Azt hiszem már nem kell nagyon felvezetnem az ilyen típusú posztokat. Csak annyit tennék hozzá, hogy mindegyik próbálja többnek mutatnia magát annál, ami.

And now ladies and gentlemen, enjoy the shit!

1. Lidércnyomás - Besökarna / The Visitors (1988)

Rendezte: Jack Ersgard

Kezdjük rögtön a legborzasztóbbal. Ha valaki az Engedj be! és a Babycall láttán abban a tévhitben élne, hogy Svédország ugyan ritkán termel horrort, de akkor üt, akkor annak ajánlom figyelmébe az alábbi darabot. Vagyis pont hogy nem. Ugyanis ebben a filmben semmi értékelhető nincsen.

A történet már akkoriban is baromi sablonos volt: egy család egy új házba költözik, amiről kiderül, hogy kísértetjárta. Először a tapéta nem akar ragadni, majd apuka furcsa jelenéseknek lesz tanúi. Mert ilyenkor természetszerűen csak az egyik családtag látja az eseményeket, amelyek hamar a rögeszméjévé válnak. Míg a másik rendszerint ezen kiakad. Aztán megjelenik egy hóbortos parajelenség kutató is, speciális műszerekkel.

Nem csak az a baj, hogy az egész egy kliséhalmaz. Ettől még nyugodtan betölthetné a funkcióját és ijesztgethetné a nézőt. De képtelen bármiféle atmoszféra teremtésre. Semmi se működik. Sokan az ilyen típusú filmeknél odavannak a minimalizmusért (magától nyikorgó ajtó, árnyak a falon, ilyesmik), ezt lehet jól csinálni (Az elcserélt gyermek) és lehet parasztvakítóan is (Paranormal Activity). Itt viszont a parafaktort annyira takarékra rakták, hogy az embernek még a mikroba rakott pattogatott kukorica hangjától jobban megemelkedik a pulzusa, mint a Lidércnyomás láttán. A végére tartogattak ugyan egy-két "merészebb" trükköt, de mire odáig eljut az ember, egyszerűen elalszik.

Megérte az előbb panaszkodnom, íme egy érdekes mű, főleg magyar szempontból. Ugyanis a rendező Bács Zsolt, aki már jó pár éve Németországban dolgozik. Ő maga is szerepet vállalt, egy másik honfitársunkkal, Ubrankovics Júliával együtt. Az igazi "húzónevek" persze Sunny Mabrey (Kígyók a fedélzeten, Lény 3), Peter Greens (A Maszk, Ponyvaregény) és maga Eric Roberts (A specialista, A sötét lovag és khm Sharktopus).

A szinopszis: Egy tíz éves kisfiú halottak csontjait látja, akiket egy teljesen ismeretlen sorozatgyilkos ölt meg. A srác egy ügyvédnek adja ezeket a "tippeket", amelyek a gyermek előző életéből maradtak meg.

Nem tűnik valami nagy számnak, de talán a hazai vonatkozás miatt érdemes megnézni. Az előzeteshez pedig annyit, hogy németesek előnyben!

Rendhagyó vendégkritikát kaptunk Zsuzsi nevű olvasónktól, aki egy animációs meséről írt. Ami a kritika alapján nem lehet túl gyermekbarát. Ráadásul macskás - ez ma már csak egy ilyen nap. Az egyébként érdekes, hogy ezzel párhuzamosan egy olvasónk szeretett is volna erről olvasni. Íme.

Ezúton is köszönjük az írást!

Karmok harca - Felidae (1994)

Rendezte: Michael Schaack

Akif Prinicci német szerző Bársonytalpon oson a halál című novellájának moziváltozata. Eredetileg krimi címkével reklámozzák, de szerintem a horror-thriller jelző jobban körülírja. Az egész olyan, mint egy önmagából kifordult Walt Disney-alkotás, mégis jóval több annál. Üzenete van. Érinti a világuralmat, a vallást, a hatalommal való visszaélést, a hiszékenység csapdáját, a félelmet, az eredendő hülyeséget. Szóval tessék felkészülni egy abszolút felnőtteknek kitalált társadalomkritikára, melynek főszereplői macskák.

