A mai napig a top-listát posztjaim a legnépszerűbbek, íme még egy.
Az elmúlt 100 évnyi filmművészet már rengeteg olyan legendás színészt termelt, akik nem egy filmben bizonyították, hogy megállják a helyüket a horror világában. Lássuk ezek közül a legjobbakat, félig-meddig szubjektív szempontok alapján, vitatkozni kötelező:)
Ugye nem rég számoltam be arról, hogy sikerült egy csomó egész jó filmet bagóért beszereznem. Ugyan nem szép dolog egy már csődbe ment kiadóba belerúgni, de a kiadványt látva muszáj megírnom a panaszaimat. Meg akkor már a filmről is beszámolok.
Rendezte: Greydon Clark
Már azon érdemes elgondolkodni, hogy egy filmnek hogy lehet két ennyire különböző címe. Hiszen teljesen más képet fest a "Figyelmeztetés", mint a "Figyelmeztetés nélkül". Nagy szerencse, hogy ebben az esetben mindkét változat találó lehet, csak belemagyarázás kérdése. Maga a mű egyébként itthon VHS klasszikusnak számít, szóval jogos volt kiadni, az már más kérdés, hogy hogy... De erről később.
A történet igazából baromi egyszerű. Van egy titokzatos, hidegvérű földönkívüli, amolyan pre-predator, aki egy eldugott erdőben vadássza le a jónépet. A módszere elég egyedi, ugyanis valamiféle tapadókorong szerű parazitákat hajít áldozataira, amik megbénítják őket. Szóval eléggé stílusosan nyomatja az ipart.
Egy szokásos fiatal túra két túlélője (egy fiú és egy lány) beviharzik egy kocsmába és előadják az ufóinváziós sztorijukat, amit persze a többség kétkedve fogad. Kivéve egy "Őrmesternek" nevezett vietnami veteránt, aki olyan kattant, mint az állat. Nem is értem, hogy miért nincs diliházban. Ő persze hisz nekik, de ebből hamarosan azt szűri le, hogy a két tinédzser is űrlény, azaz kiirtandó ellenség. Ez a vonal tetszett is, hogy egyszerre két fenyegetés leselkedett hőseinkre, jó ötlet volt. Sajnos azonban ez is kevésnek bizonyult hangulat szempontjából. A vége meg kissé nevetségesre sikeredett, konkrétan a félelmetes idegenünk szinte végig egy helyben állt.
Drága kis feleségem nem rég egy nagyon fasza sci-fi filmzenés top listát rittyentett össze, ami ihletet adott ahhoz, hogy én is összeszedjem a legjobbakat. Be kell vallanom, hogy ez baromira nem volt könnyű! Több mint 20 lehetséges zenéből kellett mazsolázgatnom, és így is fáj a szívem néhányért, amit ki kellett hagynom. Ennek folyamán -mint minden ilyen összeállítás-, ez is meglehetősen szubjektív lett. Azért szerintem az első öt helyezett vitán felüli, esetleg a helyezéseken lehet eszmecserét folytatni. Próbáltam nem "sznoboskodni", nem igazán jött össze, így nem meglepő módon a többség régi klasszikusokból áll.
Továbbá igen tudom, hogy ezt, meg ezt kihagytam és igazatok is van! Úgy hogy tessék a kommentek között a Ti kedvenceiteket közzé tenni!
Akkor lássuk.
Ezzel a rovattal is régen foglalkoztam, pedig ez a téma sajnos mindig is aktuális lesz.
A magyar cím teljesen más mindkét verziónál. Kezdjük is az eredetivel, ami idehaza A vesszőből font ember címen ismert. Meg kell jegyezni, hogy a film eleve David Pinner "Ritual" c. novellájának az adaptációja.
