Új sorozat, amiben 1970 előtti horror-filmek lesznek terítéken. Bár ez pont 1970-ben készült, szerintem még belefér.

Hentesbárd - Il rosso segno della follia / Hatchet for the Honeymoon (1970)

Rendezte: Mario Bava

Legújabb klasszikusom szintén egy Mario Bava mű, csak úgy, mint a Sátán maszkja. Múltkor elfelejtettem, azonban most pár szóban megemlíteném, hogy a rendező nem akárki. Mint az sejthető, ő az, akinek művei sok szempontból formabontóak voltak, aki egyáltalán feltette Olaszországot a képzeletbeli horror-térképre. Szerintem nem túlzás ha azt állítom, hogy ha Carpenter a slasher atyja (a Fekete Karácsony szerintem még nem az), akkor Bava a giallo-é (1963. The Evil Eye). Ez pedig egy zseniális film tőle. Tessék.

Giallo-nak indul, de annál több lesz belőle. Igaz, már eleve az egyedi, hogy itt maga a gyilkos a főszereplő. Követjük minden lépését, így nincs meg bennünk az az izgalom, hogy "jaj, mikor csap le megint", de furcsa mód nem is hiányzik. Épp elég érdekességet tartogatnak a készítők számunkra: miért öl? Aztán meg, hogy mit fog majd látni, amikor végre visszaemlékszik? Természetesen mindenre kapunk majd magyarázatot. Az talán nem meglepő, hogy az elkövetőnk gazdag és híres, aki feleségével él nem kimondottan boldog házasságban. A nő annyira utálja már, hogy csak azért sem válik el tőle, nehogy jó legyen férjének, kemény, mi? Ennek az egész gazdag emberes őrületnek a legismertebb darabja a sokak által ismert Amerikai Pszicho (2000), persze ennek a filmnek a tükrében már ez se egy olyan nagy durranás.

Tehát: hivatalosan, olyan "mindenki egyért" közös, egységes jegyáras mozizás idén sajnos nem lesz, azonban a legtöbb moziban mégis lesz akció 16.-tól (holnaptól) 19.-ig (vasárnapig). Persze mindenki más néven fogja futtatni, mindenesetre ez egy kedves gesztus tőlük.

Az árak (ahogy a legismertebbeket elnéztem) 520 ft és 590 ft közé vannak belőve, a 3D filmek pedig 720 ft és 790 ft között lesznek.

Azonban muszáj hangsúlyoznom, hogy az árak nem vonatkoznak a Kaptár 4: Túlvilág 3D c. filmre!

Ami sajnálatos, hiszen beleillik az oldal profiljába, bár egy index cikk szerint ez az epizód rém gyenge lett, én meg eleve szkeptikus vagyok a bűn rossz harmadik rész miatt.

Így csak két filmet tudok a blog nevében ajánlani:

Lustaságomnak ellenére is (most mit keressek kifogásokat?), örömmel vettem tudomásul, hogy azért a törzsolvasó gárda rendszeresen fel-fel jött egy poszt reményében. Hálám jeléül most nem egy, nem is kettő, hanem egyenesen 8 (!) filmről fogok rövid kritikát írni! Az okosabbak pedig már kitalálhatták a cím alapján, hogy mind spanyol nemzetiségű lesz. Mert volt már itt összefoglaló a modern német horrorról, a franciáról kettő is (első és második), az angolokról pedig rengetegszer megemlékeztem már. Azonban a vén Európában van egy ország, ami csak úgy ontja magából az igényes filmeket. Ez pedig az EB és VB bajnok Spanyolország (nem, nem nekik, hanem a hollandoknak drukkoltam, tisztázzuk). Bár tegyük hozzá, hogy a hispánok művei nem lesznek ismeretlenek a rendszeres olvasók számára, elég ha csak a Fantomlakóra, vagy a nem rég bemutatott REC 1-2-re gondolunk. De a körítésből ennyi elég is lesz, lássuk hát a listát.

1. A Faun labirintusa - El Laberinto del Fauno / Pan's Labyrinth (2006)

Rendezte: Guillermo Del Toro

Kezdjük a legismertebbel, ami nem véletlenül nyert három Oscar-díjat anno. Tudom, ez nem igazi horror, hanem egy afféle fantasy-dráma-thriller sajátos keveréke, de nekem ne mondja senki, hogy egy pillanatra sem szart be, amikor az a lény, melynek a kezén voltak a szemei meg nem mozdult! Ahogy apám mondta erre a filmre: "Nem tudom hova tenni: mesének túl brutális, horrornak túl meseszerű." Ez szerintem ez egy tökéletes összefoglaló a műről.

