Romániában olcsó forgatni, a Frászkarika DVD-s folytatását is ott készítették el. Ránézésre bagóból kihozták, de bízzunk benne, hogy azért megüti az élvezhetőségi szintet a B kategória területén belül. A rendező Eduardo Rodriguez volt, aki a Stash House és El Gringo akciófilmeket forgatta.
A sztori természetesen Romániában zajlik, egy tanárról kiderül, hogy vámpír, néhány tini Peter Vincenthez fordul tanácsért, illetve segítségért, aki történetesen épp a közelben lelhető fel.
Bár magát az embert nem kedvelem, hiszen nehéz olyat kedvelni, aki megerőszakol egy 13 éves lányt, majd megszökik a bíróság elöl, ugyanakkor el kell ismernem, hogy átkozott jó rendező. Nekem ő a harmadik kedvencem. Jó, neki is vannak félresikerült és túlértékelt alkotásai (A zongorista, ehh...), de mellette rengeteg pazar, maradandó darabot is készített. Nem egy közülük a horror berkein belül született, ezekről lesz most szó.
A cikkben három filmjéről lesz szó, az Iszonyat szándékosan marad ki, mivel ahhoz meg kellett volna néznem még egyszer és inkább vágjanak tarkón egy péklapáttal. Mert ugye azt is eléggé túlértékelik.
Igazi, klasszikus értelemben vett horror-paródia. Nem olyan harsány is direkt, mint a mai, abszurditásba hajló obszcén filmek (Horrorra akadva-széria), hanem meglehetősen finom humorral operáló gyöngyszem. Sajnos a finomsága miatt a gegjei egy kissé megkoptak.
A történet egy idős vámpírkutató professzorról, és annak fiatal segédjéről (akit maga Polanski alakít!) szól, kik Erdélybe mennek, hogy megtalálják és elpusztítsák a Gonoszt. Mondanom se kell, hogy rá fognak találni. Mindez egyébként a 19. század végére tehető.
A környezet, amiben a film játszódik, elképesztően hangulatos. Két nagy színhelyet különíthetünk el egymástól: a békés helyiek fogadóját és az ódon kastélyt. Előbbiben remekül visszahozzák a gótikus horrorokra jellemző falusiakat, akik tudják az igazságot a "balesetekről", de még egymásnak se mondják ki. Inkább kellemes hazugságokkal áltatják egymást. Erre a legjobb példa, amikor arról győzködik egymást, hogy a szerencsétlen fickónak a vérét farkasok szívták ki...
Mivel úgy alakult, hogy mostantól sorozatokról fogok beszámolókat készíteni, az örömöm mellett elkezdtem kicsit parázni, ugyanis nem mondanám magamat jártasnak horror sorozatok terén... valószínűleg ezért nem hallottam még sosem korábban a Hemlock Grove-ról. De aztán szép sorjában jöttek a jelek, amik felkeltették az érdeklődésemet. Eli Roth, mint állandó producer? 50 millió dolláros összköltség? Ami pedig végképp meggyőzött, az a trailer... aki nem látta volna az előzetest, elöljáróban annyit, hogy a megtekintését korhatárhoz kötötték, például bizonyos lesbian necrophilia miatt. Fincsi!
Szerintem kezdjük az elején! Tehát, a Hemlock Grove a Netflix sorozata, Brian McGreevy azonos című regényének adaptációja. Eddig egy teljes évaddal rendelkezik, ami 13, részt számlál. A sorozatot a horror rendező Eli Rothtal (Motel, Kabinláz, Utórengés) szokták kapcsolatba hozni, hiszen ő nemcsak mint producer, de mint direktor is tevékenykedett, igaz, csak az első részt rendezte.. A történet egy kisvárosban játszódik, ami enyhén Twin Peaks-re hajaz, tele rejtélyes emberekkel, és titokzatos legendákkal. A sztori fő vonalát egy vérfarkas titokzatos lény adja, aki fiatal lányokat szaggat szét, ahogy az egy jó vérfarkashoz titokzatos lényhez illik. Ezen kívül majd képbe kerülnek angyalok, vámpírok, sárkányok, és egy rend is, aminek tagjai nagyon érdekeltek a városka történéséivel kapcsolatban. Azt gondolom érzékelitek, hogy titkokból és misztikumból nem lesz hiány. Na, innentől essünk neki spoileresen!
Ha nem számítjuk a Szem c. klasszikust, akkor kijelenthetjük, hogy Kínához való visszacsatolása nem tett jót Hongkong horrorfilm-gyártásának. Na de majd most!
A Rigor Mortis előzetese baromi meggyőző, hiszen egyszerre ígérkezik brutálisnak és paráztatónak. Magasak is lettek az elvárások, még annak ellenére is, hogy ez egy vámpír-film lesz.
