Semmi különös, csak egy újabb low-budget humoros zombis horror. Engem annyira nem hozott lázba

Igen, ahogy ígértem, most minden eddiginél aktuálisabb leszek. Nem is szaporítanám tovább a szót, tessék:

1. Helyőrség: Fekete nap - Outpost II: Black Sun

Rendezte: Steve Barker

Az első részről (az itthon is kapható Helyőrségről) volt egy kissé túlságosan is lelkes vendégírásunk, noha az igaz, hogy egyszer érdemes megnézni. Ez sajnos a folytatásról már nem mondható el. Az előzetesét egyébként egy hónapja már megmutattuk.

A történet tényleg csak annyi, hogy van Lena, a nácivadász, aki eljut egészen a már jól ismert kelet-európai titkos bunkerig. Segítségére lesz régi ismerőse, egy fizikus, aki nagyon is tisztában van a kialakult helyzet komolyságával. Ahogyan a kiküldött NATO katonák is. Olyannyira, hogy hordozható (ám csak egyszer használható) elektromágneses impulzust kilövő fegyvert is visznek magukkal. Hiszen a technológia hátteret ismerve, csak ez az egyetlen esély a náci zombik ellen, akik egyébként már elhagyták "otthonukat" és egyre nagyobb területeken garázdálkodnak.

Hiába maradt ugyanaz az író és rendező, ha módszeresen kiöltek minden olyan pozitívumot, ami az első részt nézhetővé  varázsolta. Egyrészt eltűnt a nyomasztó, klausztrofób környezet. Ugyan ijesztőnek kellene lennie, hogy cserébe városokban portyázó náci zombik grasszálnak, de így valahogy súlytalanná vált az egész. Arról nem is beszélve, hogy "elfelejtették" a teleportálós képességüket, ami ugyan kézzel foghatóbbá tette őket, de valahogy ezzel ki is ölték belőlük azt a pluszt, ami megállíthatatlanság érzést kölcsönzött nekik. Na nem mintha ez az érzés nem köszönne vissza akkor, amikor vagy egy tucat tárat beléjük lőne, csak hát így mégis más, meg ugye ezt hívják következetlenségnek.

Meg akartalak lepni titeket valami magasztos erkölcsi kezdéssel, mert az epizód, amit e hétre hoztam, igencsak bővelkedik az efféle momentumokban. Ám akárminek is álltam neki, egyik sablonosabb lett, mint a másik. Meg jómagam sem vagyok egy valamiféle erkölcscsősz, szóval inkább beszéljenek a tények! Következzen az amerikai kormány rémálma:

Homecoming

Kezdjük rögtön a végén. Jól sejtitek, ez is azon filmek közé tartozik, amelyek a végkifejlettel kezdődnek. Szóval nem szeretném azt hallani, hogy spoilereztem Legalábbis nem ennél a résznél... (Muhaha)

Holdvilágos éjszakán döglött macska lóg a fán (igazából nem, csak jól hangzik), egy férfi és egy nő hangos visítás közben elütnek valakit, majd autójukkal az árokban kötnek ki. Segítséget várnak a közeledő katonai konvojtól, ehelyett azonban csak zombikat kapnak. A nő bevadul, előkapja a fegyverét, ordít, gyilkol, ezzel szemben a férfi közli, hogy ez az egész miatta van, majd különösebb szívfájdalom nélkül agyonlövi társát. Érte már nem kell izgulnunk a továbbiakban...

Négy hetet visszaugrunk az időben, abba a TV műsorba, ahol a fentebb említett páros Jane (Thea Gill – Találkozás az ismeretlennel, My Mother's Secret) és David (Jon Tenney) először találkoznak. Javában zajlik az elnökválasztási kampány, a show témája ehhez kapcsolódva a Közel-Kelettel folytatott háború, melyet a jelenlegi elnök nevéhez kötnek, és sok fiatal amerikai katona életét követelte már. Az egyik betelefonáló pont egy hősi halott édesanyja, aki arra keresi a választ, mire volt jó az áldozata? David elmeséli neki, hogy az ő bátyja Vietnamban halt meg, és ha lehetne egy kívánsága, azt szeretné, ha az összes elesett katona visszatérne. Jól jegyezzétek meg ezt a mondatot, később még fontos lesz!

A cím nem túlzás, mert ha van horror, amire az utóbbi időben mindenki felkapta a fejét, akkor az a The Cabin in The Woods. Őszintén szólva korrekt akartam lenne a forgalmazóval, hogy megvárom a hazai DVD megjelenést (szeptember 26. - 1990 Ft lesz!), de mivel már minden létező platformon kértek tőlem kritikát így végül letettem erről. Az se mellékes, hogy már szinte mindenki írt róla (eddig öt különböző kritikát olvastam), így mi se maradhatunk le túlságosan.

Éppen ezért én most kivételesen nem kritikát fogok közzé tenni, hanem egy elemzést. Ami azt jelenti, hogy durván SPOILERES leszek, mert nem látom annak értelmét, hogy én is beálljak a sorba és ugyanúgy kerülgetve a forró kását áradozzak a műről. Mert fogok. Ugyanis ez egy kibaszott jó film. Úgy hogy aki netalántán még nem látta volna, az essen gyorsan túl rajta (vagy várjon egy hónapot) és közösen tárgyaljuk ki. Higgyétek el megéri látatlanba megnézni, mert ez az alkotás valóságos szobrot állít a műfajnak.

Akkor kezdjük is.

