Mielőtt nekikezdenénk, szögezzük le, hogy a kedvenceim mellett ezek sem a "legjobbak", hanem egyszerűen olyan meghatározó alkotások, amik hatással voltak a filmiparra, mondhatni a nagy zsánerek következnek.

Biztos lesznek olyan közismert nevek, amiket kihagyok, de próbáltam a 10 legfontosabbat összeszedni. Az igaz, hogy ez is részint szubjektív, szóval a listával vitatkozni szabad, mi több, kötelező:)

Elkerülve azt a hibát, hogy valamiféle rangsort vizionáljatok bele, ezért az egyszerűség kedvéért kronológiai sorrendet állítottam fel.

A blog egy újabb mérföldkövet tett meg a siker felé, ugyanis pár hete felkeresett egy német rendező, hogy írnék-e a filmjéről. Igen, ő maga személyesen. Aztán rögtön elküldött postán egy tisztelet példányt, így elmondhatom magamról, hogy valószínűleg Magyarországon csak nekem van ilyen DVD-m. De menjünk szép sorjában, lássuk magát a filmet. Itt megjegyzem, hogy le akartam fotózni a korongot, de sajnos úgy néz ki, hogy a vinyóm haldoklik, most is csökkentett módban tudok írni. Elég kényelmetlen, azt meg kell hagyni.

Die Farbe (2010)

Rendezte: Huan Vu

A film egy H.P. Lovecraft adaptáció, a The Colour Out of Space (Szín az űrből, 1927), aminek az olasz változatát már volt szerencsém röviden bemutatni és maradjunk annyiban, hogy azt inkább kerüljétek.

Azonban két dolgot le kell szögeznünk előre: először is a két változat között ég és föld a különbség. Míg az leginkább egy vallási katyvasz volt, addig ez sokkal tudományosabbra sikeredett, és gyanítom, hogy az eredeti műhöz is több köze van. Másodjára pedig, hogy ez egyáltalán nem horror, inkább sci-fi thrillernek titulálnám, de még ez sem közelítene az igazsághoz. Ennek legnagyobb oka az, hogy van benne valami művészi, valami drámai. Példának okáért már maga a kivitelezés is: itt az egész film fekete-fehér. Ezt először erőltetettnek és feleslegesnek éreztem, aztán rájöttem, hogy valahol jogos ez a megoldás. Erre később még kitérek.

Fontos információk! Kéretik előbb ezeket elolvasni!

Napra pontosan 1 éve volt annak, hogy a blog mai napig legnépszerűbb posztját megírtam. Akkor azt mondtam, hogy nem szeretném azt a listát állandó  jelleggel megbolygatni, de úgy gondoltam, hogy ennyi idő múltán már kissé megkopott a fénye. Így eljött az ideje a  frissítésnek, mert azóta több olyat művet is volt szerencsém megtekinteni, amelyek annyira betegre sikeredtek, hogy egyszerűen "kiérdemlik ezt a megtiszteltetést".

Mielőtt belevágnánk, arra kérek mindenkit, hogy előtte nézzen rá az eredeti bejegyzésre, mert nincs kedvem még egyszer ide írni azokat a szempontokat, amelyek alapján egy adott mű ide kerülhetett.

Előre szólok, hogy a felsorolás még korántsem teljes, még vagy körülbelül 20 olyan filmről hallottam, ami az elmondások alapján simán dobogós helyezést érne el. Szóval jövő ilyenkorra számítani lehet egy újabb, esetleg teljesen új (?) TOP-listára. Remélem megbocsájtható lesz tőlem az, hogy ami megmaradt, azoknál az eredeti szöveget többnyire meghagytam, az egyszerűség kedvéért.

Továbbá ismételten figyelmeztetem a kedves látogatókat, hogy csak az olvassa tovább, akinek van hozzá gyomra, idegzete. Nem egyszer találkoztam olyan kommentekkel, hogy "én már a leírtaktól is rosszul lettem". A filmek megtekintését pedig tényleg csak saját felelősségre tudom ajánlani, bár gondolom ez úgyis hasztalan, a kíváncsiság gyakorta erősebb a józan észnél. 18 évnél fiatalabbak meg könyörgöm ne ezeknek a megtekintésével próbáljanak "menőzni", mert még megállnak a fejlődésben.

