Igazán nem akarom elvenni a ZS-kategória kenyerét, de erről be kell számolnom.

Sharktopus (2010)

Rendezte: Declan O'Brien

Nem tudom, hogy tudjátok-e, de Amerikában van egy SyFy nevű sci-fi csatorna, aminek rendre ZS-kategóriás, gagyi sajátkészítésű filmjei készülnek. Ezeket pedig egyenesen a szerencsétlen TV nézők elé vetik, beékelve az igényesebb sorozatok közé. Igazából köztük és az Asylum Project között annyi a különbség, hogy ez a csapat legalább nem másol le nagy, hollywoodi produkciókat (talán kivételt képez a "zseniális" Megacápa az Óriáspolip ellen c. eposz).

A címet tessék komolyan venni: igen, egy olyan lény van benne, ami félig cápa (felsőtest), félig polip (alsó), baromi nagy és vérszomjas. Természetesen a kivitelezését tekintve full low-budget CGi, tehát annyira igénytelen 3D-s figura, amin még egy 6 éves is felröhög. A helyzet csak rosszabb lesz, amikor a csápjaival elkapja az embert, lelki szemeinkkel szinte látjuk, ahogy az utólagos munkálatok előtt a statiszták körbe-körbe forogtak meg sikongattak.

Korábban, a hentelős-gyilkosos szavazásomkor már volt róla, úgy döntöttem, hogy most megérdemel egy külön posztot ennek a remek kis fickónak. Úgy hogy vegyük szépen sorjában a történeteit.

1. Gyilkos kobold / A törpe bosszúja - Leprechaun (1993)

Rendezte: Mark Jones

Az gondolom sokat elárul egy rendezőről, hogy korábban rajzfilmsorozatot rendezett, név szerint a Heathcliff-et, amit régen nálunk is lehetett látni a Cartoon Networkon. Ugyanakkor egy másik vicces horror-film is köthető a nevéhez, még hozzá a Démonpofa (Rumpelstiltskin - 1996, ő is megérdemel majd egy külön posztot). Itt már el is árultam magam, hogy a szériában többet fogunk nevetni, mint rettegni, ám sokszor sajnos kínunkban.

További érdekesség, hogy ennek a résznek a főszereplője maga Jennifer Aniston (Jóbarátok),  aki az elkényeztetett városi nagylány karakterét remekül hozza. A történet nincs túlbonyolítva: adott egy vidéki házikó, amibe apuka és a nagylánya beköltözik a nagyvárosból. A pincében azonban egy kobold lakozik, akit véletlenül kiszabadítanak. Persze itt a történet lényegi eleme, hogy a koboldunknak az üstnyi aranyát (ahogy tartja az ír legenda) megtalálja egy szó szerint tökfilkó és a kb. 10 éves barátja. Ők persze nem adják oda a rendőröknek, vagy a felnőtteknek, hanem elrejtik, hogy reményeik szerint majd ki tudnak belőle fizetni egy agyműtétet a nagydarab tuskónak. Aztán meg ott van a helyi, segítőkész jóképű fickó is, mert e nélkül akkoriban életképtelennek tűnt egy horror-film (sajnos a mai napig sokan gondolják így).

Pár napja bejelentettem, hogy az új "mega-projektem" témája az olyan filmek lesznek, amiken az emberek többsége parázhat nézésük közben, ergo, jó fosatósakat keresek ezerrel. Örömömmel látom, hogy nagyon sok hozzászólás született, többségük érdemleges ötlettel, hogy szerintük melyik film felel meg a kritériumnak.

Mivel egy ilyen lista tartalma alapvetően szubjektív, ezért kutatásaim során a legtöbb jelölt után nem is igazán nézek. Ha megtetszik a történet (vagy bevallom néha csak a boritó és a cím), akkor már nézem is. Ennek azonban az az ára, hogy igen gyakran látok bűnrossz celluloid-termékeket. Én meg sokszor inkább végig szenvedem őket, csak hogy teljesebb képet tudjak majd róluk írni. Jelen esetben az alanyok szellemekről szólnak, mivel szerintem az ilyen jellegű filmek a legjobbak az ijesztgetésre, persze ez is csak az én meglátásom.