Egy nagyobb horderejű poszttal akartam jelentkezni, de most csak ennyihez van erőm. Remélem nincs harag:)
Rendezte: Bill Eagles
Bram Stoker klasszikusa még közel 100 év elteltével is sokakat megihlet. Az más kérdés, hogy ezredszerre ugyanaz a történet már kissé unalmas. Azonban ennek az angol tévéfilmnek sikerült pár eredeti ötletet és húzást belevinnie ebbe a jócskán lerágott csontba. (Mindazonáltal ezt követően még készültek újabb és újabb adaptációk...)
A történet váza természetesen nem sokat változott. Adott a címszereplő, aki telkeket vesz Angliában és ehhez magához hívja az ifjú ügyvédet, Jonathan Harkert. Akit viszont többé nem látunk, ergo nem is ő lesz a főszereplő. Ez már egy meglehetősen merész lépés volt, örültem is neki.
A másik, hogy Lucy ezúttal nem egy szeszélyes khm... szűzkurva, aki válogat a kérők között, hanem egy nagyon is eltökélt menyasszony. Aki csak simán kefélni akar már az urával. Csak szegényke nem tudja, hogy az illető vele született szifiliszben szenved, ennél fogva a nászt se hálják el. Az úrfi viszont megoldást akar mindenáron, így egy titokzatos úr segítségét kéri, aki ismer egy "spéci vértranszplantációt". Igen, ők intézik el, hogy Drakula megérkezhessen a szigetre.
Csütörtök óta megkezdődött 20. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál!
Így ez a poszt amolyan "jobb később, mint soha" elven készült. De még semmiről se maradtatok le, mivel minden filmet kétszer vetítenek le! Ráadásul örömmel lehet konstatálni, hogy talán minden eddiginél több, minket érintő film került be a fesztiválprogramba!
Lássuk!
Az ír szekció rögtön kettőt is magában foglal: a Csáposok (Grabbers) c. elborult kocsmás, szörnyes horror-vígjátékot és a sokkal keményebbnek ígérkező Citadellát (Citadel), melyről még anno lőttünk egy előzetest.
A "sötét oldal" szekció azonban még több csemegét tartogat. Először is nagy meglepetésre itt van a francia Livide, amiről már írtunk kritikát. Egyébként a semmilyen Halovány címen kell keresni. De sajnos a többi magyar cím is kissé félrevezető. Mert gondolnátok, hogy a Néptelen történet az Aftert takarja, míg az Elbocsátó szép szavak (Last Kins Word) egy gótikus horrort és nem egy romantikus drámát? A Borzongás (Shiver) már találóbb, melyben egy sorozatgyilkost és az áldozatának a kapcsolatát tekinthetjük meg thriller formájában. Illetve itt van még az egyértelmű favorit, a Feloldozás (Resolution) is, melyet a Ház az erdő mélyén rokonának tartanak.
Meglepetésre a "napos oldal" is tartogat számunkra valamit: a Shopping Tour c. orosz horror-vígjátékot, melyben kiderül, hogy a finnek évente egyszer turistákat esznek. Igen, az összes.
Az igazi ínyencek meg megnézhetik a Ragyogást is (elvégre moziban többségünk még nem láthatta) és az arról szóló 237-es szoba (Room 237) c. dokumentumfilmet is.
Szóval választék az van dögivel, ne tessék finnyáskodni!
Ha egy rendező többek között számos The Walking Dead, Dexter és Vészhelyzet részt rendezett, akkor alighanem ott a helye a Masters of Horror készítői között. Aktuális professzorunk, Ernest R. Dickerson igazi ezermesternek mondható. A XXI. század szinte minden jelentősebb sorozatához volt 1-2 szava – azaz 1-2 rendeznivaló része. És mivel a kicsit Fűrészre hajazó plakát is teljesen rendben volt, kétségem sem volt felőle, hogy valami finomságot kapunk. De vajon mi lehet az a bizonyos V Word? És miért a vagina szó jut először eszembe, mint lehetséges megoldás?
Kerry és Justin két jóbarát, akik egy átlagos estét mivel mással is töltenének el, mint egy kis kockulással. A nagy Doom 3-azás közben Justin (Branden Nadon) kitalálja, hogy nézzenek hullákat az unokatestvére hullaházában. Kerry (Arjay Smith – Holnapután) vonakodva bár, de belemegy, hiszen ebből még sosem származott senkinek sem problémája.
No, de a megérkezésük után hamar rájönnek, hogy bizony jelentősen megszívták, mert a V betű sajnálatukra (és az én sajnálatomra is) vámpírt jelent és nem vaginát. Bizonyára ők is jobban díjazták volna utóbbit. Felébresztenek egy felettébb rosszarcú vérszívót, aki nyomban üldözőbe is veszi őket, minden kérdezés vagy udvarias társalgás nélkül. Menekülés közben Kerry megmakkan, Justin viszont sikeresen megmenekül a Jack Nicholson által megformált Joker imitátorától.