Az olyan megjegyzéseket meg kérem mellőzük, hogy "aki ilyeneket néz, az beteg és börtönbe kellene zárni", mert akkor jogos a kérdés, hogy az illető egyáltalán mit keres itt? Moderálni csak a legvégsőbb és legszélsőségesebb esetben fogok, de ilyenre még nem igazán volt példa, éljen a szólásszabadság:)

Most akkor egy nagy levegő, és kezdjük is el:

Ezzel a filmmel már nagyon-nagyon régóta tartoztam. Lássuk, hogy hazánkba milyen kiadványban jelent meg.

Borzongás - Creep (2004)

Rendezte: Cristopher Smith

Ez kérem egy közös angol-német koprodukció, ami abban merül ki, hogy a főszereplőn  (Franka Potente, aki maga is germán) kívül a filmben minden az Egyesült Királysághoz köthető. Ami nem nagy szó, mert a helyszín a föld alatt játszódik, egy metróalagút és csatornahálózat kereszteződésével. Egyébként a rendező neve ismerősen csenghet egyes számára, hiszen a leghíresebb filmje, a Csapatleépítést nálunk még a mozikban is vetítették. Alanyunk pedig az első nagyjátékfilmje, amiben érződött, hogy van érzéke a szakmához. Vagy legalábbis a horrorhoz.

A történet alapfelvetése eléggé bután tűnik, vagy legalábbis elképzelhetetlennek: egy amolyan "szingli ribancz" nem tud taxit fogni az éjszakában (nálunk elmaradott magyaroknál bezzeg lehet hívni telefonon a taxitársaságokat), ezért úgy dönt, hogy elmegy metróval. Épp időben, mivel már az utolsó szerelvény érkezik, ez később még egy fontos adalék lesz. Sajnos senki nem szólt neki, hogy a fű+vodka kombináció nem a legjobb az ébren maradáshoz, ezért elalszik a peronon. Mire felébred, a metrót lezárták...

Ugyan az évből még van egy szűk hónap, de szerintem már most szemezgethetünk, listázgathatunk az év legjobbjaiból. Ide ér belerakni azokat is, amik csak hazánkban voltak újdonságok, mint pl. az Antikrisztus. Tehát tessék nyilatkozni!

Nem szeretnék esetlegesen senkit sem befolyásolni, de gondolom sokatokat érdekelhet a személyes véleményem. Ezért a "tovább" gomb után megláthatjátok az én TOP listámat az idei év legjobbjairól. Előre szólok, hogy sajnos még nem volt módomban minden idei alkotást megtekinteni, ezért a foghíjjasság miatt előre is elnézést kérek.

Eredetileg csak az egyikről írtam volna, de eszembe jutott, hogy korábban már láttam egy hasonló stílusú filmet, így miért ne mérettessenek meg egymással?

Suicide Club / Jisatsu saakuru (2001)

Rendezte: Shion Sono

A Battle Royale után térjünk vissza az öldöklő japán tinikhez, csak azzal a különbséggel, hogy itt szinte kizárólag öngyilkosságok történnek.

Hasonló produkciót nem is olyan régen láthattunk már, ez volt Az esemény, bár azért vannak lényegi különbségek mondanom sem kell. Ami az amerikaiban erősség volt, a különféle extrém öngyilkossági módszerek, az a japán verzióban pont hogy a gyengéje, legalábbis nekem kevesek voltak az olyan megoldások, hogy tabletta, gázsütő, pisztoly, kötél vagy éppen a magasból való leugrás. Bár el kell ismernem, hogy a nyitó képsor meggyőző volt: 54 középiskolás kislány egymást kezét fogva, ritmusra, vidáman a metrószerelvény alá vetik magukat. Süti.

A lényeges különbség azonban az, hogy itt nem önkívületben lévő zombi-pótlékok vetnek véget az életüknek, hanem vidám gyermekek. A legütősebb jelenet ebből a szempontból pedig az, amikor kb. ez a párbeszéd hangzott el: "-Gyertek, legyünk öngyilkosak! - Oké!", ez persze lehet, hogy így leírva nem olyan átütő, de úgy tessék elképzelni, ahogy manapság egy baráti társaság rábólint egy önfeledt kocsmázásra. Egyszóval: groteszk.

Mivel ma kampánycsend, holnap meg a nagy nap lesz, üssük el az időt egy igazi klasszikus megtekintésével! Igen, ez az eredeti 1922-es Nosferatu, még hozzá magyar felirattal! Szerintem ezt egy 18 éven aluli is megtekintheti, de azért egy 11 évest ne ezzel akarjunk lekötni:)

Kellemes szórakozást!

