A Mesék a kriptából gyerekkorom egyik kedvenc sorozata volt. Minden szerdán (ha jól emlékszem) néztem az RTL Klub-on. Igen, akkor még jó műsorokat is sugároztak. Aztán, sok-sok évvel később, már felnőtt fejjel (22 évesen) újráztam az első 2 évadot, és rá kellett jönnöm, hogy ez bizony a mai napig piszok jó.

Bizonyára sokan tudjátok, hogy a kriptamesék eredetileg egy 1950-1955 között futott képregény sorozat volt, mely az EC Comics gondozásában jelent meg. Kéthavonta adtak ki egy-egy újabb füzetet, összesen 27-et a közel öt év alatt. A horror képregények előtt a kiadó feje; William M. Gaines és szerkesztője; Al Feldstein krimi és sci-fi történetekkel szórakoztatta olvasóit. Aztán elkezdtek próbálkozni azzal, hogy némi horrort csempésszenek a sztorikba. Legelőször 1950. januárjában, a Crime Patrol 15., Return from The Grave című számában tűnt fel a Kriptaőr, mint házigazda. Az ötlet sikeresnek bizonyult, így egyre több lett a halál és vér, és háttérbe szorultak az űrlények, meg nyomozók, végül teljesen átváltottak a horrorra. És megszületett a klasszikus Mesék a kriptából, melyben a Kriptaőr meséli el a történeteket. Először a Kriptaőr félelmetesre volt kreálva, de később "átírták" viccesebb karakterre. Aztán egyes részekben nem csak, mint mesemondó, hanem mint szereplő is feltűnt. Ezek után a kriptamesék mellett rendszeresen jelentettek meg még két horror antológiát; a The Vault of Horror-t és a The Hunt of Fear-t. A közönségsiker nem maradt el.

A Horror Mesterei visszatértek! Ismét felveszünk egy elveszettnek hitt fonalat. Jelen esetben nekem jutott a megtiszteltetés, hogy jobb színben tüntessek fel egy olyan részt, amelyet az olvasók többsége bottal sem piszkálna meg, nemhogy pozitívan nyilatkozna róla. Pedig higgyétek el, van ennél sokkal rosszabb is... De először következzen a történet dióhéjban:

Dreams in the Witch House

Walter egy eléggé idealizált végzős főiskolai hallgató: kiköltözik a világ végére egy lepukkant bérházba, hogy tanulhasson a vizsgáira, nyugodtan írhassa a szakdolgozatát, sőt még irgalmas szamaritánus szerepben is tetszeleghessen. Életét azonban igencsak megkeseríti a tajparaszt főbérlő, egy hibbant lakótárs, az angyali szomszéd, Frances valamint kisbabája, Danny és az időközben rendszeressé vált rémálmok, melyekről szép lassan kiderül: nem is annyira álmok...

Itt kiemelnék egy pozitív momentumot kedves uraim: csöcsök. Meg akad más is, ami lejjebb van. Tessék gyönyörködni, jobb változatokban nincs cenzúra. Hölgyeim, nekünk meg ott a Walter hátán megjelenő szabásminta, megvan az esti program!

Vissza a sztorihoz: mielőtt azt hinnénk, a helyzet menthetetlenül közelít a szellemek kedvenc társasjátéka felé (Paranormal Activity), felbukkan egy emberfejű patkány, aki nemes egyszerűséggel közli, hogy a ház ügyeletes boszijának szüksége van a mi derék főhősünkre, ha tetszik ha nem. A beígért fenyegetés (nevezzük nevén: jóslat) végül annak rendje és módja szerint be is teljesedik, hiába próbál ellene tenni Joe (alsó szomszéd). Akiről kiderül, hogy minden oka megvan az őt behálózó elmebajra. Tobzódunk a vérben, haldoklunk, aztán persze rájövünk, hogy semmi nem úgy van, ahogy eddig mindenki meg volt róla győződve, de késő bánat – emberfejű patkány.

Végre megint egy olyan filmről készült vendégírás, amit történetesen én is láttam. A leírtakkal nagyjából egyetértek, vélhetően én is ennyire pontoztam volna. A beküldő Near93, ezúton is köszönjük!

