Talán most minden eddiginél jobban próbálok lépést tartani az idővel, hogy az év végén esedékes toplistámra tényleg úgy tudjak hivatkozni, hogy "hiánytalan". Persze ez lehetetlen. Azért most következzen 7 (!) darab film, ami már megtekinthető. Előre szólok, hogy semmi kiemelkedő nincs közöttük.

1. Az egyezség - The Pact

Rendezte: Nicholas McCarthy

A trailer alapján nem voltak túl nagy elvárásaim, egy szabványos, de nézhető kísértet sztorinak ígérkezett. Voltaképpen az is. Már maga a sztori sem egy nagy szám: fiatal anyuka beköltözik nem rég elhunyt mami házába, majd hívja nővérét, hogy ugyan jöjjön már el a temetésre. Másnapra azonban a tesó üresen találja a helyet. A rendőrség persze tehetetlen, a gyerek le van szarva (szó szerint, ugyanis elég hamar félre teszik a szerencsétlen), így elindul a szokásos magánnyomozás.

Szellemeket említettem és kapunk is. Dobálja főhősnőnket, meg üzenget is neki. Aztán a végére kiderül, hogy közben egy nagyon is élő dolog van a háttérben...  A történet túl azon, hogy sablon elemekből építkezik, még néhol kifejezetten lyukacsos is. Azért vannak kifejezetten élvezhető percei, para pillanatai, de összességében nem ájultam el tőle.

Kivitelezés tekintetében egyáltalán nem rossz, a színészek viszont nem túl meggyőzőek. Mi több, még az általuk formált karaktereik sem érdekesek. Ez alól kivételt képez az "elvarázsolt tekintetű" médium lányka, na ő kaphatott volna nagyobb teret is. Többet nem is tudok róla írni. Csak a műfaj szerelmeseinek tudom ajánlani, mert amúgy eléggé kiszámítható. Csak egy nagyon piciny eredetiséget tudtak belecsempészni és az sem teljesen kielégítő. A legeslegvégi pár másodperces lezárás meg a szánalom csúcsa.

Tegnap megnéztük, hogy miket tartok esélyesnek arra, hogy hozzánk is eljussanak. Most lássuk azokat, amelyekre csekély, vagy semmiféle reményt nem látok erre. Pedig némelyiket még be is zsákolnám DVD-n. A nagyon ótvarnak tűnő alkotásokat igyekeztem azért kiszűrni. Nosza!

1. Sinister

Kezdjük azzal, amin vacilláltam, hogy reménykedhetünk-e a hazai forgalmazásában. Mivel a rendező (Scott Derrickson) eléggé húzónév, az Ördögűzés Emily Rose üdvéért és az Amikor megállt a Föld nálunk is ismert művek. Ráadásul itt is el lehet sütni a "Paranormal Activity producereitől" jelzőt, igaz ennek ellenére az Insidious-t a mai napig nem látni a hazai DVD piacon. Szóval kissé pesszimista vagyok. A történet itt se túl egyedi: új házba cuccolás, ahol gyilkosságok történtek, majd előkerülnek családi felvételek. Engem kísértetiesen emlékeztet A rettegés házára.

Mennyire várós? 5/10

Elnézést a büntető címért, de nem hagyhattam ki, hiszen az alábbi két film a "The Hole"-ra hallgat. Meglepő módon azonban a hasonlóság nagyjából ennyiben ki is merült. Szerencsére a hazai forgalmazók tisztességesen megkülönböztették őket. Nosza!

A gödör (2001)

Rendezte: Nick Hamm

Ezt a filmet egy SugarBee nevű kommentelőnk ajánlotta (még dolgozok egy nagy "Önök kérték" jellegű poszton, nem kell aggódni).

A történet spoilermentesen baromi egyszerű:  négy középiskolás fiatal ellóg egy osztálykirándulást, helyette egy elhagyatott világháborús bunkerben bújik meg. Azonban benn rekednek, míg végül csak egyikük jön fel élve... Hogy mi történt pontosan, annak jár utána egy pszichológus. Így voltaképpen egy beszámolót kapunk, ami a végére gyökeresen átalakul. Igen, fordulatokban is lesz részünk.

Igazából ez egy egész hangulatos kis angol tini-thriller. Bár a motivációt kissé erőltetettnek éreztem, de láttunk már rosszabbat is. Szépen felépített, annak ellenére, hogy utólag belegondolva a filmből kb. 20 percnyi rész meg se történt. Mondhatni kissé a Dallas ominózus zuhanyzós jelenete ugrott be egyből. Mert olyat már vászonra vittek, hogy egy adott történést több szemszögből, vagy más megközelítésből látunk. Konkrétan itt a képzelet és a valóság különbségeire gondolok. Ezt úgy lehet szépen és tisztességesen kivitelezni, ha vannak kapcsolódó fix pontok. Mondok egy triviális példát: teljesen más megvilágításba kerül egy váza eltörése, ha az illető elejti, vagy hozzá vágja valakihez. Akárhogy is, a váza eltört, van valami kiindulási pont. Itt viszont semmiféle összhang nincs. Sőt, még a karakterek jelleme se egyezik! Semmi se! Ennyire kétféleképpen elmesélni valamit, már a pofátlanság netovábbja.