Apropó, ti kis hamisak, hát nem a három 18+ jelzésű posztom vezeti a nézettségi TOP-listát? :)

Hölgyeim és Uraim!

Elérkezett az idő, hogy több hónapos munkálkodásomnak beérjen a gyümölcse. Ugyan már volt egy hasonló cikk a Filmdroidon, de valljuk be, a szerző enyhén szólva messze járt az igazán durva alkotásoktól. Elég, ha csak annyit írok, hogy onnan egy sem került be az enyémbe. Eléggé nemzetközire sikeredett, ráadásul nem csak horrort tartalmaz az én kis listám. Lássunk, néhány esetlegesen felmerülő kérdést:

Mi alapján készült a lista?

Sok szempontot vettem figyelembe, de legegyszerűbben úgy fogalmazhatnék, hogy azokat kerestem elsősorban, amik nem csak hogy csurognak a gore-ban, de a legtöbb esetben olyan aberrációkkal is szembesülhetünk, amik arra késztetik a jó ízlésű átlagembert, hogy ezt ne nézze végig. Azonban van 1-2 alkotás, aminek még gore sem kellett, hogy bekerüljön, mert egyszerűen annyira betegek.

Mik voltak a kizáró okok?

Az első az, hogy a film ne pusztán pornógráfiával vagy naturalizmussal próbáljon sokkolni, így az olyan művészfilmek, mint a Shortbus vagy a Ken Park egyből kiestek. A második pedig az, hogy ne legyen dokumentarista, ne valódi halálesetekkel, vagy azoknak az illúziójával borzasszon el, mert az "túl könnyű út". Bár ez most elég nyersen hangozhat, de valóban nem lenne "fair" olyan sokkumentumokat felvonultatni, mint a Halál ezer arca-sorozat vagy a Traces of Death. Mivel ezek voltaképpen a valóságot akarják bemutatni, nem valakinek a sajátos agyszüleményei.

A sorrend mi alapján alakult?

Egyszerűen melyik hatott rám a legjobban: nagy gondban lennék, ha pontszámok szerint kéne rendeznem, éppen ezért nem is értékeltem ilyen formán ezeket. Persze vannak, amikről már korábban írtam, de azoknak a pontjai ne zavarjon össze senkit. Így kéretik mellőzni az olyan megjegyzéseket, hogy "egy 6/10-es hogy tudott megelőzni egy 8/10-est".

Továbbá:

Előre szólok, hogy a kedves kommentezők nyílván még tudnának hasonlóan durva filmekkel példálózni, de engedtessék meg nekem az a luxus, hogy beérjem ennyivel. Ugyanis én is csak egy ember vagyok, és már kezdtem beleőrülni abba, hogy a szabadidőmben "muszáj" jelleggel ilyen beteg filmeket kelljen néznem, hogy "hátha bekerül". Így is legalább 3 hónapom ment erre a projectre, szóval azért ezt tessék figyelembe venni. Persze ettől függetlenül lehet, hogy utána látok majd nem egy olyan produkciót, amik láttán majd azt fogom gondolni, hogy "basszus, ez simán TOP-listás", de nem szeretnék ennek a posztnak a  folyamatos frissítésével foglalkozni. Természetesen írni majd fogok róluk, egy-egy külön posztban.

Végül pedig, mielőtt legördülne a függöny, előre szólok, hogy ezek a filmek valóban csak a felnőtteknek szólnak, így megkérem az esetleges tinédzser-korúakat, hogy ne próbáljanak menőzni az iskolában azzal, hogy "háhá megnéztem mind a 10-et, kemény vagyok". Úgy hogy inkább szóljon ez a lista a szülőkhöz, hogy tudják, miktől óvják gyermekeiket. Meg persze saját magukat is.

Igen, SPOILER-es írás lesz, de ezt nem lehet elkerülni. Bocs.

A "tovább" gomb lenyomásával tessék befáradni és szörnyülködni. Ismétlem: csak erős idegzetűeknek!