Maga az alapsztori már-már elcsépelt: Francis, a főhős cica a kissé hóbortos (aki író, és az ihlethez elengedhetetlen a gyakori környezetváltozás...) gazdájával együtt új házba költözik és fenekestül felfordul az élete. Ki hitte volna...? Főhősünk kopót megszégyenítő tempóval felismeri a helyzet súlyosságát: ez a hely bűzlik. És ezt kéretik szó szerint venni. Röviddel ezek után képbe kerül egy újabb macska, Kékszakáll és felbukkan az első holttest. Gyilkosság. A "Konzervnyitók" tették (ezek lennénk mi, emberek). Vagy mégsem ilyen egyszerű a helyzet? Francis nem hajlandó ennyiben hagyni a dolgot, főleg mivel úgy hírlik: sorozatgyilkos arat a környéken.

Tényleg nem szándékos, de valahogy mindig sikerül nézhetetlen filmekbe bukkannom. A "friss" jelző pedig arra utal, hogy a legtöbbjük nem olyan rég készült, még a "legöregebb" is 2004-es.

Most kivételesen legyen valami koncepció is, és haladjunk időrendben visszafelé.

1. Az ördög benned lakozik - The Devil Inside (2012)

Rendezte: William Brent Bell

Ördögűzős, kézikamerás film. Hű de eredeti! Mintha tíz éve készült volna Az utolsó ördögűzés, kb. így állhattak hozzá a készítők... Azért valami különbségnek csak kell lennie! Igen, itt nem egy svindlert kapunk, hanem tudományos eszközökkel felvértezett, a Vatikán alól kibújó két ifjú papot. Meg egy lányt, aki anyja lelki üdvéért aggódik. Ugyanis őt már évek óta megszállta a Gonosz, most egy elmegyógyintézetben vegetál.

Háááát... határeset. Érdekes is, ahogy a pupilla tágulást nézik, meg a mondjuk a vérnyomáskülönbséget. Meg a magyarázkodás, hogy a Szentszék már nem megy ki minden futóbolondhoz ördögöt űzni (exőszájzbúk Ferike ugye). Így viszont kívül eshetnek (valamiért, az ok nem világos) a tényleges megszállottak is. Ezért van ez a két önkéntes, aki felveszi a harcot. Ezek a csatározások egész pofásak, annak ellenére, hogy semmi eredetit nem tudnak felmutatni, de tényleg. A baj, a köztes időt kitöltendő baromi unalmas részek. Amint nincs akció, a film hihetetlen mélyrepülésbe kezd. A csaj karaktere totál érdektelen és felesleges. Bőven elég lett volna a két ördögűzőről készíteni egy kvázi "riportfilmet".

A másik gond az, hogy nem csak, hogy ezerszer elsütött panelokból építkezik, hanem szemérmetlenül lop is. Túl azon, hogy az összes ezzel a témával foglalkozó filmből csipeget, még az olyan klasszikusokból is képes csenni, mint az Ómen 3 ominózus csecsemő keresztelése. Ráadásul rosszul. Mert ami ott hátborzongató és nyomasztó volt, az itt kifejezetten kínos.

Ahogy tegnap ígértem, most jöjjön egy durvább adag, szigorúan csakis saját felelősségre!

Kellemes időtöltést a vasárnapi ebédhez! :)

1. Cannibal Holocaust (1980)

Kritika itt.

Ez egy olyan alapmű, amit mindenkinek illik látnia, már ha "horrorfannak" tartja magát. Egyszerre zseniális és gusztustalan. Továbbá igen, az állatgyilkosságok igaziak.

Igen, igen. Nem csak a fostos filmeket szoktam egybegyúrni egy nagy gombóccá, hanem a jókat is. Ezekről külön-külön nem igazán írnék, viszont megfeledkezni sem akarok róluk. Kiemelkedőnek egyiket sem mondanám, de a többségével el lehet lenni. Úgy hogy tessék mazsolázni!

1. Henry: egy sorozatgyilkos portréja - Henry: Portrait of a Serial Killer (1986)

Rendezte: John McNaughton

Kezdjük egy kötelező klasszikussal. A film megtörtént eseményeket dolgozz fel. A főszereplő Henry (Michael Rooker - A csontember, Slither és ő Merle a TWD-ből) minő meglepetés, egy sorozatgyilkos. Nincsenek bevett módszerei, vagy kifejezett célcsoportja. Ha kedve szottyan, egyszerűen öl. Pusztán azért, mert egy írástudatlan szociopata.

Van egy igazi suttyó szobatársa, akihez épp oda költözik a bájos kishúga. Elvannak szépen hármasban: a kiscsaj dolgozik, bratyó füvet terít és seftel, míg Henry... hisz úgyis tudjátok. Ezt az idilli hangulatot töri meg az, amikor a bátyuska derék őrültünkkel egymásra nem találnak, és el nem kezdenek véletlenszerűen embereket ölni. Mondhatni amolyan mester és tanítványa nem lesz a dologból. A rémtetteket még kamerára is rögzítik.

