Ez is amolyan "ezt még eddig hogy-hogy nem filmesítették meg?" kaliberű sztori. Állítólag léteznek olyan parafenomének, akik képesek érzékelni az árnyékok között bújkáló lényeket. Akik néha ölnek. A film főhőse is egy ilyen fickó és ebbe kezd lassan belőrülni.
Egész hátborzongatónak tűnik a gondolat, hogy az ember árnyéka képes önnálló életet élni. Tetszik.
Bryan Ortiz, Bryan Ramirez, Kerry Valderrama rendezők mindegyike egy-egy rövid történetet forgatott, majd ezeket összefűzték és így született meg a Sanitarium horror. Minden egyes sztori egy bizonyos szanatórium falai között játszódik és mind a háromban más-más páciens áll a középpontban. Malcolm McDowell, Robert Englund, Lou Diamond Phillips, John Glover és Lacey Chabert játsszák a főbb szerepeket.
Mármint amit ő maga rendezett. Mert hiába van már négy Oscar-díja a színészóriásnak a rendezői tehetségének köszönhetően, jó sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az Akadémia is felfigyeljen rá. Jöjjön egy elfeledett klasszikus, amely a szerelmi megszállottságról szól! (Figyelembe véve, hogy már tavaly elsütöttem a mai napra legalkalmasabb műveket.)
Rendezte: Clint Eastwood
1971... Eastwood már túl volt a legnagyobb western klasszikusain, és még ebben az évben debütál halhatatlan karakterével, a Piszkos Harry-vel. Gondoltátok volna, hogy már ekkor betöltötte a 41-et? Még férfi szemmel is meg kell hagyni, baromi sármosan nézett ki. Dús haját sok vele egykorú férfi irigyelheti. Így azt kell, hogy mondjam, akkor is megérdemelte volna a főszerepet, ha történetesen nem ő a rendező is egyben. Mert ezt a magának való, nőcsábász díszdzsoké karaktert szinte ráírták.
Szóval hősünk egy népszerű rádiós, aki után csak úgy bomlanak a nők. Főleg egy bizonyos, aki mindennap betelefonál, hogy "Játszd le nekem a Mistyt!". A dolgok úgy alakulnak, hogy Dave (Eastwood) akaratlanul felszedi egy bárban az előbb említett nőszemélyt, Evelyn-t. Mint kiderül, még imponált is neki ez a fajta rögeszme. A fickó a tettek embere, és rögtön az ágyban kötnek ki. Ugyanakkor gerinces ember, így hamar tisztázza, hogy nincsenek kötöttségek, vagyis a hölgy ne várjon tőle semmi mást. Látszólag meg is köttetik az alku.
Aztán másnap reggel Evelyn megjelenik a fickó házában egy rahedli kajával, hogy főzzön neki ebédet. Mintha csak házasok lennének. Na itt már sejthető, hogy valami nincs rendben vele. Ami természetesen csak a kezdet...
Végleg bezárta kapuit a Briarcliff Manorban található elmegyógyintézet és ezzel véget ért sajnos az American Horror Story 2. évada. Következzen egy kimerítő megemlékezés arról, hogy mi is történt idén a kedvenc gyógyszállónkban. Vigyázat! Spoileres ömlengés és nyáladzás következik :)
Különösebben most nem térnék ki rá, hogy mi történt az évad első felében, ugyanis azt részenként követve olvashatjátok oldalunkon.
Az évad második felében már inkább a szereplők élete volt előtérben, nem pedig annyira az izgalmas cselekmények. A főszereplőink sorsa beteljesült, kié így, kié úgy.
Nem karácsonyi, de legalább télen játszódik (és nem, nem pornó). Sőt, kísértetiesen emlékeztet a Dermesztő szélre, csak itt legalább történik valami. (Jobban belegondolva az hasonlít erre.) Amúgy is rég volt szó After Dark horrorfesztiválos filmről, pedig ez a darab itthon is beszerezhető. Na de most!
Rendezte: Richard Brandes
A címben szereplő Pennynek sajátos fóbiája van: fél az autóktól. Mármint bennük ülni. Az sajnos nem derül ki, hogy hol a határ, például egy mikrobusz már okés-e, vagy már a távolsági buszoktól is kiveri a hideg veríték. És akkor még a villamosról vagy vonatról még nem is beszéltünk. Elkalandoztam. Szóval le akarja győzni a félelmét, ezért útnak indul pszichológusával fel a hegyekbe, ahová eredetileg is ment volna családjával az életét beárnyékoló tragédia előtt. Természetesen kettesben egy autóban.
Ahogy azt ilyenkor el lehet képzelni, nagyon nem bírja az utat: állandóan meg kell állniuk, hogy hányhasson és megnyugodhasson. Ez még csak a kezdete a kálváriájának. Ugyanis elütnek egy kapucnis stoppost, akit a drága pszichológus lelkiismeret-furdalásból felvesz. Meg amúgy is ez a legkevesebb.
Az utas azonban nagyon csendes, már-már zavaróan. Amikor pedig előveszi a nyársra húzott nyers húsdarabokat, hogy azzal kínálja meg elgázolóit, tudatosul mindenkiben (a nézőkben is), hogy ezt bizony becumizták. Mert bár sikerül kirakni ott, ahová kérte, mindannyian tudjuk, hogy ezzel nem hogy nincs vége, de még csak most kezdődik.
A naptár szerint már tél van, mi pedig folytatjuk a hagyományt, felkészülve a karácsonyra. Az ünneppel kapcsolatos horrorfilmekről lesznek kritikák. Íme idén az első, ami ráadásul 2012-es is egyben.
