Ez a nap is eljött kérem: meghívtak egy hivatalos sajtótájékoztatóra, ezzel véglegesen elismerve a blog létjogosultságát, már ha megengedhetek magamnak ilyen szavakat.

Ugye lesz nekünk egy egy napos filmes fesztiválunk a Corvin-moziban, október 26-án, amiről korábban már írtunk. Most bővebb tájékoztatást kaphattunk.

Az első meglepetés az igen kevés érdeklődő újságíró volt. Ha voltunk 15-en, akkor sokat mondtam. Még egy izgága fotóst se lehetett látni. Ez így nagyjából meg is mutatja a reális érdeklődést a horror iránt ebben az országban...

Gomba módjára szaporodnak az „escape room” játékok, amiknek mi csak örülhetünk, hiszen mindegyik más és más élményt tud nyújtani. Ráadásul ezek nemhogy konkurenciái egymásnak, de jótékony kölcsönhatásban vannak, hiszen ha már egyszer valaki kipróbált egy ilyet, akkor könnyen rákaphat az ízére. Mi pedig éhes fenevadakként csapunk le ezekre a helyekre, amilyen a vadiúj ExitPoint is.

A helyszín Budapest szívében, a Kálvin tér 7. alatt található. (UPDATE: A hely elköltözött a  1073. Akácfa u. 49. szám alá, sőt egyszerre már három szobával rendelkeznek: MADNESS, RABBIT és MIRRORS, mi ez utóbbit próbáltuk ki.) Pontosabban ott egy kocsma van, ahol a leendő játékosoknak kell jelentkezniük, a játékvezető meg könnyen kiszúrja a hozzánk hasonlóan tanácstalan-bamba fejjel tébláboló embereket. Így együtt átmentünk a templom melletti részhez (titkon reméltem, hogy alatta van a buli, mennyire király lett volna már!) és lementünk egy bunkerhelyiségbe, amin mi már persze nem lepődtünk meg.

A TRAP egy nem rég nyílt „escape room” játék a Semmelweis Egyetem közelében (Mária utca 19.), ami stílusosan egy pincében található.  Meghívást kaptunk, hogy kipróbálhassuk, mi meg éltünk a lehetőséggel. Ezúttal csak a húgomra tudtam támaszkodni, mint kvázi bejáratott segítségre. Persze azt már az elején tudtuk, hogy ismét keményfába vágjuk a fejszénket, hiszen közölték velünk, hogy a 3-4 fő az optimális.

Tegnap lezárult a szavazás és ma kikerültek az eredmények.

Talán a többi szerkesztő nevében is írhatom, hogy nagyon-nagyon büszkék vagyunk a kedves olvasóinkra, amiért bejuttattak minket a TOP 10-be, azon belül is a 7. helyre! Lehet, hogy másoknak ez nem valami nagy dolog, de nekem az. Amióta létrehoztam a blogot, mindig is dédelgetett álmom volt bekerülni a "legjobbak" közé. Idén ez végre sikerült. Hála Nektek! Ha megnézitek a többi kilencet, lehet látni, hogy idén is baromi erős volt a mezőny. Így ez a helyezés ennek fényében még inkább dagaszthatja mellünket. Mert ez bizony közös siker!

Ugyan pontos adatokat (még?) nem tudok mondani, hogy konkrétan hányan gondolták úgy, hogy megérdemeljük a voksukat. Annyi azonban biztos, hogy a tavalyihoz képest sokkal többen. Ez a gondolat is igen-igen jól esik.

Még egyszer: KÖSZÖNJÜK!

Ennél remélhetőleg már csak feljebb visz az út, jövőre a cél a TOP 5-be kerülni! :)

Emlékeztek még a PÁNIQSZOBÁRA? Sajátos hangulatú „escape room” móka, amolyan Fűrész-utánérzéssel. Nos, azóta nem hogy elkészültek egy teljesen új hangulatú teremmel, hanem a kettőt ügyesen összekötötték, és így akár már 120 perces játékra is be lehet nevezni! Az ott dolgozók voltak olyan kedvesek és biztosítottak nekünk egy ingyenes, maratoni próbajátékot. Erről a kalandról számolok most be.

Lehet, hogy megfogtok lepődni, de nem csak a horrorért / thrillerért, de úgy önmagáért a filmművészetért is oda-vissza vagyok. Mivel azonban letettem a voksomat a rémisztgetés mellett, így nagyon sok olyan filmről egyszerűen nem írhatok, amiről adott esetben szeretnék. Persze indíthatnék én is egy "mezei filmes blogot", de az már meghaladná a képességeimet.

Viszont azt tényleg nem tudjátok, hogy van olyan hazai forgalmazó, akitől rendszeresen kapok sajtóvetítésekre meghívásokat, csak hát sose olyan filmekre, amikről itt beszámolhatnék. Fáj is néha emiatt a szívem. Vagy itt van a jelenlegi eset is, amikor történetesen nyertem egy páros jegyet a tegnap esti Merida, a bátor c. animációs mesének a premier előtti vetítésére. Ez egyébként az [origo] Filmklubnak köszönhető.

Én viszont nem tudtam nyugodni, hogy íme egy film, amit itthon az elsők között láthattam (kvázi "civilként") és nem lehet meg az az öröm, hogy még viszonylag hamar írhassak róla. Így hát egyszerűen elküldtem egy vendégírást a Médiaviagrának, kik már anno meghívtak egy poszt erejéig még két éve (Adsz vagy kapsz kritikám itt).