Már március idusát éljük és még nem írtam idei horrorról, ejnye. Sokan nyilván most a Mamára gondolnak (mindíg meg-megállva), de él bennem a parányi remény, hogy valamilyen formában itthon is bemutatják (aztán persze előbb-utóbb úgyis feladom).
Így viszont az első egy nagyon különleges darab lesz. Jöjjön hát a...
Rendezte: maradjunk annyiban, hogy 26-an (!) vannak
Igen, 26 rendező egyetlen filmhez (és legalább ugyanennyi író)! A képet azonban árnyaljuk, hiszen nem egy nagy egészről, hanem nagyjából 5 perces kisfilmekről van szó. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy szerte a Nagy Világból megkerestek filmeseket, egy-egy random betűvel. Mindenki kitalálhatott hozzá egy, az adott betűvel kezdődő tetszőleges szót. Ezzel, és a halállal kapcsolatban kellett filmet forgatniuk. A megkötés ennyi volt, minden másban szabad kezet kaptak, vagyis mindenki kiélhette magát. Sokan a nagy szerencsénkre ezzel vissza is éltek.
Nehéz erről a "filmről" bármit is írni, hiszen egészként nem kezelhetjük. Részekre bontva viszont egy baromi hosszú kritika lenne belőle, ráadásul megfosztanám a kedves olvasóinkat az élvezettől. Mert bizony meg kell hagyni, élvezetes egy darab. Ugyan van minőségbeli ingadozás az egyes történetek között, de egy se volt, amitől feszengenem kellett volna, hogy erre még azt a pár percet is sajnálnám az élettől.
A többség mivel szabadon engedhette a fantáziáját, így inkább humorosra, vagy szatirikusra vette a figurát. Tegyük hozzá, hogy ilyen rövid idő alatt baromi nehéz bármiféle mély mondanivalót megfogalmazni és úgy közvetíteni, hogy az ne legyen direkt. Szerencsére azért akadt erre is példa.
Ahogyan azt anno lizardking kolléga kifejtette, eredetileg három film készült a sorozatnak köszönhetően, de a harmadikhoz még nem volt szerencsém és gyanítom az olvasók többségének sem. Már ha persze az első 1972-est nem számoljuk, ami ugye a képregényen alapszik. Lássuk, hogy hogy sikerültek!
Rendezte: Ernest R. Dickenson
A nyitány a sorozat intrójával kezdődik, nehogy elfelejtsük, hogy mit nézünk. Aztán folytatódik egy vicces-csöcsös jelenettel, benne a jó öreg Kriptaőrrel. Végül csak elkezdődik maga a film is.
A főszereplő egy rejtélyes fickó (William Sadler - Az Ember, Aki Mindhárom Darabont-féle King Filmben Szerepelt), kit egy izgága vigyori üldöz (Billy Zane - A fantom, Titanic, A szobatárs). Egy bizonyos kulcsra fáj a foga.
Hogy a lényegre térjek, hősünk bemenekül egy templomból átalakított motelbe, majd a kulcs segítségével ."védőfalat" varázsol, hogy se üldözője, se annak démon katonái ne tudjanak belépni. Ráadásul elég a hajnalt kivárniuk és vége az egésznek. Amolyan easy mód egy képzeletbeli Alkonyattól pirkadatig játékban. Persze, ha ilyen egyszerű lenne, akkor ez még egy tisztességes sorozatepizódot sem rakna ki, nem hogy másfél órát.
Mert túl azon, hogy a többi szereplő közt akad egy ultra-seggfej (az Oscar-díjra jelölt Thomas Haden Church - Kerülőutak, Pókember 3, Gyilkos Joe), kire még egy taknyos zsebkendőt sem mernék bízni, magának a "fődémonnak" is akadnak aljas trükkjei. Képes távolról magához édesgetnie a gyengébb jellemeket, majd "démonizálni" őket. A kivitelezésük egész pofás nem mellesleg.
Valahogy ez a kérdés merült fel bennem a Kiss of the Damned előzetese kapcsán. Ugyanis szembetűnően sok a hasonlóság. Ugyanúgy egy szerelmi történetet látunk, csak ezúttal a nő a vámpír (aki remélhetőleg nem csillog), aki végül párját is átváltoztatja. Közben jókat dugnak és emberekre vadásznak. Aztán feltűnik még egy vámpírnő...
Szóval véres, szexualitással teli filmnek ígérkezik. Bár még így is túl drámainak érzem, ami még baj lehet. Igazából még nagyon nem tudom hová tenni, majd csak a kész eredmény láttán ítélkezzünk, hogy mit is akartak ebből kihozni.
Mindenesetre a rendező nőnemű, ami nem túl jó előjel, hiszen az Alkonyat mellett ott van a borzalmasan túlértékelt és kultikusnak hazudott Alkonytájt is...
Friss kommentek