George A. Romero nem egy művét veséztem már ki, így eljött az ideje annak, hogy megnézzük, hogy azóta ki hogyan nyúlt zombijaihoz. Az eredmény felemás. Na de lássuk is!

1. Az élőhalottak éjszakája  - Night of the Living Dead (1990)

Rendezte: Tom Savini

Korábban valamiért sosem tértem ki rá, de Savini egy baromi nagy név a szakmán belül. Leginkább professzionális maszkmesteri munkájáról híres (pl. Péntek 13, Az erdei fantom, az eredeti Holtak hajnala és Holtak napja - ez utóbbi kettőnél inkább a gore-t kell csodálni ugye). Továbbá rengeteg sikeres horrorban vállalt kisebb szerepeket (pl. Alkonyattól pirkadatig, Holtak hajnala, Maniac). Mint sejthető, Romero-val igen csak jóban voltak, így az sem meglepő, hogy a feldolgozásnak a forgatókönyvét is maga Romero körmölte.

A történeten nem sokat változtattak: egy csapat kétségbeesett ember elbarikádozza magát egy vidéki házban. Azonban a karaktereken és a befejezésen nagyon is. Egyrészt a nyafka és idegesítő Barbarából hallgatva az új idők szavára harcos amazon lett, amit megfejeltek egy komplett átöltöztetéssel. Míg az eddigi rasszista bunkó Cooperből egy igazi, vérbeli faszfejet varázsoltak. Kevés ennyire ellenszenves karaktert látni. A kemény feka szerencsére hű maradt elődjéhez, kit nem más formál meg, mint maga Tony Todd (Kampókéz), aki talán ennek a műnek "köszönheti" az örök skatulyát a horror világában.

Kissé merész húzás volt a lassú zombik megtartása Az élőhalottak visszatérnek után. Az meg külön elszomorító, hogy a mindenféle besorolást elkerülendő, külső nyomásra Savininek vissza kellett fognia magát. Igazán ironikus (és tragikus), hogy egy horror maszkmester egyetlen nagyjátékfilmje mennyire vérszegényre sikeredett... Ráadásul szerencsétlennek állandóan beleszóltak a rendezésébe is, csoda, ha a végeredmény ennyire lagymatag lett? Nyoma sincs az előd kézzel tapintható feszültségének. Üres, mint egy lufi. Ugyan vannak pozitívumai, mint a kezdés megrövidítése, de  maga a vezérfonal eléggé alul teljesít. Nem így a lezárás! A szemünk elé terülő "redneck-dzsembori" igazi öklös az ún. mai valóságnak, a kor emberének. Telitalálat, amit később Romero át is emelt a Holtak naplójába, igaz, sokkal szerényebben. Talán pusztán emiatt érdemes végignézni.

A gore kedvelők örülhetnek, főleg ha Eli Roth, a Motel és a Kabinláz rendezője az egyik kedvenc filmkészítőjük. Roth az Aftershock katasztrófafilm után ismét együtt dolgozik Guillermo Amodeo íróval. A Green Inferno címre hallgató horror e hónap közepén jelentették be, csak most láttak napvilágot a részletek.

Kezdetnek megemlíteném, hogy a Green Inferno egy 1988-as olasz alkotás alternatív címe, ami nem volt más, mint a Natura contro. Egyike a sok "Cannibal Holocaust 2" névvel futtatott műnek. Bizony, bizony, Roth is emberevőket fog rászabadítani a szegény, szerencsétlen, gyanútlan karaktereire. A történet szerint egy repülő kényszerleszállást hajt végre a perui dzsungel felett, a fedélzeten egy csapat naiv és idealista utas tartózkodott, akik ott segítettek eddig, ahol csak tudtak. Csakhogy egy kannibál törzs szépen elfogja őket és...

A forgatás ősszel veszi kezdetét Peruban és Chilében. Egyelőre nem tűzték ki a bemutató dátumát, de gyaníthatóan 2013-ban érkezik a mozikba vagy DVD-re.

A Collider oldal egyik szerkesztője Cannes-ban lefotózott néhány posztert, akad néhány érdekesség. De vajon melyik lesz szórakoztató?

Mivel a legutóbbi vendégírással társított kritika bejött, ezért ismételjük meg. Ezúttal a már rutinosnak számító Jason13-al vesézzük ki Dario Argento Anya-Trilógiájának másik két darabját. Az első rész egyébként a Sóhajok volt.

Ezúttal én kezdem, de csak a kontinuitás miatt.

Inferno - Pokol (1980)

A történet eléggé zavaros, de azért megpróbálom nagyjából felvázolni. Megtudjuk, hogy létezik három "Anya" (Sóhajok-, Könnyek-, és a Sötétség-), akik a világunkat akarják elpusztítani. Mindhárom egy-egy nagyobb városban, egy-egy hatalmas épületben leledzik. Na vajon itt melyik lesz a középpontban? Ezekre egyébként egy alkimista könyv segítségével jövünk rá. Meg nem csak mi, hanem egy fiatal hölgy is, aki a tudásáért meg is fizet, de csúnyán. Őt kezdi el felkutatni a bátyja, miközben furábbnál furább emberekkel és halálesetekkel találkozik. Közben meg mindenféle mellékzöngét kapunk, mint pl. egy kripli macskagyűlölő könyves boltost.