A történet szerint egy angol rendőrtisztet, Howie őrmestert (Edward Woodward) elhívnak egy kis skót szigetre, hogy kutasson fel egy eltűnt lányt, akiről természetesen fényképet is kap. A szigetről (Summerisle) tudni kell, hogy a lakói egy sajátos zárt közösségben élnek, fura szokások között, saját vallással. Ezekre csak apránként derül fény, kezdve azzal, hogy kezdetben senki se ismeri fel a kislányt, mintha nem is létezett volna. Aztán egymást követik a szokatlan dolgok: mindenki parázna dalokat énekel, amiből egyenesen következik egy olyan szabad szelleműség, ami nem csak megengedi a laza szexuális kapcsolatokat, de kimondottan támogatja is. De hamar fény derül hitük alappillérjeire is, ami egy eléggé természetközpontú vallást takar. Hisznek a reinkarnációban, továbbá abban is, hogy a természettől nem csak elvenni kell, hanem adni is. Ennek kapcsán fény derül olyan rituálékra is, ami megköveteli az emberáldozatot.
Nagyon rég volt már DVD ajánlás, ennek több oka is van:
1. Nincs della
2. Ha van, akkor az általában hiánypótlás olyanról, amit mindenki ismer
3. Már írtam róla
De most megtört a jég, lássuk!
Rendezte: Paul Wendkos
A cím bravúros, hiszen kétértelmű: egyrészt utal Liszt Ferenc művére, kinek technikailag még tart az emlékéve, ezért is jó, hogy erről a filmről írok. Másrészt pedig azt sugallja, hogy itt valami sátánista szektás dolog van, igaz, a borítón látható pentagramma is több, mint gyanús. Mi a kettő között az összefüggés? Egy világhírű és módfelett gazdag zongoraművész, Duncan, aki éppenséggel a halálán van. Mielőtt beadná a kulcsot, megismer egy riportert -Mylest- akinek szerencséjére (vagy pechére) zongoraujjai vannak. Nagy tehetséget lát az ifjúban, ezért a szárnyai alá veszi. Aztán halála előtt egy sátánista szertartás keretében testet cserél vele. Az asszony persze el kezd gyanakodni és nyomozásba kezd.
Nagyjából ennyi a sztori, de ez elolvasható a szinopszisban is, sőt, ott még több is van a kelleténél. Mert a fenn említetteknél többet nem érdemes elárulni, tekintve, hogy a cselekményvezetés nagyon lassú. Igaz, így annál nagyobbat üt, amikor elkezdenek pentagrammát rajzolni a padlóra, vagy pöttyöket rakosgatni egymás homlokára. Feszültség sajnos nincs túl sok, így a végeredmény egy nem igazán tolakodó film. Bosszantani egyedül csak a feleség karaktere tud, mert finoman szólva egy hülye picsát formál meg. Hogy röviden összefoglaljam a bajomat vele, íme egy idézet a filmből:
- Nem akarom, hogy még egyszer Duncenékkel találkozz!
- Miért nem?
- Mert túl kedvesek!
Még az év elején hatalmas hype övezte a Red State c. filmet, amiről éppen ezért mi nem is írtunk, hiszen feleslegesnek gondoltam. Miért is övezte nagy várakozás? Mivel úgy volt aposztrofálva, mint Kevin Smith első horrorja. Tudjátok, ő az, akinek köszönhetjük a Jay és Néma Bob-os filmeket (Shop-Stop 1-2, Dogma stb.), illetve a Bruce Willis főszereplésével készült Két kopper című akció-vígjátékot is. Mondhatni érdekesnek tűnt tőle egy ilyen projekt, hiszen most jócskán vissza kellett fognia a humoros elemeket. Sikerült végül megfelelni a követelményeknek? Mindjárt kiderül.
Rendezte: Kevin Smith
Legelőször is azzal kezdeném, hogy ez abszolút nem horror, bár tény, hogy vannak erre utaló momentumok. Sokkal inkább egy sajátos egyveleg, amit én akció-dráma-thrillernek titulálnék, amiben még humor is akad, elvégre még is csak egy alapvetően vígjáték-rendezőről beszélünk. Mindazonáltal ez senkit ne riasszon el, ugyanis maga a film ettől még kifejezetten jó, még ha a sztori nem is tűnik valami izgalmasnak.