Egy nőt (Basia - Joanna Ignaczewska) hipnózis alá vetnek, amitől feltárul az elméjének egy olyan része, amit jobb lett volna csukva hagyni. Innentől kezdve Basia élete rémálommá válik és egyre több furcsasággal találkozik.

A rendező Christopher Butler. A további főbb szerepekben Louis Labovitch, Jessica Jay, Mathew Roberts és Akira Koieyama lesz látható.

Ezúttal csak két kerülendő alkotásra hívnám fel a figyelmet. Nincs türelmem megvárni, amíg összegyűlik egy nagyobb adag trágya.

Husk (2011)

Rendezte: Brett Simmons

A blogon már nem egy After Dark Fest filmmel volt dolgunk, azonban ez egy különleges darab, mert ezt a szervezők hozták össze. Ami önmagában örvendetes dolog, hiszen rajongók készíthettek el egy horrort, hát ki ne vágyna erre? Nagy kár, hogy a lelkesedéshez nem párosult tehetség is.

A kukoricatábla valahogy önmagában horrorisztikus, hiszen az ember nem lát ki belőle és könnyen el is tévedhet. Pláne, ha figyelembe vesszük az olyan műveket is, mint az azóta több részt is megélt A kukorica gyermekeit is (na jó, ez talán nem a legjobb példa, de értitek). A helyszín ugyanolyan kukoricás, aminek a közepén van egy elhagyott házikó. Néhány fiatal egy autóbaleset következtében betéved, de a kijutás persze már nehezebb.

Ez egy amolyan szellem-sztori akar lenni, ahol a kísértetek manifesztálódnak, méghozzá madárijesztő formájában. Egyébként a madárijesztő, mint olyan, már önmagában egy félelmetes dolog, aminek a megítélésén még Az Óz, a csodák csodája se tud segíteni. Tehát a főszereplőink elkezdenek hullani, majd egy-egy hátborzongató jelenet kíséretében ilyen varjú-űzőket kreálnak magukból. Ezt úgy tessék elképzelni, hogy egy szobában maszkot varrnak maguknak és szögeket vernek a saját ujjaikba. A film egyetlen pozitívumai ezek a jelenetek, amik tényleg képesek a frászt hozni az emberre. Sajnos a körítés már sablonos és unalmas. A háttértörténet meg bibliai, vagyis kb. olyan régire vezethető vissza.

A filippínó pszciho-horror tavaly korrekt sikert aratott hazájában és pozitív kritikákkal a háta mögött indult el nemzetközi útjára. Amerikában május 11-én mutatják be, talán egyszer hozzánk is befut.  Ez a harmadik filippínó film, amelyet az Államokban is leadnak, a Dzsingisz Kánt 1953-ban, a Small Voices-t pedig 2002-ben küldték a filmszínházakba.

A történet szerint három tini nyom nélkül eltűnik egy elhagyatott útszakaszon, ami miatt újra elővesznek egy 12 évvel ezelőtt ügyet. Mint kiderül az eltelt évek alatt több érdekes eset is történt.

Drága kis feleségem nem rég egy nagyon fasza sci-fi filmzenés top listát rittyentett össze, ami ihletet adott ahhoz, hogy én is összeszedjem a legjobbakat. Be kell vallanom, hogy ez baromira nem volt könnyű! Több mint 20 lehetséges zenéből kellett mazsolázgatnom, és így is fáj a szívem néhányért, amit ki kellett hagynom. Ennek folyamán -mint minden ilyen összeállítás-, ez is meglehetősen szubjektív lett. Azért szerintem az első öt helyezett vitán felüli, esetleg a helyezéseken lehet eszmecserét folytatni. Próbáltam nem "sznoboskodni", nem igazán jött össze, így nem meglepő módon a többség régi klasszikusokból áll.

Továbbá igen tudom, hogy ezt, meg ezt kihagytam és igazatok is van! Úgy hogy tessék a kommentek között a Ti kedvenceiteket közzé tenni!

Akkor lássuk.

A blog facebook oldalán hívta fel a figyelmemet egyik kedves olvasónk az alábbi nyalánkságra, a legutóbbi franciás poszt kapcsán. Íme.

Maléfique (2002)

Rendezte: Eric Valette

Carrére (Gérald Laroche - MR 73) sikkasztásért börtönbe került, egy cellába három teljesen különböző bűnöző mellé. Lássuk kik is ők: a kigyúrt, transzszexuális Marcus (Clovis Cornillac - Eden Log), a gyermekeként kezelt, tárgyakat evő, retardált Pâquerette (Dimitri Rataud - Mint egy angyal) és a hallgatag, tekintélyt parancsoló idős úr, Lassalle (Philippe Laudenbach - Arséne Lupin). Igen, elég vegyes a csapat, de egész jól megvannak. Derék pénzemberünk is hamar beilleszkedik, igaz abban a tudatban él, hogy neje hamarosan leteszi érte az óvadékot.

