Folytassuk a tavalyi posztunkat két folytatással!

1. Halloween II. (1981)

Rendezte: Rick Rosenthal

Carpenter ezúttal "csak" iró, producer és zeneszerző volt a filmben, noha utóbbival nem volt nehéz dolga, hiszen a dalok voltaképpen ugyanazok maradtak, csak egy picit variáltak rajtuk. Ez persze így van jól. Az viszont nem kis merészséget jelentett, hogy a rendezést egy olyan emberre bízta, aki nem sok mindent tudott e téren felmutatni (azóta meg lelkes sorozat-rendező lett belőle, na jó neki köszönhetjük az egész pofásra sikeredett Feltámadás záróepizódot is).

Az eredmény viszont több, mint meggyőző. Az külön bravúr, hogy sok folytatással ellentétben itt tényleges folytatásról beszélhetünk, ami ugyanott veszi fel a fonalat, ahol az előd lezárult. Ilyenből manapság több kellene. Az se zavart senkit, hogy időközben 3 év telt el és szegény Jamie Lee Curtis már abszolút nem nézett ki 17 évesnek.... De ez nem is annyira baj, ugyanis ebben a  filmben Myers az abszolút főszereplő.

Az eredeti szériát tekintve, talán ebben gyilkol a legtöbbet, nagyjából egy tucatot. Mi pedig élvezhetjük a kreativitásának gyümölcsét. Ugyanis hiába tesz szert rögtön egy helyes kis konyhakésre, minden eszközt bevet, amit csak talál: injekciós tűt, kalapácsot, tűzforró vizet. Fel is merül a kérdés, hogy akkor mi a ráknak neki kés? Sőt, néhol a karaktertől kissé idegen módon már-már perverz eszközökhöz nyúl. Ilyen mondjuk a főnővér kivéreztetése. Itt dőlt el az is, hogy derék szociopatánk voltaképpen halhatatlan. Mást nem lehet arra mondani, akibe hatot beleeresztenek és vígan tovább áll.

Nagy ritkán foglalkozunk azért a zenékkel is. Egyszer még az ősidőben volt szó halloween-i muzsikákról, most viszont egy speciális csomaggal készültem.

A Stephen King könyveinek filmadaptációiról szóló rovatom nagyon-nagyon lassan halad, így még nem írtam a közkedvelt Kedvencek temetőjéről sem (Pet Sematary - 1983). A regényben többször említésre kerül a The Ramones nevű kultikus punk rock együttes, amit a banda úgy hálált meg, hogy írt a regényről 1989-ben egy, azóta slágerré vált dalt. Hogy a kör teljes legyen, a dalt felhasználták a filmben.

meglátásom szerint nagyon kevés dalt dolgoztak fel ennyiszer, ilyen sokféleképpen.

Lássuk először is az eredetit, klipestül:

Most pedig jöjjenek az újragondolások! A lista korántsem lesz teljes, szubjektív válogatásnak lehettek tanúi!

Végre sikerült megtekinteni, ráadásul ingyen, hála a Fórum Hungarynak. (Ti posztert, én jegyet kaptam, ez szerintem fair megoldás.) Lássuk először a kötelező linkeket: az első két filmváltozatról itt, a könyvről pedig itt lehet olvasni. Az írás meglehetősen spoileres lesz. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy a sztorit minden olvasónknak illik ismernie, így nem okozhatok túl nagy meglepetést.

Carrie (2013)

Rendezte: Kimberly Peirce

Kezdjük talán a legfontosabb problémával. Ez a film -sajnos- sokkal inkább a remake-je az első, Brian De Palma-féle változatnak, mintsem a könyv egy újabb, ne adj' Isten újszerű feldolgozása. Mert ugyan az a változat a maga nemében nagyon jól sikerült, de azért az embernek mégis volt egy kis hiányérzete. Így én igazából örültem is egy újabb feldolgozás felvetésének. Már csak azért is, mert talán ez a kedvenc King-történetem.

De itt erről szó sincs. Nagyon kevés az újítás és az se mind működőképes. Kezdjük a pozitívumokkal. Carrie anyja sokkal fanatikusabbra sikeredett, annyira, hogy konkrétan kínozza saját magát. Ez tetszett. A négyszeres Oscar-díjra jelölt Julianne Moore (Hannibal, Az elveszett világ, Boogie Nights) meg a lehető legtökéletesebb választás volt erre a szerepre, de ezt már látatlanba is megmondtam volna. Tehetsége azért is feltűnő, mert idén már láthattam a Don Jonban és ott egy homlokegyenest különböző karaktert alakított szintén elég meggyőzően.

További pozitívum, hogy a film reagál a kor szellemére és ennek következtében a jól ismert tampondobálós jelenet felkerül a videómegosztókra. Ezzel is növelve a szemétség-faktort.

Azt hiszem ennyi volt az összes pozitív újítás.