A történet a spanyol polgárháború után nem sokkal játszódik. A harcoknak látszólag vége, azonban még néhány baloldali partizáncsoport próbálja vívni gerillaharcát a fasiszta rémuralom ellen. Az egyik ilyen fasiszta sereg vezetőjének van egy újdonsült felesége és annak egy kislánya, Ofélia. Ő a megrázkódtatások elől inkább egy képzeletbeli (?) világba menekül, amiben egy Faun három, elég durva próba elé állítja.

Igazából nem is tudok még mit írni róla, ezt úgyis vagy látta már mindenki, vagy ha nem, akkor tessék nekikezdeni, mert érdemes. Kielégít minden vágyat: van benne kegyetlenség (borosüveggel szétverik valaki fejét), paráztatás (erről már volt szó) és mindezek mellett még megható  és könnyeztető is.

Ééééééééés most fogom csak igazán kicsapni a biztosítékot! Sokat gondolkodtam azon, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, mert félő, hogy elriasztom magamtól még azt a kevés kis törzsolvasómnak a felét is. De nem bírom magamban tartani. A lista erősen szubjektív, előre szólok. Nem zavar, ha majd sok háborgó hozzászólás lesz, amíg az érvekkel fog történni és nem sima anyázással. Úgy hogy jobb, ha tisztázunk még előre 1-2 dolgot:

• Mint ahogy az adatlapomon is látszik, "csupán" 24 vagyok. Így én teljesen más horror-filmeket szocializálódtam, mint a legtöbb 30+ ember. Persze vannak kivételek, mint pl. a Rémálom az Elm utcában széria, amin már kiskoromban is jókat szórakoztam.
• Nem végeztem el semmiféle film vagy médiaszakot (holott szakirányilag erre lett volna lehetőségem), így a filmek többségét rendszerint, mint "egyszerű" nézőként éltem meg.
• Természetesen nem vagyok "suttyó", aki nem lát bele egy-egy alkotás mélységeibe.  Az se igaz, hogy csak is kizárólag műfajon belül érdeklődnék e művészeti ág iránt.  Pl.  imádom a jó művészfilmeket is, amikben aztán jócskán lehet dúskálni a többletjelentéseken (sőt, szinte minden téren van 1-1 kedvencem). Azonban egy horrortól leginkább három dolgot várok: vagy paráztasson be, vagy legyen nagyon merész, vagy csak egyszerűen szórakoztasson.

Ennek tudatában az alábbi listám az "átlag" horror-kedvelőknek szól, akik hajlamosak megbízni a "megmondó emberekben", aminek eredménye általában pofára esés. Mert miről is van szó? Ezek azok a művek, amiket szokás "alap" jelzővel illetni, a legtöbbnél ráadásul előjön a "bezzeg anno még értettek ehhez..." c. mondóka is. Így nem meglepő, hogy a felsoroltak között híres rendezőket fogunk találni, azonban előre leszögezném, hogy legtöbbjüknél csupán az adott művel van kifogásom, nem a teljes filmográfiájával. Szóval ne tessék túl sok "mainstream" filmet várni.

Még valami, bizonyára lesznek olyanok, akik hiányolják majd az Alkonyatot, na már most 1. nem láttam, 2. ez nem horror, hiába a vámpírok meg a farkasemberek.

Akkor kezdjük.

Természetesen mindenki emlékszik a már azóta is sokszor emlegetett TOP 10-es listámra. Írtam akkor, hogy minden bizonnyal fogok még elég durva filmeket találni, amik átrendezhetnék a sorrendet, de ezzel nem szeretnék bíbelődni. Persze attól még beszámolok ezekről. Nos, nem sokat kellett várni erre a pillanatra. A most következő film nem hogy bekerülne a "kiválasztottak" közé, de nyugodt szívvel helyezném rögvest az első helyre. Mert ez a film kib*szott durva! Ezzel Amerika leigázta Ázsiát és Európát.

Ezt a filmet tényleg csak az szerezze be és tekintse meg, akinek van az ilyesmihez gyomra! Előre elnézést, ha egyesek már a kritika alapján rosszul lesznek. Természetesen csak nagykorúaknak, bár ez az a film, amit senkinek se ajánlok!

