Fontos információk! Kéretik előbb ezeket elolvasni!

Napra pontosan 1 éve volt annak, hogy a blog mai napig legnépszerűbb posztját megírtam. Akkor azt mondtam, hogy nem szeretném azt a listát állandó  jelleggel megbolygatni, de úgy gondoltam, hogy ennyi idő múltán már kissé megkopott a fénye. Így eljött az ideje a  frissítésnek, mert azóta több olyat művet is volt szerencsém megtekinteni, amelyek annyira betegre sikeredtek, hogy egyszerűen "kiérdemlik ezt a megtiszteltetést".

Mielőtt belevágnánk, arra kérek mindenkit, hogy előtte nézzen rá az eredeti bejegyzésre, mert nincs kedvem még egyszer ide írni azokat a szempontokat, amelyek alapján egy adott mű ide kerülhetett.

Előre szólok, hogy a felsorolás még korántsem teljes, még vagy körülbelül 20 olyan filmről hallottam, ami az elmondások alapján simán dobogós helyezést érne el. Szóval jövő ilyenkorra számítani lehet egy újabb, esetleg teljesen új (?) TOP-listára. Remélem megbocsájtható lesz tőlem az, hogy ami megmaradt, azoknál az eredeti szöveget többnyire meghagytam, az egyszerűség kedvéért.

Továbbá ismételten figyelmeztetem a kedves látogatókat, hogy csak az olvassa tovább, akinek van hozzá gyomra, idegzete. Nem egyszer találkoztam olyan kommentekkel, hogy "én már a leírtaktól is rosszul lettem". A filmek megtekintését pedig tényleg csak saját felelősségre tudom ajánlani, bár gondolom ez úgyis hasztalan, a kíváncsiság gyakorta erősebb a józan észnél. 18 évnél fiatalabbak meg könyörgöm ne ezeknek a megtekintésével próbáljanak "menőzni", mert még megállnak a fejlődésben.

Az olyan megjegyzéseket meg kérem mellőzük, hogy "aki ilyeneket néz, az beteg és börtönbe kellene zárni", mert akkor jogos a kérdés, hogy az illető egyáltalán mit keres itt? Moderálni csak a legvégsőbb és legszélsőségesebb esetben fogok, de ilyenre még nem igazán volt példa, éljen a szólásszabadság:)

Most akkor egy nagy levegő, és kezdjük is el:

Az újdonsült olvasóknak a Vomit Gore Trilogy első két része: a Slaughtered Vomit Dolls és a ReGOREgitated Sacrifice.

Figyelem! A film szigorúan csak erős idegzetűeknek ajánlott! Sértheti egyesek vallási meggyőződését!

Slow Torture Puke Chamber (2010)

Rendezte: Lucifer Valentine

A figyelmeztetést már az első képkockákban megkapjuk, elég részletesen kifejtve, hogy kiknek  nem ajánlják a megtekintését. Továbbá az egyik főszereplő szájából is hallhatjuk, hogy nem kell aggódni, a forgatás rendben lezajlott: minden biztonsági előírást betartottak, jó barátja a rendezőnek, és élvezte a munkálatokat. Úgy látszik a készítőknek elegük lett a folyamatos (és valljuk be) jogos kritikákból, úgy hogy egyszerűen kijelentette, hogy csak az nézze meg, akit tényleg ez érdekel.

A filmnek nem túl meglepő módon ugyanolyan a felépítése, mint az elődeinek: sztori jóformán nincs, csak egymás után bekövetkező gusztustalanságok. Azonban annyiban kirí a többitől, hogy maga a gore sokkal, de sokkal kisebb mértékben található meg. Sőt, konkrétan 50 percet kell várnunk az első belezésre, a játékidő pedig ugye csak 76 perc. Akkor mi történik addig? Minden, amit csak el és amit el se lehet képzelni. Valentine érezte, hogy mint befejező rész, muszáj nagyot dobnia, ezért most betegebbnél betegebb dolgokat talált ki. Persze csak a "szokásosak" mellé, úgy mint a rengeteg hányás és pisilés. Apropó, talán ez a legpornógráfabb epizód, konkrétan ebben láthatjuk a legtöbb és legrészletgazdagabb puncivillantásokat. Masztit is kapunk a lányoktól, de még milyeneket. Erre még később kitérek.

Folytassuk sorozatunkat azokról a filmekről, amelyekről az (magyar) emberek többsége nem is gondolná, hogy remake. Ráadásul kicsit eleget teszek azoknak is, akik kivannak már éhezve a retro-rovatra is. Akik nem követnék rendszeresen a blogot, azoknak itt az első rész, itt pedig a második.

