A szörny talán az egyik legjobb krokodilos horror, a folytatásairól azonban nehezen lehet bármi jót elmondani. Mindenesetre hamarosan érkezik a negyedik felvonás, amiben Robert Englund lesz az egyik főszereplő, egy orvvadászt alakíthat. A Lake Placid: The Final Chapter címre keresztelt folytatást Bulgáriában forgatják, Elisabeth Rohm és Yancy Butler menekülhet feszes ruhácskában a kroki elől.

A 90-es években még úgy tűnt, hogy Butler talán többre viheti, Wesley Snipes-szal ejtőernyőzhetett a Halálugrásban és Jean-Claude Van Damme oldalán domborított a Tökéletes célpontban. Mellesleg A szörny 3-ban is játszott.

Cápák, amelyek a homok alól támadnak. Mit mondhatnék? Beszéljen helyettem az előzetes.

A Sand Sharks címre hallgató alkotást Mark Atkins dirigálta, az úriember már ezelőtt is alaposan nyakig merült a szennyben, a nevéhez fűződik az Asylum égisze alatt készült Battle of Los Angeles. A SyFy csatornán debütáló filmben Brooke Hogan játssza a főszerepet, a hölgyemény mellesleg Hulk Hogan lánya. Egyáltalán nem tűnik úgy, hogy Hogan csak véletlenül került a Sand Sharkba, mivel legközelebb az Asylum 2 Headed Shark Attack-ban lesz látható.

Andrzej Bartkowiak anno elérte, hogy a Sebhelyek után még lássunk némi reményt arra, hogy Steven Seagal mozis karrierjébe képes életet lehelni, ami végül nem jött össze. A rendező a Doom és a Street Fighter: Legend of Chun Li buktája után egy ideig nyugton maradt, de ismét belecsüccsen a rendezői székbe a Beneath the Deep kedvéért.

Az izgalmak akkor lendülnek be igazán a cselekmény alatt, amikor egy öbölben felborul egy hajó, a túlélők néhány búvár segítségével próbálnak partra evickélni. A helyzet fokozódik, amikor mérges krokodilok kezdik tizedelni az embereket, az állatok csupán a saját kicsinyeiket próbálják védeni.

Gary Breslin leginkább dokumentumfilmeknél bütykölgette az effekteket, például a Waste Land vagy a Visszaszámlálás alkotásokon dolgozott. De jött egy pillanat, amikor úgy érezte, hogy neki is rendeznie kell, ezért megcsinálta a Venomot.

Az alacsony költségvetésű produkcióban egy anyát és lányát követhetünk nyomon, békésen autókáznának, de a kígyók bezavarnak ütemtervükbe.

Végre! Egy emberként lélegzenek fel azok, akik már a listát várják lassan egy éve. No igen, jó munkához idő kell. Azonban végig nézve a címeket, sajnos meg kell állapítanom, hogy teljesen felesleges volt ennyit várnom, kutakodnom és megnéznem mindenféle jött-ment hulladékot. Ugyanis már tavaly is ezeket választottam volna, ha akkor megírom. Így jártam. Nosza.

Mielőtt bárki belekezdene a felsoroltak mustrálásába, kérem, előbb olvassa el a kvázi "használati utasítást":

1. Ez egy szubjektív lista, jobb ha ezt rögtön tisztázzuk. Nekem ezek voltak a legmeghatározóbb filmélménjeim, már ami a félelemkeltést illeti. Másképpen nem is lehetne megírni, tekintve, hogy nem lehet semmiféle faktort felállítani, mint pl. a tudjuk melyik listám kapcsán a "brutalitásmérőt".

2. Törekedtem arra, hogy ne a saját félelmeim miatt legyenek egyes művek a listán, illetve általánosságban ne a fóbiák kihasználása kerüljön előtérbe. Ezért olyanokat ne is várjatok, mint pl. az 1990-es Arachnafóbia - Pókiszony c. klasszikust (mondjuk ennek eleve van egy komikus beütése).

3. A lista még így sem tökéletes, vagy végleges. Ugyanis be kellett látnom, hogy rengeteg filmet kell megnézni az ilyesmihez, én meg egyszerűen feladtam. Ha egy év alatt nem találtam semmi újat, akkor most mire várok? Kérdeztem magamtól, és hát tessék...

