Korábban, a hentelős-gyilkosos szavazásomkor már volt róla, úgy döntöttem, hogy most megérdemel egy külön posztot ennek a remek kis fickónak. Úgy hogy vegyük szépen sorjában a történeteit.

1. Gyilkos kobold / A törpe bosszúja - Leprechaun (1993)

Rendezte: Mark Jones

Az gondolom sokat elárul egy rendezőről, hogy korábban rajzfilmsorozatot rendezett, név szerint a Heathcliff-et, amit régen nálunk is lehetett látni a Cartoon Networkon. Ugyanakkor egy másik vicces horror-film is köthető a nevéhez, még hozzá a Démonpofa (Rumpelstiltskin - 1996, ő is megérdemel majd egy külön posztot). Itt már el is árultam magam, hogy a szériában többet fogunk nevetni, mint rettegni, ám sokszor sajnos kínunkban.

További érdekesség, hogy ennek a résznek a főszereplője maga Jennifer Aniston (Jóbarátok),  aki az elkényeztetett városi nagylány karakterét remekül hozza. A történet nincs túlbonyolítva: adott egy vidéki házikó, amibe apuka és a nagylánya beköltözik a nagyvárosból. A pincében azonban egy kobold lakozik, akit véletlenül kiszabadítanak. Persze itt a történet lényegi eleme, hogy a koboldunknak az üstnyi aranyát (ahogy tartja az ír legenda) megtalálja egy szó szerint tökfilkó és a kb. 10 éves barátja. Ők persze nem adják oda a rendőröknek, vagy a felnőtteknek, hanem elrejtik, hogy reményeik szerint majd ki tudnak belőle fizetni egy agyműtétet a nagydarab tuskónak. Aztán meg ott van a helyi, segítőkész jóképű fickó is, mert e nélkül akkoriban életképtelennek tűnt egy horror-film (sajnos a mai napig sokan gondolják így).

Természetesen a komikus színészről és nem az énekesről lesz most szó. Igen, az, akit leginkább olyan filmekből ismerhetünk, mint a Jumanji, Az apák napja vagy a Patch Adams, gondolta kipróbálja magát valami egészen más műfajban is. Még hozzá thrillerben! Ráadásul ezt nem is egyszer, hanem többször is véghezvitte, lássuk is mindjárt párat.

Sötétkamra - One hour photo (2002)

Rendezte: Mark Romanek

Ritka az, amikor a forgalmazók sokkal jobb filmcímet találnak ki, na ez egy ilyen eset. Itt Williams egy olyan szerencsétlent alakít, aki mint egy pláza fotókidolgozója, teljesen rákattan egy bizonyos családra. Ezt úgy kell érteni, hogy a képeik hatására (ami min. 7 év folyamatos kidolgozást jelent) azt képzeli, hogy ő is tagja a famíliának. Amolyan "Sy bácsi". Ez egyelőre kimerül a képzelgéseiben, de egy idő után egyre jobban fokozódik a vágya az iránt, hogy valakihez tartozzon. Így időnként "spontán" összefut a szülőkkel, megajándékozza a kisfiúkat, stb. Aztán történik valami és egyszer csak elpattan benne valami.

A film mit ne mondjak, zseniális. Abszolút thriller, miközben (bocs a spoilerért) senki se hal meg. Olyan feszültséget képes teremteni pusztán a színekkel, hogy ihaj. Ezt miért is emelem ki külön? Mert valami elkápráztató azok az apróságoknak tűnő dolgok, hogy ugyanaz a két szín váltakozik, illetve egybe olvad: a kék és a fehér. Ezt majd tessék megfigyelni.

A karakterek élethűek és nagyon is emberiek. Az anyukának fontosabb az anyagi biztonság, mint az önérzete. Az apuka egy f*sz. A kisfiú, aki szeretné, ha szeretnék. Na és persze Sy bácsi, aki csak szeretne egy normális életet, önön üres, monoton napjai helyett. A végére ráadásul kiderül egy elég fontos dolog az életéről, szóval teljesen lesz a kép a karakteréről.

Ebben az évben ez már a harmadik alkalom, hogy premier-filmről számolhatok be. Persze ez is sajnos csak nekünk az, hiszen tőlünk nyugatabbra már ezt több hónapja levetítették (sőt, mondhatunk akár egy évet is).

Hibrid - Splice (2009)

Rendezte: Vincenzo Natali

A rendezőnek az első filmje, a Kocka,  igazi kultuszstátuszba emelkedett, hiszen akkor valami merőben újat mutatott a világnak, nem hiába kapott annyi díjat és elismerést. A Hibrid azonban gyökeresen más: olyan klisé halmaz, hogy az már fáj. De még csak nem is ez a legnagyobb problémája, hanem egyszerűen unalmas.

