Ééééééééés most fogom csak igazán kicsapni a biztosítékot! Sokat gondolkodtam azon, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, mert félő, hogy elriasztom magamtól még azt a kevés kis törzsolvasómnak a felét is. De nem bírom magamban tartani. A lista erősen szubjektív, előre szólok. Nem zavar, ha majd sok háborgó hozzászólás lesz, amíg az érvekkel fog történni és nem sima anyázással. Úgy hogy jobb, ha tisztázunk még előre 1-2 dolgot:

• Mint ahogy az adatlapomon is látszik, "csupán" 24 vagyok. Így én teljesen más horror-filmeket szocializálódtam, mint a legtöbb 30+ ember. Persze vannak kivételek, mint pl. a Rémálom az Elm utcában széria, amin már kiskoromban is jókat szórakoztam.
• Nem végeztem el semmiféle film vagy médiaszakot (holott szakirányilag erre lett volna lehetőségem), így a filmek többségét rendszerint, mint "egyszerű" nézőként éltem meg.
• Természetesen nem vagyok "suttyó", aki nem lát bele egy-egy alkotás mélységeibe.  Az se igaz, hogy csak is kizárólag műfajon belül érdeklődnék e művészeti ág iránt.  Pl.  imádom a jó művészfilmeket is, amikben aztán jócskán lehet dúskálni a többletjelentéseken (sőt, szinte minden téren van 1-1 kedvencem). Azonban egy horrortól leginkább három dolgot várok: vagy paráztasson be, vagy legyen nagyon merész, vagy csak egyszerűen szórakoztasson.

Ennek tudatában az alábbi listám az "átlag" horror-kedvelőknek szól, akik hajlamosak megbízni a "megmondó emberekben", aminek eredménye általában pofára esés. Mert miről is van szó? Ezek azok a művek, amiket szokás "alap" jelzővel illetni, a legtöbbnél ráadásul előjön a "bezzeg anno még értettek ehhez..." c. mondóka is. Így nem meglepő, hogy a felsoroltak között híres rendezőket fogunk találni, azonban előre leszögezném, hogy legtöbbjüknél csupán az adott művel van kifogásom, nem a teljes filmográfiájával. Szóval ne tessék túl sok "mainstream" filmet várni.

Még valami, bizonyára lesznek olyanok, akik hiányolják majd az Alkonyatot, na már most 1. nem láttam, 2. ez nem horror, hiába a vámpírok meg a farkasemberek.

Akkor kezdjük.

Ugyan Tarantino és Rodriguez egész szépen tálalták anno a kis projektükkel a "Grindhouse-érzést", ami az európaiak többségének kimaradt az életéből. Ez annyit takar, hogy az autós moziban a fiúk-lányok beültek valami béna, nem túl bonyolított horrorra, ahol jóformán csak cicik és brutális gyilkosságok voltak. Mint ahogyan az alábbi kettőben is.

Mil gritos tiene la noche / Pieces (1982)

Rendezte: Juan Piquer Simón

A kezdés csillagos ötös: 10 év körüli kisfiú egy intim-puzzlet rak ki, ami anyunak persze nem tetszik, ezért azt elkobozza. Válaszul a fiacskája felaprítja egy baltával apró darabokra. Azonban annyira hidegvérű, hogy eljátssza a besokkolt, tétlen áldozatot, mintha valaki betört volna. Majd vágás, és egyszer csak a "jelenben" találjuk magunkat. A puzzle ismét előkerül, és bár nem látjuk a tulajdonosa arcát, tudjuk, hogy ki is ő. Azon kívül, hogy a gyilkos, aki majd szépen felaprítja az egyetemista lányokat.

Igazából ez utóbbi kijelentésem egy kicsit túlzás, mert mindegyiktől "csak" 1-1 darabot vesz el, pl. fej, karok stb. A célja pedig a tapasztalt horror-fanoknak pedig nyilvánvaló, így nem marad más rejtély, hogy kicsoda is ő, amivel persze elindul a nyomozás.

The Collector (2009)

Rendezte: Marcus Dunstan

A The Collector nem keverendő össze az 1997-es Kiss the Girls-szel, aminek a drága jó szinkronosaink a Gyűjtő címet adták. A két film között tudtommal semmi összefüggés nincs.

Marcus Dunstan ismerős lehet sokaknak, hiszen a trilógiává kinőtt Dög-széria írója, de még a Fűrész jó pár részében részt vállalt és vállalni is fog a készülő legújabb epizódban. Ennek a hatása pedig meglátszik ezen az első, saját rendezési munkáján. Ez most sokaknak lehet rossz, vagy akár jó hír.

Mert tény, hogy olyan, mint történet nem igazán van. Röviden annyi, hogy egy kedves kis amerikai család felújítja a házát, de az egyik munkás adósságrendezés végett inkább kiegészítené a jövedelmét egy kis betöréssel. A célpont pedig naná, hogy az említett családi házban található széf. "Hősünk" mivel úgy tudja, hogy az épület este üresen fog állni, ezért gond nélkül besurran, mert, hogy ez az igazi soft-target. Aztán persze kiderül, hogy csúnyán téved, mert nem hogy van még valaki rajta kívül, de valóssággal pokollá változtatta az egész vityilót. Az igazi lakók pedig szép sorban meghalnak. Röviden ennyi.