Ház a Kísértet-hegyen  - House on Haunted Hill (1959 William Castle - 1999 William Malone)

Igen, a kellemes kis kísértethistória sem egy túlzottan eredeti forgatókönyvvel rendelkező film, ám nagyon sok a különbség közöttük. Sajnos kissé spoileres lesz, de muszáj így megírnom, különben nem lenne értelme az összehasonlításnak.

Kezdjük a hasonlóságokkal: mindkét esetben az alaptörténet ugyanaz: egy gazdag milliomos embereket hív meg a frissen megvásárolt kísértetházába, hogy rávegye őket egy kis "mókára". Ez annyiban merül ki, hogy a résztvevőknek egy teljes éjszakát ki kell bírniuk a helyszínen, aki ezt teljesíti az busás összeget kap pirkadatkor. Értelemszerűen  az infláció meglátszik a két alkotáson, mert míg az előbbiben elég volt 10 ezer zöldhasú, addig a későbbiben már 1 millió kell ahhoz, hogy meggyőző erővel hassanak. A játékosok mindkét esetben felülmotíváltak, hiszen a többségüknek még a töredékével is beérné, annyira nagy kaksiban úszkál. Na de most jön a lényeg: a "ház" mindent elkövet majd, hogy a többségnek még az élettől is elmenjen a kedve, nem hogy a reménybeli gazdagságtól. Vagyis a paranormális jelenségek elszabadulnak.

Mostanában akaratom kívül elég sok kanadai produkcióval találkozok, és a közeljövőben sem lesz másként, mivel akad még 1-2 gyöngyszem. Ez is egy, mondjuk úgy; kivételes darab.

Továbbá már ideje volt egy sokkolóbb, undort keltő filmnek is,  hiszen a többség ezt szereti. Ne is tagadjátok pupákok;)

Tudatalatti erőszak - Subconscious Cruelty (2001)

Rendezte: Karim Hussain

Valamit rögtön tisztáznunk kell: ez nem horror, hanem sokkal inkább művészfilm, ám azt a rendszeres olvasók tudják, hogy ebben a műfajban is vannak olyan darabok, amelyek képesek elborzasztani. Egyébként sok tekintetben az Antikrisztushoz tudnám hasonlítani a SC-t, a különbségek pedig nyílvánvalóak lesznek.

A film első fele lineárisan halad, van története: egy férfi narrációját halljuk, ahogy a terhes húgával való viszonyáról beszél. Igaz, előtte már az ötödik percben láthatunk egy meztelen nőt teljes valójában, ahogy a méhéből (?) kivesznek egy szemgolyót. Szóval a srác kissé kattant, a saját filozofikus képzelgéseit próbálja tettekkel igazolni. Hogy konkrétan miken tűnődik, azt most hagyjuk. Egyébként "ki szokta csapni" a testvérére, amikor az valami férfival hetyeg. Az igazi töréspont kb. fél óra múltán következik, ugyanis megindul a szülés, amit nem egy Geréb Ágnes vezet le, hanem a mi kis filozófusunk. Aminek az lesz a végkifejlettje hogy - hatásszünet, ha nem bírod a durvaságot, most ugorj egy bekezdést!!! - megöli az újszülöttet egy sniccerrel. Úgy, hogy a feje még benn van!! Aztán egyszerűen a baba vérével megfullasztja a kismamát. Egyébként abszolút hiteles az egész folyamat, itt is MINDENT látunk. Kissé bizarr tudom, de le a kalappal a stáb előtt. Na ugorjunk.

Aftermath (1994)

Rendezte: Nacho Cerdá

A spanyolok mindig tudnak meglepetést okozni. Azt ugye tisztáztuk, hogy a horror terén ők az istenek. Ez a film viszont kissé megosztja az érzéseimet. Eléggé beteg, viszont mondhatni nagyon szépen kivitelezve.

Mivel mindössze egy félórás alkotásról beszélünk, én is rövid leszek. A történeten nincs nagyon mit ragozni: a patológián az egyik korboncnok felvág, majd megdug egy halott nőt. Igen, lényegében ennyi. Nekrofília.

Ami érdekessé teszi az összhatást, hogy mindezt emberi beszéd nélkül láthatjuk, mert azért elárulom, az illető eleinte nem magányosan boncolgat. Zene sincs, csak azok a hangok, amik gyanítom mindennaposak a proszektúrán, persze leszámítva a szexualitást. Ebből adódóan eléggé kitárulkozó, hímtagon kívül minden a szemünk elé tárul, mondjuk a blog szempontjából maga az anatómiai rész érdekes. E téren maximálisan meg lehetünk elégedve, abszolút hitelesek a khm... kellékek.

Slaughtered Vomit Dolls (2006)

Rendezte: Lucifer Valentine

Ugye mindenki emlékszik a trilógia második részére, ami talán minden idők legbetegebb és leggusztustalanabb filmje. No, az előd se semmi.

