Emlékeztek még rá? Clarissa? Sabrina? Az örök tini, aki mindig galibába keveredik és nem tudja magát megértetni a körülötte lévőkkel? Nos, felnőtt és egy thrillerben szerepelt. Ami ugyan nem bírt túl nagy költségvetéssel, de nagyon is vállalhatóra sikeredett. Ez pedig a...

Nine Dead (2010)

Rendezte: Chris Shadley

Van egy maszkos fickó, aki egyszerre begyűjt kilenc, teljesen különböző embert. Majd berakja őket egy szobába, mindegyiket egy-egy oszlophoz láncolva. Végül ismerteti a "játékszabályokat": rá kell jönniük, hogy miért vannak itt, mi köti össze őket, különben tíz percenként lelő valakit. Nem nehéz kitalálni, hogy az idő előre haladtával egyre nehezebb összerakni a kirakóst, hiszen így egyre kevesebb információt tudnak kicsikarni egymásból. Ja és egyikük ázsiai és nem beszélni angol.

A költségvetés mindössze 2 millió volt, ami meg is látszik, mert eléggé minimalista. Szinte végig egy helyszínt láthatunk. Azonban ez nem is annyira nagy baj, mindenféle látványos elem nélkül is lehet feszültséget teremteni. Hála a remekül eltalált és valóban sokszínű karaktereknek, ez létre is jön. Mert van itt katolikus pap, rendőr, ügyvéd, gengszter és egy pedofil is. Ez utóbbi elképesztő húzás volt, ahogy rezignáltan tudomásul veszi, hogy ő meg fog halni és akkor már beismer mindent. Van mit. De mindegyikre ki lehetne térni külön-külön, mert izgalmasak és élettel teliek.

"Mocsárbűz, mély iszap
rohadó nyálkás piócák
Hidegtől remegő hús
a vér útját fogak vájják."

A fenevad - Rogue (2007)

Rendezte: Greg Mclean

Még nagyon régen a Wolf Creek - A haláltúra kritikámnál jegyeztem meg, hogy a rendezőnek ez a második nagyjátékfilmje és voltaképpen látatlanban leminősítettem. Ez nem volt egy szép dolog, elismerem. Azonban a gyanúm annyiban beigazolódott, hogy azért mégse egy remekműről beszélünk. Viszont még egy fokkal így is jobban tetszett, mint "elődje".

Egy ausztrál vadvízi sétahajót és annak utasait követjük nyomon. A rajta lévők tényleg tipikus turisták: a nagyzoló fényképész, a csendes szürke egér, a második nászúton lévő (?) idősebb pár, a kiscsalád stb. Szóval sikerült valóban élő karaktereket összeválogatni, akiket úgy-ahogy meg is tudunk ismerni. Ez a felvezetés szerencsére pont elég ideig tart, mire elkezdenénk reklamálni, hogy mégis hol van már az akció?

Aztán jön egy agresszív krokodiltámadás, minek következtében a hajó süllyedni kezd. Annyi erő azonban még van benne, hogy egy piciny szigeten  kiköthessenek. Csak hogy, az a sziget a dagály következtében el fog tűnni, ők meg még könnyebb prédákká válnak a méretes krokodil szemében.

Harmincadik filmes poszt alkalmából ismét valami különlegeset akartam. Íme a japán trash koronázatlan királya, a Machine Girl! Szinkronról álmodni se merjetek, viszont magyar felirat van hozzá, szóval bárki megnézheti!

Ez az a film, amit nem hiszel el, amíg nem látod a saját szemeddel.

Ismét itt van a szokásos név nélküli rovatunk, amiben a világ minden tájáról és korából lapátoltam össze nektek a rossz filmeket. Lehet gyönyörködni.

1. Kórház a pokolban - Sublime (2007)

Rendezte: Tony Krantz

Ez is az a fajta film, ami többnek gondolja magát egy horrornál. Azt hiszi magáról, hogy művészi, meg hogy egyedi. Egyik sem. Cserébe viszont borzasztóan unalmas és vontatott.

Főhősünk egy mezei végbéltükrözésre fekszik be, helyette egy olyan műtétet végeznek el rajta, ami meggátolja a tenyerén való izzadást. Természetesen kiakad, de kissé túlságosan is: úgy viselkedik, mintha minimum kasztrálást hajtottak volna végre rajta. Mindegy, a baj nem jár egyedül, és mint kiderül, műhibát vétettek, minek következtében állapota egyre rosszabbá válik. Mindeközben a családja is egyfolytában meglepi valami bosszantó dologgal. Ja és valamiért folyton folyvást visszaemlékezik a legutóbbi születésnapjának minden egyes elemére.

Ez utóbbi elem borzasztóan fárasztó. Miért nem lehetett lineárisan egybevágni? Semmi pluszt nem ad a filmélményhez, sőt, csak elvesz. Ráadásul közel egy órát kell várnunk ahhoz, hogy bármiféle horrorisztikus dolog történjen. Itt gyorsan teszem hozzá, hogy a játékidő két óra, amit valami eszméletlenül fájdalmas végig szenvedni. Ha nem írják különböző fórumokon, hogy a "végén lévő csavar miatt megéri", akkor már húsz perc után feladtam volna. Egyébként nem éri meg, rutinos horrorfilmesnek ez semmi, teljesen kiszámítható.