Naná, hogy ő is egy horrorral! A hölgy a '93-as Zongoraleckéért Oscar-díjat kapott (megérdemelten), de melyik volt az első filmszerepe? A következő filmben alakíthatott rémült tinédzsert, hát valahol neki is el kellett kezdenie.

Az erdei fantom - The Burning (1981)

Rendezte: Tony Maylam

A rendező sem ismeretlen a műfaj kedvelőinek, hiszen az egyik legmeghatározóbb filmje a  '92-es Őrült Stone, amit manapság már egy százasé' hozzávágnak az emberhez. Igazából volt még egy érdekes debütáló a produkcióban: Jason Alexander, akit nagyon furcsa fiatalon, hajjal látni. Bár hiába debütált két, azóta már befutott színész, maga a film elsüllyedt a grindhouse mocsarában. Semmi újat nem tudott felmutatni, mondjuk akkoriban ennyi bőven elég lehetett. Azért az imdb-n a 6.1 ebben a kategóriában egész szép teljesítmény.

A cím iskolapéldája lehet annak, hogy a magyar szinkron mennyire nincs összhangban az eredeti angollal, noha az a mi nyelvünkön elég furán hangozna ("Az égés"?). A történet roppant egyszerű, mellőz szinte minden fordulatot: van egy tábor, ahol egy rosszindulatú, részeges gondnok terrorizálja a kölyköket. Ezt néhányan megelégelik és halálra akarják rémiszteni. Ha úgy vesszük sikeresen, mert szerencsétlent véletlenül felgyújtották. Azonban túlélte és öt év múlva visszamegy, hogy bosszút álljon. Azért biztos, ami biztos, bemelegítésként hasba szúrt egy prostit. Aztán jönnek a tinédzserek is. Mi teszi különlegessé a gyilkosunkat? Elsősorban az, hogy a fegyvere egy sövényvágó olló! Úgy ám! Na meg persze az, hogy nincs szüksége maszkra, mivel a baleset óta kissé elcsúfult. Amit természetesen mi csak a film legvégén csodálhatunk meg.

A műfaj neve slasher. A belezős gyilkosok pedig alant. Tessék szavazni, hogy ki legyen a király! A jelölteket és a szavazást megtalálod a "tovább" gomb után. Remélem ez most sikeresebb lesz:)

Sziklák vére - The Hills Run Red (2009)

Rendezte: Dave Parker

Na jó, a cím kicsit csalóka, hiszen attól még egy tisztességes slasher-ről beszélünk, ráadásul eléggé hajaz az örök klasszikusra, a Texasi láncfűrészes mészárlásra (továbbiakban TLM) is, a miértekre mindjárt ki is térek.

A kezdés igen erős: egy kisfiút látunk, aki a tükör előtt ollóval hántja le a saját arcát. Ezzel meg is van alapozva a hangulat. A továbbiakban előkerül a főszereplő, aki egy roppant irritáló filmbuzi. Persze ez utóbbi tulajdonságával nincs baj, de inkább megnézi egy már ezerszer látott horror filmnek a trailerét, mint hogy kielégítse a barátnőjét, aki persze ezért meg is csalja a fickó legjobb haverjával, amit meg is tudunk érteni.

De miről is van szó? A srác annyira, de annyira kíváncsi erre a filmre -aminek szintén Sziklák vére a címe-, hogy elmegy felkutatni. Ugyanis az összes kópia eltűnt a rendezőjével együtt. Találkozik a direktornak lányával, aki természetesen egy szexi, szőke bombázó. Mellesleg sztriptízbárban táncol és heroint lő be magának. Persze ez a karján nem látszik, hiszen semmi tűnyom nincs. Természetesen ez csak szőrszálhasogatás. Mellesleg ez egy nagyon szépen komponált jelent, amikor a srácnak vetkőzik a hölgy, közben meg megcsalják: a színek ellentétesek, a ritmus viszont hasonló, jók a vágások, egyszóval jól néz ki.

Manapság egyre divatosabb egy-egy régi, nagy sikerű filmnek az újragondolása, ami persze sokkal fogyaszthatóbbá teszi ezeket a filmeket, hiszen a technikai fejlődések nagyon gyorsan mennek végbe. Sajnos a legtöbb esetben nem tudják visszaadni az eredeti hangulatot (sem), de vannak ügyes próbálkozások is. Vegyük számba, hogy eddig miket dolgoztak fel, és hogy még mik jönnek, jöhetnek.

Amik már áldozatul estek:

1. Ómen (1976) Rendezte: Richard Donner --> Ómen (2006) Rendezte: Joel moore

Szerintem erőltetett ötlet, hogy csak azért gondoljanak újra, egy igazi klasszikust, mert hogy akkor kijöhet a 06.06.06 dátum, és hogy az mennyire izgi. Na jó, tény hogy a kerek 30 év is csábító. Az IMDb-n 5.4-en áll, ergo nem olyan rossz próbálkozás volt, igaz, én (még) nem láttam, így nem tudok sokat nyilatkozni róla.

