A rendező legismertebb művéről, a Cannibal Holocaustról (a továbbiakban CH) már nem is tudom, hogy hányszor tettem említést. Azonban -mint kiderült-, nem ez volt az első kannibálos film, amit alkotott. Mi több, magát a műfajt sem ő teremtette meg, hanem 1972-ben Umberto Lenzi a Il paese del sesso selvaggio-val. Bár tény, hogy igazi hullámot Deodato indította el a moziiparban. De most maradjunk a jelen tárgyunknál, ami több címet is kapott az évek során.

Ultimo mondo cannibale / Last cannibal world / Jungle Holocaust / The last survivor (1977)

Rendezte: Ruggero Deodato

Az ember a film nézése közben okvetlenül sem tudja magát elvonatkoztatni a CH-tól. Így én is ezzel kezdeném. Itt nincsenek társadalmi mondandók, ugyanakkor a másikkal ellentétben az események valóban megtörténtek. Már amennyire lehet hinni a túlélő Robert Harper-nek. Miről is van szó? Négy fő átrepül egy kisgéppel a bennszülött törzsektől hemzsegő Amazonas felett, azonban egy műszaki hiba miatt kénytelenek landolni. Mondanom se kell, hogy az ott élők rögtön kiszúrják őket.

A szereplők többsége nagyon gyorsan "eltűnik", így nem sokára csak a már említett Harper-nek a kálváriáját követhetjük. Mert bizony őt elfogja egy primitív kannibál törzs, és "börtönbe" zárja. Hogy miért nem eszik meg rögtön, később arra is fény derül. Mindenesetre sikerül "becsajoznia", természetesen az egyik helyi lakossal. Akit egyébként nem más alakít, mint egy profi kannibál-filmes nő, a félvér szépség, Me Me Lai. Elég, ha csak megemlítem élete főbb alakításait: a már említett Il paese del sesso selvaggio (aka Sacrifice!) és a Mangiati vivi! (aka Eaten alive! - nem ez, hanem egy másik). De láthattuk őt a A Rózsaszín Párduc bosszújában is. Az már más kérdés, hogy ilyen formás dudákkal (amit persze megmustrálhatunk) nem volt túl hiteles bennszülött, de sebaj.

Aki ugyanolyan brutalitásra számít, mint a CH esetében, az lehet, hogy csalódni fog. A kevés szereplő lévén erre nincs túl sok lehetőség, de azért amit kapunk, az is elég kemény. Itt külön kiemelném az újszülött csecsemő "abortálását", na az kifejezetten megrázóra sikeredett. Továbbá igen, itt sem ússzuk meg állatok bántalmazása nélkül, amik sejthetően (ismerve a rendezőt) igaziak. A "leglátványosabb" egy krokodil felvágása, amit el is fogyasztanak. Viszont a Cannibal Ferox-hoz hasonlóan itt is láthatunk "állat öl állatot" című képkockákat is.

A kivitelezésre nem igazán lehet panasz, habár a zenét néhol nagyon nem sikerült eltalálni. Konkrétan némelyik arra enged következtetni, hogy nem is horrort, hanem valami családi kalandfilmet látunk. Az operatőri munka nem rossz, de azt gyorsan le kell szögezni, hogy itt "normális" kameraállásokat kapunk, nem pedig valamiféle áldokumentarista megoldást. A cselekmények lineárisan haladnak előre, még valami minimális fordulatra is lehet számítani. Azonban néhol nagyon leül a történet, főleg a fogságban töltött jelenetek esetében. Mondjuk ki, nekem ez a rész kifejezetten unalmas volt. Ha már pedig a hitelesség szóba került, akkor az igencsak gyenge lábakon áll: egy olyan ember, aki napokig éhezik (és szomjazik), hogy tud ennyi erőt gyűjteni a megszökéséhez? Főhősünk nyilvánvalóan kicsit kiszínezte a sztorit, de hát messziről jött ember...

A végeredmény tekintetében egész nézhető a film, de tény, hogy a CH minden tekintetben jobbra sikeredett. Egyszer érdemes végigülni, már annak, aki bírja az ilyesmit.

Értékelés: 6/10