Van egy sajátos hangulata a filmnek, azt meg kell hagyni. Kissé lassú és hideg. De talán ennek köszönhetően a gyilkosságok egyszerűsége sokkal borzasztóbban hat, mint egy belezés akár melyik splatternél. Néhol kifejezetten felkavaró.

Azonban magát a címszereplő karakterét nem sikerült egyensúlyba hozni. Valahogy nem hiszem el róla, hogy olyan profi legyen, hogy képes legyen a rendőrség agyával gondolkodni: "mindig másképp és máshol ölök, így nem tudják összerakni a profilomat". De ez csak az egyik az apróbb hibáknak, amik rontják az összképet. Arról nem is beszélve, hogy ha az ember utána néz az eredeti eseményeknek, akkor rájön, hogy a valósághoz képest ez a történet túlságosan is "idilli". Például maga Henry valójában egy átlag IQ-szint alatti barbár volt, nem egy mestergyilkos. A lezárás pedig kissé elsietett, bár talán így még nagyobbat is üt.

Minden hibája ellenére tessék nyugodtan megnézni, mert azért elég kemény.

Rég volt már összefoglaló rossz filmekről, pedig elhihetitek, hogy még mindig találkozok ilyenekkel. Ha már én megszenvedtem velük, legalább Ti, drága olvasók megmeneküljetek.

1. A végzet őrei - Deathwatch (2002)

Rendezte: Michael J. Bassett

Egyszer mindenkinek el kell valahol kezdenie, így van ez Bassett-tel is, aki azóta már letette az asztalra A vadászt és a Solomon Kane-t, azonban ez a filmje kritikán aluli. Egyébként egy közös angol-német produkcióról van szó.

Az alaptörténet még egész érdekes is lenne: az I. világháború csataterén találjuk magunkat, amikor egy maroknyi angol katona bevesz egy ellenséges lövészárkot. Foglyul ejtik a megmaradt német katonát, akit kérdőre vonnak, hogy mi ez a temérdek hulla. Egész ötletesen elkerülik a tipikus "minden osztagban van egy olyan személy, aki tud az ellenség nyelvén" szituációt, így e helyett az egyikük franciául beszél vele. Hamar kiderül, hogy a helyszín elátkozott és hogy embereink majd egymás torkának fognak esni. Így is lesz.

Ugyan dicsértem a sztorit, de ez leginkább annak tudható be, hogy nagyon kevés film foglalkozik az első világégéssel, így minden ilyen alkotásnak tudok örülni. Azonban szögezzük le, hogy a mű többi része egy az egyben a német A bunker c. horrorból való. Ami szintén egy felejthető darab, de az legalább rendesen ki volt dolgozva. Ez viszont összecsapott és zavaros. Itt végül is nem a saját belső démonaik manifesztálódnak a vitézekben, hanem valami "gonosz", amire igazi magyarázatot nem is kapunk. Tetten érhetőek még ugyan más filmek hatásai is (pl. a Hellraiser-ből ismert kiláncolás), de nem is ez a legnagyobb bajom A végzet őreivel.

Elérkeztünk a jubileumi tizedik vendégíráshoz, ami egy sajátos filmről fog szólni. A kritikát pedig egy törzsolvasónknak, vizipapucsnak köszönhetjük. A leírás és az előzetes láttán mintha már láttam volna én is, de túl nagy nyomot nem hagyhatott bennem. Mindenesetre a rendező művei valahogy hidegen hagynak.

Dard Divorce (2007)

Rendezte: Olaf Ittenbach

Határtalan unalmamat csillapítandó turkálni kezdtem a „tékában”. Ám én balga ahelyett, hogy valami olyanra csaptam volna le, amit már hónapok óta kinéztem magamnak, egy teljesen ismeretlen produkcióra gerjedtem rá. Hozzáteszem ebben nagy szerepe volt az ajánlójának. A poszter igencsak ínycsiklandó: egy meztelen, véres pasi, kezében egy láncfűrész. A szöveg meg nagyjából ennyi: vérben tocsogó, kőkemény mozira táthatja a kedves néző a pofáját, ami még a sokat látottakban is igényt ébreszt Libero használatra. Hm… rögvest startolt a nyálelválasztásom. Most mondjam azt, hogy feleslegesen? Igen, sajna! Ekkora pofára esés rég ért (brühühühüüü).

