban a karaktereken és a befejezésen nagyon is. Egyrészt a nyafka és idegesítő Barbarából hallgatva az új idők szavára harcos amazon lett, amit megfejeltek egy komplett átöltöztetéssel. Míg az eddigi rasszista bunkó Cooperből egy igazi, vérbeli faszfejet varázsoltak. Kevés ennyire ellenszenves karaktert látni. A kemény feka szerencsére hű maradt elődjéhez, kit nem más formál meg, mint maga Tony Todd (Kampókéz), aki talán ennek a műnek "köszönheti" az örök skatulyát a horror világában.

Kissé merész húzás volt a lassú zombik megtartása Az élőhalottak visszatérnek után. Az meg külön elszomorító, hogy a mindenféle besorolást elkerülendő, külső nyomásra Savininek vissza kellett fognia magát. Igazán ironikus (és tragikus), hogy egy horror maszkmester egyetlen nagyjátékfilmje mennyire vérszegényre sikeredett... Ráadásul szerencsétlennek állandóan beleszóltak a rendezésébe is, csoda, ha a végeredmény ennyire lagymatag lett? Nyoma sincs az előd kézzel tapintható feszültségének. Üres, mint egy lufi. Ugyan vannak pozitívumai, mint a kezdés megrövidítése, de  maga a vezérfonal eléggé alul teljesít. Nem így a lezárás! A szemünk elé terülő "redneck-dzsembori" igazi öklös az ún. mai valóságnak, a kor emberének. Telitalálat, amit később Romero át is emelt a Holtak naplójába, igaz, sokkal szerényebben. Talán pusztán emiatt érdemes végignézni.

Mivel a legutóbbi vendégírással társított kritika bejött, ezért ismételjük meg. Ezúttal a már rutinosnak számító Jason13-al vesézzük ki Dario Argento Anya-Trilógiájának másik két darabját. Az első rész egyébként a Sóhajok volt.

Ezúttal én kezdem, de csak a kontinuitás miatt.

Inferno - Pokol (1980)

A történet eléggé zavaros, de azért megpróbálom nagyjából felvázolni. Megtudjuk, hogy létezik három "Anya" (Sóhajok-, Könnyek-, és a Sötétség-), akik a világunkat akarják elpusztítani. Mindhárom egy-egy nagyobb városban, egy-egy hatalmas épületben leledzik. Na vajon itt melyik lesz a középpontban? Ezekre egyébként egy alkimista könyv segítségével jövünk rá. Meg nem csak mi, hanem egy fiatal hölgy is, aki a tudásáért meg is fizet, de csúnyán. Őt kezdi el felkutatni a bátyja, miközben furábbnál furább emberekkel és halálesetekkel találkozik. Közben meg mindenféle mellékzöngét kapunk, mint pl. egy kripli macskagyűlölő könyves boltost.

Nekem a film valahogy nem áll össze. Pedig kétszer is megnéztem (és most akartam harmadjára is, de nem volt hozzá erőm). A megértést tovább nehezítik az olyan körülmények, hogy random bedobnak olyan szereplőket, akik többet fel sem tűnnek. Mint a könyvtár pincéjében bujkáló (?!) alkimista, aki amint meglátja a szerencsétlen lányt a Könyvvel a kezében, elkezdi üldözni. Teszem hozzá, hogy szerencsétlen az előbb említett könyvtárból kölcsönözte ki, szóval nem tudom, hogy mégis miért kellett ezt ennyire mellre szívnia. Egyéb logikai lyukak is akadnak sajnos bőven.