ReGOREgitated Sacrifice (2007)

Rendezte: Lucifer Valentine

Sokat elmond egy filmről, ha még az imdb-n sincs fenn. Ellenben a rendező másik alkotása (Slaughtered Vomit Dolls) igen, ami így képek alapján ugyanolyan falsúlyú. Ami nem véletlen, hiszen mindkét film egy készülő trilógia, a Vomit Gore első két epizódja. A rendező egy elég érdekes ember: hithű sátánista, aki bár elvileg férfi, de a májspésén női arckép díszeleg, még hozzá a főszereplőé (Ameara Lavey). Az itt látható borító is megérne egy misét, tessék figyelni a részleteket. Remélem az Államokban nincsenek vaksi nagyszülők, akik naivan megveszik az unokáknak a DVD-t, mondván milyen aranyos ez a polip... A film hossza 66 perces, ami nem olyan meglepő a körülményeket tekintve.

Most gondolom mindenki egy olyan alkotásra számít, ami tele van sátánista motívumokkal, pl. pentagramma, gyertyák, kecske áldozás, visszafelé latinul való morgás stb. Aki ilyesmire tippelne, az alaposan melléfog, mivel a sátánizmus konkrétan csak egy jelenetben tűnik fel, amikor egy megkínzott nő magának Belzebubnak ajánlja fel lelkét, mindenét. De ez legyen a legkisebb gondunk. Ugyanis a ReGOREgitatedben minden benne van, amit el lehet, vagy még csak el sem lehet képzelni.

Nem is tudom, hogy mivel is kezdjem. Talán azzal, hogy egy újabb rekordot könyvelhetek el, sőt egyenesen hármat is! Ugyanis 22571 egyéni olvasója volt a tegnapi bejegyzésemnek, ami többek között annak köszönhető, hogy az indexen 12 órán keresztül voltam kinn. Ráadásul a kommentek száma is elérte végre a háromjegyűt.

Köszönöm minden kedves olvasómnak a megtisztelő figyelmet!

Ha már a hozzászólásoknál tartunk, a legtöbben körülbelül ugyanazt a három filmet kértétek számon tőlem, amin meglepődtem, úgy hogy most górcső alá veszem őket és megmutatom, hogy miért nem kerültek be. Előre szólok, hogy ezek nem igazi kritikák, csak válaszadások a számon kérőknek.

Egy vámpíros horrorral! Igaz, a The Loveless korábbi, de ott nem egyedül rendezett, úgy hogy jogos a cím, mielőtt valaki okoskodna. Ez is egy hiánypótló írás lesz, mivel bármily meglepő, még nem írtam hegyes fogú barátainkról, na de most. Tekintve, hogy a direktor asszony megkapta a Bombák földjén-ért az Oszit, ezzel a neve közismert lett hazánkban is. Ezzel elindulhat egy olyan lavina, hogy sokan kíváncsiak lesznek korábbi filmjeire is. Előre leszögezném: ezt nyugodtan ki lehet hagyni.

Alkonytájt - Near Dark (1987)

Rendzte: Kathyrn Bigelow

Talán az lesz a legjobb, ha azzal kezdem, hogy látszik, hogy ezt egy nő rendezte. Félreértés ne essék, technikailag semmi gond, érezni, hogy van tehetsége ehhez a munkához. Csak hát ez a film számomra nem is igazán horror, inkább egy gyengébb romantikus film. Azért nem kell rögtön a hasonló című Alkonyatra asszociálni, szerencsére azért annyira nem nyálas, sőt, igazából még maga a szerelmi szál is gyenge.

A történet egyszerű: van egy kortárs cowboy, akinek megtetszik egy eddig sosem látott lány. Aztán romantikáznak. A lány megharapja. A fiúból vámpír lesz. Majd a hölgynek a bandája beveszi "családtagnak". Közben a fiú apja és húga keresésére sietnek. Tömören kb. ennyi. A film próbál egyedi lenni: például maga a "vámpír" szó egyszer hallatszik el. Fogakat nem látunk, ami azért durva. Nem tér ki a vallásra, semmilyen irányba. Nem igazán van eredettörténet sem. Hogy ezek most pozitívak, vagy sem, azokat tessék eldönteni, nekem ez is-is: mert jó, ha valamitől egyedivé válik, de attól még lehetne "vámpírosabb" is.

Manapság egyre divatosabb egy-egy régi, nagy sikerű filmnek az újragondolása, ami persze sokkal fogyaszthatóbbá teszi ezeket a filmeket, hiszen a technikai fejlődések nagyon gyorsan mennek végbe. Sajnos a legtöbb esetben nem tudják visszaadni az eredeti hangulatot (sem), de vannak ügyes próbálkozások is. Vegyük számba, hogy eddig miket dolgoztak fel, és hogy még mik jönnek, jöhetnek.