4. Az 1-es ponthoz kapcsolódóan: nagyon sok klasszikus (amikre lentebb kitérek) azért nem lesz rajta, mert egyszerűen eljárt felettük az idő. Mert elhiszem a kedves 30-as, 40-es kommentelőknek, hogy ők anno, hogy megijedtek a moziban, ami valószínűleg nyomot is hagyott bennük. De mai szemmel nézve bizony sok remekmű egyszerűen nem képes megborzongatni, csak kellemes filmélményt nyújtani.

5. Próbáltam változatosra készíteni, így nem feltétlen a legfélelmetesebbeket láthatjátok majd, hanem esetleg az alműfajon belül a legmeghatározóbbat. Már amelyik kategória képes erre, pl. meggyőződésem, hogy a farkasemberes alkotásokon egyáltalán nem lehet parázni.

6. A félreértések megelőzése végett: nem ezek a legjobb horrorok, sőt. Csak a SZERINTEM leg-félelemkeltőbbek. Így a sorrendet is csak a paráztatási szint szerint kell értelmezni.

Egyébként nyugodtan írjátok le Ti is a saját listátokat, érdekel:)

Továbbá nem elfelejteni, hogy még ma éjfélig lehet ránk voksolni a Kult-Szórakozás kategóriában!

Jó mulatást! Aztán ne nekem panaszkodjatok, ha majd nem tudtok aludni:)

Legutóbb az Eaten Alive kapcsán írtam, hogy úgy tűnik, hogy a rendezőnek életében csak két nagy dobása volt: a Texasi láncfűrészes mészárlás és a Poltergeist. Akkor még nem tudtam, hogy ez nem egy elhamarkodott kijelentés volt ez tőlem. Jöjjön két mű tőle, amikben két közös vonás is van: mindkettő förtelmes és mindkettőt folytatták.

A mángorló - The Mangler (1995)

Most komolyan, ha valaki azt hallja, hogy van egy olyan film, amit Tobe Hooper rendez, egy Stephen King novellából, továbbá a főszereplő Robert Englund (alias Freddy Krueger), annak nem futna össze a nyál a szájában? Ilyen hármasfogat munkája egyszerűen NEM lehet szar, de mégis.

Már magával a történettel gondok vannak, ugyanis a konfliktus kiindulópontja egy mángorló. Aki nem tudná, az egy ipari méretű vasaló, leginkább lepedők, terítők és egyéb, nagy méretű anyagok ránctalanítására használják. Magyarul lapít, mint az állat. De aki erről többet akar tudni, annak íme.

Szóval ez a gép egyszerűen gonosz, mint később kiderül, egy démon szállta meg. Itt alapból elgondolkodhatnánk, hogy egy helyhez kötött eszköztől mégis mi félni valója van az embernek? Na igen, nem sok. Ugyanis a mángorló egy kapzsi vénember  (Englund zseniálisan alakítja, az tény) tulajdona, aki kvázi rabszolgaként foglalkoztatja az ott dolgozó nőket. Gondolom sejthető, hogy az áldozatoknak egy része belőlük lesz. Aminek a véghez vitele egyértelmű: a masina egyszerűen kilapítja az embert.

Eaten alive (1977)

Rendezte: Tobe Hooper

Három év telt el A texasi láncfűrészes mészárlás bemutatása óta, ami zajos sikert aratott. Ugyan a kritikusok fanyalogtak a brutalitása miatt, de a nézők többsége imádta, mára meg hatalmas kultuszstátusznak örvend. A rajongók pedig már ki voltak éhezve az akkor kikiáltott zseni következő művére. Azonban csalódniuk kellett, ahogy nekem is, mert ez egy közel sem olyan jó film. De talán kezdjük is magával a történettel.

Az alapkoncepció hasonló: elhagyatott, lelakott környezet és egy őrült, mániákus gyilkos, na meg a "redneck-feeling" (aka. "suttyók", lásd South Park, Family Guy). A kezdés máris könnyet csalt a szemembe: Robert Englund (a mi jó öreg Freddy Kruegerünk) karaktere bemutatkozik: „Name’s Buck, I’m ready to fuck." Igen, ez hasonló a Kill Bill-ben hallhatóhoz, erről bővebb elemzést itt lehet olvasni. Aki éppen egy prostit akar megánuszkázni. Azonban a kéjhölgy inkább abbahagyja a szakmát és elmegy egy lepukkant szállóba. A tulaj meg egy pszichopata, de nem az a Psycho-ból ismert kifinomult fajta, hanem egy kőkemény vén tahó. Mindenesetre a lányt motiváció nélkül megöli. Aztán meg jóformán mindenkit, aki betéved. A cím pedig (vagyis "Élve elfogyasztva") arra utal, hogy az öregnek van egy házi kedvence, egy krokodilja. A még élő áldozatokkal eteti. A "fegyvere" pedig egy kasza, ennek azért van stílusa!