Ház az erdő mélyén - The Cabin in the Woods (2011-2012)

Rendezte: Drew Goddard

A kezdés -és voltaképpen a film első fele- tipikus horror lenne, ha párhuzamosan nem látnánk egy földalatti, (vélhetően) szupertitkos bázist. Mert annál sablonosabbat el sem tudnék képzelni, hogy öt fiatal elmegy egy tóparti házba kirándulni. A karakterek szintén nem tartalmaznának túl sok egyediséget, ha pl. a kötelező "izomagy" nem ajánlana könyvet a Szovjetunió gazdasági történelméről. Aztán személyisége szép lassan átalakul, és hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy haverját le "okostojásozza". Ami ugye nem véletlen. Ahogy itt semmi sem az.

Mit kapunk, ha egy londoni Big Brother házat elér a semmiből felbukkanó zombihorda? Egy jó kis bélzabálós, horror-dráma-komédiát. Hogy mennyire komédia és mennyire dráma, azt mindenki döntse el maga. A Dead Set egy tényleg szeretnivaló 2008-as minisorozat.

Kivételesen nem a hazai forgalmazó volt tréfás kedvében, hanem az alábbi filmnek tényleg ez az eredeti címe. Mindig jó ötlet a tükörfordítás? Hiszen ezzel a címmel eladhatatlan egy horror, pláne, ha ehhez egy pocsék DVD borító is párosul. Szomorú, de még az se magyar találmány, hanem hazájában ez volt a hivatalos. Most komolyan, ennél jobban lehet eladhatatlanabb egy film? Ja igen, ha a főszereplő Bill Pullmann... De! A rendező Wes Craven!

A kígyó és a szivárvány - The Serpent and the Rainbow (1988)

Rendezte: Wes Craven

Vélhetően az első kérdésetek rögtön az, hogy "mit takar ez a cím?". Erre a választ pedig a vudu vallás adja meg. Nagyjából annyi, hogy hitük szerint a Mennyet a szivárvány, a Földet a kígyó jelképezi. Vagy valami ilyesmi. Mindenesetre az egész film a vudu körül forog, annak is az egyik legérdekesebb aspektusáról, a zombikról.

Aki látta már Lugosinak A fehér zombi c. művét (kötelező darab, khm), az tudhatja, hogy mit is értek jelen esetben "zombi" alatt. Nem a manapság divatos emberekre vadászó élőholtat, hanem a saját tudatával nem rendelkező embert, akit egy varázserővel bíró személy irányít. Ez a szenvedőnek olyasféle állapot, amikor tudatánál van, de a testének nem ura, még pislogni sem képes. Igen ám, de ez az állapot olyan tökéletes mélyen tartja az illetőt, hogy egyesek úgy vélik, hogy ezt lehetne az orvostudományban is hasznosítani. Igen, minden hájjal megkent amerikai gyógyszergyártók.

Így kiküldik emberüket (Bill Pullman - Útvesztőben, A függetlenség napja) Haitire, hogy hozzon magával mintaanyagot, ami alapján sokszorosíthatják és piacra dobhatják a terméket. Itt rögtön felötlik bennem egy érdekes kérdés, hogy mégis ki a halál akarna úgy szike alá feküdni, hogy végig a tudatánál van?! Én speciel inkább vállalnám a kockázatot a "hagyományos" altatással.

2008-ban Ray Stevenson rettenthetetlen zsoldos csapatával egy Európában található, régi náci bunkerhez tartott, ahol német zombik szépen kicsinálták a különítményt. A folytatást azóta ígérgetik és idén végre kiadják. (Első részről kritika itt.) Vártátok már?

A halhatatlan katonák valamiképp egyre távolabb és távolabb jutnak a bunkertől, a NATO egyik egysége próbál benyomulni a területre, de a harcosok száma egyre fogy. Ide érkezik Lena, a nácivadász, mivel úgy véli, hogy itt akadhat nyomára a háborús bűnös Klausenernek. Szövetkezik Wallace-szal, aki szintén régi német tudományos titkok után kajtat. 

Sorozatomban olyan filmeket mutatok be, amelyeket a rajongók nagyon vártak, ám a megjelenésük csalódásokat okoztak.

Sikerült egy másik porosodó rovatot is feltámasztani. Most mondjam azt, hogy sajnos? A kritikát csak akkor tessék elolvasni, ha már láttátok az első két részt!

[REC] 3: Génesis (2012)

Rendezte: Paco Plaza

A sorozat első részét szinte mindenki szerette. Képes volt olyat tenni, ami zombis filmnek már évtizedek óta nem sikerült: félelmet kelteni a nézőben. A folytatás sokakkal ellentétben nekem kifejezetten tetszett, sőt, jobban találtam elődjénél. Hova tovább, engem egyáltalán nem zavart a "cseppfolyós démon fordulat" se. Így különösen nagy reményeket fűztem a harmadik epizódhoz, mert az előzetesek alapján ígéretesnek tűnt. Nem az. (Az első két részről a kritikát itt lehet elolvasni.)

Kezdjük azzal, hogy bármilyen jel is mutasson rá, ez kérem nem egy [REC] 3. Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy az. A film ugyanis szinte minden téren szakít elődjeivel. Az nem gond, ha ezúttal nem egy kézikamerás horrort kapunk. Legyen, azt már úgyis unjuk. Az se, ha a helyszín ezúttal nem ugyanaz a bérház, hanem egy esküvő. Legyen, sőt, ez még egy nagyon jó ötlet is. Na de hogy az atmoszférát, a sajátos hangulatot képtelenek visszaadni, az már nekem sok. Mielőtt jobban kifejteném, gyorsan fussuk át a teljesen egyszerű sztorit.