Majdnem eltelt egy hét úgy, hogy egy közelgő found footage filmről se esett szó. Nos, íme.

Kanadai mű, melyben öt fiatalt a kirándulásukon kannibálok zavarnak meg. Nem tűnik valami nagy durranásnak. Amúgy meg miért kötelező elem minden kézikamerás horrornál, az olyan jelenet, amiben valaki a földön fekszik, majd a lábainál fogva elhúzzák?

A gore kedvelők örülhetnek, főleg ha Eli Roth, a Motel és a Kabinláz rendezője az egyik kedvenc filmkészítőjük. Roth az Aftershock katasztrófafilm után ismét együtt dolgozik Guillermo Amodeo íróval. A Green Inferno címre hallgató horror e hónap közepén jelentették be, csak most láttak napvilágot a részletek.

Kezdetnek megemlíteném, hogy a Green Inferno egy 1988-as olasz alkotás alternatív címe, ami nem volt más, mint a Natura contro. Egyike a sok "Cannibal Holocaust 2" névvel futtatott műnek. Bizony, bizony, Roth is emberevőket fog rászabadítani a szegény, szerencsétlen, gyanútlan karaktereire. A történet szerint egy repülő kényszerleszállást hajt végre a perui dzsungel felett, a fedélzeten egy csapat naiv és idealista utas tartózkodott, akik ott segítettek eddig, ahol csak tudtak. Csakhogy egy kannibál törzs szépen elfogja őket és...

A forgatás ősszel veszi kezdetét Peruban és Chilében. Egyelőre nem tűzték ki a bemutató dátumát, de gyaníthatóan 2013-ban érkezik a mozikba vagy DVD-re.

Mangiati vivi! - Eaten Alive! (1980)

Rendezte: Umberto Lenzi

A rendező egy későbbi kannibálos filmjéről, a Cannibal Ferox-ról már volt szó Most lássuk, hogy ennek fényében az csupán egy gyenge újragondolás, vagy egy teljesen más műről beszélhetünk.

Azt hiszem, hogy ennyi kannibál-film megtekintésével a hátam mögött bátran kijelenthetem, hogy három alapvető történetet lehet megkülönböztetni: a felfedezős / kíváncsiskodósat, a katasztrófa túlélőset és a "keressük meg XY eltűnt személyeset. Ez utóbbira példa az Eaten Alive! is.

Szőke csajszit megkeresi a rendőrség, hogy eltűnt a nővére, aki kapcsolatban lehet egy ázsiai bennszülöttel, aki New York utcáin köpőcsövezte le a jónépet. Az összefüggés mögött egy Jonas (Jónás) nevű szektavezért kell sejteni. Remélem eddig minden világos:)

A helyszín most a Dél-Amerikai dzsungel helyett az Ausztráliával szomszédos Új-Guinea, de legyünk egészen őszinték: nem teljesen mindegy? Az európai ember úgysem tud különbséget tenni dzsungel és dzsungel között. Így abba sem tudnék belekötni, hogy élhetnek-e arrafelé ilyen meg olyan állatok. Mindenesetre a kis szöszke megérkezik egyedül (!), de mit ad Isten, rögtön találkozik egy vietnami dezertőrrel, aki egy kis készpénzért boldogan elkíséri a hölgyet a keresett faluba. Onnan viszont elzavarják őket, mivel a a keresett szektavezér a bandájával egy eldugott helyre költözött. Tudjátok: távol a gonosz civilizációtól, egyesülni a természettel, ilyesmik. Még természetes határvédelemről is gondoskodtak: ugyanis a környék csak úgy hemzseg a kannibáloktól.

Drága kis feleségem nem rég egy nagyon fasza sci-fi filmzenés top listát rittyentett össze, ami ihletet adott ahhoz, hogy én is összeszedjem a legjobbakat. Be kell vallanom, hogy ez baromira nem volt könnyű! Több mint 20 lehetséges zenéből kellett mazsolázgatnom, és így is fáj a szívem néhányért, amit ki kellett hagynom. Ennek folyamán -mint minden ilyen összeállítás-, ez is meglehetősen szubjektív lett. Azért szerintem az első öt helyezett vitán felüli, esetleg a helyezéseken lehet eszmecserét folytatni. Próbáltam nem "sznoboskodni", nem igazán jött össze, így nem meglepő módon a többség régi klasszikusokból áll.

