A 2003-ban befutott Texasi láncfűrészes mészárlás remake-je után menetrendszerűen jött a folytatás, majd a Platinum Dunes egy ideig tervezgette a harmadik felvonást is, de végül lemondtak róla. 2009-ben a Twisted Pictures a LionsGate-tel közösen szerezte be a jogokat. A terv már akkor is az volt, hogy 3D-ben berregtetnék a láncfűrészt, a forgatókönyvet Stephen Suscora, Az átok írójára bízták. Hangsúlyozták, hogy ez nem reboot vagy remake lesz, hanem a történések ott folytatódnak, ahol Tobe Hooper kultműve véget ért. Majd Adam Marcus és Debra Sullivan vette kezelésbe a szkriptet, ami kissé furcsa volt, hiszen a páros egy gyenge Val Kilmer nevével fémjelzett thrillert tudhatott maga mögött (Határtalan indulat). Első nekifutásra a vágószobában sikerült összerakni egy igazán durva horrort, ami rögtön ki is érdemelte az NC-17-es besorolást, ezért kissé faragni kellett rajta, hogy R-es lehessen.

Pénteken 10 millió dollárt gyűjtött össze a film, ami a 8 millió dolláros költségek fényében elég tisztességes eredményeknek mondható. A hétvégén összesen 23 millió dollárral büszkélkedhetett az alkotás, gyorsan be is jelentették, hogy várható a következő rész. Ugyanakkor a film nem sikerült jól, az imdb-n most éppen 5.3-on áll, a Rotten Tomatoes-on 22 %-os az átlaga. Mindenesetre Alexandra Daddario-nak ez a bevétel eléggé kedvező lehet, hiszen már megmutatta, hogy boldogan domborít horrorban, bár a Bereavement enyhén szólva is gyenge lett.

Szokatlan dolog Mikulás napjára horrort vinni a mozikba, de kit érdekel? Örüljünk annak, hogy egyáltalán van. Mielőtt neki kezdenénk, hamut szórok a fejemre, amiért nyáron úgy kalkuláltam, hogy az alábbi filmet nem fogják nálunk bemutatni. Erre tessék. Több ilyen meglepetés is érhetne. Ráadásul még egy béna magyar címet sem fabrikáltak neki, pedig a forgalmazó ugyanaz a Big Bang Média, akik a Red Lights-ból kreáltak A gyilkos médiumot... Na de megérte ennyire lelkesülni? Mindjárt kiderül.

Sinister (2012)

Rendezte: Scott Derrickson

Adott egy család, akik új házba költöznek, majd apuci elkezd dolgokat látni. Nagyon kreatív! Na jó, igyekszek nem annyira kőszívű lenni. Mert annyi újítás van, hogy a családfő egy kriminalisztikával foglalkozó író (vagy mi ennek a pontos neve?) aki deklaráltan egy olyan helyre viszi a famíliát, aminek a kertjében négy embert akasztottak fel egyszerre. Persze erről a többiek nem tudnak. Széééép. Mintaszülő az ilyen bazzmeg.

Aztán "hősünk" rögtön talál a padláson egy doboz 8mm-es filmszalagot, hozzá lejátszóval. Amin, mint kiderül, rituális halálesetek láthatóak, amelyek valamilyen módon összekapcsolódnak egymással. Az egyébként egy percre sem gondolkodtatja el, hogy hogy a francban lehet ott ez a bizonyítéknak minősülő csomag... Igazából ez a fickó a tökéletes "anti-apa": mindent és mindenkit leszar maga körül. Egyedül saját maga és a könyve, majd az ebből fakadó siker izgatja.

Meghívást kaptunk a Big Bang Médiától A gyilkos médium (Red Lights) forgalmazójától a tegnap esti sajtóvetítésére. Én pedig örömmel éltem a lehetőséggel és sikerül partnerként egy kedves ismerősömet is elráncigálnom.

Már a belépéskor kissé "exkluzívnak" érezhettük  magunkat, hiszen a Strongbow promózta magát azzal, hogy kis talpas műanyag poharakba öntötte italát, amihez még jeget is szervíroztak. Bevallom én most kóstolhattam meg először és maradjunk annyiban, hogy megittam, de nem hiszem, hogy valaha is fogok érte fizetni.

Aztán felvezetésképpen jött maga Danny Blue (képen), a hazai Mentalista nyertese. Mit ne mondjak, siralmas volt. Nem voltak nagy elvárásaim az előadásával kapcsolatban, de amit művelt, arra nincsenek szavak. Már a legelső "trükkje" kínosra sikeredett, amikor az egyik néző által gondolt kétjegyű számot akarta kitalálni. Most szó szerint idézem, hogy hogy zajlott, mert ez megmaradt bennem:

"- 94? - Nem. - 34? Nem. - Ööö 38? - Nem. - De közel járok? - Igen - Öööö nem tudom, mi volt? - 43. - Majdnem!"

