A sebhelyes Drakula - Scars of Dracula (1970)

Rendezte: Roy Ward Baker

Drakulát leginkább Lugosi Bélával azonosítjuk, mint emblametikus megtestesítőjét, aminek nyilván többek között magyar származása a legfőbb oka. Pedig ahogy régebben is írtam, életében csak egyszer bújt bele ebbe a szerepbe, noha neki ennyi elég is volt ahhoz, hogy örökre ezzel a karakterrel társítsuk. Pedig Christopher Lee büszkélkedhet azzal, hogy életében a legtöbbször játszhatta el ezt a szerepet. Bizonyításképpen íme a teljes sorozata:

• Drakula  - Dracula (1958)
• A sötétség hercege - Count Dracula (1966)
• Dracula has risen from the grave (1968)
• Nachts, wenn Dracula erwacht (1970)
• Drakula vérének íze - Taste the blood of Dracula (1970)
• A sebhelyes Drakula - Scars of Dracula (1970)
• Dracula A.D. 1972 (1972)
• Drakula sátáni ünnepe - The satanic rites of Dracula (1973)
• Dracula pére et fils / Prince of Darkness (1976)

Nem semmi, mi? 

Folytassuk sorozatunkat azokról a filmekről, amelyekről az (magyar) emberek többsége nem is gondolná, hogy remake. Ráadásul kicsit eleget teszek azoknak is, akik kivannak már éhezve a retro-rovatra is. Akik nem követnék rendszeresen a blogot, azoknak itt az első rész, itt pedig a második.

Ház a Kísértet-hegyen  - House on Haunted Hill (1959 William Castle - 1999 William Malone)

Igen, a kellemes kis kísértethistória sem egy túlzottan eredeti forgatókönyvvel rendelkező film, ám nagyon sok a különbség közöttük. Sajnos kissé spoileres lesz, de muszáj így megírnom, különben nem lenne értelme az összehasonlításnak.

Kezdjük a hasonlóságokkal: mindkét esetben az alaptörténet ugyanaz: egy gazdag milliomos embereket hív meg a frissen megvásárolt kísértetházába, hogy rávegye őket egy kis "mókára". Ez annyiban merül ki, hogy a résztvevőknek egy teljes éjszakát ki kell bírniuk a helyszínen, aki ezt teljesíti az busás összeget kap pirkadatkor. Értelemszerűen  az infláció meglátszik a két alkotáson, mert míg az előbbiben elég volt 10 ezer zöldhasú, addig a későbbiben már 1 millió kell ahhoz, hogy meggyőző erővel hassanak. A játékosok mindkét esetben felülmotíváltak, hiszen a többségüknek még a töredékével is beérné, annyira nagy kaksiban úszkál. Na de most jön a lényeg: a "ház" mindent elkövet majd, hogy a többségnek még az élettől is elmenjen a kedve, nem hogy a reménybeli gazdagságtól. Vagyis a paranormális jelenségek elszabadulnak.

A fehér zombi - The white zombie (1932)

Rendezte: Victor Halperin

A legutóbb Lugosi leghíresebb filmjéről volt szó, ezért most következzen a második legismertebb, ami egyben az első film, amiben zombik szerepeltek.

A történet kicsit bonyolult, ezért (és spoiler elkerülése végett) csak nagyvonalakban tennék róla említést. Szóval van egy ifjú házaspár, aki nem tudni, hogy hol -feltehetőleg valahol Afrikában-, akarják megtartani az esküvőt (ennek a miértje nem igazán derül ki). A menyasszony még a hajón megismerkedik egy gáláns úriemberrel, aki titkon beleszeret. A bonyodalmakat pedig ki nem találnátok, de ennek a momentumnak köszönhetjük, hiszen az ifjú ara nem hagyná ott vőlegényét az oltár előtt, senki kedvéért sem. A történetesen gazdag reménytelen szerelmesünk pedig felkeresi a helyi, hogy is lehetne megfogalmazni, zsarnok "varázslót". Ő alkalmaz egy kis woodoo-t, majd a hölgyből egy akarat nélküli zombi lesz. Így a jellegzetes esküvői viselet miatt lett a film címe ez, nem (csak) a bőre színe miatt.

A sorozat, amelyben 1970 előtti horror-filmek vannak terítéken.