Nekem a film valahogy nem áll össze. Pedig kétszer is megnéztem (és most akartam harmadjára is, de nem volt hozzá erőm). A megértést tovább nehezítik az olyan körülmények, hogy random bedobnak olyan szereplőket, akik többet fel sem tűnnek. Mint a könyvtár pincéjében bujkáló (?!) alkimista, aki amint meglátja a szerencsétlen lányt a Könyvvel a kezében, elkezdi üldözni. Teszem hozzá, hogy szerencsétlen az előbb említett könyvtárból kölcsönözte ki, szóval nem tudom, hogy mégis miért kellett ezt ennyire mellre szívnia. Egyéb logikai lyukak is akadnak sajnos bőven.

Liev Schreiber, Olivia Williams, Romola Garai, Elias Koteas, Tom Cullen, Goran Kostic és Johnny Harris szerződött le a The Last Days of Mars-ra, amelyet az ismert reklámrendező, Ruairi Robinson készít.

A történet nagy része a Marson zajlik, ami elég bátor vállalkozás, hiszen a vörös planétán játszódó filmek általában bukni szoktak. Néhány asztronauta a bolygón kőzetmintákat gyűjt, majd azokat tüzetesen megvizsgálva döbbenten és lelkesen konstatálják, hogy élet nyomaira bukkantak.

Ketten visszamennek a lelőhelyre, hogy további mintákat gyűjtsenek be, de a rutinnak számító úton egyikük balesetet szenved és elhalálozik. A felfedezett létforma átveszi a teste felett az irányítást.

Egy kicsiny mosodában zajlanak az események, amelynek környékén egyébként sincs túl nagy élet. Rosa a hely szolgáltatását venné igénybe, de hamarosan egy sorozatgyilkos nézi ki magának. A lány csapdába esik és megindul a macska-egér játék. Hamarosan kiderül, hogy a vérre szomjazó fickó nem más, mint egy vámpír.

Ana de Armas, az Internátus sorozat egyik szereplője játssza Rosát, a vérszívót Diego Cadavid kelti életre. Felbukkan még Leonor Varela, aki a Penge 2-ben apríthatott. Antonio Trashorras írta és rendezte a horror-thrillert, az úriember Guillermo Del Toroval dolgozhatott az Ördöggerinc filmen.

...avagy a A Jeti bosszúja vs. A Jeti visszatér.

Tegnap szándékosan nem volt matiné a poszt dömping miatt, így legalább mára is jutott valami. Az alábbi két Oscar és Arany Pálma gyanús filmet még én se láttam, de a címek önmagukért beszélnek. Bevallom még annak se néztem utána, hogy van-e bármi összefüggés a két műremek között.

Enjoy!

Látta valaki a The Hamiltons-t? Nos, itt a folytatása, amely a The Thompsons címre hallgat. Az első részben megismert vámpírcsaládot követhetjük nyomon, akik új személyazonosságot vesznek fel.

Stephen King művei alapján számos jobb - rosszabb film és sorozat született. A fűnyíró ember  még 1992-ben került a mozikba Pierce Brosnan és Jeff Fahey főszereplésével, amelynek gyakorlatilag a címen kívül nem sok köze volt az alapanyaghoz. A nagy sikerre való tekintettel megcsinálták a folytatását, amely minden tekintetben alulmúlta az első felvonást.

A SyFy fejesei úgy éreztek, hogy megérett az idő egy sorozatra, David Titcher  A fáraó bosszúja és A Titkok könyvtára írója javában dolgozik a forgatókönyvön. A történetet ugyan nem tették közzé, de King bizonyára csak úgy egyezett bele a szériába, hogy a novellájából merítenek és a készítők nem kalandoznak messzire az abban leírtaktól.

A film tartalma: A szellemileg visszamaradott Jobe Smith-t (Jeff Fahey) "fűnyíróembernek" hívják a városban. A húszéves fiatalember értelmi és érzelmi fejlődése egy ötéves gyermek szintjén rekedt meg. Angelo doktor (Pierce Brosnan), aki csimpánzokon végez kísérleteket az intelligenciaszint növelésére, megsajnálja Jobe-ot, majd veszélyes kísérletsorozatának alanyává teszi. Az eredmény megdöbbentő: Jobe intelligenciája ugrásszerűen fejlődik. Értelmi képességeinek növekedésével azonban felerősödnek agresszív ösztönei is. (port.hu)

Városi legendák, rémisztő mesék...néha kiderül, hogy nem csak kitalációk ezek az ijesztő történetek. A The Wickedben néhány fiatal szívja meg, miután azt hiszi, hogy a gonosz boszorkányról hallott sztori csak marhaság.

Peter Winther dirigálta a horrort, az úriember jó ideje együtt lóg Roland Emmerich-hel, furcsa, hogy eddig nem bíztak rá egy nagyobb költségvetésű filmet. Többek között a Csillagkapu, a Függetlenség napja és a Mérges pókok producere volt. Ám mintha Winther nem kérne a látványos filmekből, beéri a kisebb büdzséjű filmek ledirigálásával, neki "köszönhetjük" a Titkok könyvtára - A Szent Lándzsa küldetést.