Nos, mára nem ezt terveztem, de hErpEsz kommentelte az alábbi videót:
És erről beugrott EZ a játék.
Emlékszem, mikor először kaptam meg Skype-on a linket. Még a régi házunkban. Na mondom, most megmutatom. Ehelyett zakóztam ijedtemben egy hatalmasat a fotelemből.
Ma még egyszer jelentkezem, addig is szép napot!
Ismét egy premierfilm, sajnos ismételten több hónapos késéssel. Lehetne egyszer az, hogy ne ilyen kaliberű filmeket halogassanak, hanem valami béna romantikus vígjátékot, amit amúgy is kéthetente bemutatnak a mozik? Egyetlen örömünk az lehet, hogy a cím eredeti, nem fordították le és nem kapott valami röhejes alcímet sem. Ámen.
Megelőzvén a fröcsögéseket: TUDOM BAZZMEG, HOGY EZ NEM HORROR! De ez egy Grindhouse movie, ilyenről pedig itt megemlékeztem már. Másrészt pedig simán exploation film, csak épp nemi erőszak nélküli, de az nem is hiányzik. Akkor kezdjük.
Rendezte: Robert Rodriguez
A rendező közismert, ez tény. A Tarantinoval való egykori közös projektjükre, a Grindhouse-ra se térnék ki, ahogy arra se, hogy ez a produkció egy ál-előzetesből született meg. Ezt úgyis tudja mindenki. Egyébként Rodrigueznek bírom a filmjeit, de a Kémkölykök trilógiát és a Cápasrác és Lávalány borzadályokat soha nem fogom neki megbocsájtani. Azt a magyarázatot sem fogadom el, hogy ezeket a gyerekei miatt forgatta le.
Akkor térjünk rá végre magára a filmre. Röviden: k*rva jó. Lájkolom ezerrel. Az utóbbi időben divat lett a régi, '70-es, '80-as évekbeli filmek hangulatának a vászonravarázsolása, többnyire sikeresen. Elég, ha csak Stallone nagydurranására, a The Expendables-ra gondolunk, vagy a horror műfajnál maradva a Baltára, aminek a második részét nem rég mutatták be. A tökéletes "csalásra" pedig a legjobb példa a House of the Devil. Nekem ezek a kezdeményezések nagyon tetszenek, főleg, ha magas színvonalú a kivitelezés. Meg nyugodhattok, a Machete profi munka.
Igen, mint ahogy azt nem rég megírtam, továbbra is várom vendégkritikákat. Most InnerSlaughter nevű olvasónk írt egy rövid, velőset. Sajnos ezt sem láttam, így én nem tudok nyilatkozni erről az alkotásról. Továbbá bevallom, a másik kettőt se láttam még.
Rendezte: Jay Lee
inek, régebben említettem purgának hogy írhatna erről a filmről, mivel ez nem történt meg, gondoltam átveszem tőle ezt a felelősségteljes feladatot:) bocsi:)
Rendezte: Michele Soavi
Azt kell, hogy mondjam: VÉGRE! Vagyis végre találtam egy olyan italo-horrort, amit mindenki csak ajnároz és nekem is bejön, sőt ez még enyhe kifejezés. Igaz, a Démonok is ilyen megítélésben van nálam, de azért ez most mégis csak más.
Ez a film egyszerűen káprázatos: olyan tökéletesen tudja keverni a morbid humort a véres horrort, hogy az egésznek az összhatása mégis egy drámai művészfilm marad. Most szólok, hogy aki nem szereti, ha egy filmben kettőnél több műfaj jegyei láthatóak, pl. a már sokat említett Gazdatestnél (The Host - majd egyszer, ha van rá igény, írok róla), akkor az ne is olvasson tovább.