Amik már áldozatul estek:

1. Ómen (1976) Rendezte: Richard Donner --> Ómen (2006) Rendezte: Joel moore

Szerintem erőltetett ötlet, hogy csak azért gondoljanak újra, egy igazi klasszikust, mert hogy akkor kijöhet a 06.06.06 dátum, és hogy az mennyire izgi. Na jó, tény hogy a kerek 30 év is csábító. Az IMDb-n 5.4-en áll, ergo nem olyan rossz próbálkozás volt, igaz, én (még) nem láttam, így nem tudok sokat nyilatkozni róla.

Napról napra jelennek meg a DVD-k olcsóbb, papírtokos változatban, ugyanazokkal az extrákkal (többnyire), 5.1-es szinkronnal. Ez jó, mert az embernek kedvet ad a vásárláshoz, hiszen kb. 300 HUF tényleg nem sok, és talán ezzel a módszerrel kevesebben fognak töltögetni. Sajnos horrort vagy thrillert ritkán látni és általában azok is szarok hagynak némi kivetni valót, de már egyre több minőségivel találkozni. Célom most ezeknek az olcsó filmeknek a felsorolása, hogy segítsen a vásárláskor, mert azért vannak olyan rossz filmek, amik még ennyit se érnek. A lista reményeim szerint folyamatosan fog bővülni.

Silent Hill: A halott város - Silent Hill (2006)

Rendezte: Christophe Gans

Kiadó: Best Hollywood

Ár: 399 Ft

Ez a japán-amerikai-francia keverék volt azt hiszem az első papírtokos horror (PTH) hazánkban, ami szerintem egy igen jól sikerült remekmű, kötelező beszerezni! Ritka hogy egy több részes számítógépes játékról sikerül jó filmet készíteni, most ez azonban tökéletes lett.

A történet nagyjából annyi, hogy a nagyon beteg kislányával anyuka elszökik otthonról. Útközben balesetet szenvednek és egy rejtélyes, ködlepte városban találják magukat. Ahol, ha megszólal a riasztó, elképesztő és rémisztő dolgok történnek.

A képi világa ugyanaz, mint a játéknak, ugyanaz a hangulata is: borús, sötét, komor, ijesztő és persze félelmetes. Izgalmas, jó történetű és egy kissé brutális is. Nyami. Persze aki a Silent Hill-ről, mint olyanról még sohasem halott, annak lehet, hogy nem fog akkorát ütni, mint aki anno végig tolta a négy részt.

Jó bornak nem kell cégér, úgy hogy többet erről a kis drágaságról többet nem is írok, csak tessék megnézni:)

Értékelés: 9/10

Romero után Lucio Fulcit szokás a másik "nagy" zombifilm rendezőnek tartani, pedig ő se egy nagy szám, szerintem. Igaz, csak két filmet láttam tőle (pontosabban, megvannak a gyűjteményeim között), de egyiket se mondanám, hogy egy "fú de jók". A járatosabbak már ki is találhatták, hogy melyek ezek: 

A Zombik városa lehetne egy jó film, de nem az. Ez sokban köszönhető a rendezői munkának. Miről is szól? A történet elég kusza, körülbelül annyi a lényeg, hogy van egy város, ami egy pap öngyilkosságának következtében átkozott lesz: a halottak feltámadnak. A történet nem nagy szám, de hát egy zombi-filmnél ez kit érdekel, nem? A lényeg az eksön. De az sajnos nincs, vagy ha van, akkor gagyi, vagy értelmetlen.

A rendezésbeli hibák: a film nem egy összefüggő történet, vagyis inkább csak részben az. Sok olyan mellékszála van, amit a néző (vagy legalábbis én) nem érthet meg. Például, van egy jelenet, amikor egy fickó egy másikat szinte minden ok nélkül látványos megöl egy fúrógép segítségével. Csak úgy. Bennem meg is fogalmazódott, hogy WTF?! De nézzünk mást is. Például már az elején ez a kuszaság a nővel, aki elteleportálódott (!) egy üres koporsóba, amit épp a sírba helyeznek (!). "Szerencsére", volt ott egy szemfüles ember, akinek feltűnt a kaparászás. Mondhatnék ilyeneket is, hogy túl sok az értelmetlen vágás, meg az üres jelenet. Persze lehet mondani, hogy ez egyfajta "művészi kifejezés, egyediség", de akkor döntsük már el, hogy ez most horror, vagy művészfilm?