Úgy érzem ideje, hogy már róluk is tisztességesen megemlékezzek. Amúgy is hiányoltátok már a "nagyobb projektjeimet". Tessék.

Figyelem! Mivel folytatásokról, egymásra épülésekről beszélhetünk, így óhatatlanul is spoilerezni fogok. Másrészről viszont az ilyen kaliberű művekről nem igazán beszélhetünk nagy fordulatokról...

Háttérzenének a magyar psychobilly-t játszó Yellow Spots egy korai slágerét ajánlanám.

1. A texasi láncfűrészes mészárlás  - The Texas Chain Saw Massacre (1974)

Rendezte: Tobe Hooper

Az igazi klasszikus, ami örökre beírta magát a horror képzeletbeli történelemkönyvébe. A történet annyira jól ismert, hogy azt csak nagy vonalakban ismertetném. Mert már úgyis látta mindenki. Ugye?! (Tessék sürgősen pótolni, kukoricán térdepelve természetesen.)

Egy öt fős baráti társaság elmegy egyikük rokonának az üresen álló házába, hogy bulizzanak egy jót. A helyszín Texas és durván nagy a forróság. Útközben felvesznek egy stoppost, akiről kiderül, hogy kissé beteg. Ki is dobják. Megérkezvén a házhoz, feltűnik egy másik, szintén elhagyatottnak tűnő épület. Csak hogy az rohadtul nem az. Hanem egy belterjes kannibál család lakja. A többi ismert, a srácok szép sorjában elhunynak.

Könyvet lehetne írni a filmről és annak készülésének körülményeiről. Baromi minimális költségvetésből dolgoztak, ami csak néhol tűnhet fel. Az is közismert, hogy a történet hátterét Ed Gein élete adta. Ő volt az inspiráció ahhoz, hogy létrejöhessen egy olyan háztartás, ami hullákból és csontokból szépítgette magát. Ezzel kapcsolatban kitűnő munkát végeztek, a rothadás szaga még ennyi év után is érződik a képernyőn keresztül. Érdemes odafigyelni minden apró részletre: csirke kalitkában? Beteg.

Érdemes megnézni a Maniac horrort. Előtte vagy utána pedig ezt a 21 perces színfalak mögötti videót is letudhatjátok.

Amikor felröppent a hír, hogy a maga nemében zseniális Maniac-ot feldolgozzák Frodó úrfival a főszerepben, nem kicsit kiakadtam. Aztán jött egy biztató előzetes, és azon kaptam magam, hogy kifejezetten várom a megtekintését. A végeredményre azonban még én sem számítottam.

Maniac (2012)

Rendezte: Franck Khalfoun

Mindenki látott már olyat, hogy egy adott jelenetnél a gyilkos szemszögéből látjuk a történéseket. Ez a fajta a szubjektív kamerakezelés különösen nagy divat volt a '70-es évek gialloiban és a '80-as évek slasherjeiben. Azonban, hogy valaki egy egész filmet így forgasson le, ahhoz nagy bátorság kell. Rizikós vállalkozás, hiszen a found footage filmeket leszámítva nem találni hivatkozási alapot, nincsenek kapaszkodók. Így egy olyan történetet kell hozzá kreálni, ami indokolja ezt a nézetet. Keresve sem találhattak volna jobb alapanyagot.

Már az 1980-as darab is egészen egyedi volt azzal, hogy főszereplőnek a gyilkost tette meg, akiről ráadásul az első perctől fogva tudjuk, hogy mit művel. Ennél fogva jogos a kérdés, hogy nem azért remakeelték újra, mert erre a történetre rá lehetett húzni a sajátos nézetet? Igazából mindegy, mert végre ismét volt értelme egy régi klasszikust feltámasztani, nem csak egy újraforgatott hulladékot kapunk.

Visszatérve a kényszerszünetből rögtön két nézhetetlen filmet mutatok be, hogy lássátok mennyire szeretem a drága olvasókat (kac-kac).