Igen, végre van net és van időm a bloggal foglalkozni. Elnézést kérek, hogy mostanáig várni kellett egy bejegyzésre, de költözés volt meg egy rakás más dolgom. Na, nem is szaporítom tovább a szót, jöjjön a film!

A balta - Hatchet (2006)

Rendezte: Adam Green

Kicsit gondban vagyok a műfaj meghatározásával, mert tény, hogy ez egy igazi slasher, de sok helyen horror-vígjátéknak titulálják, joggal. Valljuk be, az ember végig röhögi az egészet, nem igazán tudunk izgulni, mert minek. A lényeg itt semmi más, csak az iszonyatos, sokszor groteszk, vicces halál, jó sok vérrel. Kivételesen az áldozatokkal sem spórolnak, pedig a legtöbb ilyen stílusú alkotásban 3-4 embernél többel nem nagyon végez a gyilkos ill. gyilkosok.

A történet az tipikus, nem nagyon kellett erőlködnie az írónak, hogy ezt összedobja: egy csapat turista  (főleg fiatalok) egy elhagyott mocsárban kirándul, majd jön egy iszonyat ronda pszichopata állat és lemészárolja őket, leginkább egy rozsdás baltával. Ja és elvileg ez az alak egy szellem, vagy mi a franc. Na de ez nem is lényeges, főleg nem egy slashernél. A dialógusok ZS-kategóriás szintűek, gondolom el lehet képzelni:) A szereplők ripacsok, ugyanakkor a rendezőnek sikerült néhány "nagyágyút"is szereznie: magát a gyilkost a Péntek 13-ból -azaz Jason-t- 4 részen át alakító Kane Hodder alakítja, de feltűnik még a filmben a Kampókezet alakító fekete csávó (Tony Todd) és a Freddy Kruegert alakító Robert Englund is. Igaz, gőzöm sincs ez utóbbiról, hogy kit alakíthatott.

A vadász - Wilderness (2006)

Rendezte: Michael J. Bassett

Erről a filmről az utóbbi időben elég sok médiumból hallhattak, olvashattak a horror-rajongók, még az egyik ingyenes programajánló magazinban is olvastam róla egy kritikát. Így nem kell sok, hogy én is beszerezzem, természetesen a bűvös 990 Ft-os összegért. Meg kell, hogy mondjam, tetszett, végre a kritikusok nem hazudtak nekem egy filmről. Igaz, míg sokan ódákat zengnek róla, addig én felhívnám a figyelmet a hiányosságokra. Akkor lássuk is.

Ez az angol film alapjába véve olyan, mintha egybe gyúrták volna S. King Menekülő emberét és W. Golding Legyek uráját. Megspékelve jó sok vérrel és belsőséggel. Ez annyit tesz,hogy van egy csapat nevelő intézetes srác, akiket nevelő célzattal egy szigetre rakna ki nevelőtisztjükkel. Ez a sziget teljesen el van vágva a külvilágtól, mondanom se kell. Mindenesetre mégis találkoznak egy másik csapattal, ami viszont csupa lányból áll. De még ez is kevés, mert még egy hajléktalan is lakik ott. De még így sem elég zsúfolt a sziget, mert van még egy őrült, és ami riasztóbb, vérprofi gyilkossal is. Akinek mellesleg 4 (!) németjuhásza is van, amik persze ölésre vannak idomítva.

FIGYELEM!!! Ezt a kritikát sajnos nem tudom spoiler mentesen leírni, szóval aki nem kíváncsi rá, annak röviden ennyi: alapjában véve jó film, nézd meg!

Magasfeszültség - Haute tension / High Tension (2003)

Rendezte: Alexandre Aja

Vegyes érzelmeim vannak erről a francia filmről. Egyrészt nagyon jó lenne, de másrészt pedig az a fránya utolsó kb. 10 perc... ha az nem lenne, akkor bizony TOP listás film lenne ám! Miért kellett a végével elrontani? :(

Na de lássuk közelebbről: igazi vérbő slasher. Ilyen kreatív és véres gyilkolásokat ritkán lát az ember egy filmben. A legeredetibb az volt, amikor az áldozat nyaka beszorult a lépcső korlátja közé és a gyilkos egy szekrénnyel szépen lefejezte. Szép munka, nem? Ez a horror aztán bővelkedik a brutalitásban: nem kímél senkit és semmit, vagyis itt egyaránt láthatunk kutyus és kisiskolás fiú halált is.

De nem csak ettől lenne jó a Magasfeszültség. Nem itt többről van szó. Hiszen itt olyan pszichológiai csatáknak lehetünk szemtani, hogy ihaj. Ebből a legelképesztőbb jelenet a következő volt: a lány a vendégszobában van, jön a gyilkos, erre ő mindent úgy rendez el,mintha senki se aludt volna ma itt, üresen állna, majd el bújik. Ekkor mit csinál a rosszarcú gonosz? Megnézi a csap alját, hogy nedves-e! Szerencsére még sok ilyennel találkozunk a film során.