Aki kíváncsi arra, hogy egy biokémikus pár hogyan nevel 7 év együttlét után egy gyereket, na azt az embert nem irigylem. Mondjuk történetesen ez a "gyerek" egy mesterségesen kiklónozott szörnyszülött, amit vizuálisan úgy tudnék legjobban érzékeltetni, mint egy csirke-kígyó-krumpli kombót delfin hanggal (ami külön vicces, hogy az őt formáló színésznőnek  Delphine a keresztneve). Ja és mindezek mellett kétéltű is. Ez így ebben a formában persze nem lenne elég "izgalmas", ezért a kis torzszülött sokkal gyorsabban fejlődik az embernél, így nem kell montázsokra hagyatkozni, ami azért valahol pozitívum. Igazából ez a megoldás azért is volt kényelmes, hiszen ez egy illegálisan teremetett lény, ergo a többi tudós nem tudhat a létezéséről, ami azt eredményezi, hogy a kis szegényke nem rohangálhat és libikókázhat a többi normális kölyökkel. Ez lenne most a feszültség része, hogy hogyan bírja az elzártságot, meg hogy a "szülők" mit meg nem tesznek, hogy le ne bukjanak. Kár, hogy ez nem jön át. Apropó, az alapszituációt meg már több mint 100 éve kitalálták, úgy hívják, hogy Frankenstein.

A Barlang után egy újabb összehasonlítást láthattok a hasonló magyar című filmekről.

Paraziták - Shivers / They came from within (1975)

Rendezte: David Cronenberg

Menjünk az egyszerűség kedvéért időrendben. Cronenberg-ről szerintem már sokan hallottatok, vagy legalábbis már látattok már tőle filmet. A legismertebb tőle (legalábbis hazánkban) A légy és a King regényének adaptációja, A holtsáv. Persze a tájékozottabbak sokkal több kultfilmjét fel tudnák sorolni, köztük van ez is, nem meglepő módon.

A helyszín minimalista, ám nagyon okosan: ugyanis egy olyan lakó-komplexumról van szó, ami minden fontosabb igényt ki tud elégíteni. Ez konkrétan úgy kell elképzelni, hogy az egyik emeleten saját orvosi rendelő, a másikon saját patika, medence, mélygarázs, sőt azt hiszem még egy áruház is volt említve. Ez mindenképp praktikus, figyelembe véve azt a tényt, hogy ez egy szigeten játszódik (persze híddal összekötve a nagyvárossal), így nyújtva egyrészt egy menedéket a tömegtől, ugyanakkor az ott lakókra nem telepszik az elhagyatottság érzése sem.

A nyitó képsorokkal nincs semmi cicózás: egy idős, szakállas úr rátámad egy diáklányra. Először azt hisszük, hogy erőszakolni akar, aztán persze csak simán felvágja, majd saját magával is végez. Így a néző kellőképpen rá tudott hangolódni, jöhet a "csendes" folytatás, ami csak egy bizonyos pontig tart, szerencsénkre, mert onnantól nincs megállás a cselekményben.

Tehát: hivatalosan, olyan "mindenki egyért" közös, egységes jegyáras mozizás idén sajnos nem lesz, azonban a legtöbb moziban mégis lesz akció 16.-tól (holnaptól) 19.-ig (vasárnapig). Persze mindenki más néven fogja futtatni, mindenesetre ez egy kedves gesztus tőlük.

Az árak (ahogy a legismertebbeket elnéztem) 520 ft és 590 ft közé vannak belőve, a 3D filmek pedig 720 ft és 790 ft között lesznek.

Azonban muszáj hangsúlyoznom, hogy az árak nem vonatkoznak a Kaptár 4: Túlvilág 3D c. filmre!

Ami sajnálatos, hiszen beleillik az oldal profiljába, bár egy index cikk szerint ez az epizód rém gyenge lett, én meg eleve szkeptikus vagyok a bűn rossz harmadik rész miatt.