Drakula - Dracula (1931)

Rendezte: Tod Browning

Mivel anno a szavazás szerint ő a kedvenc klasszikus horror-ikonotok, így gondoltam ideje már megemlékezni erről a remekműről, főszerepben a páratlan Lugosi Bélával. Kinek a neve már örökre összekapcsolódott leghíresebb karakterével. Ez utóbbi tény azért érdekes, mert ezt a szerepet csak egyszer játszotta el, nem készült folytatás. Viszont a Frankenstein fiában ő alakította a púpos segédet, Igort, sőt a Frankenstein szellemében is, ráadásul a Frankenstein találkozik a Farkasemberrel c. alkotásnál ő maga lesz a teremtmény. Igazából érdemes végig tekinteni a filmográfiáját, hogy hány olyan horror-filmben szerepelt, amik mára már klasszikussal (imdb link itt).

De térjünk vissza jelen alkotásunkhoz. A legelső feldolgozása Bram Stoker nagyszerű regényének nem ez volt, hanem érdekes módon egy magyar film, az  1921-ben készült Drakula halála. Sajnos tudtommal nem maradt belőle egy épp példány sem. A másik  közismert nagy előd pedig a Nosferatu. Azonban akkor még az író örökösei nem járultak hozzá az adaptációhoz, ezért nem csináltak mást az alkotók, mint egyszerűen lemásolták a történet nagy részét. Persze mai szemmel ezt egy oltári nagy gerinctelenségnek tartanánk, de ettől függetlenül egy zseniális film született akkor (amit nálam ingyen meg is lehet tekinteni). Akár hogy is, most végre megbékéltek a gondolattal a rokonok, ezért az Universal is leforgathatta a saját verzióját. Ez utóbbi mondatom teljesen tényálló, hiszen ez sem olyan hű a könyvhöz, erre majd még kitérek.

Új sorozat, amiben 1970 előtti horror-filmek lesznek terítéken. Bár ez pont 1970-ben készült, szerintem még belefér.

Hentesbárd - Il rosso segno della follia / Hatchet for the Honeymoon (1970)

Rendezte: Mario Bava

Legújabb klasszikusom szintén egy Mario Bava mű, csak úgy, mint a Sátán maszkja. Múltkor elfelejtettem, azonban most pár szóban megemlíteném, hogy a rendező nem akárki. Mint az sejthető, ő az, akinek művei sok szempontból formabontóak voltak, aki egyáltalán feltette Olaszországot a képzeletbeli horror-térképre. Szerintem nem túlzás ha azt állítom, hogy ha Carpenter a slasher atyja (a Fekete Karácsony szerintem még nem az), akkor Bava a giallo-é (1963. The Evil Eye). Ez pedig egy zseniális film tőle. Tessék.

Giallo-nak indul, de annál több lesz belőle. Igaz, már eleve az egyedi, hogy itt maga a gyilkos a főszereplő. Követjük minden lépését, így nincs meg bennünk az az izgalom, hogy "jaj, mikor csap le megint", de furcsa mód nem is hiányzik. Épp elég érdekességet tartogatnak a készítők számunkra: miért öl? Aztán meg, hogy mit fog majd látni, amikor végre visszaemlékszik? Természetesen mindenre kapunk majd magyarázatot. Az talán nem meglepő, hogy az elkövetőnk gazdag és híres, aki feleségével él nem kimondottan boldog házasságban. A nő annyira utálja már, hogy csak azért sem válik el tőle, nehogy jó legyen férjének, kemény, mi? Ennek az egész gazdag emberes őrületnek a legismertebb darabja a sokak által ismert Amerikai Pszicho (2000), persze ennek a filmnek a tükrében már ez se egy olyan nagy durranás.

Új sorozatot indítok, amiben 1970 előtti horror-filmek lesznek terítéken.

La maschera del demonio / Black Sunday / The Mask of Satan (1960)

Rendezte: Mario Bava

Hogy az olasz filmesek sosem ismertek határokat, tabukat, sőt, egyenesen úttörői voltak a horrornak, azt jól példázza ez a sokcímű, 1960-ban készült alkotás is. Meglepő a gondolat, hogy egyes országokban (pl. Nagy-Britanniában) anno betiltották, ami manapság már persze (tudtommal) mindenhol feloldást nyert.

Miért is? Hiszen ránézésre ez egy egyszerű vámpír-történet, ami elég sok mindenben hajaz a nagy elődre, a Drakulára. Elég ha a történetet nézzük: van egy középkori boszorkány és segédje, akiket a Sátán maszkjával az arcukon temetnek el, ügyelve arra, hogy soha, senki ne "ébreszthesse fel" őket. Itt gyorsan megjegyezném, hogy a nyitó jelenet az valami zseniális, rögtön meg is értjük az erős cenzúrát: a maszkok ugyanis belülről szegecseltek  (ergo nem csak a megbélyegzés volt a cél) és a felhelyezésüket végig a szemünkkel követhetjük. Amolyan retro-gore feelinget áraszt magából, amihez párosul a '30-as évek klasszikusainak a hangulata is.