Mától a mozikban az új Carrie, amit mi már régóta várok. A történetet ugyan mindenkinek illik ismernie, de azért a tisztesség kedvéért íme a hivatalos leírás:

Carrie White egy szégyenlős fiatal lány, akinek nem megy könnyen a barátkozás. Osztálytársai is folyton ugratják, általában ő az élcelődés középpontja. Ráadásul otthon sem túl rózsás a helyzet, hiszen Carrie személyiségét nagyban befolyásolta bigott vallásos anyja, aki drákói szigorral neveli és minden külvilági hatás elől gondosan elzárja gyermekét.

Közeledik a szalagavató bál, Carrie egyik osztálytársnője pedig gonosz tervet eszel ki, mellyel ismét (sőt, minden eddiginél jobban) megalázhatja a visszafogott lányt. Arról azonban fogalma sincs, hogy Carrie különleges képességek birtokában van. Telekinetikus erejének poklát pedig épp azok számára tartogatja, akik ártani akarnak neki...

A horrorguru Stephen King első regénye, a Carrie című vérfagyasztó dráma 1974-ben jelent meg először, két évvel később pedig már vászonra is kerülhetett a Brian De Palma irányítása alatt tető alá hozott megfilmesítés. Most az Oscar-díjas A fiúk nem sírnak (1999) és A sereg nem enged (2008) rendezőnője, Kimberly Peirce adaptálta újfent filmre King közel 40 éves mesterművét.

A forgalmazó, a régi jóbarátunk, a Fórum Hungary pedig felajánlott 3 db, alábbi moziplakátot kisorsolásra! Mivel szerintem ez most minden eddiginél népszerűbb nyeremény lehet, így ismét három, a lehetőségekhez mérten nehezebb, kérdésre kell majd helyesen válaszolnotok.

Stephen King regényei sorra veszik elő Hollywoodban, manapság egyre kevesebb élvezhető, kedvelhető, minőségi adaptáció készül műveiből. A Carrie-ből még Brian De Palma forgatott egy nagyszerű filmet, amihez gyártottak tök felesleges és félresikerült folytatást. A remake gondolata pár évvel ezelőtt fogalmazódott meg az MGM vezetőinek a fejében, majd 2011-ben bejelentették, hogy várható a Carrie újabb változata, amely kapcsán folyamatosan azt emlegették, hogy úgymond könyvhű adaptáció lesz. King is megszólalt, neki De Palma filmje eléggé tetszett és csak úgy tudná elképzelni az új verziót, ha a két David az az, Cronenberg vagy Lynch valamelyike lenne a rendező.

A bemutatót márciusra lőtték be, ám gyorsan meggondolták magukat a készítők és úgy határoztak, hogy októberre tolják el a Carrie-t. Nincs konkurens produkció a közelében, egészen januárig kell várni a következő szélesebb körű horrorpremierre, legutóbb pedig az Insidious folytatása volt, amire özönlöttek a nézők, de az már lassan kikopik a mozikból. Szóval szabad volt a pálya a film előtt, a stúdió joggal várhatta, hogy 20 millió körüli bevételt hoz a remake. E helyett csak 17 millió dollárt szedett össze, amely némileg csalódás, de továbbra is bíznak benne, hiszen még előttünk a Halloween és ha minden jól megy addig hátha kitart a film és nem pártolnak el túlzottan tőle a nézők.

A kritikusok nem éltették a filmet, a Rotten Tomatoes-on 50 % az átlaga, bár tény, hogy a műfajban nem ritka az ennél rosszabb véleményeket gyűjtő alkotás. Az imdb-n egyelőre 6,6-en áll, azaz úgy tűnik, hogy korrekt horror született, bár Chloe Moretz csuromvéres kinézetén senki nem fog megbotránkozni és csak kevesen fognak maguk alá csinálni félelmükben.

Az alábbi filmet úgy turkáltam ki 400 forintért. Mellé még bekerült az Antikrisztus és majdnem a Hibrid is, de aztán eszembe jutott a saját (!) kritikám és voltaképpen a múltbeli énem győzött meg arról, hogy az a film még ennyit se ér meg... Nem mintha ezzel sokkal jobban jártam volna, igazából eddig a pillanatig is hadilábon állok vele, nehéz hova tenni. Ezért sem tudok róla "szokásos" mennyiséget írni. Az meg sajnos mostanság ritkán jön össze, hogy egyszerre több filmről írhassak, csokorba szedve.

Véres hétvége - Long Weekend (2008)

Rendezte: Jamie Blanks

A blogon már jó pár ausztrál horror volt terítéken és eddig egyedül csak a The Loved Ones tudott kiemelkedni közölük, a többit meg inkább jobb elfelejteni. A rendező sem ismeretlen, hiszen Blanks már egyrészt a neo-tini-slasher korszak egyik ismertebb darabját, a Rémségek könyvét és a már kivesézett Véres Valentint is prezentálta a nagyérdeműnek. Azonban a Véres hétvége - a borzasztó ötlettelen magyar cím ellenére - teljesen más hangulatú, mint eddigi művei.