Innentől kezdve pedig lehetetlen volt bármit is komolyan venni. Volt óvodajeles rajzolgatás, aztán boríték húzogatás, de valahogy mind olyan olcsón hatott. Egyikünknek se volt olyan pillanata, hogy "ezt meg hogy csinálja?". Minden magyarázható volt mezei pszichológiai trükkökkel. A szórványos tapsokból ítélve nem csak mi gondolhattuk így. Igazából kár volt erőltetni, csak lefárasztott.

A végén pedig öten még valami ajándékcsomagot is kaptak, akiknek boríték volt a székük aljára ragasztva.

Na de térjünk rá magára a filmre, az azért nagyobb élmény volt (persze a léc ezek után alacsonyan volt).

Remek kezdeményezésbe botlottunk: az Odeon Underground e héttől kezdve csütörtök esténként kultikus filmeket hoz el a hazai nézőknek, még hozzá ingyen! A filmeket angol vagy magyar felirattal lehet majd megtekinteni, hogy mikor milyen módon, arról még nem sikerült információt szereznünk. Továbbá a vetítések előtt mindig lesz beszélgetés meghívott előadókkal.

A legelső, most csütörtökön debütáló darab a Rózsaszín flamingók lesz, ami egy ritka gusztustalan darab. Csak bátraknak tudom ajánlani. A félreértések elkerülése végett: nem annyira véres, mintsem hányingert keltő.

Viszont december 13-án levetítésre kerül a Basket Case (A torzszülött), ami viszont egy nagyon hangulatos kis gagyiság. Nekem nagy kedvencem. Mit szólnátok egy közös mozizáshoz? :)

A részleteket a Prizma oldalán találjátok.

A Fórum Hungary-nak köszönhetően nem csak két szerencsés olvasónk, hanem én is ingyen megtekinthettem a filmet. Hogy a várakozásaimat felülmúlta-e, vagy éppen hogy alul, az mindjárt kiderül.

Silent Hill: Kinyilatkoztatás 3D - Silent Hill: Revelation 3D (2012)

Rendezte: Michael J. Bassett

Ennek a filmnek rengeteg elvárásnak kellett megfelelnie. Először is, mint folytatásnak, hiszen az első részt sokan (köztük én is) szerették. Bár tény, hogy hat év sok idő, azért nem volt annyira egy felejthető darab, hogy a múlt homályába vesszen az emléke, sőt.

Másrészt elődjéhez hasonlóan, a videójáték rajongóinak is megvoltak a maguk fenntartásaik. Szerintem elődje hangulatilag abszolút hozta az elvárhatót, szóval e téren is megállta a helyét. A készítők egyébként ezúttal a harmadik részt vették alapul.

Végül, mint 3D-s horrorként is meg kellett állnia a helyét. Hogy a harmadik dimenzió ezúttal is csak moziba csalogató parasztvakítás lesz-e, vagy tényleg bele adnak-e apait-anyait.

A felsorolt elvárásoknak csak félig-meddig tudott megfelelni. Kezdjük rögtön a film leggyengébb elemével, magával a történettel. Siralmas. Eleve nem értem, hogy miért kellett ugyanazt a családot erőltetni? Ráadásul szó szerint erőltetni. Mert ugye a Silent Hill-nek az lett a vége, hogy anyuka és lánya örökre a szellemvárosban ragadtak. Sőt, én még azt is hozzáfűztem magamnak, hogy voltaképpen meghaltak a balesetben, igaz a (holt)testük így is eltűnt... Mindegy, a lényeg, hogy volt egy szép, drámai lezárása. Ebbe fosott most bele a folytatás.

A Fórum Hungary volt olyan jó fej és a poszterek mellett még megdobott minket két darab páros, szabadon felhasználható mozijeggyel is a Silent Hill: Kinyilatkoztatás 3D c. filmre! A jegyek bármelyik Cinema City moziban beválthatóak, ahol vetítik a filmet (ennek főleg a vidéki olvasóink nézzenek utána, mielőtt rárepülnének). Mivel hétfőtől csütörtökig válthatóak be, így villámjátékunk lesz.

A feladat: Írjátok meg e-mailben (hmblognyeremeny@gmail.com), hogy a film rendezőjének eddigi horrorfilmjeit hány pontra értékeltem!

