Aftermath (1994)

Rendezte: Nacho Cerdá

A spanyolok mindig tudnak meglepetést okozni. Azt ugye tisztáztuk, hogy a horror terén ők az istenek. Ez a film viszont kissé megosztja az érzéseimet. Eléggé beteg, viszont mondhatni nagyon szépen kivitelezve.

Mivel mindössze egy félórás alkotásról beszélünk, én is rövid leszek. A történeten nincs nagyon mit ragozni: a patológián az egyik korboncnok felvág, majd megdug egy halott nőt. Igen, lényegében ennyi. Nekrofília.

Ami érdekessé teszi az összhatást, hogy mindezt emberi beszéd nélkül láthatjuk, mert azért elárulom, az illető eleinte nem magányosan boncolgat. Zene sincs, csak azok a hangok, amik gyanítom mindennaposak a proszektúrán, persze leszámítva a szexualitást. Ebből adódóan eléggé kitárulkozó, hímtagon kívül minden a szemünk elé tárul, mondjuk a blog szempontjából maga az anatómiai rész érdekes. E téren maximálisan meg lehetünk elégedve, abszolút hitelesek a khm... kellékek.

Akkor íme a "nyeremény" első fele. Aki rendszeres olvasóm, annak valószínűleg nem fog túl sok meglepetést okozni a lista, de azért néha jó összegezni a kiemelkedő alkotásokat egy nagyobb koncepció keretében.

Szóval itt mindenki láthatja a horror filmtörténelem leggonoszabb gyermekeit. A határvonalat a 14 éves kornál húztam meg, az afölöttiek már nem igazán számítanak bele. A sorrendet kegyetlenségi fokozat szerint állítottam össze. Persze lehet, hogy így is hiányozni fog 1-2 darab, ezeknek a hiányát majd lehet reklamálni:) Mindenesetre ezzel a bejegyzéssel is régóta készülök, tehát nem egy nap alatt csaptam össze.

Azt előre leszögezném, hogy halottak, illetve szellemek nem kerültek fel, mert az nem lenne "fair" a többi kis gengszterrel szemben. Meg amúgy is. Továbbá kivettem azokat az alkotásokat is, melyekben a gyermek maga az Antikrisztus (Omen, Babysitter Wanted, stb.), megszállta valamilyen démon (Védtelen gyermek) vagy nemes egyszerűséggel a Sátán lakozik benne (Ördögűző).

Most szólok, hogy a lista erősen befolyásolhatja a gyermekvállalási kedvet:)

A bejegyzés nyomokban SPOILER-t tartalmaz!

Ugyan az évből még van egy szűk hónap, de szerintem már most szemezgethetünk, listázgathatunk az év legjobbjaiból. Ide ér belerakni azokat is, amik csak hazánkban voltak újdonságok, mint pl. az Antikrisztus. Tehát tessék nyilatkozni!

Nem szeretnék esetlegesen senkit sem befolyásolni, de gondolom sokatokat érdekelhet a személyes véleményem. Ezért a "tovább" gomb után megláthatjátok az én TOP listámat az idei év legjobbjairól. Előre szólok, hogy sajnos még nem volt módomban minden idei alkotást megtekinteni, ezért a foghíjjasság miatt előre is elnézést kérek.

Lustaságomnak ellenére is (most mit keressek kifogásokat?), örömmel vettem tudomásul, hogy azért a törzsolvasó gárda rendszeresen fel-fel jött egy poszt reményében. Hálám jeléül most nem egy, nem is kettő, hanem egyenesen 8 (!) filmről fogok rövid kritikát írni! Az okosabbak pedig már kitalálhatták a cím alapján, hogy mind spanyol nemzetiségű lesz. Mert volt már itt összefoglaló a modern német horrorról, a franciáról kettő is (első és második), az angolokról pedig rengetegszer megemlékeztem már. Azonban a vén Európában van egy ország, ami csak úgy ontja magából az igényes filmeket. Ez pedig az EB és VB bajnok Spanyolország (nem, nem nekik, hanem a hollandoknak drukkoltam, tisztázzuk). Bár tegyük hozzá, hogy a hispánok művei nem lesznek ismeretlenek a rendszeres olvasók számára, elég ha csak a Fantomlakóra, vagy a nem rég bemutatott REC 1-2-re gondolunk. De a körítésből ennyi elég is lesz, lássuk hát a listát.

1. A Faun labirintusa - El Laberinto del Fauno / Pan's Labyrinth (2006)

Rendezte: Guillermo Del Toro

Kezdjük a legismertebbel, ami nem véletlenül nyert három Oscar-díjat anno. Tudom, ez nem igazi horror, hanem egy afféle fantasy-dráma-thriller sajátos keveréke, de nekem ne mondja senki, hogy egy pillanatra sem szart be, amikor az a lény, melynek a kezén voltak a szemei meg nem mozdult! Ahogy apám mondta erre a filmre: "Nem tudom hova tenni: mesének túl brutális, horrornak túl meseszerű." Ez szerintem ez egy tökéletes összefoglaló a műről.

