Avagy, hogy hogy erről nem beszél senki? Pedig nem egy Nagy Sándor, a hódító-szindrómával van dolgunk, azaz a sok tehetség ellenére nem sikerül jó filmet összehozni. Mert ez igenis jól sikerült!
A mágus - Magic (1978)
Rendezte: Richard Attenborough
Akkor lássuk gyorsan a sztárparádét! A rendező a két Oscar-díjas Richard Attenborough (Gandhi, A híd túl messze van, Chaplin, de színészként is ismerős lehet mondjuk a Jurassic Park tulajaként), az író a szintén két Oscar-díjas William Goldman (Butch Cassidy és a Sundance kölyök, Tortúra, Maverick - Halálos póker), a zenét pedig Jerry Goldsmith szerezte, akinek érdemeit had ne soroljam, a blogon sem először láthatjátok a nevét. És ez még csak a háttér stáb! A színészekre is ki fogok térni, de előbb illene a történetet felvázolni.
Főszereplőnk egy roppant gyámoltalan fickó, aki bűvészként szeretne híres és gazdag lenni. Az első próbálkozása nem volt valami sikeres, de aztán minden megváltozik, amint beszerez egy hasbeszélő bábut és megtanul hasbeszélni! A karrierjének csúcsára érhetne, ha a menedzsere nem eszközölne egy kötelező orvosi vizsgálatot. Ezt bűvészünk nem tudja bevállalni és szó szerint elmenekül szülőföldjére, egy jó távoli vidékre. Ez úgy azért adja magát, nem?
Az Oscar-díjas Reneé Zellwegert (Bridget Jones ugye) nem először láthatjuk horrorban, hiszen fiatalabb korában bevállalta a kétes minőségű 
Nem is tudom, hogy érdemes-e erről hosszabban írnom, hiszen gyanítom, hogy az olvasók többsége már látta. Ezt már csak azért is sejtem, mert hozzám hasonlóan rengeteg Tarantino-fan él az országban. Oké, hogy nem ő rendezte, de nem csak hogy az egyik főszereplőt alakítja, de a forgatókönyvért is a Mester a felelős! Aki pont forgatókönyvírásért kapott már két Oscar-díjat, szóval valamit csak tudhat. Rodriguezzel remek párost alakítottak, mindkettőjük munkásságának az esszenciája érződik végig a filmben. Vagyis hallhatunk fekete humorú, sajátos párbeszédeket, mindezt mexikói köntösbe tálalva.
Kezdjük rögtön a legrosszabbal. Egyes kitartó törzsolvasóknak talán derenghet valami a címet látva: ez a film 
A Marsról forgatni sci-fit nem jó ómen, hiszen valamiért az ilyen produkciók rendre elbuknak a mozik jegypénztáránál. És amíg a Mars szelleme esetében ez érthető, addig A vörös bolygó vagy a Mars mentőakció tekintetében már nehéz kitalálni ennek az okát. Mindenesetre érthető, ha valamiért az utóbbi időben a filmesek nem mertek a szomszédos bolygónkról bármilyen jellegű produkciót forgatni. Igazából ezt sem kellett volna az angoloknak és íreknek, mert semmi maradandó nem lett belőle.
Kezdjük a legismertebbel, ami anno még a magyar mozikba is bekerült és nem meglepő módon nem rengette meg a jegypénztárakat. Mert miért is tette volna, hiszen egy olyan thriller, amiben a főszereplő egy segélykérős diszpécser, az nem tartogathat magában túl nagy izgalmakat..jpg)
Tudom, már épp itt volt az ideje, hogy írjak róla. Komolyabb mentségem nincs, csak talán annyi, hogy valahogy nem vitt rá a lélek egy PG-13-as besorolású zombis horror megtekintéséhez... Pedig még a kasszáknál (itthon és a világban szerte) is szépen teljesített és a kritikák se alázták a sárga földig. Mondjuk azt mindenki kiemelte, hogy a könyvhöz semmi, de semmi köze. Amit mivel még nem volt szerencsém olvasni, így az összehasonlítás réme nem fenyeget, tehát nem kell elfogultságtól tartani. Az természetesen elítélendő, ha egy adaptáció ennyire figyelmen kívül hagyja az eredeti művet.
Az alapötlet, ha nem is hibátlan, de kurva jó. A közeli jövőben ugyanis Amerika bevezet egy olyan napot (estét pontosabban), amikor 12 órán keresztül megszűnnek a törvények szerte az országban. Mivel a legtöbben ilyenkor a védteleneken engedik ki alantas vágyaikat, így a szegénység és a munkanélküliség hihetetlenül alacsony lesz. Hiszen szó szerint kiirtják azt. Vagyis Amerika az aranykorát éli, és mondhatni mindenki boldog - mármint a társadalom nagy része természetesen.
A Grimm testvérek munkásságának horrorizálása nem új keletű, emlékezzünk csak a 
Friss kommentek