Ez az újragondolás 1997-ben készült, csak TV képernyőre, ami különösebb sikert nem aratott. Ám azt meg kell hagyni hogy tévéfilmhez képest kicsit színvonal feletti. Olyan, mint egy sima kis költségvetésű alkotás. A történetet mondhatjuk úgy is, hogy a Hófehérke VALÓS feldolgozása. Én ugyanis ilyennek képzelem el ezt a Grimm mesét. A sötét középkorban játszódik, a nemeseken kívül mindenki a nyomorban él, és mindent a Bibliára alapoznak. Mivel egy horrorisztikus feldolgozásról van szó, így néhány elemet kicsit elferdítettek. A főszereplő tulajdonképpen a haldokló anyjából vágják ki a hóviharban. Ez szerintem elég erős kezdés. Továbbá hogy komolyan lehessen venni, itt a főszereplőnek van rendes neve is, Lilli.

A történet ezek után halad a maga lassú ám érdekes tempójában. A kis Lilli (kb) 8 éves már, és szembesülnie kell azzal hogy jön egy új nő, (Claudia) aki az anyja helyébe akar lépni. Persze nem jönnek ki túl jól, mégis próbál a mostoha valami kapcsolatot kiépíteni. Idővel Lilli is felcseperedik, Claudia pedig (végre) teherbe esik, amit mindennél jobban vár. Egyik estélyen azonban megindul a szülése, amibe a kisgyerek belehal. Nah igen. Ez is egy elég erős elem a filmben, ám az már kicsit beteg hogy Claudia megkéri az öccsét, Gustav-ot hogy hozza vissza a gyereke holttestét, mert ő az övé... Nem mellesleg ekkor kezd el "hangokat" hallani a tükréből, ami arra kényszeríti hogy fordítsa vissza gyereke halálát.

Tessék felkészülni, hogy a héten egy egész előzetes-cunamit fogtok kapni. Nagyon sok horrorról ilyen-olyan okból nem volt még szó, ideje bepótolni a hiányosságokat! Annyi gyűlt össze, hogy több posztra kellett vágnom. Kezdjük a legizgalmasabbal, azokkal amik biztosan eljönnek a hazai mozikba, vagy racionális esély van a bemutatásukra, akár csak direkt DVD formájában is.

1. Abraham Lincoln, a vámpírvadász - Abraham Lincoln: Vampire Hunter

Mostanság divat lett az olyan filmek elkészítése, amely egy elborult ötletre épül. Ilyen volt a tavalyi Cowboyok az űrlények ellen is, vagy az idei Iron Sky. A kérdés az, hogy ez elég lesz-e, vagy azért kapunk valami épkézláb történetet is? Illetve az ilyen kaliberű filmeknél kulcsfontosságú, hogy mennyire veszi magát komolyan. Itt értelemszerűen poénra kellene venni, hiszen kvázi "történelem hamisítás" folyik. Tim Burton produceri jelenléte engem mindenesetre megnyugtat. A rendező már tapasztalt a vámpír filmek terén, neki köszönhetjük az Éjszakai- illetve Nappali őrséget is. Az előzetes viszont akárhogy is nézzük, baromi látványos. Engem felcsigázott.

A film 3D-s lesz, azt nem tudom, hogy lesz-e belőle 2D-s vetítés is.

Hazai bemutató: Augusztus 9.

Forgalmazza az InterCom.

Az előzetes pedig nagy örömünkre szinkronos.

Mennyire várós? 8/10

Át is adnám rögtön a szót az alábbi kisfilm rendezőjének, "George Grindcore-nak":

Segítséget szeretnék kérni Tőled, habár ismeretlenül nem szokás. Bemutatkoznék, George Grindcore vagyok, készítettem egy horror rövidfilmet egy rövidfilm pályázatra a daazo.com-on. Örkény István egyperceseiről szólt a pályázat, de bármilyen műfajban lehetett alkotni. Én ilyet csináltam, ami ugyan nem nyert helyezést, de a készítők úgy gondolták, legyen még egy megmérettetés, mégpedig az, hogy a legtöbb like-ot összegyűjtő alkotás is nyerni fog.

Akkor hajrá! Alant a videó, amit lájkolni kell:

Hmm, ahogy elnézem, magához a voksoláshoz az oldalra kell menni:

Klikk!

Két film, amiben valamilyen színű ruhát viselő szellem kísért. Hasonlítsuk csak őket össze!