Nos, mielőtt nagyon belemélyednék, címszavakat intéznék azok felé, akik irtóznak a spoiler-ben fürdő kritikáktól, de ugyanakkor szívesen vennének valamit, ami meghozza az étvágyukat. Tehát: igen, lesz gore a filmben, nem is kevés: egy kis metszőollózás a végtagok táján, emberi szem elfogyasztása, darabolás, aranyos kisfiú kettéfűrészelése (nyamiii!). Hopp! Lehet, hogy már is túl sokat árultam el? Na most már mindegy.

A sztori nem valami nagy szám. Egy férj. Egy feleség. Két gyerek. Elválnak. Utálják egymást. Nagyon. De tényleg nagyon. A férj bajba kerül. Az asszonyka is bajba kerül. És a büdös kölkök is. Viszonylag sokan meghalnak. Vége. (hmm… meglehet, ez a rész kellett volna szóljon a spoiler-parázóknak. Áhh… a csudába.)

Így hétvégére összeállítottam Nektek egy halom rossz filmet, mazochistáknak és olyanoknak, akik nem szeretnék az idejüket ilyenek megtekintésére pazarolni. Ezeket viszont már egytől egyig végignéztem. Mit meg nem teszek értetek? :)

1. The Jail - A Women's Hell / Anime perse (2006)

Rendezte: Bruno Mattei

Annak ellenére, hogy a film jelentős részében ázsiaiak hölgyek szerepelnek (börtöntöltelékek), ez egy hamisítatlan olasz trash. Az azóta megboldogult rendező a haláláig rengeteg szemetet termelt, leginkább (mily meglepő) zombi produkciókra specializálta magát, de azért a fiatal lányok megalázásához és kínzásához is egész jól értett, ahogy a mellékelt film is mutatja.

Amint azt a cím is sugallja, itt egy nyomorúságos női börtön lakóinak az életét követhetjük nyomon, ami nem éppen cukormázas. Nevük nincs, csak számuk (bár egymást azért a rendes nevükön szólítják) és a kiválasztottaknak időnként egy bordélyházban kell elviselni a gazdag vendégek különböző perverzióit. A fenyítés meg kíméletlen. Igazából az egész egy Ilsa-filmhez hasonlít, csak nincs benne annyi szenvedély, de gagyiság kétszer annyi.

Rendhagyó kritika-csomag következik, ugyanis az alábbi filmek olyan rosszak, hogy nem bírtam őket végig nézni. Éppen ezért egyiket sem pontozom, inkább rávilágítanék, hogy mi miatt kapcsoltam ki őket idő előtt. Ezzel pedig végérvényesen megszüntettem azt az eddigi elvemet, hogy a blog kedvéért csak azért is befejezem a hulladék értékű alkotásokat. Ezzel időt és agysejtet is megspórolók egyaránt. Egyébként nem ez az első eset, hogy olyanról írok, aminek nem láttam a végét.

1. Insane (2010)

Rendezte: Anders Jacobson és Tomas Sandquist

Kezdjük azzal, amiből kb. egy órát meg tudtam tekinteni. Eddig a svéd horror alatt a nagyközönség csak a zseniális Engedj be! c. kis kedvencemet ismerhette meg, erre képesek egy ilyen unalmas filmmel előállni. Szégyen.

A történet olyan minimális, hogy nyugodtan leírhatom az egészet: van egy elhagyatott hotel, amit egy kissé kattant figura vezet egyedül. Akik betérnek ide lányok, azok meg meghalnak egy gázmaszkos ember által. Ismerős? Nahát, csak nem egy húsgombóc és IKEA-bútor szagú Psycho?  Mivel lemaradtam a "csattanóról", ezért nem bizonyosodhattam meg róla, hogy a tettes tényleg a tulaj-e, illetve, hogy van-e a pincéjében egy csontváz, amit "anyunak" szólít. De nem is igazán érdekel. Azt azért megjegyezném, hogy ezen a fene nagy kreatív forgatókönyvön négyen dolgoztak! Gondolom a munka helyett elmentek sörözni, aztán kínjukban inkább átírták Hitchcock mesterművét.

Vannak ugyan ötletes megoldások, mint pl. amikor álmában fényképezgeti a leendő áldozatokat, meg maga a látvány is egész korrekt, de ez mind kevés. Baromi unalmas, ne lefekvés előtt nézzétek meg, mert be fogtok aludni, ahogy én is. Annyira nem tudott lekötni, hogy ennél többet még akkor se tudnék róla írni, hogy ha az életem múlna rajta.