Akkor most következzen ezekből egy jó nagy adag, melyeknek a többsége kerülendő. Most láthatjátok majd, hogy mekkora áldozatokat hozok a sikeres TOP-lista összerakásának az érdekében:) (5 film lesz terítéken, szóval érdemes a "tovább" gombra kattintani)

Lustaságomnak ellenére is (most mit keressek kifogásokat?), örömmel vettem tudomásul, hogy azért a törzsolvasó gárda rendszeresen fel-fel jött egy poszt reményében. Hálám jeléül most nem egy, nem is kettő, hanem egyenesen 8 (!) filmről fogok rövid kritikát írni! Az okosabbak pedig már kitalálhatták a cím alapján, hogy mind spanyol nemzetiségű lesz. Mert volt már itt összefoglaló a modern német horrorról, a franciáról kettő is (első és második), az angolokról pedig rengetegszer megemlékeztem már. Azonban a vén Európában van egy ország, ami csak úgy ontja magából az igényes filmeket. Ez pedig az EB és VB bajnok Spanyolország (nem, nem nekik, hanem a hollandoknak drukkoltam, tisztázzuk). Bár tegyük hozzá, hogy a hispánok művei nem lesznek ismeretlenek a rendszeres olvasók számára, elég ha csak a Fantomlakóra, vagy a nem rég bemutatott REC 1-2-re gondolunk. De a körítésből ennyi elég is lesz, lássuk hát a listát.

1. A Faun labirintusa - El Laberinto del Fauno / Pan's Labyrinth (2006)

Rendezte: Guillermo Del Toro

Kezdjük a legismertebbel, ami nem véletlenül nyert három Oscar-díjat anno. Tudom, ez nem igazi horror, hanem egy afféle fantasy-dráma-thriller sajátos keveréke, de nekem ne mondja senki, hogy egy pillanatra sem szart be, amikor az a lény, melynek a kezén voltak a szemei meg nem mozdult! Ahogy apám mondta erre a filmre: "Nem tudom hova tenni: mesének túl brutális, horrornak túl meseszerű." Ez szerintem ez egy tökéletes összefoglaló a műről.

A történet a spanyol polgárháború után nem sokkal játszódik. A harcoknak látszólag vége, azonban még néhány baloldali partizáncsoport próbálja vívni gerillaharcát a fasiszta rémuralom ellen. Az egyik ilyen fasiszta sereg vezetőjének van egy újdonsült felesége és annak egy kislánya, Ofélia. Ő a megrázkódtatások elől inkább egy képzeletbeli (?) világba menekül, amiben egy Faun három, elég durva próba elé állítja.

Igazából nem is tudok még mit írni róla, ezt úgyis vagy látta már mindenki, vagy ha nem, akkor tessék nekikezdeni, mert érdemes. Kielégít minden vágyat: van benne kegyetlenség (borosüveggel szétverik valaki fejét), paráztatás (erről már volt szó) és mindezek mellett még megható  és könnyeztető is.

No, csak, hogy lássátok, miket néztem meg mostanság, amik miatt (is) ritkult a posztok száma. Persze ez viszonyítás kérdése, hiszen anno volt, amikor egy egész hónapot kihagytam, igaz akkor még ennél is kevesebb olvasóm volt. Ezekről a filmekről tényleg csak röviden írok, hogy nehogy elkövessétek azt a hibát, hogy bármelyiket is megnézitek.

1. Vicces Fickó - Funny Man (1994)

Rendezte: Simon Sprackling

Szegény Christopher Lee-t nem tudom, hogy mivel győzték meg, hogy ebben a borzalomban akár egy percet is játsszon. Biztos kellett egy kis nyugdíj-kiegészítő, mert az összes idő, amit játszik, lehet maximum 10 perc. Szóval, aki kifejezetten miatta nézné meg, ne tegye.

A film színvonalát jól mutatja a kezdő jelenet: egy csapat fickó pókerezik (pénzben természetesen), a főszereplőnk pedig nyer egy kastélyt, egy JOKERREL! Már itt abba kellett volna hagynom, de fokozták! Volt benne egy fekete csaj, akit szexi démonnak próbáltak beállítani, de ilyen ronda maszkulin fejet nőn én még életemben nem láttam. Először azt hittem, hogy a karaktere transzvesztita. Aztán persze kiderül, hogy boszorkány (!) és még kvázi lézert is ki tud lőni az ujjaiból!