Az eltűntek háza - Toolbox Murders (2004)

Rendezte: Tobe Hooper

Azt a tényt, hogy Hooper-nek a Texasi láncfűrészes mészárláson, a Poltergeisten és az Életerőn kívül nincs vállalható filmje, már nem egyszer sikerült alátámasztani a blogon, így most had ne linkeljek egyet se. Mert bőven elég, ha valaki megtekinti ezt a förmedvényt - vagy inkább ne.

Papíron ez bizony a (véleményem szerint) világ legelső slasherjének a feldolgozása. A The Toolbox Murders a mai napig nézhető, a maga módján kellemes, brutális, jóféle horror. Igazából semmi sem indokolta a hozzá nyúlást, de ugye a Rémálom az Elm utcában után már semmin sem lehet meglepődni. Viszont, ahelyett, hogy megpróbálnák ugyanazt eladni modern köntösben, helyette kapunk egy teljesen más filmet. Egy sokkal rosszabbat.

A történet középpontjában itt is egy lepukkant bérház van, melynek a lakóit egy eszelős állat trancsírozza fel különböző szerszámokkal. Aki ugyanúgy fekete símaszkot visel. A két film közös halmaza ezzel ki is merült. Ugyanis itt képesek voltak valamiféle természetfelettit belevinni, ami szorosan kapcsolódik az épület tervezésével.  Ennek jár utána - természetesen különösebb indok nélkül - egy szőke picsa, a főszereplőnk. (Ki gondolta volna, hogy később erre az alapfelállásra egy egész sorozatot húznak fel 666 Park Avenue címen?) Ugyan az ötlet akár jó is lehetett volna, de ahhoz nem volt elég bátor, hogy tovább lépjen egy mezei slashernél. Mert hiába a körítés, az maradt. Jobban mondva még annak a szintjét se éri el.

1978-ban mutatták be az ausztrál Patrick c. horrort, amelyet az Ausztrál Filmintézet három díjra is jelölt. Amerikába is eljutott, de ott átszinkronizálták és kivágtak belőle ezt-azt, ami annyira feldühítette a rendezőt, hogy beperelte a forgalmazót.

Az új verzióban Sharni Vinson (Bait 3D), Rachel Griffith (Betépve) és Charles Dance (Alien 3) játsszák a főbb szerepeket Mark Hartley filmjében. Miután Patrick megöli édesanyját és annak szeretőjét kómába esik és egy mindentől távol lévő magánklinikára kerül, amelyet a titokzatos és rejtélyes Dr. Roget vezet. Betegeivel durván bánik, kísérletezget rajtuk. Patrick telekinetikus erővel bír és ennek segítségével felveszi a kapcsolatot az új ápolónővel.

Rég írtam már "tisztességes" posztot, rég írtam már "retro cikket" és már régóta be akarom pótolni azt a hiányosságot, hogy nem írtam még Cronenberg legmeghatározóbb filmjéről. Na de most!

A légy - The Fly (1958 Kurt Neumann - 1986 David Cronenberg)

A '80-as évek nem csak a slasherekről és a szinti popról, hanem az '50-es évek sci-fi zsánerfilmjeinek az újraértelmezéseiről is szólt. Elég csak A masszára, vagy A dologra gondolni. Ez a folyamat azonban már 1978-ban elkezdődött a Testrablók támadásának feldolgozásakor. Ha végig nézzük eme remekműveket, akkor rögtön feltűnik, hogy anno a remake még nem szitokszó volt, és nem is azt jelentette, hogy egy régi filmet újraforgatunk, csak modernebb környezetbe helyezve. Nem, ekkor még radikálisabb változtatásokat eszközöltek, mindössze csak az alapkoncepciót hagyták meg.

Így van ez A légy esetében is. A történetet mindenki jól ismeri: egy megszállott tudós maga próbálja ki a teleportáló szerkezetét, csak sajnos szó szerint légy kerül a levesbe  és hősünk kissé átalakul. Mai szemmel nézve az eredeti változat eléggé bájosan hat, már pusztán azzal az értelmezéssel, hogy a két élőlény nem egyesül, hanem csak néhány testrészt "cserélnek egymással". Vagyis lesz egy emberfejű és karú rovarunk, illetve egy emberünk, légy fejjel és karral. Noha a készítők mentségére legyen mondva, hogy a végeredményt csak a legvégén láthatjuk, addig a főszereplőnk gondosan takargatja magát.

