Örömmel újságolhatom, hogy megvolt életem első sajtóvetítése, melynek keretében még kedd este megnézhettem a Piranha 3DD-t. Ezzel úgy érzem, hogy újabb mérföldkövet tett meg a blog. A meghívást magától a forgalmazótól, a Fórum Hungary Kft.-től kaptam, ezúton is köszönet érte! Külön öröm, hogy a Piranha 3D-vel ellentétben nincs fél éves csúszás a külhoni premierhez képest, és így a film nyári hangulatát is át lehet érezni.
De ennyi elég is a felvezetésből, lássuk, hogy mivel is van dolgunk!
Piranha 3DD (2012)
Rendezte: John Gulager
Az első részről még anno írtam egy 4 oldalas kritikát az azóta sajnos már megszűnt Blu-Ray Magazinnak, ami voltaképp egy könnyed csöcsös-véres horror volt, humorosan tálalva. Most viszont a Dög-trilógiát is jegyző Gulager mindenből rátett még egy lapáttal. Szó szerint tessék érteni: több vér, több 3D-s effekt, több gusztustalan poén és persze 150%-al több fedetlen csöcs. Jó nagy csöcsök teszem hozzá.
A történet megmaradt faék egyszerűségűnek, hiszen itt bármiféle bonyolítás csak rontana az élvezeteken. Ugyanakkor több ponton is kapcsolódik az előzményekhez, ami jó, mert legalább elkerüljük a szokásos "még hogy piranhák itt? ugyan már!" fárasztó köröket.
Szóval egy évvel járunk a "nagy mészárlás" után. A helyszín ezúttal egy a vérengzés közelében tanyázó, nyitásban lévő vizipark. A nem túl messze fekvő tóban persze megjelennek a címszereplő ragadozók, akik a film végére bejutnak a medencék közé és hatalmas lakomát csapnak. Szóval semmi extra, de tényleg. A tragédia bekövetkeztében ugyanúgy előkerül a kapzsi (és perverz) parktulajdonos, mint jóformán MINDEN EGYES piranha-filmben. Természetesen a veszélyre ismét felhívják a figyelmét, de ő szarik bele, aztán tessék... A többi szereplő szintén sablonos: megtalálható a ribanc, a ribanc ostoba barátnője, a beképzelt jóképű zsaru, a lúzer hősszerelmes és a felelősségteljes hőslányka. De hé, olyan nagy baj ez? Mármint, hogy se a forgatókönyv, se a karakterek kicsit sem egyediek?
Azt gondolom mindenki tudja, hogy ez egy amolyan Alien előzményfilm. Pontosabban a Nyolcadik utas: a Halál történései előtt játszódik jó harminc évvel, de direkt kapcsolat nem igazán van közte. Már csak azért sem, mert a várakozásokkal ellentétben (ha jól tudom) nem ugyanazon a bolygón játszódnak az események. A lényeg, hogy ugyanabba az univerzumba helyezhető.
Bevallom még mindig nem volt szerencsém látni, így nem igazán tudok nyilatkozni felőle. A története meg nagyjából közismert: egy liftbe beragadnak öten, egyikük maga a Sátán... Az alapötletet egyébként a mára már sajnos vicc tárgyává degradálódott M. Night Shyamalan szolgálja, aki egy sajátos trilógiát tervez ezekből az ötletekből.
A rendezőnek mindig is a súlyos drámák voltak az erősségei, elég ha csak a legutóbbi Oscar-díjra jelölt Pankrátort, vagy a zseniális Rekviem egy álomért c. valóságos eposzt nézzük. Most is alapvetően egy kamaradrámát láthatunk, csak éppen egy sajátos pszichothrillerbe csomagolva. Hogy ezt hogy tessék elképzelni, azt mindjárt kifejtem bővebben.
A rendező közismert, ez tény. A Tarantinoval való egykori közös projektjükre, a Grindhouse-ra se térnék ki, ahogy arra se, hogy ez a produkció egy ál-előzetesből született meg. Ezt úgyis tudja mindenki. Egyébként Rodrigueznek bírom a filmjeit, de a Kémkölykök trilógiát és a Cápasrác és Lávalány borzadályokat soha nem fogom neki megbocsájtani. Azt a magyarázatot sem fogadom el, hogy ezeket a gyerekei miatt forgatta le.
Kezdjük rögtön valami fincsivel. Ez az a film, amit szerintem minden elkötelezett horror-rajongó látott már, úgy hogy remélem nem kell senkinek se bemutatni. Ez az a műfaj, amiben nehéz Oscar-t kapni, ennek sikerült kettőt is (legjobb hangeffektusok és legjobb forgatókönyv). Talán ez a szerep volt Max von Sydow karrierjének csúcspontja is.
A rendezőnek az első filmje, a Kocka, igazi kultuszstátuszba emelkedett, hiszen akkor valami merőben újat mutatott a világnak, nem hiába kapott annyi díjat és elismerést. A Hibrid azonban gyökeresen más: olyan klisé halmaz, hogy az már fáj. De még csak nem is ez a legnagyobb problémája, hanem egyszerűen unalmas.
Kezdjük azzal, hogy ez egy német-amerikai koprodukció, de ne ijedjünk meg a német horrorról szóló 
Friss kommentek