UPDATE: A lista időközben (1 év) felül lett írva, íme a javított verzió.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyakorisággal fogok mozi premierekről írni, bár az is igaz, hogy itt a "premier" kissé túlzás, hiszen már tavaly szeptember 25-én bemutatták külhonban. Azóta természetesen DVD-n is kiadták. Ez így kb. mindent elmond a mai magyarországi viszonyokról... Ebben az esetben felmerül a kérdés, hogy akkor van-e egyáltalán értelme bemutatni a mozikban, nem lenne-e egyszerűbb direkt DVD-re? Nem hiszem, hogy valami nagy bevételt fog hozni, már csak azért sem, mert maga a film sem egy kasszasiker, no de erről mindjárt bővebben.

Amúgy maga a kritika önmagában is hiánypótló, hiszen a blogomon még nem volt alkalmam sci-fi horrorról írni, tegyük hozzá, hogy ebben a műfajban kevés az értékelhető darab, a kiemelkedőek pedig jó magasan tartják a lécet (Alien-sorozat, Halálhajó, Kocka 1-3 stb.).

Pandorum (2009)

Rendezte: Christian Alvart

Kezdjük azzal, hogy ez egy német-amerikai koprodukció, de ne ijedjünk meg a német horrorról szóló posztom miatt, ez azért egy eléggé jól sikerült darab. Már maga a történet viszi a hátán az egész produkciót: van egy bazi nagy űrhajó (természetesen a távoli jövőben), amiben százezer ember várja hibernált állapotban azt, hogy egy teljesen új bolygót benépesítsen, mert a Föld már nem igazán lakható. Az út kb. 100 évig tart. A mindenkori ébren lévő személyzet meg csupán 2 fő, ami elsőre kevésnek tűnik, de gondoljunk bele, hogy vélhetően minden automatizált egy ilyen jellegű űrhajón (hahó jövő).

Tehát felébred az aktuális váltás, azonban hamar rájönnek, hogy valami nincsen rendben: a generátor majd' felrobban és nem találják azokat, akiket felváltanak. Nem mellesleg emberevő szörnyek lepték el az űrhajót. Közben meg találkoznak egyéb ébren lévőkkel, akik már hozzászoktak a helyzethez, és úgy is élnek, mintha valami dzsungelben lennének. A többit meg már nem lövöm le.

A cím kicsit csalóka, hiszen a most következő filmek közül csak egy az, ami 2000 után készült, akkor mégis mire fel? Azért, mert a német horrornak tekintélyes múltja van, elég, ha csak a korszakalkotó Nosferatu-ra (és a többi expresszionista alkotás), vagy annak a remake-jére gondolunk. Sajnos a következő művek egyike sem tudta hozni ezt a színvonalat.

Der Fan (1982)

Rendezte: Eckhart Schmidt

Ez az a film, aminek ha az utolsó tíz percét levágnánk, akkor csak egy sima, unalmas, nyugat-német drámát kapnánk. Ellenben a készítők többet akartak, ezért a befejezése elég véres lett. Éppen ezért muszáj lesz spoilereznem, különben nem értenétek, hogy mi a francot keres ez itt.

A történet elég egyszerű: van egy középiskolás diáklány, aki halálosan (tessék komolyan venni) beleszeretett egy "R" nevű, világhírű német popsztárba. Annyira szerelmes, hogy rendszeresen ír neki levelet, nem érdekli az iskola, meg úgy a többi ember se. Aztán egyszer csak erőt vesz magán és nekiindul stoppal, hogy élőben is találkozhasson szerelmével. Az idáig tartó felvezetés elég unalmas és hosszú, ezért a rendező úgy kompenzált, hogy az énekes rögtön kiszúrja szegény lányt a tömegből, majd magához édesgeti.

Mondanom se kell, a fiú csak üríteni akar, a lány csalódott, ezért meggondolatlanul megöli választottját. Majd feldarabolja, kisüti, megeszi, végül a csontokat ledarálja és szétszórja. Igen, kb. ennyi a véres rész benne, az sincs kellő mértékben kidolgozva, nem elég sokkoló, hogy kontrasztot teremtsen az eddigiekkel. Persze '82-ben nyilván ezt másképpen gondolták, de attól még a film 3/4-e merő unalom.

Nem lehet azonosulni a főszereplővel, nem tudom elfogadni, nem tudom megérteni. Ha meg ez hiányzik, akkor az egész film érdektelenségbe csap át. Lehet, hogy a női nézőknek bejön, mivel ők tudják milyen fiatalon rajongani egy-egy hírességért, de ez nekem akkor is "üres" volt.