Elnézést kérek a mostani "aszályért". Nem is nagyon mentegetőznék, Inkább nézzétek meg az eredeti Piranhát -aminek a hazai DVD-jéről nem rég írtam-, illetve annak az 1995-ös bájosan gagyi feldolgozását. Csak, hogy mindenkinek megjöjjön a kedve a strandoláshoz:)

Az ADS Service-nek hála, lehetőségem nyílt online sajtóvetítésen részt venni, mivel a "rendesre" a munkaidőm miatt nem tudtam volna elmenni. Ennek viszont elég komoly hátulütője volt (túl azon, hogy itthon nem tudok mozivásznat keríteni): a film másolásvédelemmel volt ellátva. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy a kép közepén egy elég nagy, átlátszó, mozgó ADS lógó volt látható. Mondanom se kell, hogy baromi zavaró így nézni bármit is. Azonban e nélkül sem lettem volna maradéktalanul megelégedve a látottakkal...

Gyilkos vágyak - Passion (2012-2013)

Rendezte: Brian De Palma

A rendezőt had ne mutassam be. Ő az a kategória akit illik ismerni. Akkor is láttad valamelyik filmjét, ha nem tudsz róla. Azért a rend kedvéért emlékezzünk meg néhány, a bloghoz illő alkotásáról: Carrie, Őrjöngés és a Káin ébredése. Külön ki kell emelni az erotikus thrillereit a Gyilkossághoz öltözvét és az Alibi testet, mivel jelen darabunk is az. Legalábbis papíron. Amúgy meg ez a 2010-es (!) Szerelmi bűnök feldolgozása...

A sztori tipikus a "nagyvállalatnál a gonosz, ám szexi főnökasszony vegzálja az alkalmazottait, különösképpen a helyettesét" mese. Ilyet már láttunk sokat, de tényleg. Még az sem számít túl nagy újdonságnak, hogy kettejüknek közös pasijuk van, amiről persze a gonosz vezérasszony (Christine) nem tud, de majd megtudja, mert így nem lenne elég konfliktus. Ehh...

Jönnek a szokásos körök: ötlet ellopás, csicskáztatás, megalázás (többször is), idegösszeomlás és persze a gyilkosság. Amint ez bekövetkezik, onnantól végre kapunk valami nyomozgatós, titkokat felfedős thriller-félét. Addig be kell érnünk egy sablonos, steril felvezetéssel. Feszültség nincs, holott ennél a műfajnál ez alapnak kellene lennie. 

Nem hagyják nyugodni a kulthorrorokat. 2013-ban már megkaptuk A texasi láncfűrészes mészárlás folytatását 3D-ben, hamarosan befut a Carrie új változata, most pedig A gonosz halott remake-et küldték a mozikba. Sam Raimi producerként egyengette a horror útját, a rendező-producer máris a következő részen töri a fejét, de nem csak ezt folytatná, hanem az eredeti, A sötétség seregével befejezettnek vélt trilógiát. A nagy terv az, hogy a két különálló franchise-t az Army of Darkness 2 és az Evil Dead 2 után összemossák. Egyelőre a jövő zenéje, hogy elkészül-e a produkció, de a nagy tervezgetés híre máris sok emberhez eljutott és az erős reklámkampány is megtette a hatását.

A Fede Alvarez által levezényelt remake 27 millió dollárt gyűjtött be 3 nap alatt, ami eléggé szép teljesítmény. 65 % az átlaga a Rotten Tomatoes-on, a Guillermo Del Toro produceri felügyelete alatt készült Mamának is ugyanígy áll, ráadásul hasonlóan kezdett a kasszáknál, hisz 27 millió dollárt szedett össze első hétvégéjén.