Adott egy amerikai, déli kisváros, ami mellett létrejött egy meglehetősen szerény létszámú vallási közösség. Vezetőjük az "atya", aki ebben az esetben kétértelmű jelzővel bír, hiszen nem csak prédikátor, de az ő családja teszi ki a szekta tagjait. Igazán megható, ahogy az óvódás korúak "nagypapizzák", amire ő rákontrázva úgy tart előadásokat, mint egy kedves télapó-pótlék. Teszem hozzá gyorsan, hogy csak az előadás módja bájos, a szavai tele vannak gyűlölettel, melynek jelentős hányadát a homoszexuálisok szidalmazása tesz ki, illetve a "nekik köszönhető torz Amerika" becsmérlése. De nem csak papol, cselekszik is: tőrbe csalják a "romlott lelkületű" fiatalokat és kivégzik őket. Egy ilyen "misének" lett áldozata három srác, akik szerettek volna egy kis gang-bang-et egy középkorú anyukával. Akit mellesleg az Oscar-díjas Melissa Leo (A harcos) alakít, igencsak meggyőzően.
Következzen néhány film, lényegre törő, rövid kritikákkal. Minden tekintetben vegyes a felhozatal: nemzet, műfaj, kor és minőség. Ezekről vagy nincs kedvem hosszabban írni, vagy csak egyszerűen nem akartam. Viszont, ha már meglestem őket, legalább ennyi haszna legyen belőlük. Nosza.
Rendezte: Lucky McKee
Az év egyik legjobban várt horrorja. Mi is vártuk, hiszen a The Girl Next Door nagy kedvenc, ráadásul ez a szintén korrektül sikerült Offspring folytatása. Amit, ha nem látott a néző, az se nagy baj, csak így nem tudatosul benne, hogy a főszereplő "Nő" egy szadista, barlanglakó, kannibál család tagja volt, akik bárkit képesek voltak lemészárolni.
A történet szerint a "Nő" egyedüli túlélőként bolyong az erdőben, míg egy férfi be nem fogja, mint egy állatot. Aztán szépen kikötőzi a pincében (!), majd nevelő célzattal megkínozza családja asszisztálása mellett. Rém ismerős sztori, nem? Igen, igen: Jack Ketchum mintha újraforgatta volna a The Girl Next Door-t, csak éppen minden jót kivett belőle. A szereplőkkel nem tudunk együtt érezni, így a lány megpróbáltatásai sem húsba vágóak. A karakterek felszínesek, és elcseszettek. Ráadásul a film végén van egy bizarr fordulat, ami az egész eddigi cselekményeket teljesen más fényben tünteti fel. Vagyis itt nem egy civilizált család degradációját követtük nyomon, hanem egy eleve degenerált közösség életvitelét. Ennek következtében a mondandó is arra redukálódik, hogy a "férfiak mekkora egy állatok", tekintve, hogy hímnemű szereplők eléggé korlátozott számban jelennek meg, míg minden résztvevő nő csupán áldozat.
A legnagyobb baj, hogy egyszerűen mindenki sejtheti, hogy mi lesz a vége. Nincs igazi meglepetés (leszámítva azt, amiről az előbb tettem említést). A rengeteg negatívum ellenére valamiért mégis tetszett. Van egy sajátos hangulata és néhány jól eltalált pillanata. Az egyik kedvencem az, amikor az anyuka megindul a pincében, kezében egy deszkával. Ha minden jelenet ilyen erős lett volna, akkor most egy mesterműről beszélnénk. Kár érte, mert ez így csak egy nagy hakni. De legalább a nézhető fajtából.
Apropó, a stáblista után van egy bónusz jelenet, amit én sehogy se tudtam értelmezni. Kérem valaki írja már meg, hogy az mi akart lenni. Vagy csak el kellene olvasni a könyvet?