A játék holnap délelőtt 10:00-kor lezárul, sorsolás és eredményhirdetés utána!

Mindenkitől csak egy e-mail címet és csak egy-egy választ fogadok el! Tárgynak a "Mozijegy" szót adjátok meg, aki ezt elfelejti, az kiesik!

Hajrá!

Mondanom se kell, hogy aki a kommentek között akár csak egy választ is elárul, azt bannoljuk.

Véget ért hát a mozi-maratonunk. Az utolsó napra akár fásultak is lehettünk volna, ha nem azokat a filmeket pakolják a legvégére, amelyek a legjobban érdekeltek minket. Sajnos kissé csalódnunk kellett, ugyanakkor megtaláltuk a fesztivál legjobbját is.

Ezúttal se ért minket túl sok újdonság, csak annyi, hogy a Stake Land előtt a a közönség tagjai között sorsoltak ki egy-egy koktélt. Pontosabban a főszervező, Vízer Balázs tett fel két mozis kvízkérdést, a helyes válaszolók pedig még helyben megihatták az itókát. Mi hoppon maradtunk.

Ledaráltuk a második napot is, és legnagyobb örömünkre találkoztunk magyar feliratos filmmel. Ami mondjuk ekkora hype után nem is meglepő. Viszont ennél lényegesebb, hogy homlokegyenest eltérően éltük meg az alkotást.

Mivel a filmeken kívül más élménnyel nem gazdagodtunk, vágjunk is bele a kritikákba!

A tegnapi napon Cadenzával lenyomtuk az első három filmet. Bár mindketten gyökeresen eltérő véleményre készültünk, ez most (még) nem igazán jött össze. Az viszont mindkettőnket meglepett, hogy a filmeket eredeti nyelven sugározták. Igen, még a svédet is. Bár ahhoz könnyítésül kaptunk angol  (amolyan "lebutított") feliratot. Akinek azonban ez nem volt elég, élhetett a szinkrontolmács eszközével is. Persze ez az aprócska tény egyikünknél sem okozott különösebb fennakadást, de Cadenza azért bevállalt egy (az ő szavaival élve) "audiotolmácsos" élményt. (Pedig papírom van róla, hogy tudok angolul... - Cadenza)

Mindeközben a helyet is jobban szemügyre vehettük (most már le is tudtunk ülni!), mi több, volt szerencsénk megtapasztalni, hogy az itt kapható popcorn köröket ver "plázás" társaira. Értsd: enyhén sózott, szép nagy szemű, rendesen kipattogott, egyszóval tökéletes. Mindazonáltal az italozás kissé nehézkes, ugyanis mindent üvegben vagy korsóban kapsz, továbbá az ülések karfájában nincs pohártartó. (Igen, tudjuk: ez egy művészmoziban nem szokás.) Külön érdem (purga szerint), hogy a férfi mosdó kellemes gyümölcsillatú. (Bezzeg a női nem... - Cadenza)

Egyébként olyan este 10-fél 11 magasságában egy dj nyomatta az előtérben az aláfestő elektronikus zenéjét (meg nem mondjuk a pontos műfaját).

A mai posztunkkal megkezdjük tudósításunkat a Budapest Horror Show-ról. Mivel a szervezők voltak olyan kedvesek és felajánlottak nekünk egy páros belépőt minden előadásra, így teljes képet tudunk adni nektek a fesztiválról. Úriember lévén először egyetlen hölgy tagunkat kérdeztem meg, hogy benne lenne-e egy közös tudósításban. Ő igent mondott, így Mi Amore Cadenza-val közösen fogjuk értékelni a fesztiválon látottakat. Ez már csak azért is lesz jó, mert ahogy sikerült megismernem, legtöbbször merőben eltér az ízlésünk egy-egy mű kapcsán.

A helyszín a Toldi mozi, ami az Arany János utcától nem messze található. Kellemes hangaulató, tágas előtérrel. Art-mozi jellegét már pusztán a "büfé" kínálata is adja, hiszen itt akár különböző borokat is megkóstolhatunk. (Nálam a skizo-pignot blanc volt az etalon - Cadenza)

Magára a fesztivál promózására nem fektettek túl nagy hangsúlyt: itt-ott felragasztották A4-es (!) méretben a már sokszor látott plakátot, illetve egy-egy vetítésre kerülő alkotás sajátját. A legnagyobbat (tényleg gigantikusat), az Amíg alszol kapta, ami betudható annak is, hogy azt később több mozi is le fogja vetíteni. De láttunk kissé meggyötört Suttogás a sötétben és Marianne posztert is.