Az egyik legismertebb és legsikeresebb found footage horror az Ideglelés volt, a pár ezer dollárból készült produkció irgalmatlanul sokat termelt a mozikban. A hatalmas siker után néhányan azt vizionálták, hogy a piacot dömpingszerűen elárasztják a hasonló művek, ez azonban mégsem történt meg.... legalábbis akkor. Éveket kellett várni, mire a műfaj felkapottá vált, egyre-másra érkeznek a kézikamerás-stílusban készült produkciók, csak hogy néhányat említsek: Cloverfield, [REC], Az utolsó ördögűzés és a Paranormal Activity. Amerikában az idei év első filmje a The Devil Inside volt, amire csak úgy özönlött a nép bemutatásakor, a stúdiót valószínűleg nem érdekli, hogy utána csúnyán megcsappant az érdeklődés a film iránt, mert így is szép profitot termelt. Szóval 2012 a found footage-ről fog szólni? Meglehet, de az már más kérdés, hogy minőségi lesz-e, ijedezhetünk-e rajtuk vagy csak álmosan legyintünk. A shocktillyoudrop összeszedte azokat a tervezeteket, amelyekre számíthatunk, ezek közül a The Last Exorcism 2-ről volt szó korábban.

Előre szólok, hogy most a szokásosnál jóval spoileresebb leszek, de ezt megköveteli a film. Viszont ez szerintem nem fog sokat elvenni az élvezeti értékéből.

Az utolsó horrorfilm - The Last Horror Movie (2003)

Rendezte: Julian Richards

Nem is értem, hogy ez a mű hogy kerülhette el eddig a figyelmemet... Elég nehéz írni róla, de megpróbálom.

Szóval a kezdés egy hagyományos slashert sejtet, aztán hirtelen hopp, beugrik egy arc és közli, hogy a "The Last Horror Movie" c. filmre rávette a sajátját, amit mindjárt meg is láthatunk. (Ne feledjük, 2003-ban még használtak az emberek VHS-t.) Voltaképpen egy pszichopata vallomását, hétköznapjait tárja elénk egy segítőkész operatőrrel. Így láthatjuk ahogy civilként esküvőket filmez, a családjával ebédel, a barátaival piknikezik, no meg persze ahogy öl. A módszerek és a helyszínek változatosak, ahogy ő fogalmaz: "szeretném, ha nem tudnának profilt alkotni rólam". Ennek következtében már vagy 50 áldozaton is túl van.

Itt a found footage mint olyan, abszolút működőképes, hiszen tudjuk, hogy ki készítette a felvételeket és hogy mi célból (na jó, ezt ti még nem tudjátok). Nincsenek feleslegesnek tűnő töltelékjelenetek, mert míg az egyik pillanatban egy klopfolóval ver szét a csávókám egy koponyát, addig a másikban már a nagyinál szürcsölgeti a teát. Ez pedig annyira groteszk, hogy az már szép.

A múltba merengés után itt az ideje a jövőbe tekintésnek. Ezért álljon itt egy kis összeállítás a 2012-es év várható horrorjairól.

Mint azt sokan tudjátok, koimbra kolléga a saját blogján már írt erről egy posztot, így félig-meddig lustaságból, de azokra én nem is pazarolnék plusz leírást. Azonban szerencsére még találtam egy párat, igaz, többségük filléres vacaknak ígérkezik. De nem baj, hiszen mi eleve azokra vagyunk leginkább szakosodva, melyeknek nincs túl nagy hype-ja. No akkor lássuk!

Eljött az ideje a tavalyi év értékelésének. Ezúttal egész sok művet sikerült rohamtempóban letudnom, így most egy sokkal korrektebb listát állítottam össze. Ezzel feledtetve a tavalyi malőrt.

Miről is szólt 2011? Feldolgozások, folytatások és ál-doku. Nagyjából e három tényező köré lehetne sorolni a filmek többségét, szerencsére azért akadtak üdítő kivételek is. Azonban szomorú tény, hogy a legjobbakat nálunk még semmilyen formában sem mutatták be.

Még valami: a listába csak azok kerültek be, amiknek a nemzetközi premiere 2011-ben történt. Így nem került bele a hazai késlekedések, mint pl. a Piranha 3D és a Fekete Hattyú.

