Ahogy ígértem, a tegnapi általános beszámoló után most jöjjenek maguk a filmek. Ugyanabban a posztban kiderült az is, hogy az itt nem szereplők -az időhiányon túl- miért maradtak ki. A felsorolás a megtekintés sorrendje szerint alakult.
1. A helyőrség - A Szpecnaz ébredése / Outpost III: Rise of the Spetsnaz (2013)
Rendezte: Kieran Parker
purga: A szervezők abszolút következetesek voltak azzal, hogy a Fekete nap után leadták a legújabb részt. Valamiféle kötelességből és kíváncsiságból ültem be rá, és bár egy kissé szkeptikus voltam (ismerve az előzményeket), de nagyon kellemesen csalódtam!
Eleve, mint kvázi előzményfilmként a II. világháborúban találjuk magunkat, ahol a németek még csak kísérleteztek azzal, amit majd A helyőrségben látni fogunk. Így nincsenek teleportáló szellem náci zombik sem, csak "mezei" náci zombik. Akikkel viszont rengeteg bunyó lesz, ennek hatására nekem folyamatosan a fejemben zakatolt a Combichrist Zombie Fist Fight c. dala.
Akciódús, véres, nincsenek üresjáratok. A karaktereket is jól eltalálták. Ettől persze még buta, mint a tök. Legutóbb Brad Pitt heroizálásról írtam, na most az főszereplő szovjet katona még rátesz egy lapáttal. Az illető olyan könnyedén öl, mint ahogy más levegőt vesz, komolyabb sérülés nélkül persze. Ez a fajta sebezhetetlenség pedig nagyon hamar fárasztóvá válik.
Először szinkron malőrnek hittem, hogy mindenki milyen jól megérti egymást, de aztán rá kellett jönnöm, hogy baszki ezek tényleg szartak bele a nyelvekbe! Ez akkor lesz különösen kínos, amikor képbe kerül egy amerikai is. Valamiféle univerzális nyelven beszélhettek, amit a Földön mindenki megért (tudom, angolul, haha).
Lehetne még sok mindenben ekézni, de nekem akkor is tetszett. Hozta azt, amit el lehetett várni. Talán a legjobb epizód született meg ezzel. Vagy legalábbis a legmegemészthetőbb.
Értékelés: 6/10
Maradjunk annyiban, hogy érződik az elsőfilmes csetlés-botlás, ugyanakkor néhol megcsillan valamiféle magabiztos tehetség is..jpg)
Tudom, már épp itt volt az ideje, hogy írjak róla. Komolyabb mentségem nincs, csak talán annyi, hogy valahogy nem vitt rá a lélek egy PG-13-as besorolású zombis horror megtekintéséhez... Pedig még a kasszáknál (itthon és a világban szerte) is szépen teljesített és a kritikák se alázták a sárga földig. Mondjuk azt mindenki kiemelte, hogy a könyvhöz semmi, de semmi köze. Amit mivel még nem volt szerencsém olvasni, így az összehasonlítás réme nem fenyeget, tehát nem kell elfogultságtól tartani. Az természetesen elítélendő, ha egy adaptáció ennyire figyelmen kívül hagyja az eredeti művet.
Anno nagyon megtetszett az 
Jogos lehet a kérdés, hogy mégis mi a jó manófütyiért kell ezt a filmet folytatásnak tekinteni, miközben a szerkezeti felépítéstől eltekintve semmi köze nincs az első részhez?! A válasz egyszerű: mert manapság ritkán készülnek rape & revenge filmek. Vagy legalábbis nem olyan gyakorisággal, mint a '60-as, '70-es években. Akkoriban a nézőket nem érdekelte, hogy már a tizedik film szól ugyanarról, mert a tizedik is ugyanúgy ki tudta elégíteni azokat az ösztönszerű, aljas igényeket, amiért az egész exploitation műfaj életre kelt. Vagyis, ha ezt a filmet bármilyen más címmel próbálnák eladni, akkor jönne a -egyébként teljes jogos- reklamáció, hogy ez egy koppintás. A másik, és pénzzel foghatóbb ok, hogy ez már egy jól bejáratott név és Hollywood, akár még ilyen szinten is, de imádja a rókabőrt húzni. Hiszen ezt a célcsoport már ismeri és azért az elődnek megvolt a maga sikere. Pénz beszél, a filmes forgat.
A kezdés még meg is erősítette a várakozásaimat: démon által mozgatott baba. Kedvencem, az ilyentől mindig a hideg futkos a hátamon. Ugyanakkor James Wannal kapcsolatban elkönyvelhetünk egy laza bábufétist (tessék csak elgondolkodni a filmjein: 
Az alapötlet, ha nem is hibátlan, de kurva jó. A közeli jövőben ugyanis Amerika bevezet egy olyan napot (estét pontosabban), amikor 12 órán keresztül megszűnnek a törvények szerte az országban. Mivel a legtöbben ilyenkor a védteleneken engedik ki alantas vágyaikat, így a szegénység és a munkanélküliség hihetetlenül alacsony lesz. Hiszen szó szerint kiirtják azt. Vagyis Amerika az aranykorát éli, és mondhatni mindenki boldog - mármint a társadalom nagy része természetesen.
A Grimm testvérek munkásságának horrorizálása nem új keletű, emlékezzünk csak a 
Az, hogy ez a film szar, az soha nem is volt kérdés. Nem lehet jó, nézhető alkotást alkotni azzal az ötlettel, hogy tornádók kapnak fel cápákat a tengerből és hajítják be őket Los Angeles utcáira. Egyszerűen nem lehet komolyan venni. Ezt a komolytalanságot viszont ügyesen ki- és fel lehet használni, humorforrássá változtatni. Vagyis a maga módján szórakoztató lehet a végtermék, ahogyan a fentebb említett két kultikus mocsok is.
A rendező ismerős lehet, hiszen már két hollywoodi blockbustert is rábíztak: A légiót és A pap - Háború a vámpírok ellent. Mindkettő megbukott, mind kritikailag, mind pénzügyileg (a paposat jó magam is elkezdtem, de képtelen voltam végig nézni). Így most egy szerényebb költségvetésű (3 és fél milla) mezei sci-fi horrort bíztak rá. Úgy érzem, hogy jobban járnánk, ha inkább maradt volna vizuális trükkmesternek...
Friss kommentek