Továbbá igen tudom, hogy ezt, meg ezt kihagytam és igazatok is van! Úgy hogy tessék a kommentek között a Ti kedvenceiteket közzé tenni!

Akkor lássuk.

Rég volt már összefoglaló rossz filmekről, pedig elhihetitek, hogy még mindig találkozok ilyenekkel. Ha már én megszenvedtem velük, legalább Ti, drága olvasók megmeneküljetek.

1. A végzet őrei - Deathwatch (2002)

Rendezte: Michael J. Bassett

Egyszer mindenkinek el kell valahol kezdenie, így van ez Bassett-tel is, aki azóta már letette az asztalra A vadászt és a Solomon Kane-t, azonban ez a filmje kritikán aluli. Egyébként egy közös angol-német produkcióról van szó.

Az alaptörténet még egész érdekes is lenne: az I. világháború csataterén találjuk magunkat, amikor egy maroknyi angol katona bevesz egy ellenséges lövészárkot. Foglyul ejtik a megmaradt német katonát, akit kérdőre vonnak, hogy mi ez a temérdek hulla. Egész ötletesen elkerülik a tipikus "minden osztagban van egy olyan személy, aki tud az ellenség nyelvén" szituációt, így e helyett az egyikük franciául beszél vele. Hamar kiderül, hogy a helyszín elátkozott és hogy embereink majd egymás torkának fognak esni. Így is lesz.

Ugyan dicsértem a sztorit, de ez leginkább annak tudható be, hogy nagyon kevés film foglalkozik az első világégéssel, így minden ilyen alkotásnak tudok örülni. Azonban szögezzük le, hogy a mű többi része egy az egyben a német A bunker c. horrorból való. Ami szintén egy felejthető darab, de az legalább rendesen ki volt dolgozva. Ez viszont összecsapott és zavaros. Itt végül is nem a saját belső démonaik manifesztálódnak a vitézekben, hanem valami "gonosz", amire igazi magyarázatot nem is kapunk. Tetten érhetőek még ugyan más filmek hatásai is (pl. a Hellraiser-ből ismert kiláncolás), de nem is ez a legnagyobb bajom A végzet őreivel.

No, arra nem panaszkodhatunk, hogy idén nem kapunk elég horrort.

1. Bloody Homecoming

Sablonos történet egy álmos kisvárosról, ahol három éve történt egy végzetes baleset az éves "Hazatérés" (vagy hogy a francba kell ezt lefordítani?) táncmulatságon. Most pedig kísért a múlt, a tinédzserek meg meghalnak. Ha hinni lehet az előzetesnek, akkor ezúttal egy gyilkos tűzoltót kapunk, muhahaha.

A rendező legismertebb művéről, a Cannibal Holocaustról (a továbbiakban CH) már nem is tudom, hogy hányszor tettem említést. Azonban -mint kiderült-, nem ez volt az első kannibálos film, amit alkotott. Mi több, magát a műfajt sem ő teremtette meg, hanem 1972-ben Umberto Lenzi a Il paese del sesso selvaggio-val. Bár tény, hogy igazi hullámot Deodato indította el a moziiparban. De most maradjunk a jelen tárgyunknál, ami több címet is kapott az évek során.

Ultimo mondo cannibale / Last cannibal world / Jungle Holocaust / The last survivor (1977)

Rendezte: Ruggero Deodato

Az ember a film nézése közben okvetlenül sem tudja magát elvonatkoztatni a CH-tól. Így én is ezzel kezdeném. Itt nincsenek társadalmi mondandók, ugyanakkor a másikkal ellentétben az események valóban megtörténtek. Már amennyire lehet hinni a túlélő Robert Harper-nek. Miről is van szó? Négy fő átrepül egy kisgéppel a bennszülött törzsektől hemzsegő Amazonas felett, azonban egy műszaki hiba miatt kénytelenek landolni. Mondanom se kell, hogy az ott élők rögtön kiszúrják őket.