Bár a végével kapcsolatban hozzá kell tennem, hogy akár morális kérdéseket is felvetethetne, de ahhoz nem elég bátor. Sőt, a film meg is könnyíti a szerencsétlen néző dolgát, hogy ne kelljen ezen gondolkoznia. Méghozzá meglehetősen gusztustalan módon. Ha bevállalósabb és képes a kérdés körül állást foglalni, akkor jobban tudnám értékelni. Így viszont úgy rossz, ahogy van.

Anno volt róla egy vendégírásunk, most íme maga a film. Sajnos a mai napig nem adták ki itthon DVD-n, pedig már csak a húzónevek miatt is érdemes lenne.

Mivel sokan ma is dolgoznak, ezért a fiatalabb korosztálynak kedvezünk. Íme egy klasszikus ifjúsági horror, amiben egy farkasember mészárlásáról szól. Korábban már írtam róla. Azóta sikerül elolvasnom a naptárból (!) készült regényt is és azt kell mondanom, hogy a film jobb!

Obama ismét nyert (most mondanám, hogy gratulálok neki, de az üzenet a büdös életben nem jutna el hozzá, szóval hagyjuk). Mi pedig szolidárisak vagyunk a hoppon maradt republikánusokkal és emlékezzünk meg egy olyan slasherről, amiben egy Ronald Reagan-nek öltözött mániákus öli halomra a büdös hippiket.

The Tripper (2006)

Rendezte: David Arquette

Hiába a rengeteg csöcs, a literszámra spriccelődő vér, a belezések, azt kell mondanunk, hogy a horrorfilmek többsége mindig is a konzervatív értékrendet képviselte. Hiszen ott vannak a megkerülhetetlen "szabályok", miszerint tilos drogoznod, szexelned és ha nem múltál el 21, akkor innod. Már ha túl akarsz élni egy horrort. Így csoda, ha a végére mindig egy szűzies lány marad, aki mértéktartó és a tartós kapcsolat híve? Az olyan áthallásokról meg már ne is beszéljünk, hogy ezek a "kiránduló fiatalok" mindig olyan helyre mennek, ahová nem lenne szabad. Így a slasherek gyilkosai legtöbbször csak a jó öreg patrióta törvény megtestesülései  ("tűnés a fődemrő'!"). Jelen filmünk mindezt direkt megfejeli.

A történet nincs túlbonyolítva: egy csapat zöld hippi megment a további pusztulástól egy erdőt, ami viszont sok favágó állásába kerül. Az egyikük begőzöl, mert így nem tudja majd ellátni beteg feleségét. A harag átterjed a még alsós korú fiára, aki fog egy láncfűrészt és rendet tesz. Igen, később belőle lesz az őrült gyilkosunk. Ez nem nagy spoiler, mert hiába vetnek be még egy szereplőt nézi csalinak, tudjuk, hogy ő nem lehet. Meg eleve, más különben mi szükség lett volna erre a felvezetésre?

Véget ért hát a mozi-maratonunk. Az utolsó napra akár fásultak is lehettünk volna, ha nem azokat a filmeket pakolják a legvégére, amelyek a legjobban érdekeltek minket. Sajnos kissé csalódnunk kellett, ugyanakkor megtaláltuk a fesztivál legjobbját is.

Ezúttal se ért minket túl sok újdonság, csak annyi, hogy a Stake Land előtt a a közönség tagjai között sorsoltak ki egy-egy koktélt. Pontosabban a főszervező, Vízer Balázs tett fel két mozis kvízkérdést, a helyes válaszolók pedig még helyben megihatták az itókát. Mi hoppon maradtunk.

Ledaráltuk a második napot is, és legnagyobb örömünkre találkoztunk magyar feliratos filmmel. Ami mondjuk ekkora hype után nem is meglepő. Viszont ennél lényegesebb, hogy homlokegyenest eltérően éltük meg az alkotást.

Mivel a filmeken kívül más élménnyel nem gazdagodtunk, vágjunk is bele a kritikákba!

A tegnapi napon Cadenzával lenyomtuk az első három filmet. Bár mindketten gyökeresen eltérő véleményre készültünk, ez most (még) nem igazán jött össze. Az viszont mindkettőnket meglepett, hogy a filmeket eredeti nyelven sugározták. Igen, még a svédet is. Bár ahhoz könnyítésül kaptunk angol  (amolyan "lebutított") feliratot. Akinek azonban ez nem volt elég, élhetett a szinkrontolmács eszközével is. Persze ez az aprócska tény egyikünknél sem okozott különösebb fennakadást, de Cadenza azért bevállalt egy (az ő szavaival élve) "audiotolmácsos" élményt. (Pedig papírom van róla, hogy tudok angolul... - Cadenza)

Mindeközben a helyet is jobban szemügyre vehettük (most már le is tudtunk ülni!), mi több, volt szerencsénk megtapasztalni, hogy az itt kapható popcorn köröket ver "plázás" társaira. Értsd: enyhén sózott, szép nagy szemű, rendesen kipattogott, egyszóval tökéletes. Mindazonáltal az italozás kissé nehézkes, ugyanis mindent üvegben vagy korsóban kapsz, továbbá az ülések karfájában nincs pohártartó. (Igen, tudjuk: ez egy művészmoziban nem szokás.) Külön érdem (purga szerint), hogy a férfi mosdó kellemes gyümölcsillatú. (Bezzeg a női nem... - Cadenza)

Egyébként olyan este 10-fél 11 magasságában egy dj nyomatta az előtérben az aláfestő elektronikus zenéjét (meg nem mondjuk a pontos műfaját).