Itt végre van kerettörténet, csak éppen ez sincs túlbonyolítva: egy férfi call-girl-öket hív fel, közösül velük, majd megöli őket. Persze mindegyiküket változatos és elég gyomorforgató módon. A lányok meg időnként mesélnek magukról, mindezt lelassítva, így olyan, mintha egy mélyhangú férfi beszélne helyettük, igen hátborzongató.

A megvalósítás most "amatőrebb", mivel nagyrészt kézi kamerát használtak. Mindezt szándékosan, nem pedig költségkímélés miatt. Ezzel azt a hatást próbálta a rendező elérni, mintha maga a gyilkos készítette volna a mészárlások felvételeit.  Persze szó sincs áldokumentarizmusról. Egyébként időközönként megjelenik egy VHS kamerával felvett, vagyis eléggé szemcsés képű videó egy kislányról, aki mindenfélét csacsog. Különösebb funkcióját nem véltem felfedezni. (Nem mintha a töbi jelenetben túl sok mögöttes tartalom lenne.)

Ha ez így folytatódik, nem sokára új listát kell írnom. Nekem pedig egy beutalót kell majd szereznem egy jó pszichiáterhez. Ezt a filmet úgy tessék elképzelni, hogy még a ReGOREgitated Sacrifice-nél is keményebb! Ez pedig nem egy naiv túlzás tőlem, nem-nem, higgyetek nekem! Aki már azt sem bírta végignézni, az az Isten szerelmére, bele ne kezdjen! Sőt, most rögtön tessék elkattintani az oldalról, és leülni megnézni 1-2 rajzfilmet, mert az a világ, amit most a szemetek elé fogok tárni, az iszonyat kegyetlen. Szó szerint.

Srpski film / A Serbian Film (2010)

Rendezte: Srdjan Spasojevic

A trailert korábban már megmutattam, és bár már akkor is írtam, hogy elég durvának ígérkezik, akkor még nem sejthettem, hogy ennyire az lesz. De mennyire!

Igen, a cím egyszerű, mint a faék: "Szerb film". Ám ez a választás eléggé kockázatos, hiszen ezzel a készítők akaratlanul is hozzájárulnak ahhoz, hogy azok a külföldiek, akik megtekintik alkotásukat, önkéntelenül is arra fognak asszociálni, hogy "ezek a szerbek betegek". Ugyanakkor legalább könnyen megjegyezhető, ez tény. Na de ez szerintem azért ez túl nagy ár. Mert gondoljunk bele, ha a Taxidermiának az lett volna a címe, hogy Magyar film, mit közvetítettünk volna ezzel a külvilág felé? Azonban az összehasonlítás bűn, mert míg a saját "kölkünknek" van mély mondanivalója, amiben a brutális és perverz részek csupán eszközök, addig itt az aberráció maga a veleje az egésznek. Igaz, ez sem öncélú, itt akad egy kerek történet, amit én önkéntesen három harmadra tudtam bontani.

No, csak, hogy lássátok, miket néztem meg mostanság, amik miatt (is) ritkult a posztok száma. Persze ez viszonyítás kérdése, hiszen anno volt, amikor egy egész hónapot kihagytam, igaz akkor még ennél is kevesebb olvasóm volt. Ezekről a filmekről tényleg csak röviden írok, hogy nehogy elkövessétek azt a hibát, hogy bármelyiket is megnézitek.

1. Vicces Fickó - Funny Man (1994)

Rendezte: Simon Sprackling

Szegény Christopher Lee-t nem tudom, hogy mivel győzték meg, hogy ebben a borzalomban akár egy percet is játsszon. Biztos kellett egy kis nyugdíj-kiegészítő, mert az összes idő, amit játszik, lehet maximum 10 perc. Szóval, aki kifejezetten miatta nézné meg, ne tegye.

A film színvonalát jól mutatja a kezdő jelenet: egy csapat fickó pókerezik (pénzben természetesen), a főszereplőnk pedig nyer egy kastélyt, egy JOKERREL! Már itt abba kellett volna hagynom, de fokozták! Volt benne egy fekete csaj, akit szexi démonnak próbáltak beállítani, de ilyen ronda maszkulin fejet nőn én még életemben nem láttam. Először azt hittem, hogy a karaktere transzvesztita. Aztán persze kiderül, hogy boszorkány (!) és még kvázi lézert is ki tud lőni az ujjaiból!

A történet pedig annyi, hogy a főhősünk viszi a kis családját a kastélyba beköltözni, ahol felébresztenek valamiféle démont, aki a joker-kártyán lévő alakokra hajaz külsőleg, persze rondább kivitelben. Na már most a film próbál egyszerre humoros és valamiféle splatter (jó véres) lenni, csak egyik se jön össze. A röhejes kifejezés találó, mert annyira ZS-kategória az egész, hogy azt már egyetemen kéne tanítani.

