A mai posztunkkal megkezdjük tudósításunkat a Budapest Horror Show-ról. Mivel a szervezők voltak olyan kedvesek és felajánlottak nekünk egy páros belépőt minden előadásra, így teljes képet tudunk adni nektek a fesztiválról. Úriember lévén először egyetlen hölgy tagunkat kérdeztem meg, hogy benne lenne-e egy közös tudósításban. Ő igent mondott, így Mi Amore Cadenza-val közösen fogjuk értékelni a fesztiválon látottakat. Ez már csak azért is lesz jó, mert ahogy sikerült megismernem, legtöbbször merőben eltér az ízlésünk egy-egy mű kapcsán.
A helyszín a Toldi mozi, ami az Arany János utcától nem messze található. Kellemes hangaulató, tágas előtérrel. Art-mozi jellegét már pusztán a "büfé" kínálata is adja, hiszen itt akár különböző borokat is megkóstolhatunk. (Nálam a skizo-pignot blanc volt az etalon - Cadenza)
Magára a fesztivál promózására nem fektettek túl nagy hangsúlyt: itt-ott felragasztották A4-es (!) méretben a már sokszor látott plakátot, illetve egy-egy vetítésre kerülő alkotás sajátját. A legnagyobbat (tényleg gigantikusat), az Amíg alszol kapta, ami betudható annak is, hogy azt később több mozi is le fogja vetíteni. De láttunk kissé meggyötört Suttogás a sötétben és Marianne posztert is.
Mivel a nyitófilm ingyenes volt, hatalmas tömeg verődött össze. Azonban az idő múlásával ez jócskán leapadt. Nem véletlenül, ugyanis az eredetileg 20:30-ra tervezett kezdés már 20:45-re volt kiírva, amit további fél órás (!) csúszás követett. Mindez kevésbé lett volna zavaró, ha le tudunk ülni, de ekkora tömegben ez már képtelenség volt. Arról meg már nem is beszélve, hogy a helyfoglalás "erősebb kutya baszik" alapon zajlott, így az elsők között álltunk a jó helyért. Szenvedésünk (meleg volt, fájt a lábunk, szomjasak voltunk) meghozta a gyümölcsét és leghátra, középre sikerült pozicionálni magunkat. Azt tegyük hozzá, hogy ha az érkezésünkkor látott masszív embercsoport megmarad, akkor efféle diadalittas örömünk is nagyobb lett volna.
A vetítés előtt a Titanic Filmfesztivál igazgatója és a fesztivál szervezője tartott rövid beszédet, melyben elnézést kértek a technikai okokból eredő csúszásért is.
Meglepetésként kísérőfilmként levetítették Boldizsár Péter vizsgamunkáját, amit egy animációs klipnek is lehet tekinteni. Nagyon hangulatos, nekem tetszett, Cadenzának már kevésbé. Mindenesetre mi most kirakjuk ide, hátha valaki még nem látta.
Akkor térjünk is rá magára a filmre, ami nem más, mint a..
Defekt (1977-1982)
Rendezte: Fazekas Lajos
A dátumozás nem véletlen, ugyanis a film öt évig készült, 2 millió (!) forintból. Ami baromi nagy összegnek számít, tekintve, hogy akkoriban egy átlagos havi fizetés 2-3 ezer forint körül mozgott. Ráadásul direkt tévéfilmnek szánták, így számunkra szokatlan módon 4:3-as képaránnyal láthattunk moziban filmet. (Bár aki tavaly befizetett A némafilmesre, annak sem lehetett újdonság.) Viszont az előzetes híresztelésekkel ellentétben elkészülte után rövid ideig forgalmazta a MOKÉP, így a nagyközönség láthatta moziban is. Sebaj, a mai napig városi legenda számba megy, így a mai kor gyermekeinek igazi csemegeként szolgált.