Akkor következzenek a legjobbak, természetesen hátulról:

Következzen három film az idei évből, amelyek a found footage szellemében készültek. Ráadásul mindegyik rendelkezik spanyol részvétellel. Igaz, az utolsó enyhén szólva is kilóg a sorból. Egyébként úgy tűnik, hogy 2011 ennek a technikának az évében telt, elég, ha csak a korábban általam beszámolt Grave Encounters-re, vagy a norvég Trolljegeren-re gondolunk. És akkor még a Paranormal Activity 3-ról (Parajelenségek 3) még nem is beszéltünk...

Ezek közül kettőről még volt szó az év elején, és nagy várakozás övezte őket, legalábbis részemről biztos. Csalódtunk? Az mindjárt kiderül.

Az ördögűző (The Exorcist) 1973-ban hatalmas sikert aratott, még két Oscar-díjat is bezsebelt. Azóta megélt több folytatást, sőt egy rendezői változatot is. A történetet majmoló rengeteg rip-off-ról meg már ne is beszéljünk. Így aki manapság ilyen típusú filmet akar forgatni, annak valami újjal kell előrukkolnia. Szerencsére erre több példa is van, lássunk ezek közül hármat.

Ördögűzés Emily Rose üdvéért - The Exorcism of Emily Rose (2005)

Rendezte: Scott Derrickson

Kezdjük a legismertebbel. Ez a film azért különleges, mivel nem akarja az ember szájába rágni, hogy igenis van Isten, Sátán meg ilyesmik. Egy kettős képet kapunk, ami kielégítheti a szkeptikusok igényeit is. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy igaz történet alapján készült, hogy mennyire az, nem néztem utána.

A sztori voltaképpen egy visszaemlékezéssel egybekötött bírósági tárgyalás. A vádlott egy pap, aki ördögűzést hajtott végre -ki nem találjátok- a 19 éves Emily Rose-on. Sajnos ő maga nem élte túl a megpróbáltatásokat, így a tárgyalás tétje komoly. Az ügyészség pedig minden erejével azon van, hogy bebizonyítsa az esküdteknek azt, hogy az egész szertartásosdi egy nagy humbug. A lánynak pedig voltaképpen epilepsziás rohamai voltak.

A kettősség, amiről beszéltem, rögtön érzékelhető. Ugyanis minden egyes kulcsfontosságú jelenetet kétféleképpen láthatunk: egy természetfelettit és egy racionálisat. Nekem ez nagyon tetszett, valóban egyedi és egyben zseniális húzás volt az alkotóktól. Azonban a feszültség érthető módon vajmi kevés. Egyrészt nekem alapból visszás az, ha rögtön az elején megtudom, hogy mi lett a főszereplővel, onnantól kezdve már nem köt le. Másodszor pedig a film horror jellege sokszor csak hatásvadász ijesztgetésekben mutatkozik meg. Konkrétan amikor a címszereplő démonokat hallucinál (?).

Újabb filmet köhög ki magából az Asylum, ezúttal a The Amityville Haunting horrorral jelentkezik. Geoff Meed első rendezésével van dolgunk, az úriember több B kategóriás filmben színészkedett és természetesen felbukkant egy-két Asylum remekműben is. Found footage stílusban próbálnak rémisztgetni, egy családért izgulhatunk, akik egy kísértet járta házban próbálnak éldegélni. Amerikában december 27-én jelenik meg DVD-n és Blu-rayen.

Egyre több és több found footage, áldokumentumfilm-jellegű horror érkezik, Amerikában legutóbb a Paranormal Activity 3 hódított, előtte az Apollo 18 alkotáson retteghetett a közönség és nem olyan régen esett szó a Grave Encountersről.

Közeleg a Levenger Tapes, a rendező Mark Edwin Robinson, az úriember eleddig csupán egyetlen filmet tett le az asztalra, azt is 2004-ben, talán valakinek volt szerencséje a Breaking Dawnhoz. Néhány fiatal bulizgatni indul, de a nagy örömbe belerondít, hogy találnak egy véres ruházatot. Úgy határoznak, hogy megpróbálják megtalálni a tulajdonosát, hátha életben van, mindezt persze felveszik.