Nem is ragoznám tovább: a karakterek egytől egyik stilizáltak és az őket eljátszó színészek pedig kukába valók (Lee kivétel persze). A történet rém gagyi, amit megfejelnek a befejezéssel, ami után jogos a felvetés, hogy akkor az egész film nem szólt semmiről. Pozitív az, hogy kegyetlen, gyerekeket is simán megölnek benne, amit egy ilyen kaliberű produkciótól nem várnánk el, sőt, azt hittem, hogy lealacsonyodik majd Kém kölykök szintre, de nem. A maradék apróságokról, mint a technikai kivitelezés vagy a rendezés már szót se érdemel.

Természetesen mindenki emlékszik a már azóta is sokszor emlegetett TOP 10-es listámra. Írtam akkor, hogy minden bizonnyal fogok még elég durva filmeket találni, amik átrendezhetnék a sorrendet, de ezzel nem szeretnék bíbelődni. Persze attól még beszámolok ezekről. Nos, nem sokat kellett várni erre a pillanatra. A most következő film nem hogy bekerülne a "kiválasztottak" közé, de nyugodt szívvel helyezném rögvest az első helyre. Mert ez a film kib*szott durva! Ezzel Amerika leigázta Ázsiát és Európát.

Ezt a filmet tényleg csak az szerezze be és tekintse meg, akinek van az ilyesmihez gyomra! Előre elnézést, ha egyesek már a kritika alapján rosszul lesznek. Természetesen csak nagykorúaknak, bár ez az a film, amit senkinek se ajánlok!

ReGOREgitated Sacrifice (2007)

Rendezte: Lucifer Valentine

Sokat elmond egy filmről, ha még az imdb-n sincs fenn. Ellenben a rendező másik alkotása (Slaughtered Vomit Dolls) igen, ami így képek alapján ugyanolyan falsúlyú. Ami nem véletlen, hiszen mindkét film egy készülő trilógia, a Vomit Gore első két epizódja. A rendező egy elég érdekes ember: hithű sátánista, aki bár elvileg férfi, de a májspésén női arckép díszeleg, még hozzá a főszereplőé (Ameara Lavey). Az itt látható borító is megérne egy misét, tessék figyelni a részleteket. Remélem az Államokban nincsenek vaksi nagyszülők, akik naivan megveszik az unokáknak a DVD-t, mondván milyen aranyos ez a polip... A film hossza 66 perces, ami nem olyan meglepő a körülményeket tekintve.

Most gondolom mindenki egy olyan alkotásra számít, ami tele van sátánista motívumokkal, pl. pentagramma, gyertyák, kecske áldozás, visszafelé latinul való morgás stb. Aki ilyesmire tippelne, az alaposan melléfog, mivel a sátánizmus konkrétan csak egy jelenetben tűnik fel, amikor egy megkínzott nő magának Belzebubnak ajánlja fel lelkét, mindenét. De ez legyen a legkisebb gondunk. Ugyanis a ReGOREgitatedben minden benne van, amit el lehet, vagy még csak el sem lehet képzelni.

La bimba di Satana / Satan's Baby Doll (1982)

Rendezte: Mario Bianchi

Ez voltaképpen nem más, mint egy pornógráf olasz horror. Nem erotikus, de nem is kifejezetten pornó, amolyan keverék. Miért is? Mert a történet nem arra épül, hogy legyen mivel kitölteni az időt két "akció" között, hanem inkább a mesélést szakítja meg néha egy-egy szexuális kilengés. Ezen kívül a színészek többsége hiteles, nem egyszerű "szöveg felolvasó", mint ahogyan azt a pornóban megszokhattuk.

A sztori elég érdekes: rögtön (szó szerint) egy soft-leszbikus jelenettel találjuk szembe magunkat, amolyan ráhangolásként, hogy aztán egyből egy gyászszertartáson találhassuk magunkat. Itt pedig ízelítőt kapunk a filmnek a horror részéből: a halott asszony teste ugyanis egy pillanatra látványosan megmozdul, amit persze később az orvos megmagyaráz, hogy ebben nincs semmi különös. Persze mi tudjuk, hogy ez nem így van. Sajnos a film egyik nagy hibája is felszínre kerül ennél a jelenetnél: az elhunyt lányát játszó "színésznő" egy ripacs. Elismerem, nem kell nagy elvárás egy ilyen kaliberű produkciónál, de azért ez az alakítás siralmas, a többiek viszonylag elég tűrhetőek. Na meg szemérmes is, legalábbis tőle ne várjunk túl sok akciózást. Ezért fel is merült bennem a kérdés, hogy akkor mi a fenét keres egy ilyen nő ebben a filmben?!