Elképzelem ahogy néhány filmes ül az irodájában és azon gondolkodik, hogy a felhajtható, illetve a rendelkezésére álló pénzösszeggel milyen filmet tudna összehozni. Aztán beugrik, hogy össze lehetne ereszteni két gigatermetű lényt. Mi legyen? BigFoot vs  Giant Aligator vagy esetleg Mighty Dino and the Powerful Duck? Az Asylum vagy a Syfy nem megy a szomszédba egy ilyen ötletért. Mindenesetre itt van a következő rettenet: Mega Python vs Gatoroid. Deborah Gibson, az egyik főszereplő feltűnt a Gyilkos cápa vs. óriáspolipban, szóval ő már gond nélkül bevállal ilyesmit, a másik főhős Tiffany pedig a Mega Piranha alkotásban tündökölhetett. Hu, hát kit sikerült még megszerezni ehhez a filmhez. Martinez neve a Terminators - Nincs megváltásból lehet ismerős, Kathryn Joosten az Alvin és a mókusok 2-ben fordult meg (nem horror, de ugyanolyan rettenet). Carey Van Dyke az Asylum-féle Titanic 2-ben volt benne. Kiváló szereplőgárdát válogattak össze, aki a felsorolt műveket kedvelte ezt is fogja.

Egy szimpla vérengző cápa már unalmas. Mostanában próbálják is őket felturbózni, csak hogy minél félelmetesebbek legyenek. Bár amikor felugrik szétroppantani az utasszállítót, az már inkább vicces, mint izgalmas erre remek példa a Sharktopus). Már semmin tudunk meglepődni, talán csak azon, ha bejelentenék, hogy elkészül a Cápeti és Cápali horrorváltozata.

Sam Qualiana fejében is valami új fogalmazódott meg, talált is befektetőket a Snow Shark: Ancient Snow Beast projekthez , így az újonc megvalósíthatja elgondolását: jön a hócápa. Michael O'Hear egy tudóst alakít, akinek figyelme egy kis falura irányul, mivel felbukkan a címszereplő. A polgármester (Robert Bozek) cápavadászt és kriptozoológusokat (Andy Taylor, Kathy Murphy, Andrew Elias) kér fel arra, hogy a seriff (C.J. Qualiana, a rendező apja) segítségével nyírják ki a lényt. Ám nem csak ők vadásznak a cápára, egy korábbi támadás túlélője (maga a direktor játssza) saját maga próbálja kinyírni az állatot.

A másik előzetes és poszter a hajtás után.

Majomszeretet - Monkey Shines (1988)

Rendezte: George A. Romero

Ugyan ennek a kritikának a Romero-s posztban lenne a helye, de különleges mivolta miatt megérdemel egy saját bejegyzést. Mert ki hallott már olyan filmről, amiben egy édi-bédi kis csuklyásmajom öldökli az embereket? Aki nem tudná, hogy az meg hogy néz ki, annak íme egy kép. Egyébként nem gondoltam volna, hogy eljő a pillanat, amikor a blogon a Cukiságot fogom linkelni.

Ilyenkor jön a jogos kérdés, hogy egy ilyen aranyos állat hogy lenne képes embert gyilkolni? Igen, egy klasszikus klisével: "tudományos" kísérlet áldozataként. A "tudományos" szót azért tegyük idéző jelbe, mert itt olyat csak nyomokban találhatunk. Mert bár van egy frankó labor, azért az elég nagy felszínességre utal, hogy szerencsétlen majmot egy olyan szerrel oltják be, amit fagyott emberi agy lereszeléséből (!) állítanak elő. Több magyarázat nem is kell a nézőnek: tessék, mirelit agycsíkok, ebből lesz az okos és intelligens majom! Persze mi horror kedvelők bátran átsiklunk az eféle "bakik" fölött, mert mennyivel tudományosabb a zombik létezésének megmagyarázása? Vagy egy olyan szerkezeté, ami a villám erejét használva feltámaszt egy több testrészből összerakott embert? Na ugye. Úgy hogy haladjunk is tovább.