Johanna Braddy a Paranormal Activity 3-ban játszott, Chris Mulkey-t és Lili Mirojnicket a Cloverfieldben láthattuk.

Gondolom a többségnek már kicsit herótja van az utóbbi posztokból, hiszen jóformán csak '70-es évekbeli klasszikusokról rizsáztam. Ezért most következzen egy 2007-es koreai csemege. Mondhatni tökéletesen megfelel a blog ars poeticájának is, hiszen ez a film annyira nem ismert, hogy még imdb-n sincs fenn. Az más kérdés, hogy ilyen címmel már vagy egy tucat film készült.

The Butcher (2007)

Rendezte: Kim Jin Won

Ahogy a cím is sejteti, ez bizony egy torture porn. Méghozzá áldokumentarista rendezésben. Egész konkrétan egy mondo. Akiknek ezek a szakzsargonok nem mondanak semmit, azok egyrészt rossz helyen járnak, másrészt meg íme: szadista belezős film, ami el akarja hitetni, hogy ez megtörtént.

A történetről nem igazán lehet mit írni, hiszen itt is csak kínzás van, jóformán végig. Igen, nyugodtan vonjatok párhuzamot a Grotesque-val. Vagy inkább mégse. Mert míg ott tényleg másfél óra tömör tortúra volt látható, addig itt ez elég döcögősen van megvalósítva. Mondhatni a film első fele kifejezetten unalmas.

Ami érdekessé, és valamilyen szinten egyedivé teszi a művet a szokványos mocsokból, az az operatőri munka. Ugyanis itt az áldozatok fejére kamerákat szereltek, így sokszor az ő szemükkel látjuk az eseményeket. Azért a kínzóiknak is vannak kézi kamerájuk, szóval eléggé változatosra sikeredett ezeknek a váltogatása. Nagy kár azonban, hogy -hülyén hangzik- de sokszor túlzottan szemérmesek voltak az alkotók. Pl. amikor a kvázi főszereplő "alanyt" nyüstölik, akkor csak az ő szemével látunk, ami azért annyira nem látványos. Pláne, hogy a "realitás" kedvéért sokszor a fájdalomtól lehorgasztja a fejét, aminek következtében csak a lábait nézhetjük. Másik nagy probléma, hogy maguk a kínzások sincsenek túlságosan elnyújtva, gondolom inkább az emberi lélekre akart rávilágítani a rendező, de ez is csak felemásan sikerült.

Ezt a filmet már sokan kértétek, hogy nézzem meg és írjak róla. Amúgy is megtettem volna, mert érdekelt, annak ellenére, hogy a trailere számomra nem volt valami meggyőző. Végre kellemeset csalódhattam.

Grave Encounters (2011)

Rendezte: The Vicious Brothers

Gondolom nem kell bővebben kifejtenem, hogy manapság a kézikamerás horror filmek reneszánsza van, amik el akarják hitetni, hogy a látottak igaziak. Vagy legalábbis csak azt az érzést akarják kelteni bennünk, nézőkben. Ez azonban csak ritkán működik, legtöbbször a készítők beleesnek egy csomó hibába, pl. hogy unalmas dolgokat is felvesznek (Paranormal Activity), vagy akkor is kameráznak, amikor a legtöbb ember már eldobta volna azt a vackot (Holtak naplója). Vagy csak egyszerűen nézhetetlen a végeredmény (Ideglelés). Mindenesetre a bevételek láttán megéri így forgatni, és úgy tűnik, igény is van rá. Ezzel viszont egyre több fércmű keletkezik, amiket csak kínukban raknak össze, hogy eladható legyen. Ebből a mocsok tengerből emelkedik ki a Grave encounters.

Amilyen amatőrnek tűnt első ránézésre, annyira profi a valóságban. Már maga az alaphelyzet is nagyon hálás: egy szellemekre vadászó műsor stábja (ilyeneket hazánkban is látni egyes adókon) bezárkózik egy elhagyatott szanatóriumba. Ahonnan aztán nem tudnak majd kijönni. Tudom, ez kissé klisésen hangzik, de mégis működik. A többi meg már kit érdekel?