Így csak két filmet tudok a blog nevében ajánlani:

Lustaságomnak ellenére is (most mit keressek kifogásokat?), örömmel vettem tudomásul, hogy azért a törzsolvasó gárda rendszeresen fel-fel jött egy poszt reményében. Hálám jeléül most nem egy, nem is kettő, hanem egyenesen 8 (!) filmről fogok rövid kritikát írni! Az okosabbak pedig már kitalálhatták a cím alapján, hogy mind spanyol nemzetiségű lesz. Mert volt már itt összefoglaló a modern német horrorról, a franciáról kettő is (első és második), az angolokról pedig rengetegszer megemlékeztem már. Azonban a vén Európában van egy ország, ami csak úgy ontja magából az igényes filmeket. Ez pedig az EB és VB bajnok Spanyolország (nem, nem nekik, hanem a hollandoknak drukkoltam, tisztázzuk). Bár tegyük hozzá, hogy a hispánok művei nem lesznek ismeretlenek a rendszeres olvasók számára, elég ha csak a Fantomlakóra, vagy a nem rég bemutatott REC 1-2-re gondolunk. De a körítésből ennyi elég is lesz, lássuk hát a listát.

1. A Faun labirintusa - El Laberinto del Fauno / Pan's Labyrinth (2006)

Rendezte: Guillermo Del Toro

Kezdjük a legismertebbel, ami nem véletlenül nyert három Oscar-díjat anno. Tudom, ez nem igazi horror, hanem egy afféle fantasy-dráma-thriller sajátos keveréke, de nekem ne mondja senki, hogy egy pillanatra sem szart be, amikor az a lény, melynek a kezén voltak a szemei meg nem mozdult! Ahogy apám mondta erre a filmre: "Nem tudom hova tenni: mesének túl brutális, horrornak túl meseszerű." Ez szerintem ez egy tökéletes összefoglaló a műről.

A történet a spanyol polgárháború után nem sokkal játszódik. A harcoknak látszólag vége, azonban még néhány baloldali partizáncsoport próbálja vívni gerillaharcát a fasiszta rémuralom ellen. Az egyik ilyen fasiszta sereg vezetőjének van egy újdonsült felesége és annak egy kislánya, Ofélia. Ő a megrázkódtatások elől inkább egy képzeletbeli (?) világba menekül, amiben egy Faun három, elég durva próba elé állítja.

Igazából nem is tudok még mit írni róla, ezt úgyis vagy látta már mindenki, vagy ha nem, akkor tessék nekikezdeni, mert érdemes. Kielégít minden vágyat: van benne kegyetlenség (borosüveggel szétverik valaki fejét), paráztatás (erről már volt szó) és mindezek mellett még megható  és könnyeztető is.

A könyv (1999)

Akartam valami frappáns bevezetőt, de nem volt hozzá ihletem, úgy hogy inkább csapjunk egyből a szusiba.

Szóval a Battle Royale eredetileg egy nagyon jó, 18-as karikás japán regény. Nem, nincs benne se erőszak, se bukkake, semmi ilyesmi. "Csupán" tömény, változatos erőszakos gyilkosságok. Az írója pedig Takami Kósun. Meglepő módon az írónak ez az egyetlen könyve, lehet, hogy úgy gondolta, hogy a csúcson kell abbahagyni (rossz vicc volt, tudom). Pedig szívesen olvasnék tőle mást is, bár a Truancy eléggé hasonlít rá, remélem azt is megfogják egyszer filmesíteni.

A történet elég egyedi, bár sokan egy japán Legyek Urának tekintik, persze pozitívumként. Egy alternatív valóságban játszódik, egy fiktív távol-keleti országban, amit úgy képzelhetünk el, mintha anno a fasiszta japán állam bekebelezte volna fél Ázsiát és militarista diktatúrával uralkodna mindenki felett. Ez a rendszer persze zsarnok és gonosz: nem kíméli az ellenszegülőket, másképp gondolkodókat. Olyan szinten, hogy pl. a jó öreg rock 'n' roll is tiltott.

Bohócok. Mindenki ismeri őket: kifestett arc, tarka ruha, piros (krumpli-)orr és keménykalap. Egy cirkuszt egyszerűen nem lehet nélkülük elképzelni, ők a legmeghatározóbb alakjai. De kik is ők valójában? Vajon miért olyan gyanús nekünk az állandó jó kedvük és töretlen optimizmusuk? Elárulom: azért mert legtöbbjük vagy pszichopata, vagy természetfölötti lény vagy egyenesen földönkívüli. Úgy bizony. Nem hiszitek? Pedig a most következő kordokumentumok alátámasztják felvetésemet.

Halálosztó bohócok - Clownhouse (1989)

Rendezte: Victor Salva

A rendező neve ismerős lehet, hiszen a leghíresebb alkotásai az Aki bújt, aki nem 1-2, amik bár a közepesen nézhető kategória, mégis jobbak, mint ez. Hiába a csalogató magyar cím, itt nincs másról szó, mint három fiútestvér vergődéséről. Akiket meglátogat három bohócnak öltözött elmegyógyintézeti szökevény. Tudom, ez most egész jól hangzik, de ne tévesszen meg ez titeket.