A szereplők többsége nagyon gyorsan "eltűnik", így nem sokára csak a már említett Harper-nek a kálváriáját követhetjük. Mert bizony őt elfogja egy primitív kannibál törzs, és "börtönbe" zárja. Hogy miért nem eszik meg rögtön, később arra is fény derül. Mindenesetre sikerül "becsajoznia", természetesen az egyik helyi lakossal. Akit egyébként nem más alakít, mint egy profi kannibál-filmes nő, a félvér szépség, Me Me Lai. Elég, ha csak megemlítem élete főbb alakításait: a már említett Il paese del sesso selvaggio (aka Sacrifice!) és a Mangiati vivi! (aka Eaten alive! - nem ez, hanem egy másik). De láthattuk őt a A Rózsaszín Párduc bosszújában is. Az már más kérdés, hogy ilyen formás dudákkal (amit persze megmustrálhatunk) nem volt túl hiteles bennszülött, de sebaj.

Remélhetőleg a törzsolvasóknál már elvárás, hogy ha sokáig nem írok, akkor valami grandiózussal rukkolok elő, ez most is így lesz. Ezúttal egy féltucat rossz filmről lesz szó, mind különböző évjáratú, különböző műfajú többféle vidékről. Szemezgessetek.

1. Hell of the Living Dead / Virus (1980)

Rendezte: Bruno Mattei (mint Vincent Dawn) és Claudio Fragasso

Ennek a borzalomnak a fényében az olyan általam rossznak tartott klasszikusok, mint a Holtak hajnala, vagy a Zombi igazi mesterművek még az én szememben is. Hiába olasz-spanyol koprodukció, a végeredmény szánalmas, ami kilométerekről szaglik az alacsony költségvetéstől és hozzá nem értéstől.

Egyetlen erénye az, hogy van mondanivalója. A történet szerint ugyanis a gazdag, fejlett államok nem akarnak többet bajlódni a Harmadik Világgal, ezért megpróbálják egy kísérleti gázzal kiirtani őket. Természetesen a dolog balul sül el és kitör a zombi-járvány, ami ugye nem tesz különbséget szegény és gazdag között. De ez csak a háttér, az igazi cselekményeket egy négyfős dilettáns kommandós alakulat és egy riporter pár harcát mutatja a dzsungelben. Ami természetesen mindössze pár kilométerre van a járvány kiindulási pontjától, így a környék hemzseg az élőholtaktól, akik vérgagyin néznek ki. De még ez a legkisebb baj, mert a lassú mozgásukat itt-ott humorosra vették.

Magát az új-guineai dzsungelt (vagyis a spanyol tengerpartot) ugyanis úgy tették "hitelessé", hogy archív természetfilmekből származó képkockákat vágtak a vérengzések közé! Nagyon szánalmas. A színészek borzasztóak, amit még egy kis meztelenkedés se tud kompenzálni. Magukra a belezésekre nem lehet panasz, de azokat se lehet komolyan venni a béna sminkek miatt. A grimaszoló zombi gyerek meg mindent visz. Nagyon-nagyon rossz, csak elfogult rajongóknak!

A Halálos kitérő (Wrong Turn) horrort 2003-ban mutatták be a mozikba, majd érkezett a második rész, ami már csak DVD-n látott napvilágot. Aztán befutott a harmadik felvonás, amit bizonyára megnéztek annyian, hogy megérje leforgatni a negyediket, ami egy előzményfilm lesz. Így talán több érdeklődőt vonz?. A Wrong Turn 4: Bloody Beginners is egyenesen DVD-n fog megjelenni, még pár hónapot kell várni rá, ugyanis október 18-án kerül a polcokra.

Declan O'Brien, a harmadik rész és a Sharktopus rendezője vezényelhetett a forgatáson. A cselekmény Nyugat-Virginia vadregényes táján játszódik, ahol egy kórház található. Három testileg alaposan deformált ember (vagy inkább nevezzük mutánsoknak)  egy csapatnyi fiatal síelőt néz ki magának, akik pont az épület falai között húzzák meg magukat. 

Update: Kijött a poszter is