„Jézus a falról néz le rám
De arca hideg, mint a kő;
Miért érzem olyan
Egyedül magam,
Ha szeret, ahogyan mondja ő?”
Amondó vagyok, tegyük kicsit parkolópályára a démonokat, és legyünk aktuálisak! Na jó, ezzel a kijelentéssel nagyjából negyven évet késtem, de engedve a hollywoodi filmipar szűnni nem akaró remake-lázának, ideje, hogy közelebbről is körbejárjunk egy olyan alkotást, amelyet rengeteg formában álmodtak már vászonra. Függetlenül attól, hogy az első, két Oscar-díjra jelölt film nagyjából kimerítette a történet lehetőségeit... (A borzalmas tévéváltozatot meg tessék elfelejteni.)
De! Idén érkezik az újabb produkció, szóval aki még nem tette meg, az vegye az irányt a polc/antikvárium/könyvesbolt felé, és tartson velünk a középiskolai farkastörvények világába! Hölgyeim és uraim, vérben tocsogva érkezik bálkirálynőnk, azaz:
Stephen King: A Boszorkánylány/Carrie
De mitől is olyan különleges ez a könyv? Mi van benne, amitől újra és újra előveszik az emberek? King remek témát választott, amely negyven év távlatából is megőrizte aktualitását. Hiszen mindenki volt középiskolás, tartozott klikkekbe, szeretett-szerették, gúnyolódott-kigúnyolták, álmodozott-élt. Azt pedig szerintem egyikőtöknek sem kell magyaráznom, milyen hatással vannak későbbi életünkre ezek az évek. Mégis, nem állunk neki regényt írni abból, hogy nőtt egy újabb pattanásunk, és a kiszemelt srác persze megint a csiniribimacát vitte el bulizni helyettünk, na meg anyu is csak balhézni tud velünk. Persze lehet, hogy az asztalfiókban dugdosott naplónknak - elnézést ma már blogunknak -, kisírjuk magunkat, de aztán töröljük a bejegyzést, és ennyi.
Nos, King regénye is majdnem erre a sorsra jutott. Ha a felesége, Tabitha nem talál rá a kéziratra a papírkosárban, talán sosem ismerjük meg a boszorkánylány történetét. Az író szerint ugyanis még túl kiforratlan, kegyetlen, durva és nyers volt a kiadáshoz. (Később mégis ezen tulajdonságok váltak a védjegyévé... Kissé ironikus...) Neje azonban rábeszélte őt, hogy egy próbát megér. Nos, olyannyira megérte azt a próbát, hogy még a poros kis házikójukat is egyből nagyobbra cserélhették. Nahát.
Sok kritikus a mai napig meg van róla győződve, hogy márpedig nem elég, hogy jó, de bizony ez Stephen King legjobban sikerült alkotása. Engem ugyan ennyire nem nyűgözött le, mert bár a legtöbb kezdő író a fél karját odaadná, ha sikerülne csak egy fele ilyen jó könyvvel kirukkolnia, azért korántsem egy Ragyogás, neadjisten egy Az. Ettől függetlenül remek kis könyv.
Főhősünk, Carrie White - mint már megannyiszor láthattátok és említettem – egy későn érő gimnazista kamaszlány. Kicsit esetlen, csúnyácska, nagyban köszönhetően elvakultan vallásos anyjának. Ahogy az lenni szokott az ilyen lányok esetében, mindenki mélységesen megveti, főleg amikor mindenki szeme láttára, a közös zuhanyzóban éri őt első menstruációja. Felvilágosítás hiányában sikítva csimpaszkodik osztálytársnőire, akik megértés helyett megdobálják őt ilyenkor használatos segédeszközökkel. (Miért nem írom le szimplán, hogy betéttel meg tamponnal?)
Miután a jóságos tesitanárnő hazaküldte őt, a hormonoktól dúló tinédzser telekinetikus képességeiről tesz tanúbizonyságot, alaposan ráijesztve ezzel magára és szülőanyjára is. Aki ahelyett, hogy jönne az ilyenkor szokásos méhecske-virág-méhnyálkahártya leválása-mesével, büntetésbe zárja gyarló gyermekét, akin megfogant a „Vér Átka”. Meg persze azért is Carrie-t bünteti, amiért az apja ott hagyta őket. Rejtély, vajon miért...
Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom, hogy a természetfeletti erő birtokában (melynek legékesebb bizonyítéka egy sokszor felemlegetett kőzápor lesz), na meg kortársai gyűlöletétől vezérelve Carrie hamarosan veszélyesebbé válik, mint a fukusimai atomerőmű a földrengés után. Pedig egy darabig úgy látszik, minden jóra fordul. Az egyik főkolompos leányzó bűntudatában ráveszi barátját, (aki éppen az iskola legmenőbb sráca) hogy menjen Carrie-vel a végzős bálra. A rút kiskacsából igazi hattyú bálkirálynő válik, aki azonban túl naiv ahhoz, hogy észrevegye az ellene készülő merényletet. Ahogy apuci elkényeztetett, önérzetében mélységesen megsértett főgonosz kislánya is túl elvakult ahhoz, hogy a vérrel teli vödrökön túl meglássa az elveszettséget, megalázottságot és a jobb élet reményének utolsó morzsáját. Az utolsó könnyel kevert vércseppek pedig elszabadítanak valamit. Valamit, ami hatalmasabb az egész városnál, minden vallási fanatizmusnál, minden bocsánatkérésnél és minden evilági dolognál. A Gonosz életre kelt, és immár közöttünk jár a világvége. Báli ruhában.
A fejezetek között visszaemlékezéseket, (ál)tudományos tényeket olvashatunk. Ezektől valahogy egy memoár, egy riportkötet érzetét kelti a mű, mintha ez az egész tényleg akkor és ott megtörtént volna. Kövezzetek meg, de ezek a kis közbeékelések számomra baromi zavaróak voltak. Megtörték az amúgy jó tempójú, sodró történetvezetést. Bevallom, a könyv vége felé már szívfájdalom nélkül ugrottam át rajtuk gyors áttanulmányozás után. Nem szeretem, ha valami túl komolyan akarja venni önmagát. Értem én, hogy fokozni kell a feszültséget, meg hogy mennyi munka van a tudományos utánanézésben, de... Na jó, első könyv. Befogtam.
Tanulság? Igenis a ruha teszi az embert. Ha kilógsz a sorból, rosszabb esetben oda az egész életed. Ami neked jut, csak a megalázottság és kirekesztés. Hogy aztán a végén már abban se lehess biztos, melyik a rosszabb: az iskolai rémálmok vagy a hazaváró erősen túlzó vallásosság...? Na jó, azért tinédzsergondok is akadnak benne szép számmal. Olyan kérdések, amelyek ebben az életszakaszban szinte mindenkit foglalkoztatnak előbb-utóbb: Tényleg szeret engem, vagy csak a szex miatt kellek neki? Késik a havim, csak nem vagyok terhes? Éppen most, amikor már lehet, hogy barátom sincs... Kinek kellene megfelelnem? És ehhez hasonlók.
Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akiket érdekel, honnan indult a ma élő legnagyobb horroríró karrierje, akiknek tetszettek az eddigi feldogozások, vagy akik épp hogy sokallják ezt a felhajtást. És hogy mire fel a két cím? Nos, többféle kiadást is megélt már itthon a mű. Antikvár-fanok Boszorkánylány, míg új könyvek kedvelői Carrie címen keressék. Jó olvasást!
Friss kommentek