A történet pedig annyi, hogy a főhősünk viszi a kis családját a kastélyba beköltözni, ahol felébresztenek valamiféle démont, aki a joker-kártyán lévő alakokra hajaz külsőleg, persze rondább kivitelben. Na már most a film próbál egyszerre humoros és valamiféle splatter (jó véres) lenni, csak egyik se jön össze. A röhejes kifejezés találó, mert annyira ZS-kategória az egész, hogy azt már egyetemen kéne tanítani.

Nem is ragoznám tovább: a karakterek egytől egyik stilizáltak és az őket eljátszó színészek pedig kukába valók (Lee kivétel persze). A történet rém gagyi, amit megfejelnek a befejezéssel, ami után jogos a felvetés, hogy akkor az egész film nem szólt semmiről. Pozitív az, hogy kegyetlen, gyerekeket is simán megölnek benne, amit egy ilyen kaliberű produkciótól nem várnánk el, sőt, azt hittem, hogy lealacsonyodik majd Kém kölykök szintre, de nem. A maradék apróságokról, mint a technikai kivitelezés vagy a rendezés már szót se érdemel.

Bad Taste (1987)

Azt minden elvetemült horror-rajongó tudja, hogy bár az Oscart-díjait a Gyűrűk Uráért kapta, a legjobb filmje akkor is a kultikussá vált Hullajó. Így amikor tudomást szereztem arról, hogy már előtte is leforgatott egy horror-vígjátékot űrlényekkel, a szívem dobbant meg, hogy ezt muszáj lesz megnéznem, hiszen biztos lesz olyan jó, mint a "mestermű". Várakozásomat egy régi Fangoria magazin is megerősítette, ahol a szerző nem kevesebbet állított, hogy még viccesebb is annál! Ez egy TÉVHIT!

Életem egyik legnagyobb csalódása ez a film, gondolkoztam is, hogy betegyem-e a "Nagy csalódások" rovatomba, de ott kicsit hülyén nézne ki. Miért is? Mert ez egy iszonyat nagy ZS-kategóriás trash-film, a legrosszabb kombináció. Annyira gagyi, hogy az már fáj. Elhiszem, hogy alacsony volt a költségvetés, aminek szemmel láthatólag a nagy része elment maszkmesterre meg pirotechnikára. Így színészekre nem is futhatott, de miért is lennének hivatásosak, amikor érezhető, hogy a társaság nagy része Jackson baráti köre? Hova tovább ő az egyik főszereplő.

A műfaj neve slasher. A belezős gyilkosok pedig alant. Tessék szavazni, hogy ki legyen a király! A jelölteket és a szavazást megtalálod a "tovább" gomb után. Remélem ez most sikeresebb lesz:)

Tudom, hogy már (megint) régen posztoltam, de szokásomhoz híven megint megpróbálom kiengesztelni olvasóimat egyszerre három filmmel. Ezúttal is van bennük valami közös.

Határvidék - Borderland (2007)

Rendezte: Zev Berman

Becsapós egy film meg kell hagyni, hiszen a kezdése igen erősre sikeredett: sátánizmus, szemkivágás, megalázás, minden, ami adott lehet egy izgalmas horrorhoz. Aztán persze leül egy kicsit a sztori, de ez még nem lenne nagy baj, ha a folytatás nem lenne lagymatag. Na de szép sorjában.

Tehát van három frissen érettségizett fiú (igen, nincs kötelező túlélő lány!), akik gondolnak egyet és elmennek Mexikóba csajozni meg drogozni. Csak a szokásos.

A drog része még érdekes is lehetne, hiszen gombáznak egy vidámparkban, na meg az egyik egyedül lép le. Természetesen simán elrabolják, aztán a másik kettő meg elindul megkeresni egy harcias helyi bigével az élükön. Kissé uncsi. Ezt követően persze kiderül, hogy miért lett elrabolva, mert amerikai (!), akik gyengék (!) és akinek a halálsikolyával áldozatot lehet bemutatni egy olyan démonnak, ami a helyi maffiát segíti azzal, hogy a drogcsempész autókat láthatatlanná teszi a határnál(!). Igen, ezért. Inkább várnak egy kóbor amerikaira, majd ölik meg, mint hogy pár pezetával lepénzeljék a határőröket. Amúgy a rendőrség a film szerint eleve tehetetlen meg korrupt, akkor mi értelme van, de tényleg?

