Ismét itt van a szokásos név nélküli rovatunk, amiben a világ minden tájáról és korából lapátoltam össze nektek a rossz filmeket. Lehet gyönyörködni.
1. Kórház a pokolban - Sublime (2007)
Rendezte: Tony Krantz
Ez is az a fajta film, ami többnek gondolja magát egy horrornál. Azt hiszi magáról, hogy művészi, meg hogy egyedi. Egyik sem. Cserébe viszont borzasztóan unalmas és vontatott.
Főhősünk egy mezei végbéltükrözésre fekszik be, helyette egy olyan műtétet végeznek el rajta, ami meggátolja a tenyerén való izzadást. Természetesen kiakad, de kissé túlságosan is: úgy viselkedik, mintha minimum kasztrálást hajtottak volna végre rajta. Mindegy, a baj nem jár egyedül, és mint kiderül, műhibát vétettek, minek következtében állapota egyre rosszabbá válik. Mindeközben a családja is egyfolytában meglepi valami bosszantó dologgal. Ja és valamiért folyton folyvást visszaemlékezik a legutóbbi születésnapjának minden egyes elemére.
Ez utóbbi elem borzasztóan fárasztó. Miért nem lehetett lineárisan egybevágni? Semmi pluszt nem ad a filmélményhez, sőt, csak elvesz. Ráadásul közel egy órát kell várnunk ahhoz, hogy bármiféle horrorisztikus dolog történjen. Itt gyorsan teszem hozzá, hogy a játékidő két óra, amit valami eszméletlenül fájdalmas végig szenvedni. Ha nem írják különböző fórumokon, hogy a "végén lévő csavar miatt megéri", akkor már húsz perc után feladtam volna. Egyébként nem éri meg, rutinos horrorfilmesnek ez semmi, teljesen kiszámítható.
Bár a végével kapcsolatban hozzá kell tennem, hogy akár morális kérdéseket is felvetethetne, de ahhoz nem elég bátor. Sőt, a film meg is könnyíti a szerencsétlen néző dolgát, hogy ne kelljen ezen gondolkoznia. Méghozzá meglehetősen gusztustalan módon. Ha bevállalósabb és képes a kérdés körül állást foglalni, akkor jobban tudnám értékelni. Így viszont úgy rossz, ahogy van.
2. Gyilkos áldás - Blessed (2004)
Rendezte: Simon Fellows
Még egy kórházas darab, ha lehet, még unalmasabb. Már maga a történet is ismerős: terhes anyuka megtudja, hogy a Sátán gyermekét fogja világra hozni. Hmm... De hiszen ezt már 40 éve Polanski zseniálisan megcsinálta a Rosemary gyermekében! Tyűha, biztos jobbat forgattak! Tele feszültséggel, drámával, bravúros színészi játékokkal és rengeteg fordulattal!
Nem.
Ugyan több, mint érdekes, ahogy a tudományt keverik a vallással. Voltaképpen az Ördög DNS-t (!) használják, ami igen merész húzás. Azonban ennyiben ki is merült minden pozitívum. Semmi nem történik, de tényleg. Amint letelik a másfél óra (hál' Istennek), hirtelen azon kapod magad, hogy "ennyi volt?". 5 perc után pedig már egy konkrét jelenetre se fogsz emlékezni, annyira jelentéktelenre sikeredett.
Borzasztóan steril, képtelen bármiféle hangulatkeltésre. A cselekmény folyamata kiszámítható, semmivel sem tud meglepni és nem is nagyon akar. A színészeket pedig vurstliban kellene mutogatni, annyira nem élik magukat bele a szerepükbe. Élükön Heather Graham-mel (A pokolból, Sikoly 2, Boogie Nights), aki most önmagát is sikeresen alulmúlta. Bravó.
3. Death Ship (1980)
Rendezte: Alvin Rakoff
Egy utasszállító hajónak szándékosan nekimegy egy rejtélyes másik, aminek következtében az utasszállító elsüllyed. A menekítésből semmit nem látunk, csak azt, hogy másnap reggel egy csapat túlélő (mentő)csónakázik. Aztán felbukkan a semmiből az előbb említett nagyobb teherhajó, a megmenekülés reményében a túlélők felszállnak rá. Természetszerűleg az kihalt, senki sincs rajta. Csak vérszomjas, láthatatlan náci szellemek. Uhh.
Alapból sértő ez a film, hiszen a maroknyi túlélő egy fő kivételével a személyzet, vagy annak a családtagja! Nesze neked Titanic...Azt meg nem tudom, hogy hogy gondolták, hogy rémisztő látványt nyújthat a hajó sebesség növelőjének (mi erre a szakszó?) magától mozgása, miközben a távolban német rikácsolást hallani. Pedig lehetne igazán dermesztő is, csak valamiért nem sikerül. Az idő itt is csigalassúsággal vánszorog, és bár meghalnak egy páran, azok se okoznak túl nagy adrenalinlöketet. Pusztán arra jók, hogy ébren tartsák az embert.