A film voltaképpen egy kamara dráma, melyben egy megfáradt házaspár vadkempingezését láthatjuk. A teljes játékidő rájuk koncentrál,  mellékszereplőket csak mutatóba kapunk. Ez így elsőre unalmasan hangozhat, de nem az. Csak bele kell élnie a magát a nézőnek. Itt le is szögezhetjük, hogy ez nem tinédzsereknek készült, mert ők koruknál fogva nem tudják majd értékelni a finom mozzanatokat. Mert az aztán van dögivel.

A két színész, Jim Caviezel (aki maga Jézus Krisztus volt A Passióban) és Claudia Karvan (Daybreakers - A vámpírok kora, Ponyvarománc, Star Wars III.) játéka tökéletes. Külön-külön is nagyszerűen alakítanak, de a közös jeleneteik abszolút kifejezőek. Nagyon-nagyon hitelesen el tudják játszani a skizofrén állapotban lévő házasságukat, ahol az egyik pillanatban még összebújnak, a másikban meg minden apróságért leüvöltik egymás fejét. Állandóan megy köztük az adok-kapok, aki volt már hosszú, megfáradt kapcsolatban, az tudhatja, hogy mit próbálok mos lefesteni a kedves olvasóknak.

David Cronenberg ugyan mostanság is aktív, de igazán emlékezetes filmet jó ideje nem készített. Jeff Sackman és Michael Baker producerek a rendező életművét átböngészve eljutott egészen 1975-ig, megálltak a Parazitáknál és úgy gondolták, hogy milyen jó lenne, ha összehoznának egy remake-et. Ian Driscoll, a Smash Cut írója körmöli le a forgatókönyvet, a rendezői feladatok ellátását a dán Rie Rasmussenre bízták. A tervek szerint februárban már foroghatna is a kamera, addig meglelik a főszereplőket.

Az eredeti produkcióban egy tudós parazitákat tenyészt, amelyek képesek átvenni az emberek felett az irányítást, a fertőzöttek feltűnően agresszívvá válnak. A fertőzés egy luxus épületházban terjed el, a helyszínre siető orvos minél előbb megpróbálja megtalálni a gyógymódot.

A Frászkarika remake nem muzsikált úgy a kasszáknál, ahogy elvárták volna. Annyit azért mégis hozott, hogy egy mozikat elkerülő folytatást összetákoljanak. Októberben jön ki DVD-n és Blu-ray-en. A Fox a Bloody Disgusting oldallal karöltve szavazást hirdet, hogy az alább látható képek közül melyik szerepeljen a borítón. Itt lehet szavazni.

A második részt Eduardo Rodriguez rendezte, ebben is Peter Vincent, a hírneves vámpírvadász segítségét kérik.

Avagy egyszer pótlok egy régi hiányosságot és írok egy olyanról, amiről hetek óta rágjátok a fülemet:) Mert ugyan a trilógia másik két részéről már írtam a humoros zombis posztomban, de úgy érzem, hogy az első ebbe a körbe nem férne bele. Ki is fejtem, hogy miért.

Gonosz halott - The Evil Dead (1981)

Rendezte: Sam Raimi

Mindig nehéz dolgom van, amikor egy olyanról írok, ami a műfajon belül alapvetésnek számít. Ha nem tetszene, könnyű dolgom lenne, hiszen akkor legalább beállhatna a sorba Romero Holtak hajnala és Argento Sóhajok-ja mellé. Azonban ezt történetesen én is szeretem.

'81-ben még nem számított lerágott csontnak a "öt fiatal bulizni megy egy erdei házba, majd beszopják" kezdetű történet, már csak azért sem, mert a slasher hullám épp hogy elindult. Továbbá a jelen esetben megszállottságról és kvázi zombulásról beszélhetünk. Ezt a kettőt se nagyon kombinálták ezelőtt.

A film az első perctől kezdve sugároz egyfajta nyugtalanító légkört, elég, ha csak a ritmikusan mozgó, majd hirtelen megálló hintaágyra gondolunk. De maga a lerobbant, ódon házikó sem az az épület, amit a nyugalom szigetének lehetne nevezni. Aztán előkerül egy bizarr könyv és az a bizonyos magnófelvétel...

A humor itt még nem direkt jelenik meg. Még ha arra az ominózus jelenetre is gondolunk, melyben egy fa konkrétan megerőszakolja az egyik szereplőt. (Aminek a kivitelezése előtt le a kalappal.) Ma szemmel nézve persze vicces némelyik maszkmesteri megoldás. Illetve az olyan "bakik", hogy az ekkor még korántsem hősies Ash milyen rezignáltan veszi tudomásul a körülötte lévő eseményeket és jóformán nem csinál semmit. Külön forgatókönyvi mélypont, hogy az egyik démont konkrétan le se szarja, mintha nem jelenthetne rá veszélyt.