A sztori döcögősen halad, vontatott, a brutalitás pedig visszaszorul a film végére. A "színészekről" pedig elég hamar kiderül, hogy ripacsok, a karaktereik meg egysíkúak. Próbálnak jellemváltozást is bele vinni, de ez csak annyiból áll, hogy a visszahúzódó fiúból lesz a nagypofájú kemény Izom Tibi, és fordítva.

Eléggé izzadságszagú film, pedig sokkal jobb is lehetett volna. Az igaz történet alapján címszó alatt pedig higgyünk el csak annyit, hogy pár srác begombázott Mexikóban. Kár érte, de legalább a technikai kivitelezése nem olyan rossz, a színekkel jól bántak és az operatőri munka se vészes.

After Dark Fest-es mű.

Napról napra jelennek meg a DVD-k olcsóbb, papírtokos változatban, ugyanazokkal az extrákkal (többnyire), 5.1-es szinkronnal. Ez jó, mert az embernek kedvet ad a vásárláshoz, hiszen kb. 300 HUF tényleg nem sok, és talán ezzel a módszerrel kevesebben fognak töltögetni. Sajnos horrort vagy thrillert ritkán látni és általában azok is szarok hagynak némi kivetni valót, de már egyre több minőségivel találkozni. Célom most ezeknek az olcsó filmeknek a felsorolása, hogy segítsen a vásárláskor, mert azért vannak olyan rossz filmek, amik még ennyit se érnek. A lista reményeim szerint folyamatosan fog bővülni.

Silent Hill: A halott város - Silent Hill (2006)

Rendezte: Christophe Gans

Kiadó: Best Hollywood

Ár: 399 Ft

Ez a japán-amerikai-francia keverék volt azt hiszem az első papírtokos horror (PTH) hazánkban, ami szerintem egy igen jól sikerült remekmű, kötelező beszerezni! Ritka hogy egy több részes számítógépes játékról sikerül jó filmet készíteni, most ez azonban tökéletes lett.

A történet nagyjából annyi, hogy a nagyon beteg kislányával anyuka elszökik otthonról. Útközben balesetet szenvednek és egy rejtélyes, ködlepte városban találják magukat. Ahol, ha megszólal a riasztó, elképesztő és rémisztő dolgok történnek.

A képi világa ugyanaz, mint a játéknak, ugyanaz a hangulata is: borús, sötét, komor, ijesztő és persze félelmetes. Izgalmas, jó történetű és egy kissé brutális is. Nyami. Persze aki a Silent Hill-ről, mint olyanról még sohasem halott, annak lehet, hogy nem fog akkorát ütni, mint aki anno végig tolta a négy részt.

Jó bornak nem kell cégér, úgy hogy többet erről a kis drágaságról többet nem is írok, csak tessék megnézni:)

Értékelés: 9/10

Hiruko, a goblin - Hiruko the Goblin / Yokai Hanta: Hiruko (1991)

Rendezte: Shinya Tsukamoto

Ezt a "gyöngyszemet" 295 Ft-ért halásztam ki egy közismert áruház olcsó DVD-i közül. Nem mondom, hogy nem érte meg, de örülök, hogy anno nem vettem 990-ért...

A rendező elvileg legendás a japán horror-iparban, ha ez igaz, biztos nem ez a legjobb filmje.

Lássuk a történetet. Kissé zavaros, se füle, se farka, miért is? Először is maga a kezdés összefüggéstelen, a vágások nagyon rosszak, értelmetlenek. Konkrétabban pedig: van egy "szellemirtó" (azért nevezem így, mert a felszerelése és a karakteres nagyon hasonlít a Szellemirtókból a szemüveges okos tojásra) meg egy tinédzser fiú, akinek ronda kelések nőnek a hátán, gőzölögve. Továbbá van ez a Hiruko nevű goblin, akiről kiderül, hogy igazából nem is egy konkrét "személyt", hanem sok kis démont jelent. Akik nagyjából fejnagyságúak és póklábaik vannak. Egyszóval eléggé undik. Apropó fej: szeretik az emberek fejeit elkobozni és magukévá tenni, na ez mondjuk elég bizarrá teszi az egészet, no meg egy kis adrenalin löketet is adhat szerencsétlen nézőnek. Szóval egy B filmet simán össze lehetett volna hozni csak hát...