Kezdjük az ismertebbel, amit bizonyára már sokatok megnézett.

A fekete ruhás nő - The Woman in Black (2012)

Rendezte: James Watkins

Még anno a legelső tévéfilm adaptációról írtam úgy, hogy készül egy újabb megközelítése. Most szándékosan elkerülöm a "remake" kifejezést, hiszen ez nem azt a változatot teszi új (fekete) köntösbe, hanem az eredeti Susan Hill könyvhöz nyúlik vissza. Sajnos magához a könyvhöz még nem volt szerencsém, így nem tudom eldönteni, hogy melyik adaptáció a hitelesebb, mert mindkét film rengeteg különbséggel rendelkezik, noha az alaptörténet mégis ugyanaz.

A legelső, legszembetűnőbb különbség az alaphangulat, ami maga a megtestesült gyász. Mert míg a tévéfilmben fiatal ügyvédünk egy boldog családi fészket hagy el, hogy egy elhagyatott mocsárra épült házban keresgéljen papírokat, addig itt ez koránt sincs így. Itt ugyanis a feleség belehalt a szülésbe, amit főszereplőnk a mai napig nem tud megemészteni. Az ilyet persze nehéz is.

Mindenesetre az atmoszféra máris sötétebb és nyomasztóbb, vagy legalábbis annak akar tűnni. Mert a film legnagyobb baja pont ez: nekem túl steril. Ez egy tisztességes iparos munka. Mondhatni mérnöki precizitással megkomponált, hogy mikor mi történjen, mikor mi próbálja megijeszteni a nézőt. Kevés sikerrel. Jó, elismerem, hogy üdítő hatású a mai világban egy klasszikus, gótikus hangvételű horrort látni, ami csak nagy ritkán hatásvadász. Mert kevés sokkolást kapunk, viszont annál több klisét (a tapéta alól valami borzalom kerül elő, hűha). Engem igazából semmi se lepett meg, valahogy nem volt képes frászt hozni rám. Pedig elhihetitek, nagyon akartam. Szeretem azt a bizsergető érzést, amikor a film megvárakoztat, és én azon izgulok, hogy mindjárt lesz valami. Itt is kapunk ilyesmiket, csak nálam ezek egyszerűen nem működtek.

Ez a rovat már egy jó ideje kívánkozik a folytatásra (első rész, második rész). Ugyan legutóbb azt írtam, hogy remélem a következő részre nem kell másfél évet várnotok, erre tessék kettő is eltelt. Ezért elnézést is kérek. Úgy hogy inkább vágjunk is bele egyből.

Ezúttal is spoileres rövid kritikákra tessék számítani, mivel ezek alapműveknek tekintendőek.

A tűzgyújtó – Firestarter (1984)

Rendezte: Mark L. Lester

Egyike azon kevés King adaptációknak, amik a legközelebb állnak a könyvhöz. Mondhatni sikerült visszaadni annak a hangulatát, és úgy igazából nem variáltak túl sokat rajta. A történet így ugyanaz maradt szóról szóra: a pszichokinézissel rendelkező apuka menükel a pirokinézissel bíró kislányával a gonosz kormányemberek elől. Jó ritmusú, kellemes film lett belőle. A színészgárdára semmi panasz nincs: Martin Sheen ezúttal is hozza a karaktert a Holtsávból, a „tűzgyújtót” pedig a nagyon fiatal Drew Barrymore (Charlie angyalai 1-2) alakítja, egész jól. De az apára (a kétszeres Golden Globe jelölt David Keith - U-571) és a bérgyilkos indiánra (az Oscar-díjas George C. Scott - Az elcserélt gyermek) se lehet panasz. Igazából itt csak apróságokba lehet belekötni, hogy pl. elfogásukkor a kislány pont akkor miért nem „látta” a támadást előre. A befejezés epikus, igaz, már ekkor látszott Kingen az ötlettelenség, hiszen a sztori elég sok hasonlóságot mutat a Carrie-ével. Igaz, maga a könyv is elég klisés és kiszámítható.

Érdekesség: Ez a film is megélt egy teljesen felesleges folytatást A tűzgyújtó 2: Fellángolás (Firestarter 2: Rekindled 2002, ami kifejezetten tévére készült. Természetesen se az íróhoz, se az eredeti színészekhez semmi köze.