Mi a legnagyobb baj a filmmel? Az, hogy jóformán vérmentes és erőltetett. Semmi kreativitás nincs a halálnemekben, amit elvárnánk egy ilyen kaliberű alkotástól. Ráadásul kedves kis pszichopatáink még némák is, amit elég nehéz elképzelni. Arról nem is beszélve, hogy mi a fenét tudnak szenvedni néhány kölyökkel, miért kell lopakodniuk és pszichológiai hadviselést alkalmazniuk? A legkisebb srác meg amúgy is fél a bohócoktól, így az egész történet izzadságszagú. Az ember kínjában néha fel tud nevetni, de ennél többet ne várjunk. Bár valami csoda folytán még se torkollik teljes unalomba, azonban a kötelező kliséket nem ússzuk meg. Kár érte, ezt sürgősen remake-elni kellene.

Értékelés: 3/10

Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyakorisággal fogok mozi premierekről írni, bár az is igaz, hogy itt a "premier" kissé túlzás, hiszen már tavaly szeptember 25-én bemutatták külhonban. Azóta természetesen DVD-n is kiadták. Ez így kb. mindent elmond a mai magyarországi viszonyokról... Ebben az esetben felmerül a kérdés, hogy akkor van-e egyáltalán értelme bemutatni a mozikban, nem lenne-e egyszerűbb direkt DVD-re? Nem hiszem, hogy valami nagy bevételt fog hozni, már csak azért sem, mert maga a film sem egy kasszasiker, no de erről mindjárt bővebben.

Amúgy maga a kritika önmagában is hiánypótló, hiszen a blogomon még nem volt alkalmam sci-fi horrorról írni, tegyük hozzá, hogy ebben a műfajban kevés az értékelhető darab, a kiemelkedőek pedig jó magasan tartják a lécet (Alien-sorozat, Halálhajó, Kocka 1-3 stb.).

Pandorum (2009)

Rendezte: Christian Alvart

Kezdjük azzal, hogy ez egy német-amerikai koprodukció, de ne ijedjünk meg a német horrorról szóló posztom miatt, ez azért egy eléggé jól sikerült darab. Már maga a történet viszi a hátán az egész produkciót: van egy bazi nagy űrhajó (természetesen a távoli jövőben), amiben százezer ember várja hibernált állapotban azt, hogy egy teljesen új bolygót benépesítsen, mert a Föld már nem igazán lakható. Az út kb. 100 évig tart. A mindenkori ébren lévő személyzet meg csupán 2 fő, ami elsőre kevésnek tűnik, de gondoljunk bele, hogy vélhetően minden automatizált egy ilyen jellegű űrhajón (hahó jövő).

Tehát felébred az aktuális váltás, azonban hamar rájönnek, hogy valami nincsen rendben: a generátor majd' felrobban és nem találják azokat, akiket felváltanak. Nem mellesleg emberevő szörnyek lepték el az űrhajót. Közben meg találkoznak egyéb ébren lévőkkel, akik már hozzászoktak a helyzethez, és úgy is élnek, mintha valami dzsungelben lennének. A többit meg már nem lövöm le.

A legrosszabb harmadik részek

Egy kis összegzést állítottam össze, ami bemutatja azokat a filmeket, amelyekről kár volt még 1 rókabőrt lehúzni. Ezek a filmek egyszerűen rosszak.

Kezdjük egy korábbi poszttal: A Kaptár 3: A teljes pusztulás - Resident Evil: Extinction. Sok szót nem is pazarolnék rá, hisz már leírtam róla a véleményemet. Bele tartozik a nagy csalódások kategóriájába is.

A következő szintén benne lehetne a nagy csalódások kategóriájába (mert nekem az volt), de mivel nem egy "híres" mű, ezért csak itt említem meg. Ez a film pedig a Halálmester 3: Az Arkangyal - Wishmaster 3: Beyond the Gates of Hell. Bevallom az első két rész nekem tetszett, olyan egyedinek tűnt, hogy a kívánságokat kiforgatva (értsd: halálosan) teljesítette a gyilkos dzsinn. Volt is ám kreativitás a halálnemekben! De akkor mi lett a 3-al? Először is, a dzsinn emberi alakja nem a megszokott sötét hajú, titokzatosan mosolygó alak lett, hanem egy röhejes szőke fazon. A gyilkolásokból pedig kiveszett a kreatívitás. Na meg az a baromság, hogy megjelent Mihály arkangyal rendet teremteni... A "színészek" idegesítők voltak, főleg a főszereplő kis hülye picsa lány. Az egész film egy ZS-kategóriás fekália lett.