Rendezte: Andrew Currie
Apuka elviszi a gyermekeit a távoli vadonba, majd bekattan és elkezd rémeket látni. Jajde ismerős… egy szintén 2012-es film, a The Barrens is nagyjából erről szólt! Hollywood kreativitása mindig meg tud lepni… De tegyük félre előítéleteinket, mert azért ez azért mégis más.
Egyrészt mert jelen esetben apu egyszerűen kurva jó fej. Épp hogy túl vannak anyuci elvesztésén, de ő mindent megtesz, hogy természetes depressziójának ne a gyermekei legyenek az elszenvedői. Meg nem parancsol, hanem mindent megtárgyal velük, pedig egyikük sincs még a pubertás közelében se. Nagy kár, hogy a flashbackekből ítélve nem mindig volt ez így. Mármint anno még sokkal jobban lekötötte a munkája, mintsem a családjával törődjön. Hiába, a tragédiák mindig serkentő hatásúak.
Mindemellett a kölykök is szimpik és aranyosak. Ami úgy érzem, hogy manapság kész csoda. Nem hisztiznek, csak annyira, amennyire a kor fiataljai („Lesz tévé apuuuuu?”). Mondjuk a kissrác kissé parára sikeredett, mint utóbb kiderült, teljesen alaptalanul.
Csak annyit tudni róla, hogy egy modern Dr. Jekyll és Mr. Hyde feldolgozás lesz. Mindenesetre az, hogy az egyik főbb szereplő Edward Furlong (emlékeztetőül két legutóbbi filmje a Démonok éjszakája remakeje és a Rendezte: a Halál) lesz, már pánikra ad okot. Innentől kezdve minden egyéb informávió lényegtelenné válik. Ja és az sem kedvező, hogy a zene khm.. kicsit sem eredeti...
Ismét itt van a szokásos név nélküli rovatunk, amiben a világ minden tájáról és korából lapátoltam össze nektek a rossz filmeket. Lehet gyönyörködni.
Rendezte: Tony Krantz
Ez is az a fajta film, ami többnek gondolja magát egy horrornál. Azt hiszi magáról, hogy művészi, meg hogy egyedi. Egyik sem. Cserébe viszont borzasztóan unalmas és vontatott.
Főhősünk egy mezei végbéltükrözésre fekszik be, helyette egy olyan műtétet végeznek el rajta, ami meggátolja a tenyerén való izzadást. Természetesen kiakad, de kissé túlságosan is: úgy viselkedik, mintha minimum kasztrálást hajtottak volna végre rajta. Mindegy, a baj nem jár egyedül, és mint kiderül, műhibát vétettek, minek következtében állapota egyre rosszabbá válik. Mindeközben a családja is egyfolytában meglepi valami bosszantó dologgal. Ja és valamiért folyton folyvást visszaemlékezik a legutóbbi születésnapjának minden egyes elemére.
Ez utóbbi elem borzasztóan fárasztó. Miért nem lehetett lineárisan egybevágni? Semmi pluszt nem ad a filmélményhez, sőt, csak elvesz. Ráadásul közel egy órát kell várnunk ahhoz, hogy bármiféle horrorisztikus dolog történjen. Itt gyorsan teszem hozzá, hogy a játékidő két óra, amit valami eszméletlenül fájdalmas végig szenvedni. Ha nem írják különböző fórumokon, hogy a "végén lévő csavar miatt megéri", akkor már húsz perc után feladtam volna. Egyébként nem éri meg, rutinos horrorfilmesnek ez semmi, teljesen kiszámítható.
Bár a végével kapcsolatban hozzá kell tennem, hogy akár morális kérdéseket is felvetethetne, de ahhoz nem elég bátor. Sőt, a film meg is könnyíti a szerencsétlen néző dolgát, hogy ne kelljen ezen gondolkoznia. Méghozzá meglehetősen gusztustalan módon. Ha bevállalósabb és képes a kérdés körül állást foglalni, akkor jobban tudnám értékelni. Így viszont úgy rossz, ahogy van.
Gőzerővel darálom az idei termést, amibe óhatatlanul is becsúszik 1-2 silányabb darab. Jelen felsorolásból akadnak nézhetőbbek is, de az már biztos, hogy egyik se lesz benne az év végi TOP 10-ben. Meglátjátok, hogy miért.
Rendezte: Louis Morneau
Az előzményeket gondolom mindenki ismeri. Az Universal stúdió leforgatta a Farkasembert, ami megérdemelten lett bukás, tekintve, hogy semmi újat nem tudott felmutatni. Azonban valamiért nem adták fel és készítettek egy reboot-ot, ezúttal direkt DVD-re. Csak a korelhelyezés egyezik, minden másban teljesen más. A végeredmény azonban így is siralmas.
Adott egy nagyobb falu (vagy kisebb város?), ahol egy farkasember zaklatja a jónépet. Ami pozitívum, hogy ezt mindenki elfogadja, senki se kezeli úgy a történteket, hogy "már pedig ilyen nincs". Az viszont abszurd, hogy még a hivatalos rémvadászok is kiröhögik azt a feltételezést, hogy vannak vérfarkasok, akik akármikor átalakulhatnak, nem csak teliholdkor. MERT AZ KÉPTELENSÉG BAZZMEG! Ez olyan, mintha valaki nem hinne az alkoholmentes sörben, vagy nem is tudom mihez hasonlítani.
Spanyol pszicho-thriller. A történet nagyjából annyi, hogy egy detektív egy, a hullaházról eltűnt nő holtteste után kutat. Ilyenkor persze rögtön jön a kérdés, hogy tényleg halott az illető?
A film mögött maga a Sony áll.
Még idén, december 28-án kerül hivatalosan a mozikba hazájában, de már két fesztivált is megélt.
Friss kommentek