Értékelés: 7/10

Ezzel a rovattal is régen foglalkoztam, pedig ez a téma sajnos mindig is aktuális lesz.

The Wicker Man (1973 Robin Hardy - 2006 Neil LaBute)

A magyar cím teljesen más mindkét verziónál. Kezdjük is az eredetivel, ami idehaza A vesszőből font ember címen ismert. Meg kell jegyezni, hogy a film eleve David Pinner "Ritual"  c. novellájának az adaptációja.

A történet szerint egy angol rendőrtisztet, Howie őrmestert (Edward Woodward) elhívnak egy kis skót szigetre, hogy kutasson fel egy eltűnt lányt, akiről természetesen fényképet is kap. A szigetről (Summerisle) tudni kell, hogy a lakói egy sajátos zárt közösségben élnek, fura szokások között, saját vallással. Ezekre csak apránként derül fény, kezdve azzal, hogy kezdetben senki se ismeri fel a kislányt, mintha nem is létezett volna. Aztán egymást követik a szokatlan dolgok: mindenki parázna dalokat énekel, amiből egyenesen következik egy olyan szabad szelleműség, ami nem csak megengedi a laza szexuális kapcsolatokat, de kimondottan támogatja is. De hamar fény derül hitük alappillérjeire is, ami egy eléggé természetközpontú vallást takar. Hisznek a reinkarnációban, továbbá abban is, hogy a természettől nem csak elvenni kell, hanem adni is. Ennek kapcsán fény derül olyan rituálékra is, ami megköveteli az emberáldozatot.

Következzen néhány film, lényegre törő, rövid kritikákkal.  Minden tekintetben vegyes a felhozatal: nemzet, műfaj, kor és minőség. Ezekről vagy nincs kedvem hosszabban írni, vagy csak egyszerűen nem akartam. Viszont, ha már meglestem őket, legalább ennyi haszna legyen belőlük. Nosza.

The Woman (2011)

Rendezte: Lucky McKee

Az év egyik legjobban várt horrorja. Mi is vártuk, hiszen a The Girl Next Door nagy kedvenc, ráadásul ez a szintén korrektül sikerült Offspring folytatása. Amit, ha nem látott a néző, az se nagy baj, csak így nem tudatosul benne, hogy a főszereplő "Nő" egy szadista, barlanglakó, kannibál család tagja volt, akik bárkit képesek voltak lemészárolni.

A történet szerint a "Nő" egyedüli túlélőként bolyong az erdőben, míg egy férfi be nem fogja, mint egy állatot. Aztán szépen kikötőzi a pincében (!), majd nevelő célzattal megkínozza családja asszisztálása mellett. Rém ismerős sztori, nem? Igen, igen: Jack Ketchum mintha újraforgatta volna a The Girl Next Door-t, csak éppen minden jót kivett belőle. A szereplőkkel nem tudunk együtt érezni, így a lány megpróbáltatásai sem húsba vágóak. A karakterek felszínesek, és elcseszettek. Ráadásul a film végén van egy bizarr fordulat, ami az egész eddigi cselekményeket teljesen más fényben tünteti fel. Vagyis itt nem egy civilizált család degradációját követtük nyomon, hanem egy eleve degenerált közösség életvitelét. Ennek következtében a mondandó is arra redukálódik, hogy a "férfiak mekkora egy állatok", tekintve, hogy hímnemű szereplők eléggé korlátozott számban jelennek meg, míg minden résztvevő nő csupán áldozat.

A legnagyobb baj, hogy egyszerűen mindenki sejtheti, hogy mi lesz a vége. Nincs igazi meglepetés (leszámítva azt, amiről az előbb tettem említést). A rengeteg negatívum ellenére valamiért mégis tetszett. Van egy sajátos hangulata és néhány jól eltalált pillanata. Az egyik kedvencem az, amikor az anyuka megindul a pincében, kezében egy deszkával. Ha minden jelenet ilyen erős lett volna, akkor most egy mesterműről beszélnénk. Kár érte, mert ez így csak egy nagy hakni. De legalább a nézhető fajtából.

Apropó, a stáblista után van egy bónusz jelenet, amit én sehogy se tudtam értelmezni. Kérem valaki írja már meg, hogy az mi akart lenni. Vagy csak el kellene olvasni a könyvet?