A történet a spanyol polgárháború után nem sokkal játszódik. A harcoknak látszólag vége, azonban még néhány baloldali partizáncsoport próbálja vívni gerillaharcát a fasiszta rémuralom ellen. Az egyik ilyen fasiszta sereg vezetőjének van egy újdonsült felesége és annak egy kislánya, Ofélia. Ő a megrázkódtatások elől inkább egy képzeletbeli (?) világba menekül, amiben egy Faun három, elég durva próba elé állítja.

Igazából nem is tudok még mit írni róla, ezt úgyis vagy látta már mindenki, vagy ha nem, akkor tessék nekikezdeni, mert érdemes. Kielégít minden vágyat: van benne kegyetlenség (borosüveggel szétverik valaki fejét), paráztatás (erről már volt szó) és mindezek mellett még megható  és könnyeztető is.

Ugyan Tarantino és Rodriguez egész szépen tálalták anno a kis projektükkel a "Grindhouse-érzést", ami az európaiak többségének kimaradt az életéből. Ez annyit takar, hogy az autós moziban a fiúk-lányok beültek valami béna, nem túl bonyolított horrorra, ahol jóformán csak cicik és brutális gyilkosságok voltak. Mint ahogyan az alábbi kettőben is.

Mil gritos tiene la noche / Pieces (1982)

Rendezte: Juan Piquer Simón

A kezdés csillagos ötös: 10 év körüli kisfiú egy intim-puzzlet rak ki, ami anyunak persze nem tetszik, ezért azt elkobozza. Válaszul a fiacskája felaprítja egy baltával apró darabokra. Azonban annyira hidegvérű, hogy eljátssza a besokkolt, tétlen áldozatot, mintha valaki betört volna. Majd vágás, és egyszer csak a "jelenben" találjuk magunkat. A puzzle ismét előkerül, és bár nem látjuk a tulajdonosa arcát, tudjuk, hogy ki is ő. Azon kívül, hogy a gyilkos, aki majd szépen felaprítja az egyetemista lányokat.

Igazából ez utóbbi kijelentésem egy kicsit túlzás, mert mindegyiktől "csak" 1-1 darabot vesz el, pl. fej, karok stb. A célja pedig a tapasztalt horror-fanoknak pedig nyilvánvaló, így nem marad más rejtély, hogy kicsoda is ő, amivel persze elindul a nyomozás.

Sokan elfelejtik, vagy csak el akarják felejteni Romero Holtak naplóját, pedig (tudtommal) ez volt az első élőhalottakat felvonultató alkotás, ami ál-dokumentarista módon lett filmezve, vagyis az operatőr maga is színész és aktív részese az eseményeknek. Ennek következtében nincsenek külső felvételek, nagy horderejű vágások. Az egész azt az illúziót kelti, mintha ez tényleg megtörténhetett volna, persze azt senki egy percig nem hiszi el, hogy ez maga a valóság. Igen, tudom, hogy a nem sokára következő [REC] hamarabb készült el, de Romero már sokkal előbb nekikezdett a munkálatoknak.

Mivel a Holtak Naplójáról már írtam, sőt még a papírtokos változatát is bemutattam, így következzék a...

A fantomlakó - El habitante incierto / The Uninvited Guest (2004)

Rendezte: Guillem Morales

Inkább thriller, mint horror, de mindenképp itt a helye! Mert ebben a filmben nagyobb a feszültség, mint a Las Vegas városában integető neonfényű cowboyban. Ráadásul ezt a hatást igen egyszerű megoldásokkal éri el, mellőzve a vért, szellemeket, hulló testrészeket és minden egyéb "megszokott" nyalánkságot. Lássuk csak, miről is van szó.

Ez az alkotás, szintén nem amerikai, hanem 100% spanyol, de igazából ez lényegtelen, mert akár hazánkban is játszódhatna, csak sajnos a hazai piac Gesztesi Károlyra és a romantikus vígjátékokra specializálta magát. De ez most mindegy.

Képzeljük el hogy egyedül élünk egy nagyon nagy emeletes házban. Ez már önmagában rémisztő tud lenni, pláne ha paranoiásak vagyunk. Főszereplőnk ilyen, pontosabban a film csak utal erre, szerencsére nem találkozunk olyan dialógusokkal, ami kötelező az amerikai közönségeknek, hogy "De hisz tudod, hogy az orvosod szerint paranoid vagy, akkor miért laksz egyedül ebben a nagy házban?" Ismerős, ugye?