A történet nagyjából annyi, hogy Gedeon nyomozónak (Kern András) feltűnt, hogy van egy hely a megyében (az, hogy melyikben ,nem derül ki), ahol hosszú hétvégéken magányosan autózó nők tűnnek el .Addig unszolja főnökét, míg kap egy járőrautót és egy társat (Szabó Gyula), kiderítendő, látnak-e valami furcsát. Ezzel párhuzamosan láthatunk egy nőt (Gyöngyössy Katalin), aki dupla durrdefektet kap az érintett területen. Becsönget a közelben élő úrhoz (Márkus László), hogy amíg eláll az eső, addig hadd húzza meg magát.
A fickó egy kis idő után rátámad az asszonyra, csak hogy ő húzza a rövidebbet és meghal. Hősnőnk a kezdeti pánik után egyből kapcsol, hogy hiába volt önvédelem, attól még bizony gyilkosságnak számít. Így szépen nekikezd a nyomok eltüntetésének. Méghozzá profikat megszégyenítő alapossággal.
A sztori nagyjából ennyi. Most következzenek a véleményeink.
Mi Amore Cadenza:
Jómagam két dologra vagyok allergiás: ha nincs kellő mennyiségű vér, vagy ha silány minőségű a kivitelezés. Na most ezekre egy 1977-es krimi esetében nem illik panaszkodni, szóval közelítsük meg más szemszögből. Kicsit elavult az egész. Elhiszem, hogy ez a film negyven évvel ezelőtt ijesztő volt, de ma már csak harsány kacagást tudott kiváltani a nézőközönségből. Ahhoz, hogy vígjátékként tekinthessünk rá kevés, katyvasznak viszont zseniális, Kedvencem a kulcskarakter, egy kitömött foxterrier, aki alakításáért minimum posztumusz-Oscart érdemelne. Jól áll neki a halál és nagyjából ennyi. Másik kedvenc motívumaim a betonnal dúsított guminő-hullák, nem tudom mikor nevettem utoljára ilyen jót.
Amúgy nem kell semmit túlparázni, meg túlbecsülni, az első perctől teljesen egyértelmű minden (vagy csak a női logika teszi?), bármiféle belekombinálás csak ront a filmélményen. Normális lezárás nélkül bennem azt az érzetet keltette, hogy öt év után beletörődött a stáb a tudatba, hogy ezt bizony elkurjantották egy teljesen más irányba, szóval kapunk egy poént az arcunkba, oszt' csókolom. Ja, még mielőtt elfelejtem: anno elkészült a második rész forgatókönyve, és mivel egy szereplő kivételével életben van mindenki, felmerült az ötlet, mi lenne ha... Ne legyen. Nem kérjük. Ezen elvigyorgunk és ennyi. De ezt a szerepet meg tökéletesen hozza, szóval a végítéletem:
Értékelés. 6/10
purga:
Ha a lexikont (wikipédiát) felütjük a "film, ami fölött eljárt az idő" kifejezésnél, akkor tuti, hogy a Defektet látnák tökéletes illusztrációként. Elhiszem, hogy 30 éve ezt egy "vérfagyasztó" bűnügyi filmnek szánták, de mostanra minden pontja kifejezetten nevetségessé vált. Érezni Hitchcock hatását, sőt, az elején meg is ijedtem, hogy nehogy egy Psycho-koppintást kelljen végig néznem. Szerencsére (?) nem így lett.
Mit lehetne erről a filmről írni? Olyan tipikusan szolid magyaros: cenzúrázott káromkodások ("a kutyafáját") és Tarr Bélát megidéző monoton jelenetek. Konkrétan negyed óra elmegy a takarítással, ami azért eléggé fárasztó. Mondjuk a csöcs premier plán látványán meglepődtem, nagy kár, hogy a beficcenő hónaljkutya már kissé illúzióromboló volt.
Technikailag vannak kifejezetten szép és korát megelőző megoldások: a ködben úszó autó látványa például kifejezetten tetszett. A lényegen viszont még ez sem változtat: mai szemmel nézve ez bizony egy velős vígjáték. Szerencsére nem csak mi voltunk a retardáltak, hogy állandóan felnevettünk, hanem a közönség jelentős része is. Ha eleve annak szánták volna, jómagam is többre tudnám értékelni. Így viszont kissé szomorú az összkép.
Friss kommentek