Mivel a német világháborús szellemek megtanultak angolul így képesek hatni az egykori kapitányra, akit megtesznek a szellemhajó kapitányává! Ez a momentum eléggé esetlenre sikeredett. De ezt nyugodtan mondhatjuk az egész filmre is. Próbálkozik, próbálkozik, de valahogy nem tudja meghatni az embert.
A színészek között legalább látni tehetségeket, csak hát ők se nagyon tudtak mit kezdeni a "láthatatlan ellenséggel". Azért emeljük ki Richard Crenna-t (a Rambo széria Trautman ezredese) és George Kennedy-t (a régi Dallas sorozatból és a Csupasz pisztoly filmekből lehet ismerős).
Angol-kanadai produkció.
4. Bait 3D (2012)
Rendezte: Kimble Rendall
Ausztrál cápás horrorról már volt szó. 3D-s cápásról is. Ez akár a kettőnek az ötvözete is lehetne, legalábbis színvonalban közéjük fér.
Pedig maga a történet nem is rossz: egy áruházi rablást félbeszakít egy szökőár. Arrafelé megesik az ilyesmi. Ráadásul igen, képesek a part mellé felhőkarcolókat építeni. A túlélőknek azonban nem csak azzal kell megbirkózniuk, hogy hogy jutnak ki, hanem két méretes fehér cápával is, akik jól akarnak lakni.
A listából még ez a legnézhetőbb, csak egyrészt baromi sablonos, még a sztorit is figyelembe véve. Alig éreztetik velünk, hogy ez egy áruház és nem egy felborult hajó. Eleve nem tudom, hogy miért kapkodnak, amikor kaját és innivalót simán találhatnak maguknak, amivel meg tudják várni a felmentősereget. MERT JÖNNIE KELL, HISZEN NEM A VILÁG VÉGÉN VANNAK BASZKI!
A történet két szálon fut: van egy nagyobb csapat a polcok tetején és egy kisebb a garázsban. Meglepő módon még ez utóbbi a legérdekesebb, sőt még vicces is, ahogy az idióta párocska kommunikál egymással. Míg a másik csapat siralmas és ezerszer látott karaktereket vonultat fel. Élükön a hisztis picsával, akit mintha a Marianne-ből adoptáltak volna. Brrr... még a hideg is kirázott.
A másik nagy probléma az ártatlansága. Most kissé spoileres leszek, de nem fogj nagy veszteség érni azt, aki ezt a bekezdést végig olvassa. Tehát: nem mernek nagyon vérengzeni. Egy lányt se esznek meg, sőt még a kutyus is megmenekül. Bezzeg az összes etnikum belehal! Akit megismerünk és "jó", az túléli. Ennyi. Büszkén viselheti a "legtöbb túlélővel rendelkező cápás horror" jelzőt. Bravó. A szerelmi háromszög meg szánalmas. Külön figyelembe véve, hogy szerencsétlen lánynak nem is kell végül döntenie a pasik között... Ehh...
Egyszeri agykikapcsolásnak elmegy, viszont az még így 2D-ben is látszik, hogy a harmadik dimenzió csak parasztvakításnak lehetett jó. Nahát.
5. Megtorlás - Retribution / Sakebi (2006)
Rendezte: Kiyoshi Kurosawa
A végére jöjjön a szokásos ázsiai darab, ezúttal Japánból. Kissé csalódást keltő, tekintve, hogy a rendező másik munkája, a Kairo egész nézhetőre sikeredett. Külön dühítő, hogy maga a sztori ezúttal is izgalmasnak ígérkezett: egy nyomozó egy sorozatgyilkost üldöz, miközben őt meg egy nőnek a szelleme riogatja. A nyomozás során ráadásul úgy néz ki, hogy rendőrünk saját magát kergeti... Hoppá.
Mégsem képesek semmiféle feszültségteremtésre. Nagyon lassú és vontatott. Ami hagyján, de igazából befejezetlen. A film végére rengeteg kérdés megválaszolatlan marad, óriási kérdőjeleket hagyva az emberben.
A para-faktor zéró. Ugyan örülnünk kéne, hogy a szellem ezúttal egy rikító piros rucit kapott, amivel ugyan szép kontrasztot teremtett a környezetében, de ezzel együtt megszűnt félelmetesnek lenni. Még az arca is totál emberi, akár simán szembe jöhetne velünk az utcán. Amikor meg elkezd sikítani... mélypont. Ja nem is. A mélypont akkor van, amikor valóságos Supermanként elrepül!
Persze nagyon sok kérdést vet fel a magányról és elidegenedésről, de ez akkor sem dráma, hiába próbálja meg nekem bárki is az ellenkezőjét mondani. Hovatovább ugyanezt a témát boncolgatta már a Kairo és a ha úgy vesszük, a Ringu is. Vagyis nem is annyira egyedi.
A kivitelezés szép ugyan, de ez azért kevés a boldogsághoz. Kár érte.
Friss kommentek