Egy szép napon azonban találnak a falba elrejtve egy 80 éves naplót, amit egy hírhedt okkultista vezetett. Ebben leírta azokat a varázslatokat, képeket, szimbólumokat, amelyeknek a segítségével próbált kiszabadulni cellájából. A jelek szerint sikerült is neki! Azonban a könyvről az is kiderül, hogy veszélyes és óvatosan kell bánni vele. Ha például megpróbálja az ember megsemmisíteni, akkor az illető el kezd lebegni, majd olyan szépen eltörnek maguktól a csontjai, hogy az már művészet. Ezt a jelenetet egyébként hihetetlenül hatásosan és profin kivitelezték.

Ez a rovat már egy jó ideje kívánkozik a folytatásra (első rész, második rész). Ugyan legutóbb azt írtam, hogy remélem a következő részre nem kell másfél évet várnotok, erre tessék kettő is eltelt. Ezért elnézést is kérek. Úgy hogy inkább vágjunk is bele egyből.

Ezúttal is spoileres rövid kritikákra tessék számítani, mivel ezek alapműveknek tekintendőek.

A tűzgyújtó – Firestarter (1984)

Rendezte: Mark L. Lester

Egyike azon kevés King adaptációknak, amik a legközelebb állnak a könyvhöz. Mondhatni sikerült visszaadni annak a hangulatát, és úgy igazából nem variáltak túl sokat rajta. A történet így ugyanaz maradt szóról szóra: a pszichokinézissel rendelkező apuka menükel a pirokinézissel bíró kislányával a gonosz kormányemberek elől. Jó ritmusú, kellemes film lett belőle. A színészgárdára semmi panasz nincs: Martin Sheen ezúttal is hozza a karaktert a Holtsávból, a „tűzgyújtót” pedig a nagyon fiatal Drew Barrymore (Charlie angyalai 1-2) alakítja, egész jól. De az apára (a kétszeres Golden Globe jelölt David Keith - U-571) és a bérgyilkos indiánra (az Oscar-díjas George C. Scott - Az elcserélt gyermek) se lehet panasz. Igazából itt csak apróságokba lehet belekötni, hogy pl. elfogásukkor a kislány pont akkor miért nem „látta” a támadást előre. A befejezés epikus, igaz, már ekkor látszott Kingen az ötlettelenség, hiszen a sztori elég sok hasonlóságot mutat a Carrie-ével. Igaz, maga a könyv is elég klisés és kiszámítható.

Érdekesség: Ez a film is megélt egy teljesen felesleges folytatást A tűzgyújtó 2: Fellángolás (Firestarter 2: Rekindled 2002, ami kifejezetten tévére készült. Természetesen se az íróhoz, se az eredeti színészekhez semmi köze.

Értékelés: 7/10

A francia horror filmek nálam instant megnézendőek, még akkor is, hogy egyre több, kifejezetten rossz filmet látok tőlük. Na de most végre felcsillant valami. Négy film, négy teljesen különböző műfajjal.

Rubber (2010)

Rendezte: Quentin Dupieux

Ennél elborultabb filmet nehezen lehetne találni. Ugyanis itt a középpontban egy életre kelt gumiabroncsról (!) van szó, ami ráadásul rendelkezik egyfajta pszichokinetikus képességgel. Konkrétan az "akaratával" robbant szét kisebb dolgokat, mint pl. az emberei fejet. Ráadásul ezt ő nagyon is élvezi, így kedvére öldököl. Nos, ha ez nem lett volna elég formabontó, akkor meg kell említeni a film másik abszurditását, a közönséget. Ugyanis az abroncs tetteit egy kisebb tömeg követi egy dombról, távcsövekkel felfegyverkezve. Ők tehát a látottakat filmként élik meg, amiről egy bizarr pillanatban kiderül, hogy tényleg nem a valóság.

Ez kérem a szatírák csúcsa. Egyrészt már a kezdéskor jön az egyik szereplő, aki közli velünk, hogy a látottak a "mert csak" szellemében fognak történni. Hiszen rengeteg klasszikusban vannak olyan momentumok, amire nem kapunk kielégítő válaszokat, be kell érnünk a "azért mert csak" válasszal. Az már más kérdés, hogy erre a jelenségre enyhén szólva is nem a legjobb példákat hozzák fel. Mindenesetre a lényeget értjük, ezzel pedig a Rubber legitimizálta magát minden zavarba ejtő kérdés felől. Így nem is kell megmagyaráznia az alaphelyzetet sem, amit amúgy se lehetne úgy Isten igazából. Sajnos azonban egy egész estés filmet erre nem igazán lehet felépíteni, még akkor se, ha kifejezetten ez volt a cél. Hiszen, ha túl sok a kérdés, akkor a nézőnek egyszerűen megzápul az agya.