Ma hajnalban kiosztották az Oscar-díjakat, ezt ugye mindenki tudja. Azonban nekem már korábban is feltűnt az, hogy egy kifejezetten horror-filmet is jelöltek, ez pedig a Farkasember volt a legjobb maszk kategóriában. Amit örömmel közlök, hogy meg is nyert! A filmet persze lehet kritizálni több okból is, de azért tegyük hozzá, hogy ezt az elismerést megérdemelte. Továbbá azt is, hogy ebben a kategóriában csak három jelölt volt, na de akkor is.
Egyébként minden a papírforma szerint alakult, így Natalie Portman is méltán megkaphatta a szobrocskát a Fekete hattyúban nyújtott alakításáért. Nagy kár, hogy a film csak ezt az egyet tudta megkaparintani.
De sebaj, a lényeg, hogy ilyen rangos díjat csak nagy ritkán kap a kedvenc műfajunkat képviselő alkotás, így örüljünk annak, hogy legalább ennyi összejött.
Egyébként ilyen elismerés legutóbb 2008-ban volt, amikor a Nem vénnek való vidék és a Sweeney Todd is arathatott.
Mivel legutóbbi posztomban többen is (ketten) kérték, hogy írjak róla, no meg hogy vigyünk egy kis aktualitást a blogba, íme, tessék. Előre szólok, hogy mivel az interneten mindenki csak úgy áradozik róla (joggal), így sok új nézőpontot én se tudok hozzátenni, nem úgy mint a túlértékelt Hibrid esetében.
Rendezte: Darren Aronofsky
A rendezőnek mindig is a súlyos drámák voltak az erősségei, elég ha csak a legutóbbi Oscar-díjra jelölt Pankrátort, vagy a zseniális Rekviem egy álomért c. valóságos eposzt nézzük. Most is alapvetően egy kamaradrámát láthatunk, csak éppen egy sajátos pszichothrillerbe csomagolva. Hogy ezt hogy tessék elképzelni, azt mindjárt kifejtem bővebben.
Maga a forgatókönyv zseniális abban a tekintetben, hogy a film története remekül illeszkedik a Hattyúk tava c. balettelőadáshoz, mondanom se kell, hogy ezt fogják a lelkes balerinák előadni. A darab röviden arról szól, hogy a kedves és szerethető hercegnőt, (vagyis a Fehér hattyút) madárrá varázsolták, akik csak az éj leple alatt ölthetik fel emberi alakjukat. A hercegnőbe ily módon beleszeret a herceg, ám őt később a lány ikertestvére, a Fekete hattyú rútul elcsábít. Azonban a vége happy end, hiszen a király junior elmeséli az egészet a lánynak, az átok meg megtörik és mindenki boldog. Sajnos ez így ebben a formában nem lett volna elég hatásos a filmhez, ezért átírták sokkal tragikusabbra a végét: igen, bánatában a hölgy a mélybe veti magát.
Új, ideiglenes rovat, melynek keretében karácsonyi témájú horror filmekről olvashattok kritikákat.
Rendezte: Susan Montford
Ebben a filmben már sokkal nagyobb szerepet kap a Karácsony, mint olyan, ennek ellenére, a történet szempontjából ez teljesen mellékes.
A rendezőnőnek ez az első filmje, korábban csak producerkedett, ahhoz képest pedig nem egy rossz szárnypróbálkozás, de ha ezt nem vesszük figyelembe, akkor csak simán felejtős alkotásról beszélünk.
Lássuk a történetet: külvárosi anyukát terrorban tartja az apuka, aki meg persze egy szokványos "öltönyös f*sz". A gyerekek pedig ártatlanok, mint a ma született bárányok, bár igaz, hogy a játékaikat azért elpakolhatnák maguk után. Vagy legalábbis az anyjuk, de nem. Ő karakterileg egy egyszerűen megtört nő, akit voltaképpen a fia meg a lánya tart életben. Szóval, Szenteste van, ő meg kiruccan csomagolópapírért a közeli plázába. Aztán egyszer csak négy fiatal (20 év körüli) "gangxta" bekergeti egy erdőbe, azzal a szándékkal, hogy megerőszakolják és megöljék. Természetesen fordítva sül el a dolog. Nagyon egyedi...
Friss kommentek