Most pedig tessék átnézni és elolvasni a kritikámat:)

A kritikám írásakor bennem is felötlött egy pár, na de ez a mennyiség már nem semmi.

A videó magyar feliratos, amit az Indexről loptunk.

Ezer éve nem írtam mozis beszámolót, ennek oka egyszerűen az anyagiakban keresendőek, de most egy olyan műről van szó, amire muszáj volt rááldoznom. Nem is tudnám megmondani, hogy legutóbb melyik lehetett az a film, amit ekkora várakozás, hype és marketing vett  körül. Főleg itthon. Én bevallom nem is emlékszek olyanra, hogy egy filmet ennyire nyomattak volna a média minden egyes felületén. Arra se, hogy a megtekintése után ennyien írtak volna róla. De tényleg, alig lehet olyan filmes portált, blogot említeni, aki nem írt volna már róla kritikát. Így én se maradok ki a sorból.

Prometheus (2012)

Rendezte: Ridley Scott

Azt gondolom mindenki tudja, hogy ez egy amolyan Alien előzményfilm. Pontosabban a Nyolcadik utas: a Halál történései előtt játszódik jó harminc évvel, de direkt kapcsolat nem igazán van közte. Már csak azért sem, mert a várakozásokkal ellentétben (ha jól tudom) nem ugyanazon a bolygón játszódnak az események. A lényeg, hogy ugyanabba az univerzumba helyezhető.

A történet röviden -és viszonylag spoilermentesen- annyi, hogy egy lelkes tudós szerelmes pár néhány kőbe vésett alakra hivatkozva úgy gondolja, hogy az embert idegen lények teremtették. Szerencséjükre találnak befektetőket (igen, a Cég személyében), akik segítenek nekik eljutni egy bizonyos bolygóra, ami vélhetően az "emberiség bölcsője". A csoport tagjai még különböző tudósok és zsoldosok. A főszereplőkre még külön kitérek.

A csapat megérkezik egy látszólag sivár területre, majd szépen besétálnak egy barlangrendszerbe. Nem kell sok hozzá és találnak egy lefejezett űrlény holttestet. A film felszínessége már itt árulkodó, hiszen szemmel láthatóan a Föld még azóta se látott igazi UFÓ-t, így mondhatni már ez önmagában az évezred felfedezését kellene, hogy jelentse. Erre a csapat biológusa kvázi le se szarja, inkább elhúz a picsába! Ez most mégis mi?! A Viszont a többiek lelkesedése se nagyobb annál, mint amikor én beszerzek valami ritka DVD-t... Aztán persze ahogy az lenni szokott, előkerülnek a "gonosz" hátsószándékok, az intrikák, veszélyes paraziták, mutációk és rengeteg emberhalál. Amit el is vártunk.

Ugyanis megint az történt, hogy egy egész jó filmet láthatunk mától a mozikban, csak épp az a bibi, hogy az már 2010-ben (!) debütált hazájában... Nem sietik el a drága forgalmazóink, annyi szent. De legalább hatalmas vásznon is megcsodálhatjuk, nem csak a monitor előtt.

Ez a film pedig nem más, mint a spanyol-francia Balada triste de trompeta / The Last Circus. Ami nálunk Egy őrült szerelmes balladája néven fog ezentúl futni.

Feliratosan adják, Budapesten a Toldiban, Művészben, Puskinban és a Palace Mammutban lesz látható. Ezen kívül még Gyöngyösön és Szegeden is megtekinthető.

Nem jósolok neki nagy sikert, hiszen akit érdekelt, az már megnézte. Meg ismerjük el, hogy eleve egy nehezen fogyasztható darabról van szó. Továbbá feliratos, amitől a magyar ember irtózik...

Azért aki teheti, nézze meg, hogy a forgalmazó ezt követően merjen elhozni hozzánk hasonlóan merész műveket.

(Ja és ha minden jól megy, a hétvégén meg fogom tudni nézni a Prometheust, amiről kritikát is tervezek majd.)

Az infókat innen vettük.

Hogy mi is az a PÁNIQSZOBA? Röviden: egy átalakított bunkerba bezárnak egy órára, neked meg ki kell jutnod onnan. Ehhez pedig mindenféle rejtvényeket, ügyességi játékokat kell megoldani.

Lehetőséget kaptunk a helytől, hogy ingyen és bérmentve kipróbáljuk. Így kapva az alkalmon a már mellettem megedződött húgomat vittem segítségképpen. Itt megjegyezném, hogy egyedül ne is próbálkozzatok, minimum két fő kell a játék élvezetéhez. Legalábbis ez az elv, a valóságban (ahogy később mi is szembesültünk vele) minél több (a maximum az öt) ember kell a sikerhez. Továbbá megragadom az alkalmat, hogy bocsánatot kérjek a drága szerkesztőtársaktól, mert mint utólag kiderül, vihettem volna őket is. Csak hát nem akartam pofátlan lenni, hogy 5 ember jegyét állja a cég. Bocsi srácok.

Na de vágjunk is bele! Maga a helyszín egy bérlakás (Budapest - Bajcsy Zsilinszky köz 2.) alján található, ami valaha tényleg bunker volt, ez a tény pedig már eleve felvillanyozott. A „tetthely” egy nagyon hangulatosan berendezett szoba, mindenféle horrorisztikus kellékekkel.