A történet látszólag egyszerű: egy olasz kisváros temetőjében elkezdenek egyes holtak feltámadni, általában temetésüket követő 7 nap elteltével. Az ott dolgozó, nevezzük "mindenesnek", Francesco Dellamorte-nak meg esze ágába sincs az illetékes hatóságoknak szólni, hiszen akkor elvesztené az állását. Vagy csak egyszerűen diliházba zárnák, ami szintén nem egy jó alternatíva. Így kénytelen saját kezűleg elintézni az élőholtakat (igen, a szokásos "csak a fejére lő, hogy meg ne sántuljon" módszer eléggé hatásos). A munkában van egy segítője is, az együgyű Gnaghi, akinek a szókincse egy darab értelmetlen szóra koncentrálódik. Igazából egyben lakótársak is, mondhatni barátok.
A trailer:
A lyutyúb felszeletelve tálalja a filmet.
Nézzétek el nekem a minőséget. Kómásan zötyögtem a kék metróval dolgozni, amikor megláttam ezt a plakátot. Szóval állva löttem gyorsan 2 képet, mielőtt leszálltam volna. Frappáns marketing!
.jpg)
Én volnék az új szerkesztő. De pánikra semmi ok, kritikákat nem írok! Főleg, mert kb ennyi lenne: "Ez szar!". Persze, nem ilyen szegényes a szókincsem. Előfordulna még esetleg a "Nagyon szar" vagy az "Ezt az szart meg ne nézzétek!" is.
Szóval afféle udvaribolond-szórakoztató-cirkuszi majom leszek. Kevés szöveg, annál több kép, videó, meg amit csak el lehet képzelni. Easy rovatnak neveztük el.
Mivel alapvetően ez az ünnep kinn eléggé gyerekbarát, ezért egy kicsit mi is legyünk azok. Éppen ezért most következzen 3 olyan film, amit érdemes megvenni, mert a felnőtteknek is kikapcsolódást nyújtanak. A rendezőt, Tim Burton-t meg remélem senkinek sem kell bemutatnom.
Rendezte: Tim Burton
A rendező első komolyabb munkája, és már itt jól láthatóak azok a stílusjegyek, melyek vissza-visszaköszönnek a későbbi műveiben. Itt leginkább arra gondolok ahogy a bizarr és halállal kapcsolatos dolgokkal milyen jópofán, humorosan tud bánni.
Mert alapvetően a kerettörténet elég szomorú: ifjú pár éldegél egy álmos kisváros szélén egy nagy házban, aztán egyszer csak balesetet szenvednek. Elég hamar rájönnek, hogy ez a halálukat jelentette, azonban furcsa mód semmi angyal, semmi fény, csak egy szakszerű kézikönyv tájékoztatja őket arról, hogy mi az ördög történt velük. A legnagyobb probléma azonban az, hogy hamarosan új lakók költöznek be, az immáron üresen álldogáló házba. Mivel szellemeink a házat nem hagyhatják el, és szeretnének kettesben, nyugodtan "élni", ezért megpróbálják elűzni az új jövevényeket. Ők azonban elég bénák, ezért kénytelenek felfogadni a címszereplőt, aki egy elég fura, ám mókás alak, aki kissé problémás. A többi meg nagyjából sejthető.
Igazán nem akarom elvenni a ZS-kategória kenyerét, de erről be kell számolnom.
Rendezte: Declan O'Brien
Nem tudom, hogy tudjátok-e, de Amerikában van egy SyFy nevű sci-fi csatorna, aminek rendre ZS-kategóriás, gagyi sajátkészítésű filmjei készülnek. Ezeket pedig egyenesen a szerencsétlen TV nézők elé vetik, beékelve az igényesebb sorozatok közé. Igazából köztük és az Asylum Project között annyi a különbség, hogy ez a csapat legalább nem másol le nagy, hollywoodi produkciókat (talán kivételt képez a "zseniális" Megacápa az Óriáspolip ellen c. eposz).
A címet tessék komolyan venni: igen, egy olyan lény van benne, ami félig cápa (felsőtest), félig polip (alsó), baromi nagy és vérszomjas. Természetesen a kivitelezését tekintve full low-budget CGi, tehát annyira igénytelen 3D-s figura, amin még egy 6 éves is felröhög. A helyzet csak rosszabb lesz, amikor a csápjaival elkapja az embert, lelki szemeinkkel szinte látjuk, ahogy az utólagos munkálatok előtt a statiszták körbe-körbe forogtak meg sikongattak.
Friss kommentek